Heves Megyei Hírlap, 2010. december (21. évfolyam, 279-304. szám)

2010-12-06 / 283. szám

2010. DECEMBER 6., HÉTFŐ - HEVES MEGYEI HÍRLAP PF. 23 - OLVASÓINK ÍRTÁK Ahol az ügyfél mindig kap egy mosolyt és figyelmet Egyre többen vagyunk úgy, hogy jártunkban-keltünkben, a min­dennapi élet valamennyi szeg­mensében, nap mint nap negatív impulzusok érnek. Hányszor ta­pasztaljuk azt, hogy mi ügyfelek, vásárlók, utasok, betegek nyűg és teher vagyunk, akik szándé­kosan háborgatni merészeljük puszta létünkkel az adott terüle­ten hol pókerarcú, hol képeket vágó dolgozókat. Éppen ezért úgy gondolom, mindenképp em­lítést érdemelnek azok, akik egy kis fénysugarat hoznak szürke mindennapjainkba. Nem kell nagy dolgokra gondolni, csupán arra, hogy akadnak olyanok is, akik úgy végzik munkájukat, hogy az ügyfeleket kedves mo­sollyal fogadják, közveüen, barát­ságos hangon beszélnek, az ügy­feleik érdekeit szolgáló tanácso­kat adnak, majd búcsúzáskor is­mét kedves mosollyal köszönnek viszontlátást. Mindössze ennyi, és mégis milyen sok. Jó érzéssel távozunk, azt érezzük, hogy mi fontosak vagyunk, itt kedvelnek bennünket, és örömmel jövünk a következő alkalommal is. Még borongós időben is derűsebb lesz a nap. Két ilyen hely garantáltan van, a Heves Megyei Hírlap Szé­chenyi utcai és a Szuperinfo Csiky utcai irodájában. Miután hónapok óta kénytelen vagyok hirdetni, mindkét irodát rendsze­resen felkeresem. Itt találkozha­tunk azokkal a személyiségük­ből eredően kedves hölgyekkel, akiket ezért a pluszért köszönet illet, és példaként szolgálhatnak mindazok számára, akik olyan munkát végeznek, ahol embe­rekkel kerülnek kapcsolatba. ■ (G. E., cím a szerkőben) Egy hosszú banki átutalás rövid története Családtagunk átutalási megbí­zást adott az egyik banknak ok­tóber végén. A dolog érdekessé­ge, hogy a hétfőn történt átutalás csupán pénteken érkezett meg. Napjainkban, amikor szinte már számítógéppel történik minden, ennyi időt vesz igénybe egy ilyen tranzakció? Mondhatom, szép, új világ! ■ (név és cím a szerkőben) Az idős ember annak örül legjobban, ha nem szorul támogatásra, nem szorul senkire, ha meg tud élni. Képünk illusztráció. Az arany életkor kötelez vélemény Nem eltartott az öregek csapata, az ország javáért küzd nei, valamint különböző művé­szeti csoportok. A „szépkorúak” magukban hordozzák a nemze­ti kulturális értékeket. Ennek je­lentősége sem­mivel sem he­lyettesíthető. Az „arany életkor” az értékek te- ■ remtését és a meglévő értékek közvetítését is magában hordoz­za, de jelenti azt a felelősséget is, hogy mindezt a tudást, tapaszta­latot át kell adni a fiatalabb ge­nerációnak. Ezt a nagy létszá­mú, a megye lakosságának csak­nem egyharmadát kitevő nyug­díjas közösségeket segíteni kell. Működési feltételeket kell terem­Meggyőződésem, hogy egymás tisztele­te nemcsak pénz kér­dése, hanem inkább erkölcsi kérdés. teni minden településen, hiszen igénylik ezeket, ahol összejöhet­nek, ahol segítik egymást. Az idős ember minden feléje áradó figyelmes­ségért hálás! Sok az egyedülálló, akik segítségre szorulnak. Sok­szor annak is örülnek, ha fel­keresik és meghallgatják őket. Tudjuk, hogy nekünk, nyugdí­jasoknak nemcsak jogunk, ha­nem kötelességünk is van a tár­sadalom és a családunk felé is. Az idős ember annak örül leg­jobban, ha nem szorul támoga­tásra, nem szorul senkire, ha meg tud élni. Legnagyobb örö­Az idősek nem kérnek sokat Két évtizede, hogy az ENSZ köz­gyűlése minden év október else­jét az idősek világnapjává nyilvá­nította, határozatában megalkot­ta azokat az elveket, amelyeket minden kormánynak az idősek­kel kapcsolatos programjaiban és intézkedéseiben alkalmaznia kell. Az ENSZ felhívja a világ fi­gyelmét az idősek nemzedékére, tiszteletére és megbecsülésére. Egyben utal a nemzetköziségre is, üzenetet küldve minden kor­osztálynak és a társadalom min­den tagjának. Ebben nagy hang­súlyt kap, hogy az idősek felé kö­telezettsége van a kormány mel­lett a helyi önkormányzatoknak, a családoknak és mindazoknak, akik az idősekért tehetnek. Ezt azért is hangsúlyozom, mert az ENSZ felhívását nem minden illetékes értette meg, sa­ját feladatukat nem találták meg. Hiszen a különböző prog­ramokban megfogalmazott ígé­retek mellé cselekvés is kell. A nyugdíjasok is részt vesz­nek a különböző társadalmi te­vékenységekben, a közösségek munkájában, a közéletben. Min­den településen megtalálhatók az idős emberek közösségei: a nyugdíjasklubok, hagyományőr­ző csoportok, népdal- és népze­levélírónk annak is hangot adott, hogy ő és kortársai, az idős emberek nem kérnek mást, csak annyit, hogy meg­kapják az államtól, a társa­dalomtól azt a tiszteletet és megbecsülést, ami egész éle­tük munkája alapján megille­ti őket, sőt kijár nekik. Hiszen „nem eltartott az öregek csa­pata, mert sokszor az ország javáért saját javát adta”. ígé­ri, hogy továbbra is minden erejükkel azon lesznek, hogy részt vegyenek a társadalom életében, hogy együtt dolgoz­zanak, tevékenykedjenek. írá­sát így zárja: Cselekedjünk együtt a nyugodt öregkorért, az idősek biztonságáért! A családok, gyermekeink és unokáink boldogulásáért! műnk, ha gyermekeinket és an­nak családját boldogulni látjuk. Meggyőződésem, hogy egy­más tisztelete nemcsak pénz kérdése, hanem inkább erkölcsi kérdés. Ehhez kell az együttmű­ködés keresése. A vélemények lehetnek különbözőek, sőt! De ez nem fajulhat gyűlöletté, egy­más sértegetésévé. Persze az igazságtalanságok - a nagy jöve­delemkülönbségek vagy a sok­milliós végkielégítések - joggal provokálják korosztályunk igaz­ságérzetét. Mi nem kértünk mást a kormánytól, csak annyit, hogy azok a vívmányok, amiket már megkaptunk - például a nyugdíjak értékállósága -, to­vábbra is biztosítva legyenek. A Heves Megyei Nyugdíjasok Választási Egyesülete - mint ci­vilszervezet - és valamennyi idős ember nevében elismerése­met és köszönetemet fejezem ki azoknak, akik segítik kortársai­mat. Ebben az évben az idősek világnapja rendezvényei egybe­estek az önkormányzati válasz­tásokkal. Előfordult, hogy a kü­lönböző helyi programokon sok­szor nem volt elkerülhető a „kampányízű” beszélgetés sem. ■ Sebestyén János az egri NYUVE elnöke Több száz orvos adózott a szakember emlékének emlékezés Dr. Bereti István főorvos nyugdíjaséveiben sem pihent, folyamatosan dolgozott Dr. Bereti István 1937-ben szüle­tett Budapesten. A Budapesti Or­vostudományi Egyetem Általá­nos Orvosi Karán szerzett diplo­mát 1962-ben. Orvosi pályáját a budapesti Tüdőgyógyászati Kli­nikán kezdte, ahol szakorvosi képesítést szerzett. Ezt követően a fővárosi Balassa Kórház, majd a fővárosi János Kórház gasztro- enterológiai profilú Belgyógyá­szati Osztályán dolgozott évekig dr. Wittmann István professzor munkatársaként, belgyógyá­szatból szakvizsgázott. A Tüdő­klinikán bronchoscopiával, a belosztályon az emésztőszervi endoscopiával foglalkozott. Mint gyakorlott szakorvos, 1972-ben a Parádfürdői Állami Kórház osztályvezető főorvosa lett, ahol 1983-ig dolgozott, az utolsó néhány évben mint inté­zeti megbízott igazgató, a vezetői teendőket is ellátta. Az 1970-es években szorosan együttműkö­dött a gyöngyösi Bugát Pál Kór­ház Belgyógyászati Osztályával, melynek eredményeként ott is megindult a gasztroenterológiai endoscopia speciális betegellá­tás. Több alkalommal volt egyik szervezője a híres parádi gasz- troenterológus kongresszusok­nak, rendezvényeknek. Heves megyei munkálkodásá­nak idején rendszeresen aktív résztvevője volt a megye tudo­mányos üléseinek. 1983 és 1986 között - mint gasztroente­rológus szakorvos is - Algériá­ban dolgozott (Bejaja) gasztroen­terológiai osztályon. Hazajövete után rövid ideig ismét Parád- fürdőn tevé­kenykedett, majd a budapes­ti Csepeli Kór­ház belgyógyá­szati osztályve­zető főorvosa lett, nyugdíjazásáig. Számos tu­dományos publikáció szerzője és a gasztroenterológus kongresz- szusok előadója volt. Nyugdíjas éveiben sem pihent, folyamato­san dolgozott, tudását gyarapí­totta, radiológiából is szakorvosi képesítést szerzett. Az utóbbi években ezen a területen dolgo­zott, kiemelten az ultrahang-di­agnosztikával foglalkozott. A Mátrai Állami Gyógyintézet, a Magyar Vöröskereszt és az Egészségügyi Miniszter Kivá­ló Munkáért ki­tüntetettje. Vá­ratlanul érte a •halál 73 éves korában. 2010. október 8-án a Magyar Gasztroenterológiai Társaság Endoscopos Vándorgyűlésén a társaság jelenlegi elnöke, dr. Wittmann Tibor szegedi belgyó- gyász-gasztroenterológus pro­fesszor a megnyitó ünnepségen méltatta Bereti doktor munkás­ságát, a jelen lévő több száz kol­léga egyperces néma felállással adózott emlékének. A budapes- ü Kozma utcai Új Köztemetőben helyezték végső nyugalomra. A ravatalnál korábbi munkatársa, tanítványa, dr. Győri Imre, jelen­legi parádfürdői gasztroentero­lógus, osztályvezető főorvos mondott búcsúbeszédet. Gyá­szolják felesége, fia és leánya, hét unokája, a korábbi munka­helyek orvoskollektívája és egészségügyi szakdolgozói. Olyan szakembert veszítet­tünk el, aki páratlan szakmai tu­dásával, emberségével mindany- nyiunknak példával szolgált. ■ Dr. Győri Imre oszt.vez. főorvos, Parádfürdő ■ Számos tudományos publikáció szerzője és a gasztroenterológus kongresszusok kiváló előadója volt. Baráti légkörű, múltidéző egri matiné az Urániában Több mint egy éve, hogy az egri Uránia moziban minden héten csütörtökön délelőtt az „ Aranyko- rúaknak matinéját” megrende­zik. Dr. Nagy Andor főiskolai ta­nár több tanulmányában megír­ta, hogy időskorunkban - ahogy ő nevezi iegutóbbi kötete címé­ben, az „Aranyéletkor”-ban - új­ra átéljük fiatalságunk emlékeit. A régi filmek vetítése hozzájárul ifjúságunk filmklubjainak felidé­zéséhez. A mozizás nemcsak szó­rakozást, élményt jelent szá­munkra, hanem baráti találkozá­soknak is lehetőséget ad. Talál­kozhatunk a régi filmekben sze­replő színészekkel, a korhoz kö­tődő emlékekkel. így különösen öröm volt nekünk a Koncz Gábor színművésszel való beszélgetés is. De megismerkedhettünk a leg­újabb vetítési technikával, a há­romdimenziós filmek világával, ami nagy élmény volt számunk­ra. A filmvetítések előtti érdekes és aktuális témájú előadások, könyvbemutatók, tájékoztatók még színesebbé teszik a matiné programját. Megköszönjük Kiss Lajos igazgató úrnak, hogy házi­gazdája és segítője, sőt vendéglá­tója a - talán az országban is egyedülálló - programsorozat­nak, mely baráti légkört biztosít és új élményekkel gazdagít ben­nünket, „aranykorúakat”, vala­mint köszönet dr. Nagy Andor úr­nak, hogy kortársunkként főszer­vezője a kezdeményezésnek. ■ S. János, Eger 11 Palócgála, örömteli meglepetéssel November 13-án a Palócgálán fel­lépett többek között az Ostorosi Asszonykórus is. Meghívtuk a helyi nyugdíjasklub tagjait, hogy nézzenek meg bennünket. Jóleső érzés volt a színpadon úgy éne­kelni, hogy a község lakosai kö­zül sokan ott ülnek a széksorok­ban, és nekünk drukkolnak. A meglepetés a fellépés után ért, amikor a nyugdíjasklub vezetője és helyettese a színpadon mind­nyájunknak átadott egy szál virá­got és egy kis ajándékot. Nagyon jólesett tőlük ez a gesztus. ■ az Ostorosi Asszonykórus nevében Bartók Lászlóné Köszönet a felejthetetlen szép napért! A Dobó Katica Népdalkörrel a közelmúltban egy csodálatos na­pot töltöttünk Egerben, a Szép- asszony-völgyben. Zengett a völgy. Zenekarunk Túrái Tibi ve­zetésével húzta a talpalávalót. Köszönjük a meghívást! Ez a ba­rátság igazi szeretetből jött létre. Manapság az ilyen kapcsolatra igen nagy szükség van ebben a rohanó világban. A két nyugdí­jas közösség tagjai nem először találkoztak és bizonyították be, hogy az idősebb generáció tele van élettel és örömmel. A parádi Károlyi Katinka Nyugdíjas Énekkar nevében utólag is hálá­san köszönjük a meghívást! ■ Szakács Béláné, a klub vezetője

Next

/
Thumbnails
Contents