Heves Megyei Hírlap, 2011. február (22. évfolyam, 26-49. szám)
2011-02-05 / 30. szám
O A. D EGYHÁZMEGYEI www.eger.egyhazmegye.hu info@eger.egyhazmegye.hu * I II. évfolyam, 2. szám 2011. február Megjelenik minden hónap első szombatján HÍREK FEBRUAR HAVANAK ÜZENETE: „Jézusunk, adj nekünk a te szíved szerinti papi és szerzetesi hivatásokat!” (Február 2. - Gyertyaszentelő Boldogasszony ünnepe, a megszentelt élet napja) Életünk legyen Istenhez és emberhez méltó Palánki Ferencet december 27-én nevezte ki XVI. Benedek pápa az Egri Fó'egyházmegye segédpüspökévé, és a fidolomai címzetes püspöki címet adományozta neki. Az új püspök szentelése február 26-án, szombaton fél 11-kor lesz az Egri Bazilikában.- Püspök Űr! Kérem, beszéljen gyermekéveiről, általános iskolai és középiskolai tanulmányairól!- Egy Nógrád megyei kis faluból származom, Csesztvéről. Hívő családba születtem Balassagyarmaton, 1964-ben. Hárman vagyunk testvérek, három fiú. A szüléink mindig egyszerűségre, tisztességre, hitre és szeretetre neveltek minket. Számunkra nem volt kérdés a vasárnapi szentmise vagy a hittan. Gyermekkoromban nem gondoltam a papságra, bár sokat ministrál- tam. Az öcsémről hitte azt mindenki, hogy pap lesz, mert ő a ferences gimnáziumba járt Esztergomba, mi a bátyámmal meg világi iskolában érettségiztünk.- Érettségi után a Győri Közlekedési és Távközkési Műszaki Főiskolán tanult tovább. Hogyan érlelődött papi hivatása?- A főiskola évei alatt - egy lelki gyakorlat alkalmával - tudatosult bennem, hogy az Isten személyesen jelen van az életemben. Ez nagyon új felfedezés volt számomra. Isten megdöbbentő és egyben boldogító jelenléte nagy hatással volt rám. Közben láttam sok társamat, szép reményű, sokra hivatott fiatalokat tönkremenni, alkoholizmusba, kábítószerezésbe süllyedni, akik a szabadosság miatt elrontották az életüket. Ekkor gondoltam először arra, hogy pap legyek, hogy Isten szabadító szeretetét, örömhírét elmondhassam, közvetíthessem társaimnak és mindenkinek. Az életünk akkor emberhez méltó, ha Istenhez is méltó.- Huszonöt évesen jelentkezett az Esztergomi Hittudományi Főiskolára, és 1994-ben szentelték pappá. Rövid ideig volt káplán Balassagyarmaton. Majd 1996-tól Dorogházán, 2000 és 2005 között Püspökszilágyon plébános...- Nagyon szerettem Balassagyarmaton lenni. Rengeteg munka, misék, heti 16 hittanóra különböző iskolákban, egy fília teljes ellátása, katekumenek oktatása, keresztelők, esküvők, temetések, minden szerdán betegek látogatása a kórházban, három ifjúsági hittancsoport, bibliaóra a plébánián... Egy-egy első péntek vagy más zsúfolt nap után, amikor fáradtan leültem a szobámban, arra gondoltam, csak ezért az egy napért is érdemes volt papnak lenni. Sokat készültem a prédikációkra, hittanokra, jegyes-beszélgetésekre. Szerettem a tanítást, de legjobban a gyóntatást és a lelki vezetést szerettem. Elég sokan jártak hozzám, nagyon jó hatással voltak az én lelki életemre is. 1996-ban aztán önálló lettem, a püspök atya négy falut bízott rám a Mátra északi lábánál. A városi nyüzsgés utána falusi csendesség következett. Vasárnaponként több helyen kellett miséznem, viszont hétköznap több szabadidőm lett. Szerettem volna jól kihasználni ezt az időt, ezért jelentkeztem a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Kánonjogi Intézetébe. 1997 őszén kezdtem meg tanulmányaimat, 2000-ben szereztem bakkalaureátust, 2001- ben licenciát. Közben 2000-ben jött az újabb áthelyezés. Püspökszilágy, Váchartyán és Kisné- medi: újabb gyönyörű öt év, szintén tele lelkipásztori feladatokkal és örömökkel. Nagyon szép feladat volt a hagyományosan vallásos híveket lassan a közösségi egyház felé vezetni. Ezt követően 2005-től a váci, 2010-től a budapesti Központi Papnevelő Intézet spirituálisa voltam.- Mi lesz a püspöki jelmondata?- Jelmondatomat Szent János evangéliumából választottam: Jézus a feltámadás és az élet (Vö.: Jn 11,25). A feltámadás hite keresztény életünk középpontja. Amikor édesanyám másfél éve meghalt, ebbe a jézusi mondatba kapaszkodtam bele. Hiszem, hogy Ő most onnan fentről imádkozik értem.- Egerbe költözik. Mit jelent majd ez az Ön életében?- Az Egri csillagok című regényt gyermekkoromban legalább ötször elolvastam. Nagy öröm számomra, hogy e hősies helytállás helyszíne lesz a lakóhelyem, és új szolgálatom színtere. Szeretnék én is helytállni, és ehhez másokat is hozzásegíteni. Építsük együtt tovább hazánkat és Isten országát, hogy részünk legyen a feltámadásban és az örök életben!- Köszönjük az interjút! ■ Homa János Boldoggá avatják II. János Pál pápát Hitelesnek ismert el XVI. Benedek pápa egy, az elődje, II. János Pál közbenjárására bekövetkezett csodát, egy Parkinson-kórban szenvedő francia apáca gyógyulását. Ennek alapján elrendelte a 2005-ben elhunyt egyházfő boldoggá avatását. A szertartást, amelyre több százezer zarándokot várnak, május 1-jén tartják Rómában. Amikor az étel a túlélést jelenti Egy tál meleg étel akár az életet is jelentheti. Az egri Belvárosi Főplébánia szegénykonyhája három éve látja el a hajléktalanokat és a szegényeket. Ahogy Erdélyi Péter, a konyha vezetője elmondja, úgy kezdődött, hogy nagyon sokan csöngettek be hozzájuk ennivalóért, ezért Mándy Zoltán plébános elhatározta, hogy szervezett keretek között segítenek. Veszendőbe megy nagyon sok étel, ezért a különböző - elsősorban az egyházi intézményekhez tartozó - konyháktól elkérik, ami megmaradt, és kiosztják a rászorulók között. Ahogy telt az idő, mind több segítséget kaptak, a polgármesteri hivatal is támogatja működésüket. A téli időszakban fordulnak meg itt a legtöbben. Szeptembertől júniusig tartó működésük alatt naponta mintegy száz rászoruló jön hozzájuk. Délelőtt tíz és fél tizenkettő között látják el őket. Az országban szinte egyedülálló módon, asztalnál ülve, kétfogásos ebédet fogyaszthatnak el. A leghidegebb hónapokban százötvenre is megnő a létszám. A segélyosztás idején kevesebben jönnek, majd ahogy a segély elfogy, megszaporodik a jelentkezők száma. Egy szezon alatt mintegy harmincezer adag étel kerül eléjük. Télen még „teajáratot" is indítanak, hogy a nagy hidegben forró itallal és zsíros kenyérrel tartsák a lelket a kint didergő szűkölködőkben. A legtöbben hajléktalanok. Sokan laktak valamikor munkás- szállókon, és ahogy megszűnt a munka, azon vették észre magukat, hogy már a családból is kiszorultak. Nagy részük éjszaka a Kertész úti hajléktalanszálláson alszik, de sokan élnek a városszéli hajléktalantelepen vagy hétvégi házakban is. Sajnos, Egerben nincs olyan hely, ahol nappal meghúzhatnák magukat, ezért is fontos, hogy a nagy hidegben meleg ételhez jussanak. Akadnak olyanok is, akiknek lakásuk ugyan van, de kenyérre már nem telik. Számukra ez a segítség akár az utolsó szalmaszál is lehet, hogy visszakapaszkodjanak az életbe. A konyhavezető ügyel arra, hogy az adományok jó helyre kerüljenek. A konyha karácsonykor, szilveszterkor vagy húsvétkor is működik. Az iskolai szünetek idején a Szent Lőrinc Vendéglátó Szakiskola és a Korona Borház is feliratkozik az adományozók közé. Rajtuk kívül mások is - keresztény lelkülettel, névtelenül és rendszeresen - támogatják a szegénykonyhát kétkezi munkával, pénzzel, élelmiszerekkel, vagy akár egy tálca süteménnyel járulnak hozzá a működéséhez. Adományaiknak is része volt abban, hogy tavaly Egerben még a legnagyobb hideg idején sem fagyott meg senki. ■ Gábor László Közös imádság EGYHÁZMEGYÉNKBEN az ökumenikus imahét zárására január 23-án, a Miskolci Egyetem díszaulájában került sor, ahol több mint ezer, zömében miskolci hívő imádkozott együtt. Az Egyetemi Lelkészség felkérésére az imádságot Ternyák Csaba egri érsek, Kocsis Fülöp görög katolikus püspök, Krámer György evangélikus püspökhelyettes, valamint Csomós József református püspök vezette. A hejcei áldozatok MINT KÖZTUDOTT, 2006. január 19-én a Hejce melletti Borsó-hegyen lezuhant a szlovák légierő repülőgépe, amely békefenntartókat szállította haza. A tragédia évfordulóján koszorúzással egybekötött megemlékezést tartottak. A község középkori gótikus templomában az elhunytak lelki üdvéért mutattak be szentmisét, amelyet Frantisek Rábek szlovák tábori püspök Ternyák Csaba egri érsekkel együtt celebrált. Lelkipásztori napok az országos Lelkipásztori- Teológiai Napokat január végén Egerben, a Szent János Továbbképző Központban rendezték meg. Az ösz- szejövetel fő témája a Család évében a házasság szentsége és a keresztény ' házasságra való készület volt. A rendezvényen több mint kétszázan vettek részt, közöttük mintegy 80 pap. A résztvevők egyhar- mada határon túli magyar volt. A nyitó szentmisét Ternyák Csaba érsek mutatta be, aki előadást is tartott. A találkozó Bíró László püspök összefoglalójával és Te Deummal zárult. JEGYZET ■ „Egy keresztény, az nem keresztény” - írja a második században élt Tertullianus. Ezzel azt fejezi ki tömören, hogy egyedül, önmagunkban, az Egyház nélkül, a helyi egyházhoz való élő odatar- tozás nélkül nem élhetünk Krisztust követő keresztény életet. Mindnyájan ismerjük a plébánia szót, talán még azt is tudjuk, hogy településünkön hol található a római katolikus plébánia. A plébánia nem csupán egy hivatal, illetve a lelkipásztor hivatalos lakóhelye, hanem Isten népe, a megkeresztelt katolikusok helyi közössége, amelyet a püspök, illetve az érsek főpásztor megbízásából a plébános vezet. Mindnyájunknak kivétel nélkül szükséges ennek a helyi imádkozó és templomba járó közösségnek a lelki támogatása. Ebben nyilvánul meg közvetlenül és megtapasztalhatóan a hívők számára az egyetemes Egyház. Ott lettünk a keresztségben krisztushívők, ott járultunk először szentáldozáshoz, ott ünnepeljük rendszeresen a szentmisét az Úr napján, ott nyílnak meg nekünk a szentségekben a kegyelem forrásai, és az Isten igéje segítségével ott formálódunk olyanokká, akiknek az élete - Jézus szándéka szerint - bő gyümölcsöt terem. Gondoljunk arra, hogy nemcsak a Szentlélek kegyelme, hanem testvéreink hite, imádsága, hiteles életpéldája is segít bennünket, hogy a mai furcsa és zűrzavaros világban meg tudjunk maradni a hitben és Isten szeretetében. Amikor az Apostolok Cselekedeteinek könyve leírja az első keresztény közösségek életét, így jellemzi tagjait: „Állhatatosan kitartottak az apostolok tanításában, a közösségben és a kenyértörésben” (ApCsel 2,42). Ha az evangélista külön megemlíti, hogy a közösségben való kitartás feltűnő jellemzője az apostoli egyháznak, azzal hangsúlyozni akar valamit, ami ma is fontos. „Úgy tetszett Istennek, hogy ne külön-külön szentelje meg és üdvözítse az embereket, hanem néppé tegye őket, néppé, amely őt igazságban elismeri és szentül szolgál neki” - hangsúlyozza a II. Vatikáni zsinat. Ezért „a lelki- pásztor összegyűjti Isten családját, mint testvéri közösséget. Nemcsak egyenként törődik híveivel, hanem keresztény közösséget alakít” - mutat rá a papok kötelességére a papi szolgalatról szóló zsinati határozat. II. János Pál szerint „a plébániai életben való részvétel a keresztény ember egyik alapvető jellemvonása”. Magányosan, egyedül a keresztény hit megélése bár nem lehetetlen, nagyon nehéz. Főként a mai közömbös, közönyös, hitetlenségre hajló társadalmunkban. Talán már mi magunk is megtapasztaltuk, hogy a plébániai közösségben hittestvéreink elkötelezett élete is segít bennünket. A kereszténység lényegénél fogva közösséget alkot, és csak abban élhető igazán. Egyházunk sarkalatos feladata minden szinten a testvériesebb, közösségibb gondolkodás- és cselekvésmód elterjesztése. Mindent meg kell tennünk azért, hogy egyházközségeink élő közösséggé váljanak, ahol az emberek ismerik, szeretik és segítik egymást. ■ Dolhai Lajos Testvéri közösségben * * * •f 1
