Heves Megyei Hírlap, 2011. január (22. évfolyam, 1-25. szám)

2011-01-17 / 13. szám

14 PF. 2a HEVES MEGYEI HÍRLAP - 2011. JANUÁR 17., HÉTFŐ A kétkedés ellenére is elkészültek a felújítással Ellentmondásos évet zártunk Egerben a Petőfi utcai Idősek Otthonában is. Szinte reményte­len vállalkozásnak tűnt, amikor júniusban hozzákezdtek az inté­zet „akadálymentesítéséhez”. Napokig, hetekig dübörgött a légkalapács. Mivel a zaj az idős ember legnagyobb ellensége, az apróbb súrlódások is ebből adód­tak az otthonban. A másik ne­hézséget a költözködés jelentet­te, hiszen az évekig megszokott környezet elhagyása mindig ne­héz próbatétel. A mindennapok - ha szokatla­nok is a körülmények - változa­tos eseményekkel járnak. Ezek lehetnek kedvezők és kedvezőt­lenek. A kedvezőtlenek közé tar­tozott az a pesszimizmus, mely a munka befejezésének időpont­jában kételkedett. A kedvező ta­pasztalatok közé sorolható a ter­vezett időpontok pontos betartá­sa. Ha kellett, még hétvégeken is folyt a szorgos munka. Mind a kétkezi munkások, mind az irá­nyítók vigyáztak arra, hogy a la­kók nyugalmát ne zavarják, és türelmesen viselték a kíváncsis­kodók kérdését. Mindenki örö­mére az építkezés a megadott határidőre befejeződött. A felújított, akadálymentesí­tett otthon a Megyei Önkor­mányzat és a Korinthosz Építő­ipari Kft. ajándéka. Köszönjük a gondozók és gon­dozottak nevében. ■ (Név és cím a szerk.-ben) Gondoljunk a becsületes postásokra is A tél közepén szeretnék köszöne­tét mondani azoknak, akikről min­denki megfeledkezik, pedig hó- ban-fagyban járják az utcákat és értünk dolgoznak. Ők a postások. Nagyon meg vagyok elégedve a postásunkkal. Nemcsak azért, mert pontos és megbízható, ha­nem mert mindenkihez van egy­két kedves szava. Megkérdezi, hogy vagyunk, hogy vannak az unokák, ő is beszél a családjá­ról. Őt Gyönki Istvánnak hívják. A környéken lakók nevében is mondhatom, hogy köszönjük a hozzáállását. ■ (Név és cím a szerk.-ben) OLVASÓINK ÍRTAK A legutóbbi Egri Borszalon (képünkön) nívós rendezvénynek bizonyult, ám olvasónk szerint még mindig lehetne emelni a színvonalon. Ötletek a borszalonhoz vélemény Színvonalasabb is lehetne az egri nedűk rendezvénye Ezúton szeretnénk köszönetét mondani az Egri Borszalon ren­dezőinek, a segítőknek és első­sorban a borászoknak. Nagy öröm számunkra, hogy ilyen ní­vós eseményen vehettünk részt. Ahhoz azonban, hogy a jövőben még jobban kiteljesedjen a ren­dezők és a termelők szándéka, engedjenek meg néhány gondo- latot.Úgyvélem, hogy a bor - az egri borok - népszerűsítése az elsődleges cél. Mi egriek és Eger környékiek tudjuk, hogy kinek milyen bora van és eze­ket hol lehet megvásárolni, amit meg is teszünk. A lengyel, szlo­vák, cseh, német stb. borszere­tő emberek viszont nem ismerik ezeket a helyeket, vagy csak nagyon keve­sen. Tehát nagyobb reklámot kell adni ennek a nívós ren­dezvénynek a Hotel Egerrel karöltve. Alábbi észre­vételeimet nem kritikának, ha­nem építő jellegű ötletelésnek szánom: a rendezvény mini­mum kétnapos legyen, de talán három nap is megfontolandó. Lehetőleg két teremben ren­dezzék az ese­ményt, így egy po­hár bor mellett ta­lán ülve is el lehet beszélgetni, lökdö­sődés nélkül. Na­gyon szerettem vol­na több bortermelőt (tulajdonost) látni, pláne, ha swing korszakot idéző ruha van rajtuk. Ezzel megtiszteltek volna bennünket. Szerencsés lenne, ha a Hotel Egerben és a rendez­vény termei előtt elhelyeznének egy magyar, angol, német üdvöz­lő, illetve eligazító táblát, hogy melyik borászt, hol találjuk meg a teremben. Ez azért lenne fon­tos, mert a reklámújság alapján a barátainkkal szerettünk volna négy fehér- és négy vörösbort megkóstolni, de mire megtalál­tuk a termelőt, már nem biztos, hogy objektiven kezeltük a bor minőségét, különösen ilyen tö­megben. ■ Prokaj István Egerszalók ■ A rendezvény minimum két­napos legyen, de talán három nap is megfon­tolandó. Köszönetét mondunk az életmentőknek hála Szeretettel, emberséggel ápolták olvasóinkat Egerben Nemrégiben súlyos bélfertőzé­sen estem át. Életem a háziápo­lómnak köszönhetem, aki felis­merte a betegség súlyosságát, orvost hívott, akinek intézke­dése során hamar bekerültem az egri kórház megfelelő osztá­lyára. A gyors beavatkozásnak és a további gondos kezelés­nek, ápolásnak köszönhetően maradtam életben. Ápolóimnak és hozzátartozó­imnak köszönhetem, hogy úgy érzem: érdemes élni. Ezúton szeretném megköszönni az eg­ri Markhot Ferenc Kórház Fer­tőző Osztály orvosainak és ápo­lóinak azt a példamutató, oda­adó és fáradságos munkát, amit értem és az ott fekvő bete­gekért tesznek. Ezzel kívánok Nekik és mindazoknak, akik segítettek betegségem idején sikeres, boldog új évet! ■ Berecz János Mónosbél Tisztelettel és hálával mondok köszönetét az egri Markhot Fe­renc Kórház trau­matológiai osztá­lyán dr. Turchányi Béla osztályvezető főorvos úrnak ma­gas szintű áldoza­tos gyógyító mun­kájáért és az osztálya dolgozó­inak emberséges, lelkiismere­tes gondoskodásáért, mellyel balesetem után gyógyulásomat segítették. Köszönöm továbbá a rehabilitációs osztályon töl­tött két hónapos gondozásomat dr. Rácz Katalin dok­tornőnek és min­den nővérkének, ápolónak, akik szeretettel, ember­séggel ápoltak, biztattak és hozzájárultak felépülésemhez. ■ Özv. Hargitai Jánosáé (a 101 éves Manyi néni) ■ Hála az áldozatos gyógyító munká­ért és a lelkiis­meretes gondos­kodásáért. Köszönet a tündöklő, varázslatos adventért Advent első vasárnapján a ko­szorú első gyertyájának meggyújtásával egy időben fel­villantak Eger ünnepi fényei, minden eddiginél szebb kön­tösbe öltöztetve a várost. A Széchenyi utca fénykapui a Dobó térre vezető kis utcák díszei mellett életre keltek a tér fái, bokrai. Heteken át varázs­latos világban éltünk, öröm­mel és büszkén hallgattuk a városunkba látogató vendé­gek elismerő, dicsérő szavait. Várakozással teli hangulat­ban készülődtünk a karácsony­ra. Jó volt látni a havas téren fázósan topogó, ünnepi progra­mokra váró embereket. Kö­szönjük a város vezetőinek és mindazoknak, akik ennek megvalósításában tevékenyen részt vettek, hogy megterem­tették számunkra ezt a meg­hitt adventi hangulatot és a tündöklő várost. ■ Két egri vállalkozó Illene emlékezni a bombatámadás egri áldozataira Az egri lokálpatriótákhoz szól­nék abban a reményben, hogy soraikban még vannak tősgyö­keres egriek. Szeretném fel­hívni a figyelmüket egy fontos évfordulóra: 1944. október 27- én kapta a kórház a bombatá­madást. m Senkinek nem jut eszé­be, hogy megemlékezzen. Én akkor szemtanúja voltam, mert a szembeni hadikórházban dolgoztam, mint önkéntes ápoló­nő, műtősnő. Azonnal átrohan­tam a helyszínre. Ezt már több­ször megírtam, le is közölte a Hírlap. Kötelességemnek tar­tom, hogy minden évben virágot helyezzek az emléktáblára, ta­valy is megtettem. A 60. évfordu­lón felhívtam a Fidesz figyelmét, akkor ők is helyeztek el ott ko­szorút. Ám azóta senkinek nem jut eszébe, hogy megemlékez­zen a bombázás áldozatairól. Úgy gondolom, a civil szerveze­teknek és a lokálpatriótáknak ez kötelességük lenne. (név és cím a szerkőben) Fél évszázad után Újra együtt. A noszvaji általános iskolába jártak hajda­nán azok a „fiatalok”, akik a közelmúltban ismét iskolapadba ültek. Az alkalmat az adta, hogy éppen ötven esztendővel ezelőtt fejezték be ta­nulmányaikat a település iskolájában. Az akkori huszonöt fős osztályból fél évszázad múltán tizenöten jöhettek el a jó hangulatú összejövetelre, melyen a hajdani diákokon kívül egy tanárukat is köszönthették. Kiváló szociológusokat bocsátott útjukra emlékezés Dr. Némedi Dénes munkássága örök iránytű marad Dr. Némedi Dénes (1942-2010), a budapesti Eötvös Loránd Tudo­mányegyetem Társadalomtudo­mányi Karának professzora, a Szociológiai Intézet igazgatója, tanszékvezetője - a szociológiai doktoriskola vezetője, a Magyar Szociológia Társaság kétszer is megválasztott elnöke, számtalan tudományos társaság és oktatá­si bizottság tagja, a magyar szo­ciológia egyik legjelentősebb képviselője, tudós professzora nemrég távozott el közülünk. A kiváló tudós az egri Állami Dobó István Gimnázium tanuló­ja volt az 1956-60-as években. Osztályfőnöke és tanára dr. Sipos István. Az iskola tehetsé­ges, szorgalmas, igyekvő és sze­rény diákjaként elsősorban a tör­ténelem és társadalomtudo­mányok iránt érdeklődött. Édesanyját, dr. Némedi Lajosnét a gimnázium magyar nyelv-irodalom és a német nyelv tanára­ként, apját, dr. Né­medi Lajost az egri Tanárképző Főiskola főigazgató­ját, majd a debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetem pro­fesszorát, tanszékvezető egyete­mi tanárként tisztelték. A család Egerben lakott, így Némedi Dénes középiskolás di­ákéveit a helyi gimnáziumban végezte. 1960-ban érettségizett az egri Dobóban, és lett a debre­ceni Tudományegyetem történe­lem szakos hallgatója. 1965-ben történészként végzett. Felké­szültségét, utolérhe­tetlen tájékozottságát mutatja az is, hogy szakdolgozatát az ausztrómatrizmusból írta meg. Egyetemi doktorátust is szer­zett. Értekezése a Magyar Szem­léről szól. Felkészültsége alapján 1967-ben a debreceni Orvostudo­mányi Egyetem oktatója lett, ahol filozófiát tanított. 1973-ban Bu­dapestre került az ELTE Szocioló­giai Intézetébe. Ott haláláig taní­tott, magyar és egyetemes szoci­ológiai történetet, szociológiael­méletet, kultúra- és művelődés­történetet. Maradandót alkotott, 37 egyetemi évfolyam hallgatóit oktatta szociológiára. •Publikációi száma a 200-at is kiteszi. Különösen Erdei Ferenc és Emile Dürkheim munkásságát kutatta. Megírta a Modern Szoci­ológia paradigmák című könyvét. Dr. Némedi Dénest az egri do­bós osztálytársak az 50 éves érettségi találkozóra várták. Saj­nos betegsége miatt azon már nem tudott megjelenni. Nagyon hiányzott. Abban mindenki egyetértett, hogy nagy értéket, kiváló személyiséget, alkotó tu­dást veszítettünk el, de emléke és munkássága megmarad. ■ Somlai György ny. gimnáziumi tanár m Harminchét egyetemi évfo­lyam hallga­tóit oktatta szociológiára.

Next

/
Thumbnails
Contents