Heves Megyei Hírlap, 2011. április (22. évfolyam, 76-100. szám)
2011-04-16 / 89. szám
4 HEVES MEGYEI HlRLAP - 2011. ÁPRILIS 16., SZOMBAT SZÜLŐFÖLDEM HEVES MEGYE kautzky armand A primadonna és a hősszerelmes fia büszke szülőhelyére, ahová ma is visszajár kikapcsolódni, és ha úgy adódik, dolgozni is. Még egy egri bornak is büszke keresztapja. AZ EGRISÉGET NEM LEHET KINŐNI! Szépasszony-völgyi keresztapaság ARMAND ÉS CSALÁDJA, ha CSak teheti, ellátogat a Szépasz- szony-völgybe is. Egy ilyen alkalommal találtak rá a Kiss Pincészetre, ahol kitűnő ételeket ettek, és remek borokat ittak. A pincészet vezetője megkínálta őket saját készítésű vörösborával, és elmesélte, ez a nedű még annyira áj, hogy még neve sincs. Armand felesége, Adrienn megkóstolta a bort, kicsit elmerengett, majd azt mondta: lehetne Melómnak nevezni, illene hozzá. Néhány hónap máivá tekintélyes csomag érkezett Armandék- nak. A Kiss Pincészetből küldték, egy karton Egri Melóra rejtőzött a csomagban, ajándékként a kereszt- szülőknek. A jelen kihívásai KAUTZKY ARMAND közel hÜSZ évig volt a Madách Színház tagja. Két éve azonban szabadúszó.- A gazdasági válság elérte a színházakat is, sorra szűntek meg a társulatok, a színházak már produkciókra szerződtetnek színészeket. Hiányzik a társulati élet, az a szakmai műhely, amit ez az életforma jelentett, azok a közös munkák, amelyek mind a produkcióm irányultak. Sokszor csak az első olvasópróbán tudom meg, kikkel fogok játszani az új darabban. De sok új lehetőséget is hozott az önállóság. Már régebben is kacérkodtam a gondolattal, milyen jó lenne egyszer színdarabot rendezni, de valahogy mindig elmaradt. Most viszont elérkezett a tettek ideje. Bár, bevallom, ha pontosan tudom, mivel is jár ez a munka, talán nem vágok bele. Nem egyszerű feladatot választottam, és talán nem meglepő, hogy ez is egykori Madách színházas nagy szerep, Psota Irén nagy alakítása, az egyszemélyes musicalben, a Roncsderby-ben. Két éve már, hogy állandó vendégművésze vagyok a szolnoki színháznak, felvetettem hát Balázs Péter igazgatónak, mi lenne, ha én az ő színházában rendezném meg a Roncsderbyt? Jó, mondta, a Színműhely helyet ad a darabnak. És megkezdődött a munka. Császár Györgyi színésznőre épül a darab, de hangsúlyosak a dalok is, amelyeket Aldobolyi Nagy György írt. Aki az egri színház zenei vezetője volt, és ma már örökös tagja. Novemberben mutattuk be a darabot, a premieren állva tapsoltak. Es ez nekem az igazi elismerés. A tavalyi ősz más változást is hozott az életemben. Egy nap Bencze Ilona kolléganőm hívott és megkérdezte, nincs-e kedvem a Madách Színházban induló musicalszínész osztályt tanítani? Persze hogy volt! Legtitkosabb vágyam vált valóra! Művészi beszédet tanítok, s ez számomra azért is nagyon fontos, mert egész életemben vigyáztam arra, hogy a kimondott szó valóban varázslatos legyen, és hogy mennyire nem mindegy, hogyan fogalmazunk, mit is mondunk valójában. Gyerekkorának első éveit töltötte Egerben, nem mondható, hogy ez meghatározó időszak lett volna. Viszont mindig büszke volt arra, hogy egrinek született, és felnőttkorában módszeresen kezdte megismerni szülővárosát. Ma sem jön zavarba, ha egy turista tőle érdeklődik, hogyan talál el a Várba? Bellér Ágnes Armand szülei - Kautzky Ervin és Kopetty Lia - színészek, Győrben ismerkedtek meg egymással. Az ismeretségből szerelem, majd házasság lett, majd megkapták első közös szerződésüket is. Ez az ország másik felébe, Egerbe szólította az ifjú párt.- Akkoriban Egernek még nem volt „igazi” színháza, a „rossz templomban” játszott a társulat. Ide kerültek a szüleim, akik óriási lelkesedéssel dolgoztak. Anyám gyönyörű nő volt, a közönség kedvence, apám nemkülönben ragyogott, főként hősszerelmesként. És ismert volt arról is, hogy minden nap az egri uszodában edzett a vízipólósokkal, nem létezett olyan nap, hogy ezt kihagyta volna. Én pedig nagyon hamar megérkeztem, már a házasságuk első évében. Sok helyen laktunk a városban, így például a Dobó téren is, ahol a házinéni idegeit kikezdte, hogy én sírós, hasfájós kisgyerek voltam, ezért mennünk kellett. Később a Várkapunál laktunk, erre az időszakra már emlékeztem. Jóval később el is látogattam ide, az utcafronton egy CD bolt működik. Bementem, mert az oldalablakból látni lehetett a ház macskaköves udvarát, ahol járni tanultam. Szinte nem is figyeltem az eladóra, csak az udvart néztem, és feltörtek bennem az emlékek. Aztán meghallottam az eladó hangját is: - Művész úr? Nem emlékszik rám? Kiderült, hogy a hölgy szülei voltak, akik kiadták annak idején a lakrészt a szüleimnek. Ő akkoriban kislány volt, és gyakran játszott velem. Eger szeretett volna igazi színházat, de ez csak részben sikerült akkoriban. Lendvai Ferenc, a miskolci színház igazgatója azt találta ki a hatvanas években, Házasság harmincöt Éves korában talált rá a szerelem, már aggódott is egy kicsit, mi lesz, ha agglegény marad? Egy társaságban ismerkedtem meg a feleségemmel, Adriennel, aki egyáltalán nem hatódott meg attól, hogy ismert színész vagyok, sőt, az elején kifejezetten elutasító és zárkózott volt. Ez volt az, ami még inkább felkeltette az érdeklődésemet iránta. Hamarosan remekül éreztük magunkat egymás társaságában, rengeteget beszélgettünk - és ez még ma is tart, immár tíz éve. Két gyermekünk van, Armand és Lucia. Színészként kezdett el visszajárni Egerbe, és meglepődve konstatálta, hogy az egriek, amikor meghallották a nevét, máris emlegetni kezdték édesanyját, a világszép Kopetty Liát, és édes1 apját, a sármos urat.- Először a Mindszenty bíborosról szóló darabbal, a Szeretlek Faust-tal jártam Egerben. Nagy sikerrel lement az előadás, már az öltözőben készülődtem, amikor kopogtak az ajtón. Idősebb úr lépett be, és mondta, én valószínűleg nem ismerem őt, de nem tudott ellenállni, találkozni akart velem. Merthogy orvosként ő segített engem a világra. Megható, szép találkozás volt-ez, és később még sok ilyenben volt részem. Az egri emberek rendkívül barátságosak, nyíltak, kedvesek, maga a város pedig szerintem az egyik legszebb Magyarországon. A házak megőrizték igazi szépségüket, ha végigsétálsz az utcán, úgy érzed, a zsalugáterek mind régi, szép titkokat takarnak, és te már akkor is jól érzed magad, ha csak megsejted ezeket. Eger megtartotta azt a történelmi szellemiséget, ami túlnőtt a legendán, igazsággá nemesedett, és nem túlzás azt mondani, egykoron megmentették Európát. Nekem vannak kedvenc épületeim, amelyeket hosszú ideig el tudok nézegetni, és vannak helyeim, ahová szívesen járok, és olykor elüldögélek. Ilyen például a Vár, már a fiamat, Armandot is elhoztam ide, aki rettentően élvezte azt a sok programot, amivel itt fogadták. Gyakran az egész családdal érkezünk, és én büszkén mutogatom a szülővárosomat a gyerekeimnek. Nagyon kedvelem a Szenátor-házat, tulajdonosát ma már barátomnak is nevezhetem. Sok hasonló kapocs köt ide, joggal gondolom, azt hiszem, hogy az egri születést soha nem lehet „kinőni”... Kautzky Armand már pólyásként is csinos fiú volt Hajdanán az egri strand fövenyén amelyben Eger volt a főszereplő. A másik sikerem szintén a Líceumban volt, a Charley nénjét mutattuk be, amelyben az ezredes szerepét alakítottam. Furcsa volt belenőni ebbe a karakterbe, hiszen nem is olyan régen inkább a snájdig fiatalemberek szerepét osztották rám, de bevallom, nagyon élveztem. Remek közönségünk volt, és természetesen ismét nyár. Számomra a nyári szabadtéri játékok rendkívüliek, olyan varázsuk van, amit egy kőszínházban nem lehet prezentálni. hogy összevonja a két színházat, Eger lényegében a miskolci intézmény tájszínháza lett. A társulat feloszlott, sok embert elküldték, másokat pedig Miskolcon szerződtettek. Armand szülei Miskolcra kerültek.- Velük persze én is, így ott kezdtem az óvodát, és ott jártam az általános iskola első osztályát is. Csakhogy újabb szerződés következett, amely már Kecskemétre szólította a szüléimét. Nem akarták, hogy részese legyek ennek a vándoréletnek, inkább vállalták, hogy az anyai nagymamámnál, Budapesten éljek, és a fővárosban járjak iskolába. Később, amikor sikerült a Gyerekszínházba szerződniük, ismét együtt élt a család. Nagyon sokat beszélgettünk az egri korszakról, az élmények lassan megelevenedtek, sokszor már nem tudom, vajon valóban em- lékszem-e az eseményekre, vagy csak elmesélték ezeket? A szülővároshoz kötődő sikerek- két nagy siker is Egerhez köt - meséli Armand. - A Macskák, amelyet 17 évig, több mint 800-szor játszottam, Tímár Béla karakterét véve át - utoljára az egri Líceumban játszottam. Itt búcsúztam el a szereptől, amely meghatározó volt a pályafutásom során. Gyönyörű nyári este volt, még érződött a nappali meleg, de a szellő már hűsített. Tudtam, hogy nem lesz már több Macskák az életemben, és nagyon jót szerettem volna nyújtani, a közönség pedig, akik mindezt nem sejtették, észrevették ezt, és tapssal jutalmaztak. Különös élmény volt, i * r t
