Heves Megyei Hírlap, 2011. március (22. évfolyam, 50-75. szám)(

2011-03-14 / 61. szám

4 HEVES MEGYEI HÍRLAP - 2011. MÁRCIUS 14., HÉTFŐ HEVES MEGYE KISTÉRSÉGEI MÚLTIDÉZŐ Mitől lett hát és mitől fenék? Halott falu az ártéren évforduló Százharmincöt éve, hogy nincs többé Tiszahalász TISZA-TÓ TÉRSÉGE Elkezdődött a Cserő-tó hasznosítása Referált folyóirat lett a haltani társaság időszaki kiadványa Elsősorban a Kárpát-medencei természetes vizek halaira irá­nyuló kutatásokat adja közre a Pisces Hungarici, a Magyar Haltam Társaság időszakos ki­adványa. A periodika komoly elismerésben részesült, hiszen az angliai Zoological Record fel­vette a referált folyóiratok listá­jára. Szerkesztője a Tiszafüre­den élő dr. Harka Ákos.- Referált folyóiratnak az számít, melyet egy másik folyó­irat rendszeresen szemléz, tar­talmilag ismertet - mondta dr. Harka Ákos. - Mindez meg­könnyíti az új kutatási eredmé­nyek közreadását, s nemzetkö­zi figyelmet biztosít. ■ A Tisza-tó térségének földrajzi nevei között sok „hát” és „fe­nék" szóösszetétel található: Rákhát, Akolhát, Dinnyéshát. Mit takarnak ezen testrészre utaló megnevezések? Az egykori Dinnyéshát maga­san fekvő helynek számított Nos, a népnyelv találóan az ember anatómiai felépítésé­hez hasonlóan adott neveket az egyes területeknek: a fenék a mély, lapos részeket, a hát a tájból kimagasló területeket takarta. A szóösszetételek el­ső tagja a területen zajló gaz­dasági tevékenység jellegére utal. Dinnyésháton egykor dinnyét is ültettek, Rákháton apró rákokat gyűjtöttek. En­nek ellenpárja a Várfenék és a Szarvasfenék a mélyebb ré­szek megnevezésére szolgált. A 135 éve elmosott Tiszahalászra ma már csak egy temetői kereszt emlékeztet a Tisza-tó Óhalász nevű vadregényes szigetén Tizenkilenc éve, hogy március 22-én a Víz vi­lágnapját ünnepeljük, és 135 éve annak, hogy már­cius 24-én a Tisza áradá­sa örökre elpusztított egy falut, Tiszahalászt. Szuromi Rita Nem őrizték meg a krónikák 1876. március 24. időjárását, sem azt, csillagos volt-e már az ég, vagy még felhők takarták a na­pot, amikor a Tisza átszakította a taskonyi védőgátat, és örökre el­mosta a Közép-Tisza egyetlen, szigeten fekvő települését, a 800 éves múltra tekintő Tiszahalászt. A „nagy megpróbáltatások” nyitányának nevezett 1876-os év­vel kezdődő évtizedben a folyó­szabályozások és mederátvágá­sok minden gyermekbetegsége összegződött. Áz ekkor kezdődő rendkívüli árvizek oka az volt, hogy a korábban végrehajtott mederszabályozási munkák fel­borították a folyó életének ősi, természetes egyensúlyát, és megzavarták az árvizek levonu­lását. A folyó vízhozamának nö­velése érdekében ugyanis 16 kö­zép-tiszai átvágást készítettek elő. A munkálatok eredménye­ként megnőtt a folyó vízszállító' képessége. dónak mutatkozott felső-ma- gyarádi pusztáját cserébe áten­gedni a tiszahalászi kitelepülő családoknak. A megkérdezett tiszahalászi családok közül 79 volt hajlandó az áttelepülésre, nyolcán nem fogadták el a felkí­nált lehetőséget. A következő év áprilisában újabb árhullám vo­nult le a Tiszán, mely akkor már kevés kárt tudott tenni a romba döntött faluban. 1877. május 27-én a Belügy­minisztérium úgy határozott, hogy „az új faluhely 3 év alatt fel­építtessék és a'régi falu, vagyis a beltelkek az épületek széjjel- bontása folytán 1879-ik év utol­só napján az uradalomnak által bocsájtassanak”. A döntés az utolsó pillanatban született meg, hiszen 1878 karácsonyán újabb árhullám alakult ki. Az első ára­dat két kisebb hullámból tevő­dött össze, de 1879. február vé­gén a folyó ismét elöntötte az egykori Tiszahalászt, ahol ekkor már csak három ház állt. Ember­életben, vagyonban ezúttal már nem történhetett kár, mivel az ott lakókat Recsky László eré­lyesen kitelepítette. 1881-re az új falu, a mai Újlőrincfalva felépült. Az árté­ren maradt faluhely Óhalász né­ven bevonult a történelembe, mint a Közép-Tisza egyetlen, ár­téren fekvő halott faluja. Akkor, 1876. március 24-én a medréből kilépett folyam 23 köz­séget öntött el. A pusztulás meg­rendítő nagyságú volt: 1206 há­zat döntött romba, 287 háziálla­tot pusztított el, két ember életét követel­te. A vármegye a kárt másfél millió forintra becsülte. Tiszahalászt akkor 415-en lakták. Amikor a megyei kül­döttség a helyszínen járt, csupán három lakóházat találtak épen! A vármegye emberei a kis faluról azt jelentették, hogy „a lakosság leveretett kedélyben találtatott, részben az átélt veszedelem, részben a jövő feletti aggodalom és a szenvedett károk miatt... el­vesztették minden élelmiszerei­ket s ingóságaik nagy részét, mi­nél fogva elszegényedtek és fél­nek a jövőtől. Pénzzel sem ren­delkeznek.” A vármegye főmér­nöke, Kubik Endre augusztusi szakvéle­ményében egyértel­mű határozottsággal leszögezte: „Tisza­halász jelen helyén meg nem hagyható”, a közgyűlése pedig szeptember 26-i ülésén letiltotta a tragikusan megsemmisült falu­ban az építkezéseket, és tárgya­lásokat kezdeményezett a szat­mári püspökséggel, mely hajlan­■ A folyószabá­lyozás min­den gyermek- betegsége tükröződött. Sok minden másképpen is alakulhatott volna zsebe zsolt polgár- mester (képünkön) sze­rint a mai újlőrinc- falviaknak már nem él a tudatukban annak a márciusi napnak az emléke. - A faluban csupán egy kereszt emlékeztet a falu kitelepíté­sének 135. év­fordulójára, de még a százéves évfor­dulót sem ünnepel­tük. Annak a településnek, amelynek lakói nem emlé­keznek a mültra, nincs jö­vője. Az árvíz 135. évfordu­lója, az elődtelepü­lés első írásos em­lítésének 750. év­fordulója szép alkalom a múlt­teremtésre. Ha nincs ez az ár­víz, talán sok minden más­képp alakul a mi életünkben. Poroszlón az Ökocentrum, épí­tése mellett elkezdődött a Cse­rő-tó hasznosítása is. A terüle­ten vendéglátóegységet, szál­láshelyeket, sétányt alakítanak ki vállalkozói tőke bevonásával. A tervezett idegenforgalmi attrakció beilleszthető a tele­pülésfejlesztési koncepcióba, és a helyi horgászegyesület tá­mogatását is élvezi. A beruhá­zás januárban indult, és várha­tóan a jövő esztendő idegenfor­galmi szezonjára teljes kapaci­tással működik majd. ■ EI3TEZ13331 Mit mutat a vízállás? Rendszeresen hallható a médi­ában vízállásjelentés. Mit ta­karnak a bemondott számok? A vízállás a föld felszínén le­vő állóvizek és vízfolyások víz­magassága, amelynek mérésé­re a vízmérce szolgál. A víz­mércén a vízjárást lehet nyo­mon követni. A vízmérce „0” pontjának a meghatározásakor eddig mért legkisebb vízállást vették alapul. A „0” pont meg­határozása után a folyómeder jelentősen átalakulhatott, pél­dául mélyült a meder, aminek következménye, hogy a koráb­ban meghatározott „0” pont alatt is lehetnek vízállások! Le­hetőség lenne a „0” pont újbó­li megállapítása, aminek hatá­sára az adott felszíni víz koráb­bi adatsorát át kellene számol­ni, ami idő- és költségigényes eljárás. Ezt elkerülendő vezet­ték be a „0” pont alatti vízállás­oknál a negatív előjelet A Tisza „0” pontját az 1842. évi kisvízszint magasságához adták meg. Már nevelik az új, fiatal horgászgenerációt a tározónál telepítések A pecásokat egyáltalán nem zavarta az időjárás, elsősorban a fair play-re helyezték a hangsúlyt A tavalyi kiemelkedő halszapo­rulatot tekintve az idei a horgá­szok éve lehet a Tisza-tónál. A ha­lászati hasznosító Tisza-tavi Sporthorgász Kft. ügyvezetője, Hegedűs Gábor a várható kilátá­sokról beszélt.- A tavalyi év időjárása és a gazdasági válság csökkentette a régió forgalmát, ám a horgásztu­rizmus kevésbé sérült - jelezte Hegedűs Gábor. - Ennek oka, hogy a horgászok kevésbé rea­gáltak érzékenyen az időjárási vi­szonyokra vagy a természeti ka­tasztrófák rémhíreire. Az esőzé­sek súlyos károkat okoztak a fo­lyók mentén és a belvizes földe­ken, ám a halaink számára rend­kívül kedvező szaporodási felté­teleket teremtettek. Halszaporu­lat szempontjából az utóbbi fél évszázad legsikeresebb évét tud­hatjuk magunk mögött. Különös­képpen érvényes ez a pontyra. Á halászati hasznosítók egyik legfőbb távlati célja, hogy kine­veljék az új horgászgenerációt, amely felnőttkorában is visszatér legkedvesebb horgászvizéhez.- Rendszeres pontytelepíté­sekre, az évtizedek óta nem ta­pasztalt halállomány megőrzé­sére és a sporthorgász szemlélet előtérbe helyezésére koncentrá­lunk - fogalmazott Hegedűs Gá­bor. - Megváltoztattuk az eddigi telepítési gyakorlatot is. A jelen­tős madárkár miatt az egynyaras pontyok helyett két- és három­: Nem a zsákmány mérete a fontos, hanem az élmény... nyarasokat telepítünk. Célunk a nyurga pontyokra emlékeztető, nyújtott testű, pikkelyes pontyok telepítése, mivel ezektől várható leginkább a természetes szapo­rulat és nem utolsósorban ez egy sportosabb, nagyobb fogási élményt jelentő hal a horgászok számára. Tavaly Elek Gyula érdemelte ki a Tisza-tó legjobb horgásza címet. Február elején fogta a képen látható 10-12 kilogrammos süllőt, amit fotózás után igazi sporthorgász­ként visszahelyezett a Tisza-tó- ba. Ez is bizonyítja, hogy a fair play szabályok értelmében a sportszerűség fontosabb, mint a zsákmány nagysága. Mindezen horgászélmények kiegészülnek majd olyan turisz­tikai fejlesztések­kel, amelyek to­vább mélyítik a tó varázsát. A csóna­kos kirándulások, a tanösvények, a madármegfigye­lő tornyok látoga­tása mellett a fő cél továbbra is az ideális horgászati lehetősé­gek megteremtése lesz. Többek közt úgy is, hogy a helyi hor­gászközösségekkel összefogva új parti horgászhelyek létesíté­sét is tervezik. ■ ■ A sporthorgász a halat nem a húsá­ért ejti zsákmányul, hanem mert a kifo­gása természet­közeli élmény. fi A A > f e i

Next

/
Thumbnails
Contents