Heves Megyei Hírlap, 2011. március (22. évfolyam, 50-75. szám)(

2011-03-11 / 59. szám

HEVES MEGYEI HÍRLAP - 2011. MÁRCIUS 11., PÉNTEK Szülőfalum, I BjTiszanána 1750 éves lett „...Nana, Nána, messzi Nána, vályogból vert ezer háza, szívem vára, fegyvertára, Tisza menti Tiszanána... ” A fent olvasható idézet egy tiszanánai születésű író, Gulyás Imre tollából származik. Nekem azért tetszik, mert ez a néhány sor kifejezi érzéseimet lakóhe­lyem, Tiszanána iránt. A település idén kerek évfor­dulót ünnepel, 750 éves lett. A fa­lu a török időkben elpusztult, majd újra benépesült, később ár­víz pusztított a településen, majd marhapestis, kolerajárvány, aszály nehezítette az itt élők sor­sát, illetve tizedelte meg a lakos­ságot. A falu azonban mindig talpra állt, és a rendszerváltás után megindult a fejlődés útján. ■ Feledhetetlen élményt jelentenek a dinnyés­háti rendezvények. Születésemtől ezen a települé­sen élek, ezer szállal kötődöm ide, itt jártam óvodába, általános iskolába, itt élnek a rokonaim, barátaim, és más, szívemhez kö­zel álló emberek. Középiskolás­ként szívesen gondolok vissza a barátaimra, akikkel iskolán kí­vül is sok időt töltöttünk együtt, többek között a helyi könyvtár­ban, ahol számos érdekes prog­ramot szerveztek nekünk. Feled- heteüen élményt jelentenek szá­momra a dinnyésháti rendezvé­nyek, a kerékpártúrák, a zeneis­kolában, valamint az iskolai énekkarban eltöltött idő, a szak­körök, a nyári kézműves tábor. Ezek mind-mind hasznos és él­ményekben gazdag időtöltést je­lentettek számunkra. Fontosnak tartom megemlíte­ni a tiszanánai emberek figyel­mességét, kedvességét, segítő­készségét, melyet én kisgyer­mekként is sokszor tapasztal­tam. Büszke vagyok arra, hogy szülőfalumban az utóbbi évek­ben megújultak a közintézmé­nyek. A falutól mintegy 4 kilomé­terre található Dinnyéshát, mely néhány év alatt üdülőterületté nőtte ki magát. Büszkeséggel tölt el, hogy tiszanánai vagyok. ■ Tóth Nelli Szilágyi Erzsébet Gimnázium $A7TÓ ti TAMUtáS Tehetségek a színpadon produkció Minden előadást tapsviharral köszöntek meg A február végén immár 12. alkalommal meg­rendezett Megyei Kollé­giumi Kulturális Fesz­tiválon a megye 14 kol­légiumából több mint száz versenyző 80 mű­sorszámmal vett részt. A helyszín ezúttal is a Keres­kedelmi, Mezőgazdasági, Vendéglátóipari Szakközép-, Szakiskola és Kollégium volt, ahol szakértő zsűri előtt mu­tathatták be produkciójukat a diákok. A sokszínű előadások fergeteges hangulatot terem­tettek. A különböző dalok, tán­cok és prózai előadások által bepillanthattunk más kollégi­umok életébe, megismerhet­tük tehetségeiket. Összességé­ben nem volt olyan produkció, melyet ne követett volna taps­vihar. A szigorú, de igazságos zsűri döntése alapján a nap vé­gén értékes nyereményekkel jutalmazták a kategóriák leg­jobbjait. Reméljük, Eger ezután is helyet ad hasonló rendezvé­nyeknek, ahol a fiatalok be­mutatkozhatnak és ápolhat­ják kulturális életüket, szoro­sabbra fűzhetik a kollégiumok közötti együttműködést. Helyezést elért diákok 1. hely: Berze Klaudia (Ke­reskedelmi kollégium, Eger), A Wigner kollégium diákjai: Hegyi Attila, Kovács Péter és Vincze Bálint mezőségi dalokat adtak elő Bódi Kálmán és társai (Keres­kedelmi kollégium, Eger), Rab Fanni (Szilágyi kollégium, Eger), Csató Péter (Szilágyi kollégium, Eger), Balázs Sán­dor, Balázs Tamás, Balázs Zol­tán, Horváth Tamás (Neu­mann kollégium, Eger). 2. hely: Hófehérke és a hét törpe paródia (Berze Nagy János kol­légium, Mátrafüred), Czinege József (Wigner kollégium, Eger), Suszter Boglárka (Neu­mann kollégium, Eger)', Árvái Lucia (Egri csillagok kollégi­um, Eger), Kovács Zsolt (Neu­mann kollégium, Eger). 3. hely: Szabó Klaudia (Gár­donyi kollégium, Eger), Bíró Gina (Neumann kollégium, Eger), Hüvelyes Zoltán (Neu­mann kollégium, Eger), Ko­vács Péter, Vincze Bálint, He­gyi Attila (Wigner kollégium, Eger), Székely Daniella (Kos­suth Zsuzsa kollégium, Eger). Különdíjban részesült Bukta Bence (Szilágyi kollégium, Eger). ■ Szőlősi Georgina Szilágyi Erzsébet Gimnázium Nem gondolták, hogy hősök lesznek március is. Példát mutattak hazaszeretetből a forradalmárok Nem sokkal március 15. nem­zeti érzésekkel átitatott napja előtt, iskolánk forradalmi lel­kületű csapata elkezdett ké­szülődni az ünnep alkalmából megrendezendő műsorra. Pró­báink jó hangulatban teltek, s akkor még jókat nevettünk né­hány versrészleten, nem fog­tuk fel, mekkora súllyal bírnak a forradalom eseményei. Kis csapatunk 13 diákkal lá­tott hozzá a feladathoz, hogy színpadra vigyék a márciusi történéseket. De hogy-kerül egy koponya és Hamlet egy nemzeti ünnep központjába? Erre egyszerű a válasz, hi­szen a shakespeare-i gondolat valószínűleg megfogalmazó­dott Petőfiben és a márciusi if- jakban is: „Lenni vagy nem lenni?”, a koponya meg már magától értetődik. Darabunkban megjelennek az örök tagadók - akik koránt­sem szokványosak az efféle műsorokban -, a szentimentá­lis hívők, a tipikus forradalmá­rok, az önfeláldozó, hős lelkü­letű ifjak és a mit sem sejtő gyermekek. A többféle korosztály másfé­le gondolkodásmódjától válik színesebbé előadásunk. Az ér­zelmeket még közvetlenebbé, még élőbbé teszi a tanárokból és diákokból álló zenekar, amely örök klasszikusok ze­néit játssza. Néhányat elérzé- kenyülve hallgattunk, mások­tól forradalmi, lázadó hangu­latba kerültünk. A haza szere- tetét előtérbe helyezve gondol­tunk vissza őreink példamu­tatására, kik nemzetünk sza­badságát alapozták meg. Felmerül a kérdés, hogy mi­ért csak ilyenkor emlékezünk rájuk? Fiatalként ők sem gon­dolták, hogy mekkora hőstettet visznek véghez, hogy a követ­kező nemzedékek róluk fognak megemlékezni. Mint ahogy gyakran mi sem gondoljuk vé­gig cselekedeteink súlyát. ■ Kolman Réka, Árvái Luca, Nagy Alexandra EKF Gyakorló Gimnázium Manapság el sem tudok menni az utcán, a suliban vagy a plázáb^n anélkül, hogy ne hallanám, hogy: „Te, láttad tegnap Alekosz mit ala­kított megint a villában?” vagy „Nem Gombinak kellett volna ki­esnie, nem érdemelte meg.” Ift van újra a VV-őrület, ami sokakat magával ragad. Korunkban nagy szerepet -telt be a tévénézés, rengeteg ember ül este a készülék előtt, és nézi a ta­lán számára sem sokatmondó műsorokat. A médiában dolgozó emberek ezt mind jól tudják, ezért ezt ki is használják: olyan műso­rokat is leadnak, melyek az embe^ rek butításán kívül másra nem szolgálnak, de jó pénz lesz belőle. Nem új keletű már a Való Világ, amit az emberek kétféleképpen fogadnak. Vannak, akik szeretik a reality show-kat, és mindig tud»- ják, ha valami új történik a villá­ban. A másik csoportba azok tar;, toznak, akik hacsakelvből is, de nem nézik az ilyen műsorokat. Én a második csoportba tartó­zom. Nem érint meg túlságosan, hogy W Anikó szerelmes Norbi-, ba. És ezzel vagyunk így egy pá­ran. Ili IMiln Az sem erdekel igazan, hogy a show meg van-e előre rendezve. Közösségi portálon olvasható, hogy egy bennfentes szerint a szerepek ki vannak osztva, ami­ket a szereplőknek ügyeserfe^ kell játszaniuk. Ki tudja? Bármi lehetséges. — x De hát ha a mai fiatalság ezen nő fél, milyen Személyiséggé vál­nak majd felnőttként? Azt hiszik; úgy kell megoldani a problémá­kat, úgy kell viselkedni és beszél­ni, ahogy a villában teszik? Persze mindenkinek a saját dolga, hogy mit néz a tévébenek mit csinál. Azt kell tenni, ami jó, és ami jólesik, amit szeretünkig amiben az örömünket leljük. Ha egyeseknek a W okoz bol­dogságot, hát... ■ Kovács Dóra Szilágyi Erzsébet Gimnázium JÁTÉK ÉS ÜNNEP Rendhagyó irodalomóra, színészekkel szituáció Egy ügyes technikával öt perc alatt megtanulták a verset a diákok Menni vagy maradni? - dilemma az ünnep előtt Nemrég különleges élményben lehetett része az osztályunknak: a dupla magyarórát feleléstől és dolgozattól mentesen, kíváncsi­an vártuk. Tudtuk, hogy vendége­ink érkeznek, s ők fogják megtar­tani az órát. Az Egri Pinceszín­ház színészei és dramaturgja volt hivatott meglátogatni minket. Bár az osztály lelkesedése nem volt a legnagyobb, amikor meg­tudtuk, hogy szituációs játékok­ban kell részt vennünk, végül mégis egész sokat nevettünk. Először egyesével bemutatkoz- f tunk egy memóriafejlesztő játék E segítségével. Ezután légzés-és be- J szédtechnikai feladatok követkéz- I tek. A dupla órát kettészelő szü- Szituációs játékokkal próbálták ki a diákok, hogy milyen színésznek lenni net előtt még maradt időnk egy Dsida Jenő-vers első versszaká­nak megtanulására is, amit nagy meglepetésünkre, gesztusok se­gítségével alig több, mint öt perc alatt sikerült memorizálnunk. Majd kipróbálhattuk, milyen lehet a szinkronszínészek mun­kája. Zárásként pedig belekóstol­hattunk abba is, mennyire nehéz feladat megosztani a velünk szemben ülő 30 fős közönséggel egy olyan élményt, ami korábban nagy hatással volt ránk. Összes­ségében elmondható, mindenki élvezte a rendhagyó magyarórát. ■ Dongó Réka Neumann János Középiskola és Kollégium Ismert, hogy évről évre több te­hetséges fiatal költözik el Ma­gyarországról valamely más or­szágba jobb álláslehetőség, meg­élhetés, vagy új élmények keresé­se miatt. Ez a tény országunk szempont­jából szemlélve szomorú jpvőt idéz, hiszen ha a tehetséges em­berek elhagyják hazánkat, akkor ki fogja továbbvinni, fejleszteni országunkat? Kik biztosítják a jö­vőt? Magyarországon rengeteg, diplomával rendelkező tehetsé­ges fiatal marad állás nélkül, mert nem tudnak elhelyezkedni. Ezért sokan a bátrabbak közül külföldön próbálnak munkát vál­lalni, annak reményében, hogy ott több lehetőség adódhat, illetve jobban megbecsülik a jól képzett embereket. Ezen gondolatok után felmerülhet a hazaszeretet kérdé­se, ami március 15. előtt még in­kább aktuális. Ha mégis elmegyünk, akkor az minek minősük hazánk cserben- hagyásának,»vagy megélhetés után való kutatásnak? Maradha­tunk-e egy olyan országban, ahol boldogtalanul, tudásunkat kiak­názatlanul hagyva élünk? Vagy hagyhatjuk-e bajban az országot, és önmagunkra koncentrálva ke­reshetjük a boldogságot Vajon er­kölcsi kérdésnek számít mindez? ■ Becskei Dorottya Neumann János Középiskola

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents