Heves Megyei Hírlap, 2011. január (22. évfolyam, 1-25. szám)

2011-01-22 / 18. szám

14 PR-RIPORT HEVES MEGYEI HÍRLAP - 2011. JANUÁR 22., SZOMBAT- HIRDETÉS Húsz érv az Imoláról húsz év távlatában jubileum A cégcsoport számos üzletágban bizonyítja, hogy a minőségi munka a legkifizetődőbb Az idén ünnepli alapítá­sának huszadik évfordu­lóját az Imola Cégcso­port, melynek alapító cé­ge az Imola Bau Kft. A jubileum alkalmából a cégcsoport vezetőjét, Tóth Imrét kérdeztük. Sike Sándor- A húsz esztendő tekintélyt parancsol. Van üzenete ennek a két évtizednek?- Húsz évet nagyon nehéz ösz- szefoglalni. Húsz év viszonylag ki­egyensúlyozott, folyton javuló tel­jesítményét az építőipar-centri­kus cégünk azért tudhatja magá­énak, mert minden pillanatban keményen megdolgoztunk a sike­rért. Nem úgy volt, hogy otthon ül­tünk és ajándékba kaptuk az élet­től, tehát mindenki részéről nagy küzdelem volt ez. Az, hogy ma imolásnak lenni sikk, vagy ér­dem, vagy klassz dolog, nem tu­dom megítélni. De az meggyőző­désem, hogy az Imola egy meg­bízható üzleti partner. „Bizalomra építünk” - gyakran megkérdezik mostanában, hogy ez mit takar. A célt megfogalmazni könnyű, de magát a bizalmat meg kell kapni, meg kell szerezni, az egy ered­mény. Megtartani és megújítani pedig iszonyú nagy feladat.- A cégcsoport indulása, az „őskor” miként él Önben?- 1991-ben indultunk, a rend­szerváltás első döbbenetén már túl. Nekünk még megadatott, hogy az állami szektorban vele­járhattuk a ranglétrát. A nekünk alatt az alapítókat értem, mert négy magánember - mind a né­gyen az állami építőiparban dol­goztunk - fogott össze akkor. Egyfajta kényszervállalkozóként kellett elindulni, hisz a négyből három ember a Heves Megyei Állami Építőipari Vállalatnál dol­gozott, ami később megszűnt.- Személyesen miként élte meg a cégalapítást?- Húsz évvel ezelőtt hiába vol­tam én már akkor 140 embernek a főüzemvezetője, olyan közel nem voltam a menedzsmenthez, hogy a vállalat megmentésében bármilyen szerepet vállalhattam volna. Ezért a fiam születésével egy időben - mivel a feleségem nappali tagozaton járt orvosi egyetemre - úgy hagytam ott a céget, hogy én mentem el GYES- re. Közben megalapítottuk az Imola Bau Kft.-t. Ezzel föl is ad­tuk azt a lehetőséget, hogy az ál­lami vállalat bármilyen szinten is megmenthető legyen általunk. Az élet igazolta döntésünket, hogy hagyjuk ott az egészet és induljunk el egyedül. De hát 1991-ben eléggé gyötrelmesre si­keredett az indulás. Vittük a cső- tollunkat. Az alapításkor csak mi voltunk és a lelkesedés, és az a tudás, amivel rendelkeztünk. Magyarul semmink nem volt.- Az első időszakban távol Egertől kaptak megrendelé­seket.- Az állami vállalatnál meg­alapozott építőipari tudással in­dultunk el az úton. Mindent nul­láról kellett kezdenünk, jellem­ző, hogy az első két évben nem tudtunk szűkebb hazánkban dolgozni. Döntően Budapesten kaptunk munkát, Veszprémben, Székesfehérváron. Az alapítás­kor tehát szűkebb hazánk nem is ismert bennünket.- Mikor volt a társaság életé­ben az első megmérettetés?- A Veszprém Megyei Bírósá­gon bemutató burkolás kereté­ben dőlt el, ki lesz a kivitelező. Igaz, hogy csak kertésznadrá­gunk, fehér pólónk meg fehér tornacipőnk volt, de a kollégá­inkkal együtt úgy néztünk ki, mint egy egységes csapat. Maga­biztos fellépéssel, jó szerszámo­zottsággal, amit Olaszországból szereztünk be. Magas minőség­re való törekvésünkkel elhitet­tük magunkról, hogy ez egy ma­gabiztos, profi csapat. Egy ke­mény felületen mi ki tudtuk fúr­ni a kapcsolóknak a helyét, mert speciális gyémántszerszámaink voltak, speciális vizesvágó gépe­ink. Úgy néztek ránk, mintha a Holdról jöttünk volna.- Miként emlékszik az első si­kerre?- Elnyertük a Veszprém Me­gyei Bíróság épületének hideg- burkolását, amire a mai napig nagyon büszkék vagyunk. Itt alapoztuk meg a hitvallásunkat: csak az tud nyerni, aki a legjob­bat akarja kihozni magából. A mindenáron a legjobbra való tö­rekvés eladható, erre fogéko­nyak az emberek. A későbbiek­ben a cégünk egész életét ez vé­gigkíséri. Akkor nem fogalma­zódott meg ennyire pontosan, akkor csak egységes ruhában akartunk lenni, jó szerszámok­kal akartunk dolgozni.- Az Imola névvel ma már az önök cégcsoportját azonosít­ják. De hogyan esett a válasz­tás az Imola szóra?- Az Imola név nem volt itt is­mert. Ez egy szép női név, illetve kevesen tudják, de a búzavirág­nak is a népies neve az Imola. Magyarországon, Aggtelektől nem messze van egy olyan falu, amit szintén így hívnak. A cégala­pításkor - és ez hiteles történet, mert kvázi hozzám kötődik - gyö­nyörű neveink voltak, de a cégbí­róság mindegyikre azt mondta, hogy nem, nem lehet.'Annak ide­jén Olaszországból, Imolából hoz­tunk be járólapokat, és ez alap­ján, amikor már mind kifogytunk az ötletekből, döntöttünk: legyen Imola. Jól hangzó, dallamos név.- A Philip Morris a múltban is szerepet játszott az Imola életében, de ma is ott van kéz­jegyük a cégben.- Első jelentősebb munkáink az Egri Dohánygyár megvétele­kor kezdődtek. A Philip Morris által behozott fejlesztésekre tud­tunk hazajönni. Nekik rengeteg fejlesztésük volt, és hihetetlenül igényes, magas munkakultúrát követeltek meg. Nekünk már ak­kor számítógépen tervezett a ve­zető tervezőnk, amikor az or­szágban szinte alig ismerték még ezt a technikát. A dolog pi­kantériája, hogy az akkori mű­szaki megrendelőink a jelenkori menedzsmentünk jelentős ré­szét alkotják. A PM-nél komoly egzisztenciát teremtettek a kollé­gák, akik jövőkép nélkül marad­tak, és óriási szerencse nekünk is, meg nekik is, hogy az Imola olyan erős lett és olyan szerte­ágazó a tevékenysége, hogy nem kellett elmenniük a városunkból.- Van még egy társaság, amelynek jelentős súlya volt az Imola életében.- 1996-tól a ZF Hungáriának dolgoztunk folyamatosan, és volt olyan időszak, amikor szin­te mindent mi építettünk. A ZF köré épített leányvállalatok, il­letve beszállítók is velünk- dol­goztattak. Tény: a cég bejövete­lével azt a beruházási mennyi­séget, amit végrehajtott, nem bármilyen nyugati, vagy bármi­lyen nagy cégnek adták, hanem a helyi fóltörekvő társaságun­kat részesítették előnyben, és ez igaz a rájuk települt beszál­lítóikra is. A teljesség igénye nélkül: ELSŐ, Firth Rixson, ZF Lenksystem. Nem tagadható el, hogy a cég részéről Ulrich Diller úr ebben személyesen nagy szerepet játszott.- Referenciák Pécstől Foton át Polgárig terjednek.- Természetesen az egész or­szágban dolgoztunk. Pécstől Ve­resegyházán keresztül Polgárig. Nem volt olyan gyógyszer-keres­kedelmi vállalat például Magyar- országon, akinek ne dolgoztunk volna. Akkoriban tényleg úgy éreztem, hogy a jó elnyerheti a jutalmát.- Egerben - Gárdonyi nyomán- gyakran hivatkoznak a falak erejére. Önök ezekkel a falak­kal dolgoznak. Látnak-e vala­mi különlegeset bennük?- Az épületek az egész cégtör­téneten keresztül kronológiailag is itt sorakoznak előttünk, vizuá­lisan is megnézhetők. Ezek telje­sítmények. Itt vannak körülöt­tünk, a színház, a kórház. Nem szabad elfelejteni, hogy akár a kórházi műemlék épület, akár a bélgyógyászati pavilon, ezek mind olyan emblematikus, jó mi­nőségben felépített „házak”, ame­lyek a nevünkhöz kötődnek. És most megadatott nekünk a Líce­um is. Egy ember életében egy­szer ha adódik, hogy egy ilyen háznak, és annak ilyen mélységé­ben való felújításában részt ve­het. Ezért is szeretjük a parád­sasvári kastélyszállót is. Aki meg­nézi azt az épületet, arányait, az érzi, hogy a lelkünket is otthagy­tuk ezekben az épületekben.- Jól érzékeljük, hogy határo­zott szakaszok figyelhetők meg húszéves történetükben?- A 20 év kettébontható: az el­ső tíz évben volt ez a klasszikus, nagyon kemény felfutás, amikor a gazdaságból folyamatosan, egyenletesen sikerült munkát szerezni. Elérkeztünk körülbe­lül 1998-ig, amikor nagy meg­tiszteltetés ért bennünket. Eb­ben az évben, éppen a kormány- váltás idején bízták ránk az egri színház rekonstrukcióját a dön­téshozók. Építése meghatározó volt az életünkben. A kormány- váltás sem zavarta meg ezt a dol­got, és nagyon büszke vagyok, hogy elfogadtak bennünket. Ez időszakra tehető az a történet, amikor úgy döntöttünk, hogy több lábra állunk. Innentől kez­dődik az Imolának a többcéges megjelenése.- Mi indokolta a cég portfolió­jának folyamatos bővítését?- Elsősorban az építőipar is­mert ciklusossága: a felfutások és visszaesések itt természete­sek. A '98-as években alakult ki a vendéglátó üzletágunk. Két emblematikus épület fémjelzi ezt: az 1999-ben elkészült Imola Udvarház és az ugyanebben az időben megvásárolt balatonfüre­di Club Imola. Az ezredforduló­ra kialakult egy komoly vendég­látóipari portfolió, ami igaz, hogy azóta nem bővült, de köz­tudott, hogy harmadik eleme lesz ennek a Hotel Platán Rekre­ációs Gyógyközpont, ami egy különleges és adott esetben meghatározó épület lehet Eger­ben. Ez pedig az egészségturiz­musnak a valódi újragondolása a kormányzati törekvésekkel összhangban.- Az épületüzemeltetés terüle­tén a Mátrai Erőművel kötöt­tek „házasságot”. Mennyire gyümölcsöző a kapcsolatuk?- Az építőiparra, az épületgé­pész ágra cégeink alapultak: a Hexatech Kft., az Imola -Mátra Kft., az Imola Építő Kft., az Imo­la Bau Kft. 2000-től van a port­foliónkban az RWE-től kivásárolt és a Mátrai Erőmű karbantartá­sát végző cég. Nagyon büszkék vagyunk, hogy most már 11. éve az erőmű megelégedésére végez­zük ezt a tevékenységet. Elége­dettek vagyunk, hogy folyamato­san bővül az a portfolió, amit karbantartási oldalon hozzánk rendelnek és megszerzünk.- Sokan mondják, hogy az Imola lakóparkban jó lakni. Mitől van ez?- A második 10 év történelme, ami az egrieknek és sok ember számára életteret ad, az a Vécsey-völgyi lakópark. A Vécsey-völgy Építő Kft. által fel­épített lakóparkra ma is büsz­kék lehetünk. Mindig elmon­dom, hogy nézzetek rá a domb­ra, nincsenek vezetékek. Min­den föld alatt van, a járdák bur­koltak, a környezet rendezett, az emberek igényesek önmaguk­kal, zöldet telepítenek, fönntart­ják, és azt gondolom, hogy egy jól élhető és egy jó minőségű la­kókertet hoztunk ott létre.- Manapság reneszánszát éli a gasztronómia. Önök találtak rá erre a trendre, vagy a ven­déglátás talált rá az Imola Ud­varházra?- Sokszor mondják, hogy: „na az Imola is a gasztronómia mel­lé állt”. Pedig mi 1999-ben lép­tünk be erre a piacra. Akkor még nem voltak főzőműsorok. Akkor még nem volt sikk, hogy sztársé­fekkel jelenjünk meg. Tettük a dolgunkat és külön öröm, hogy felfedezzük újra a magyar kony­hát és értékeinket. Remélem, hogy egyre több egri tudja és büszke rá, hogy vidéki fellegvár­nak tartják az Udvarházat. A gasztronómiai térképen ma a legjobb vidéki éttermek között emlegetik, és az elmúlt két év­ben minden, akár egymásnak konkurens véleményformáló magazinok, értékelő könyvek, tesztek alapján a legjobb étter­mek közé sorolják.- Mit jelent az embereknek, hogy az Imolánál dolgozhat­nak?- Nagyon sok embernek adnak cégeink munkát. Ez a cégcsoport, ha csak a szűk értelmezésben nézzük, több mint 200 munka- vállaló után fizet ma TB-t és járu­lékot, s a 20 év alatt mindig határ­időre befizettük ezeket. Büszke vagyok arra, hogy a kollégáknak, akik dolgoznak az Imolában, mindig tudtunk jövőképet adni és mindig biztonságban érezhet­ték magukat. Bármi is történt, bármennyire is szűkültünk, meg­volt a biztonság. Ezért is kicsi a fluktuáció. Nagyon sok 15 éve, és még több tíz év fölött nálunk dol­gozó van a cégnél.- Van-e titka a sikernek?- Azért vagyunk piacon és azért vagyunk még mindig sike­resek, nem túlélők, hanem át- élők, mert alkalmazkodunk min­den helyzethez, és ha mindent el is lehet venni tőlünk, de azt a jót, amit teremtettünk - mindenben a legjobbak akarunk lenni és hi­hetetlenül megköveteljük ma­gunktól, az alkalmazottainktól a szépet, a jót -, azt nem lehet. Mi elhitetjük az emberekkel, hogy a saját szakmájában csak akkor tud előre haladni és csak akkor van esélye, hogyha minden pil­lanatban arra koncentrál.- Két évtized után akár külde­tésük is lehetne. Van?- A következő tíz évben, ha megérjük és megadatik, hogy a piacon maradjunk, vissza sze­retnénk adni mások számára is a szakmák hitét. Hogy meg lehet élni kétkezi munkából. A kőmű­vestől a burkolóig, a sajtkészítő­től a csirkenevelőig. Aki két kéz­zel ma hajlandó dolgozni, termé­ket előállítani, egyáltalán: alkot­ni, azoknak vissza kell adni a hi­tüket anyagilag, lelkileg. Hihe­tetlenül magabiztos társadalmat kell létrehozni, mert ha ezt nem tesszük meg, és azt gondoljuk, hogy csak pénzemberek, öltö­nyösök és ezek képesek fölállni, akkor elvész az ország.- A legjobbnak lenni, a legjob­bat akarni mindenben. Sok­szor hallani ezt Tóth Imrétől.- Azért, mert komolyan úgy gondolom, hogy ez a fejlődés, a piacon maradás, és a már szin­tén említett bizalom záloga. ▲ Az Imola Cégcsoport tulajdonosai. Takács Tibor, a lapunknak nyilatkozó Tóth Imre igazgató és Harangi Zoltán. Imola Udvarház borétterem és apartman- B i Imoláé oítő^ FŐVÁLLALKOZÓ SZOLGÁLTATÓ KFT. Imola ÉPÍTŐIPARI KFT. z a I o m r a építünk­«

Next

/
Thumbnails
Contents