Heves Megyei Hírlap, 2011. január (22. évfolyam, 1-25. szám)

2011-01-29 / 24. szám

4 HEVES MEGYEI HÍRLAP - 2011. JANUÁR 29., SZOMBAT SZÜLŐFÖLDEM, HEVES MEGYE TORDAi Teri A színésznő büszke a korára és jóleső érzésekkel emlékszik gyerekkorára. A strandra, a nagyszülői házra és arra a tablóra, amelyről rájött: lehet, hogy szép és tetszik a fiúknak... Bármerre járt a világban, magyar maradt és egri. ■■ AZ EGRI GYÖKEREK ERŐS TARTÁST ADNAK kinek sem volt autója az ismerő­seink közül, mentünk, ahogyan lehetett. Előfordult, hogy tíz-tizen­öt család is összeállt, hátizsákok­ba, kosarakba pakoltuk az élel­miszert, és alig vártuk, hogy meg­érkezzünk. A felnőttek felállítot­ták a bográcsot, és főzni kezdtek, mi gyerekek pedig élveztük a sza­badságot. Akkoriban nagyon erős volt a közösségi élet, senkinek sem volt terhére, hogy másokkal együtt csinálnak programokat. Mi minden embernek előre kö­szöntünk az utcán, és mindenki fogadta a köszönésünket, ha is­mertük egymást, ha nem. Ez a szellem mintha eltűnőben lenne, Keleti Márton kultuszfilmje, az Esős vasárnap hozta meg Tordai Teri számára is egy csapásra az országos ismertséget TORDAI TERI 1960-1964 között Pártos Géza tanítványaként járt a főiskolára. Osztálytársa volt többek között Halász Judit, Bé­res Ilona, Szegedi Erika, és Polónyi Gyöngyi is. Belőlük állt össze a nagy csapat, akik még főiskolásként szerepet kaptak Keleti Márton kul­tuszfilmjében, az Esős va­sárnapban (1962). A film zenéjét Fényes Sza­bolcs szerezte, a siker pedig minden képzeletet felülmúlt, a lányok egycsapásm országos is­mertségre tettek szert.- Szerettem filmezni, ám az elején sokszor én magam sem tudtam, miért választottak ki egy-egy szerepre. A feltűnő kül­sőm miatt, vagy azért, mert bíz­tak bennem? Azt hi­szem, a szépségem egy időre elfedte a tehet­ségem, de ez szerencse re megfordult. Boldoggá tesz a munkám, de azt hiszem, ha kertész len­nék, vagy kalauz, ak­kor is megtalálnám azo­kat az értékeket, ame­lyek elégedetté tehetnek. Az életem legszebb ajándé­ka a lányom, aki 1976-ban született, és ő is színésznő lett. Ma már kétszeres nagy­mama vagyok, Ádám uno­kám négy és fél, Áron pedig két és fél éves. Sokat va­gyunk együtt, de csak akkor megyek a lányomékhoz, ha tudom, nem zavarok. Hihe­tetlen boldogság azt látnom, mi­lyen harmóniában élnek, és ez körbevesz engem is. Mint nagymama, igyek­szem bölcs szeretettel V részt venni a fiúk ne- *r vetésében. Emlék­szem, mennyire utáltam gyerekko­romban az okosko­dó felnőtteket, akik kéretlenül adták a tanácsokat mindenkinek. Nem szeretnék ilyen len­ni! Azt gondolom, pél­daadással és nem pa­rancsokkal kell ne­velni, örülök, amikor azt látom, utánoznak bennünket. Szeret­nék az unokáim, a családom számára meleg kemence lenni, amelyhez oda lehet bújni, ha nagyon hideg van, és , bízni lehet ben- i ■ ne, hogy átme­legít. Teri azt mondja, hogy a gyermekneveléshez nagyobb tehetsége volt, mint a férfiakhoz.- Engem mindig körül­vettek a férfiak, és gyak­ran nem tudtam, mi az, ami vonzza őket Talán baj, hogy az érzelmeimet nem engedtem túlságosan elka­landozni, és talán keveset ad­tam. Mindig önálló voltam, aki képes a maga útját járni, az ilyen személyiség egyszerre von­zó és riasztó. Nem érzem ma­gányosnak magam, minden pillanatom értékes, akkor is, ha egyedül vagyok. Szeretek ol­vasni, álmodozni, és szeretek pörögni, dolgozni, társaságba járni, beszélgetni. Nem érzem, hogy bármi is hiányozna az életemből, nem bántam meg semmit sem, de nem is kezde­ném újra. Rengeteg tervem van még, most például ismét ango­lul tanulok, felfrissítem a tudá­somat, és várom, hogy nőjenek az unokáim, és láthassam, mi lesz belőlük? Debrecenben született, de egri­nek vallja magát. 1941. decembe­rében ugyanis, amikor a kis Tordai Teri meglátta a napvilá­got, már javában zajlott a hábo­rú, ezért a család a bombázások elől elmenekült a városból, Eger­be költöztek, az anyai nagyma­mához. Teri számára az itt töl­tött évek meghatározóak voltak, azt mondja, ma is sokszor ezek­ből táplálkozik.- Egy gyerek számára meghatá­rozó az eszmélés időszaka, mond­ják, hatéves koráig minden alap­élményt meg kell kapnia ahhoz, hogy megfelelően alakuljon a sze­mélyisége - mondja a művésznő - Nem tudom, ehhez nem értek, de az tény, hogy az én életem lé­nyegében Egerből indult, és oda is tér vissza, hiszen minden fon­tos dolog itt történt velem, min­den olyasmi, ami végül arra az útra állított, amelyen ma is hala­dok. Az utca, ahol laktunk, az állomástól indult, s vezetett fölfe­lé, a városba. Nevezték Le­nin, Sztálin, majd ké­sőbb Deák Ferenc ut­cának, a mi házunk az úttörőházzal szemben volt. Anyu (Lili mama) tanító­nő volt, de ő vezet­te a bábszakkört is, ahová termé­szetesen én is jártam, sőt, be­íratott balettoz- ni is, amit ret­tentően élvez­tem. Sokáig azt gondol­tam, egyszer híres táncos­nő lesz belő­lem, de aztán hirtelen el- j; kezdtem j nagyra nőni, I és ez az álom szertefoszlott. Arra gondol­tam, hogy ugyan állhatok majd a színpadon, de csak hátul, és nézem, ahogy a szó­lókat előttem táncolják el. Eger az a város Teri számára, ahol nagyon jó volt gye­reknek, „Amikor én kamasz voltam, kicsit szűknek éreztem a várost." de én hiszek abban, hogy ismét visszatér. Már most látszanak en­nek a jelei, aki teheti, elmenekül a városokból, és megpróbál a ter­mészethez közel élni, ahol isme­ri a szomszédját, és nem jelent gondot, ha bekopog hozzá sót kér­ni, vagy néhány tojást. A vidéki életnek nagyon erős magypr gyö­kere van, erősebb, büszkébb. És ez jó. Amikor - jóval később - külföldön filmeztem, osztrák, né­met francia vagy olasz koproduk­ciókban, soha, egyetlen pillana­tig sem tudtam elszakadni a ma­gyarságomtól. Büszkén vállal­tam, azt szoktam volt mondani: magyar vagyok, és egri! Hiszen Eger álomszép város, és azt gon­dolom, okos vezetői vannak, mert nem engedték elcsúfítani. Nem vetkőzte le vidéki báját, még ak­kor sem, ha ma már nem kell a fő­városba utazni, ha az ember egy üvegcse kölnire vágyik, moziba, vagy színházba szeretne menni. Amikor én kamasz voltam, kicsit szűknek éreztem a várost, vágy­tam a csillogóbb életre, a kiraka­tokra, a sétákra a széles utakon, a „juj, itt is egy mozi” érzésre, de amikor megkaptam, már nem tet­szett annyira. Megtanultam élni benne, de ahogy idősödöm, egy­re távolabb kerülök tőle. Mostan­ra sikerült például egy kis lakást vennem, olyat, amelynek van egy kicsi kertje is. Virágokat ültetek, és lelkesen ápolom őket, és min­dig eszembe jut a nagymamám, ahogy a petúniáit locsolgatta a nyári nagy melegben. Egerben, a Fő utcában volt egy Ofotért, ahol kiállították a végzős diákok tablóit. Teri képe is ideke­rült, ő pedig meglepve látta, hogy sokan állnak meg előtte.- Akkoriban vettem észre, hogy tetszem a fiúknak, és akkor fog­tam fel azt is, hogy talán szép va­gyok. Az első szerelem mindent elsöprő érzését azonban már nem Egerben éltem meg. Elkerültem Budapestre, kollégiumban lak­tam, és Tanítóképző Főiskolára jártam. Részt vettem szavalóver­senyeken, ahol egy alkalommal Gáü József is hallott, aki azt java­solta, jelentkezzem a Színművé­szeti Főiskolára. Jelentkeztem... Családi körben. Az unokák közül Áron két és fél, Ádám négy és fél éves. radhatatlan, imád dolgozni, és elégedett az életével. Jászai-dí- jas, és hat Nívódíj büszke tu­lajdonosa. Színházi és fümszerepeit felso­rolni sem lehet, ma is aktívan dolgozik. Társulati tag az Új Színházban, ahol az Édentől Keletre című darabban reme­kel, most folynak a próbái Eisemann: Kávé habbal című . operettjének, amelynek szilveszterkor lesz a premierje. Játszik a Budaörsi Színházban, a Mágnás Miska előadásról előadásra fergete­ges sikert arat, és már hetedik éve szerepel A csütörtöki höl­gyekben a Magyar Színházban Moór Mariannával és Béres Ilonával. Megadatott az a sze­rencse is, hogy lányával, Hor­váth Lilivel is játszhatott együtt, mint például a Temetet- len halott című történelmi fűmben. lékszem a házunk kicsi kertjé­ben álló fűzfára, amelynek a föl­dig lelógó ágai olyanok voltak, mint egy függöny. Bebújtam mö­géjük, majd szétcsaptam az ága­kat, és meghajoltam láthatatlan közönségem előtt - pedig akkori­ban még nem sejtettem, hogy egyszer valódi függönyök, és va­lódi közönség előtt állhatok majd. Sokat jártunk a Szépasszony- völgybe, rokonoknál, ismerősök­nél szüret idején. Mezítláb tapos­tuk a szőlőt, lestük, hogyan csor­dul a lé a vödrökbe, és ittuk az édes murcit. Mónosbélre, Szilvás­váradra marhavagonokban utaz­tunk, uramisten, akkoriban sen­Tordai Teri kedvencei étel: citromos csirkebecsinált ital: Egri leányka és limonádé ország: Magyarország és Fran­ciaország város: Budapest, Eger és Párizs virág: Lila orgona, petúnia HÓNAP: Május színésznő: Györgyi Anna színész: Kutka János Névjegy TORDAI TERI 1941-ben született, Debrecen­ben. Tizennégy éves koráig Egerben élt, majd Tanítóképző Főiskolára járt. Gáti József ta­nácsára jelentkezett a Színmű­vészeti Főiskolára. Színházi és fümszerepeit felsorolni is lehe­tetlen, talán ő maga sem tudja pontosan a statisztikát. 68 évesen is fá­kamasznak lenni.- Ponto­san emlék­szem, hol szedtem először ibolyát, merre jártunk ki­rándulni, megta­lálja a lábam az egri uszodát, ahol 100 méter gyorson verse-, nyeztem évekig, színes világ vett körül, ami a mai napig elkísér. Em-

Next

/
Thumbnails
Contents