Heves Megyei Hírlap, 2011. május (22. évfolyam, 101-126. szám)

2011-05-26 / 122. szám

14 Május közepén az osztályunk Köves Gyula bácsi vezetésé­vel bejárta Kassát és környé­két. Idén ez volt a külföldi ki­rándulásunk. Kassán megtekintettük a régi városfalat, és a terén álló Szent Erzsébet-székesegyhá- zat a Rákóczi-kriptával. Innen a Szádelői-völgybe mentünk, mely a mészkőhegyek között húzódik, és egy patak mentén kellemes virágillatban sétál­hattunk végig. A patak - vagy inkább csermely - olyan erő­sen csobogott, hogy jóformán megsüketült az ember, és tel­jesen elnyomta az érzékelést. A Cukorsüveg-szikla is csodás látványt mutatott. Várhosszúréten egy kelle­mes kis panzióban szálltunk meg. Gyuri bácsi javaslatára sötétedés után meg is mász- tuk a közeli kilátót, hogy lás­suk kivilágítva is Kraszna- horka várát. Másnap reggel jóllakottan indultunk el a szállásról, im­már kicsit a haza irányába, de előtte megpróbáltunk be­jutni az Andrássy-mau- zóleumba, ám végül csak kí­vülről láthattuk. Krasznahorka vára a legin­kább épen maradt várak közé tartozik, így láthattuk a kora­beli konyhát, a tálalót, a hang­szereket, ruhákat, festménye^ két és használati eszközöket. Betekintettünk abba a szobá­ba, ahol az ébenfa halottasko­csit őrzik, melyet csak kétszer használtak, majd jártunk a kriptában és a templomban is. A hétvége zárója volt BeÜér, ahol az Andrássy-kastélyt és csodaszép parkjának egy ré­szét jártuk be. Több mint negyven szobán haladtunk át, és a történelemórákról isme­rős nevekkel találkoztunk. A park telis-tele volt hatalmasra nőtt fákkal, mindenhol zöl- dellt és virágzott. A Felvidék gyönyörű szép, ahová osztályunk máskor is szívesen ellátogatna. ■ Pörögi Éva Neumann János Középiskola és Kollégium Egy gálaműsor keretében avat­ták fel a gyöngyösi Berze Nagy János Gimnázium könyvtárá­nak felújított színpadát. A beru­házás szülői segítséggel és ado­mányokból készült el, sőt még a zongora felújítására is jutott a támogatásból. Az iskolában to­vábbra is számítanak az adako­zó kedvű szülők segítségére, va­lamint a gimnáziumot támogat­ni kívánó pártfogókra. Ugyanis az intézményben szeretnének egy új rajztermet kialakítani. A helyiségben először a villany- és a vízvezetékek újulnak meg. ■ HEVES MEGYEI HÍRLAP - 2011. MÁJUS 26., CSÜTÖRTÖK Miboffesz äfsereDogaf? pályaválasztás Karosszérialakatosból is lehet milliárdos Mi kell a gazdagsághoz? Dip­loma, szerencse vagy mind­kettő? Sokszor elég egy szak­munkás-bizonyítvány is. A legtöbb hazai milliárdos egykor közgazdász- vagy mér­nökhallgatóként tervezte a jö­vőt, jó néhányan pedagógus­ként vagy vendéglátósként csinálták meg a szerencséjü­ket. Sőt, olyan milliárdos is van a listán, aki soha nem szerzett diplomát - mindez ab­ból a listából derül ki, amit egy gazdasági folyóirat állított ösz­sze a száz leggazdagabb ma­gyar emberről. A felmérésből az is kide­rül, hogy a milliárdosok je­lentős része vagy a Budapes­ti Corvinus Egyetemen, vagy a Budapesti Műszaki és Gaz­daságtudományi Egyetemen szerzett egyetemi végzettsé­get. Közgazdászdiplomás pél­dául Csányi Sándor, aki 155 milliárd forint becsült vagyo­nával a százas lista első he­lyezettje. A szerencsések névsorában jó néhány peda­gógus végzettségű milliárdos is szerepel. Az első húsz helyezett kö­zött többségben vannak az egyetemet vagy főiskolát vég­zett gazdagok, de van, aki szakmunkásiskolái diákként kezdte pályafutását. A 19. helyezett Kasza Lajos annak idején egy hűtőgép­gyárban kezdett dolgozni mű­szerészként és karbantartó­ként. De van olyan hazai mil­liárdos, aki karosszérialaka­tosból, illetve gázszerelőből vagy autókereskedőből vált te­hetős vállalkozóvá. A száz leg­gazdagabb listájából az is ki­derül, hogy a vendéglátásból is meg lehet gazdagodni, főis­kolai végzettséggel is. Demján Sándor, aki 140 milliárdos va­gyonával a százas lista máso­dik helyezettje, valamint Ked­ves Ferenc a Kereskedelmi és Vendéglátóipari Főiskola hall­gatói voltak. A sort két olyan milliárdos is bővíti, akik csu­pán vendéglátó-ipari szakkö­zépiskolát végeztek. ■ r 2 ?' r r f i »mm Az olvasás teszi igazzá a hihetetlent vámpírok A fiatalok azt a könyvet szeretik, ami róluk és nekik szól Minél többször járok könyvtár­ba, annál jobban elcsodálkozom azon, hogy a mai fiatalságot mennyire bekebelezte a vámpír­mánia. Rengeteg ilyen témájú regény született az utóbbi évek­ben, köszönhetően Stephenie Meyer Twilight-sagájának. Hiába ült el a lelkesedés a so­rozat után, az írók még ma is ontják magukból a jobbnál jobb vámpíros könyveket és filmeket. Sok ember ki van azon akadva, hogy vámpírtörténeteken, a misztikus világ csodáin nő fel a fiatalság. De én úgy gondolom, hogy ez hozzátartozik a tiné­dzserkorhoz. Ugyanúgy, ahogy Bram Stoker megalkotta a Drakulát, vagy ahogy Anne Rice megírta az Interjú egy vámpír­ral című könyvet. A fiatalság gondolatait vetik papírra, külön­féle izgalmas témákkal fűsze­rezve: szerelem, csalódás, bol­dogság, de nem marad ki belőle az akció sem. Egy tini számára azok a befutó könyvek, melyek­ben arról írnak, ami őket érdek­li. Hogy vámpírok is vannak benne, az csak még nagyobbat dob rajtuk. De miért is szeretik manap­ság az úgynevezett „csillámvám­píros” könyveket? Egyszerű a vá­lasz: mert egy olyan életbe nyer­hetnek betekintést, amely lehet, hogy soha nem lesz az övék, és akkor nem létezik más számuk­r Évtizedes magyar-német kapcsolat iskolák A vendéglátók hamarosan Egerbe érkeznek, hogy koncertezzenek Az olpei Szent Ferenc Gimná­zium és az egri Gárdonyi Géza Ciszterci Gimnázium között tíz éve a diákcsere-program kere­tében sok magyar és német di­ák ismerkedhet meg a másik ország hagyományaival. Az eg­riek májusban látogattak el né­met testvériskolájukhoz. Első utunk Nürnbergbe ve­zetett, ahol a város nevezetes­ségeivel ismerkedtünk meg, köztük a dómmal, ahol a kóru­sunk bemutathatott egy művet. Ezután Olpeba mentünk, ahol a német iskola jubileumi ün­nepségre készült. A műsort énekkarunk pro­dukciói színesítették. Ottlé­tünk alatt jártunk Aachen vá­Az olpei és a magyar diákok júniusban újra találkozhatnak rosában is, megnéztük a gyö­nyörű belvárost. A dómon belül a magyar kápolnában a Boldog­asszony, Anyánk című kórus­művel köszöntünk el a város­tól. Olpéban ott voltunk a „Stadtfest”-en, ahol rengeteg árus kínálta portékáit. Hazafelé Rothenburg felé vettük az irányt, s mivel délre értünk oda, abban az élmény­ben lehetett részünk, hogy a fő­téren meghallgathattuk az óra­játékot. Hazaérve rádöbbentünk, mindenhol jó, de legjobb ott­hon. A német diákok kedves­ségét nem nélkülözzük sokáig, mert júniusban ismét viszont­látjuk őket Egerben, ahol a Szent Bernát-templomban ad­nak majd koncertet. mSzendrei Lídia és Magos Alexandra Gárdonyi Géza Ciszterci Gimnázium Hogyan lehet B ■megmenteni mit egye ra, csak a leírt szavak, a papírra vetett történet. „A jó könyvek mindig igazat mondanak, még akkor is, ha olyasmit írnak le, ami sohasem történt meg, és nem is fog megtörténni.” Stanis­law Lemnek igaza volt, amikor ezt kimondta. A könyvek egy olyan világba visznek el, amit soha nem fogsz átélni, de az ol­vasás után mégis igaznak érzel. ■ Csíki Virág Szilágyi Erzsébet Gimnázium Most mindenkinek bevillant-'a 911, az influenza elleni vakcina, a tűzoltók, a Beretta és Mancs ku­tya romok közt turkáló orra. A vil­lámsebes agyturmix közepette emlékezetünkbe citáltuk a stabil oldalfekvést, a nyomókötés, egyenletét és a nem hagyjuk y másikat a konnektorba pisilni szabályt. Részegen túlságosan fetrengőket detoxba, hipót nyele­ket gyomormosásra. A Balaton­ban feltűnően fulladozókhoz Baywatchot rendelni, utcán ké­seitek mellett nem elmenni, ha­nem mentőt hívni. —► Nyers és egyszerű, mint hiszté­riás rohamban rángatózónakpo^ fönt adni. És mégis annyira túlbo­nyolított. Mert üyenek vagyunk mi, emberek: mindig, mind««*, minden körülmények között túl­komplikálunk. A nagyobb problé­mákkal összekoccanva egybőfet^ kezdünk nagy szavakkal dobálóz­ni, megfogalmazni a „voltaképp nem az én dolgom szólni, hogy ég a szomszéd háza” elvet,^és csöndesen szitkozódni, hogy mi­ért olyan az élet, amilyen. Az élet bitang egyszerű, és amd egyszer eldönt, az biza úgy is lesz, ha a fene fenét eszik is. Mi meg nyeljük az epét. Meg a nyugtatott Mert nem törődünk bele, hogy majd csak lesz valahogy. Majd. csakJesz, ahogy kell. Alakítani akarjuk a megmunkálhatatiant, széttépni a nemlétezőt, és elbm- ni, hogy létezik a lehetetlen. Túlragozzuk a dolgokat, a see«, retetet éppúgy, mint a gyűlöletet. A WC-papír használatot azonosít- juk a relativitás-elmélettel^a holdraszállást a bevásárlással. Emberek! Csigalom! Álljon mag egy pillanatig az őrület mókus­kereke, és gondolkodjunk el. Mi az élet? Mi a lét? Mi mindezeket. feTrheV Miérf élünk? Hová kerü­lünk, ha ennek vége? Mikor les?, mindennek vége? Hová tűnnek a * fél pár "zoknik? Megtüdjuk-e a nagy titkokat valaha? És íg/tV vább, és így tovább. A következő miérthez mindenki behelyettesít­heti a számára legfontosabb kér­dést. Repetázni is lehet. Szabad- foglalkozásos merengés az elüt nagy dolgairól. Jó. Most pedig mindenki sétál­jon be a fürdőszobába, és nyugodt, lélekkel, tiszta szívből köpje ar­con tükörképét! Mert amíg ilyPti, és ehhez hasonló dolgokon kat­tog az alig kihasznált agy, a díjig az élet úgy zúg el mellettünkp mint egy rakétával fenéken támo- ' gatott gyorsvonat. Nézzünk szét! Nézzük meg a világot, a napot, a holdat, a körü- 1 ötlijnR JévoRét! Nézzünk egy pil­lanatra a mögöttünk ülőre! Mé­lázzunk el kicsit a mellettünk hortyogónr Aztán htinyjuk le a*- szemünket! Sokszor nem az a fon­tos, ami lesz. Hanem ami varK Csak túf egyszerűnek tartjuk ezt észrevenni. -■%, Hogyan ments meg egy életet? OZnl tfpb: " ■ Veres Szám EKF Gyakorló Gimnázium r> 4 « A 4

Next

/
Thumbnails
Contents