Heves Megyei Hírlap, 2010. december (21. évfolyam, 279-304. szám)

2010-12-04 / 282. szám

EGYHÁZMEGYEI www.eger.egyhazmegye.Ku info@eger.egyhazmegye.hu I. évfolyam, 10. szám 2010. december Megjelenik minden hónap első szombatján HÍREK APVENT ÜZENETE: „Sötétben járunk, hajnalra várunk: jöjj el Istenünk!” (Népének, Hozsanna 13.) Interjú Ternyák Csaba egri érsekkel Középpontban a család Az egyházi év advent első vasár­napjával kezdődik, amely az idén november 28-ára esett. Ez lehetőséget kínál arra is, hogy visszatekintésre hívjuk Ternyák Csaba érseket.- Melyek voltak az Egri Fő­egyházmegyében a leköszö­nő egyházi év legfontosabb történései?- A nagy események az egyhá­zi év ünnepeihez köthetők, ame­lyek sok hívő embert megmoz­gatnak. Adventben és Kará­csonykor - ugyanúgy, mint nagy­böjtben és Húsvétkor - azok is bekapcsolódnak az Egyház ke­gyelmi vérkeringésébe, akik ezt az év folyamán rendszerint nem teszik meg. Volt persze néhány egyházmegyei szintű nagy ren­dezvény, amelyeket érdemes kü­lön is kiemelni. Ilyen az éven­ként megrendezésre kerülő egerszalóki ifjúsági találkozó, az egri, illetve a római nagy minist- ráns-találkozó, vagy Szent Erzsé­bet pünkösdhétfői ünnepe a Sá­rospataki Bazilikában. Végül szólni kell világi híveink május elsején tartott impozáns összejö­veteléről az Egri Bazilikában.- Sok-sok emlékezetes pillana­tot megőrizhetünk. Melyikre emlékszik vissza ezek közül különös örömmel?- Kétségtelenül a legjelentő­sebb esemény a képviselő-testü­leti tagok találkozója volt, hiszen emberemlékezet óta nem volt ekkora részvétellel megrende­zett és ennyire reprezentatív összejövetel nálunk a világi hí­vek számára. Gondolja el, hogy az egyházmegye majdnem mind a 600 településéről érkeztek er­re a rendezvényre olyan krisz­tushívők, akik a helyi közössége­ket képviselték, mint a lelkipász­torok közvetlen munkatársai, ta­nácsadói. És bár minden talpa­latnyi helyet kihasználtunk, az ország második legnagyobb temploma kicsinynek bizonyult a 2500, ünneplőbe öltözött em­bernek. Ők a legaktívabb hívek szerte az egyházmegyében, és az volt az érzésem, hogy igazi egyházélményben részesültek és tapasztalatot szerezhettek ar­ról, hogy ők nemcsak saját egy­házközségükben fontosak, ha­nem részesei az egyházmegye nagy közösségének is.- A Magyar Katolikus Püspö­ki Konferencia úgy döntött, hogy 2010. december 26-ától meghirdeti A család évét. Az Egri Főegyházmegyében ez milyen feladatokat ró a papságra, illetve a hívekre?- A családok jövőjének kérdé­se kiemelten fontos, mert a csa­ládok jövője egyben egyházunk jövője is. Azért akarjuk jövőre a figyelem középpontjába állítani, mert úgy érzékeljük, mintha az egyháznak és a társadalomnak ez a legkisebb sejtje egyre súlyo­sabb válságba kerülne. Célunk a jó házasságok támogatása, mert az a tapasztalatunk, hogy a jó keresztény családi háttér a ki­egyensúlyozott, sikeres élet le­hetőségét teremti meg.- A család évéből fakadó teendők mellett milyen újsze­rű programokra, rendezvé­nyekre készül az egyházme­gye vezetése?- Figyeljük az idők jeleit, és próbálunk azokra válaszolni, de nem feltétlenül az a célunk, hogy mindenképpen új dolgo­kat találjunk ki. Amikor mégis újszerű programokkal állunk elő, az közös gondolkodásból és közös felelősségvállalásból fakad. Idén ősszel az esperes­kerületi megbeszélések fő témá­ja a család évével kapcsolatos feladatok átgondolása volt. Azt szeretnénk, hogy a család, mint központi gondolat, jövőre min­den programunkban megjelen­jen. Bízom abban, hogy a Szent Család példája segíti családjain­kat hivatásuk teljesítésében.- Köszönjük az interjút! ■ Homa János Szent Erzsébet Rózsája Szendrőládra került A cigányok keresztanyja Élete példa arra, hogy van lehetőség a mindennapok átalakítására soltész Mária közel negyven éve áll a szendrőládi egyházköz­ség szolgálatában. Sekrestyés, hitoktató, valamint a helyi plé­bános házvezetője. Munkájának legjelentősebb része a szendrőládi cigány lakossággal való foglalkozás. Az ő érdeme, hogy aktívan bekapcsolódtak az egyházközség életébe. Munká­jának köszönhetően eddig közel 400 roma származású ember végezte el a „Cursillo” lelkigyakorlatot, minden esztendőben 20-25 cigánygyermek elsőáldozó, és kétévente közel negyven cigány fiatal bérmálkozik. A faluban nagy tiszteletnek és sze­retetnek örvend. A Szent Erzsébet Rózsája díjat ti­zenegyedik alkalommal ítélte oda a Magyar Katolikus Püspöki Kon­ferencia. Ebben az évben a testü­let tagjai a szendrőládi Soltész Máriát találták a legméltóbbnak a kitüntetésre, Ternyák Csaba eg­ri érsek ajánlása alapján. A díjat Budapesten, a Duna Palotában a javaslattevő főpásztor, az MKPK elnökhelyettese adta át. Köszöntőjét az érsek azzal kezdte, hogy amikor először ta­lálkozott a díjazottal, már akkor megfogta szerénysége, hiszen azt mondta magáról, hogy mindig csak azt tette, amire szükség volt. Meglepte, hogy évek alatt mint­egy száz cigánygyerek kereszt­anyja lett, átvitt értelemben az egész szendrőládi cigányságé. Soltész Mária példája arról győz­het meg bennünket, hogy van le­hetőség a mindennapok átalakí­tására. Akárcsak Szent Erzsébet, ő is megmutatja, hogy kicsiny­nek tűnő, mindennapi dolgokkal jobbá lehet tenni világunkat. Egyetlen ember is hozzáfoghat, letörölheti a könnyeket, ha konk­rét tettekkel mutatja ki szeretetét. Bennünket is formál, amit a rá­szorulóknak adunk, az új embert a jó cselekedeteinkkel formálhat­juk ki. Végül az érsek kiemelte: az elismerés a szendrőládi közös­ségnek is szól, akiket árvíz sújtott a nyáron, ennek ellenére ősszel mégis felkerekedtek segíteni a vörösiszap károsultjainak. Soltész Mária meghatottan kö­szönte meg a díjat. Ahogy el­mondta, amikor meghallotta a hírt, akkora volt a meglepetése, mintha villám sújtotta volna. „SZENT ERZSÉBET RÓZSÁJA" elnevezéssel 1999 decembe­rében alapított díjat a Ma­gyar Katolikus Püspöki Kon­ferencia az irgalmasság és a szolgáló szeretet erényei­nek elismerésére, a szemé­lyes példa felmutatására. A díj Pálffy Katalin szobrász- művész alkotása. Átadására évente, Árpád-házi Szent Er­zsébet ünnepéhez kapcsoló­dóan, kulturális rendezvény keretében kerül sor. Elsősorban szüleinek köszönte meg, hogy átvehette az elisme­rést: édesanyjának a gondos ne­velést, édesapjának a hathatós imádságot. Hozzáfűzte, hogy nem érzi méltónak magát a ki­tüntetésre, mert úgy gondolja, nem tett semmi különlegeset. Minden megkeresztelt ember kö­telessége a szeretet és a szolgálat. Ennek benne kell rejlenie a hét­köznapokban, hiszen minden­nap fel kell ölteni azt a legendás kötényt. Az őt elkísérő kereszt­gyerekek előtt fogadta meg, hogy ha hazamegy, az abban rejlő vi­rágszirmokat megpróbálja szá­mukra kenyérré változtatni. Azt is kiemelte, hogy Szent Erzsébet példáját mélyen a szívébe véste, mindig megpróbálja őt követni. Mivel a család éve következik, az lenne a jó, ha valamennyi magyar otthonba beköltözne a szent lelki­sége, mert önzetlensége példa le­het mindenki életében. A díjátadó ünnepségen a szendrőládi egyházközség ci­gánycsoportja lépett fel. A tékoz­ló fiúról szóló jelenet, valamint az énekek és táncok nagy sikert arattak. ■ Gábor László A kitüntetés a szendrőládi cigány közösségnek is szól EGYHÁZMEGYEI HÍREK Szegénykonyha ADVENT ELSŐ VASÁRNAPJÁN az egri Belvárosi Plébánia szegénykonyhája jótékony- sági műsor keretében kö­szönte meg mindazoknak a segítségét, akik támogat­ják, illetve segítik műkö­dését. A Bartakovics Béla Művelődési Házban az Agria Cigányzenekar és az Egri Csillagok Népdal­kor lépett fel. Az esemény fővédnöke Ternyák Csaba érsek volt. Adventi gyertyák az Év során több nagysza­bású egyházi rendezvé­nyen találkoztak egymás­sal Makiár, Andornaktálya és Nagytálya hívei Korózs Péter plébános kezdemé­nyezésére. Az adventi gyertyagyújtások alkalmá­val is folytatják ezt a ha­gyományt. Karácsonyig minden vasárnap Andor- naktályán, a mezőkövesdi elágazónál 15 órakor, Nagytályán, a templom előtt 16 órakor, a makiári templom előtt pedig 17 órakor kezdődik a prog­ram. De emellett advent 2. vasárnapján Andornak- tályára, 3. vasárnapján Nagytályára, 4. vasárnap­ján pedig Makiárra várják a szomszéd falvak lakóit a közös imádkozásra és éneklésre. Újhelyi kiállítás az egyházközség történe­tét bemutató kiállítás nyílt novemberben a sátoralja­újhelyi Kazinczy Ferenc Múzeumban. A megnyitón Gubala Róbert esperes, plébános hangsúlyozta, hogy a templom és ezzel együtt az egyház jelenléte a várossal egyidős. A ren­dezvényen fellépett az Árpád-házi Szent Margit Római Katolikus Általános Iskola énekkara, majd Bukovenszki Zoltán káp­lán tartott tárlatvezetést. A tárlat 2011. január köze­péig tekinthető meg. ADVENTI JEGYZET H alkan és szemérme­sen előbukkannak a karácsonyi gondola­tok, melyektől aligha szabadul­hat a Szív” - írja Edit Stein, mi­közben a korán sötétülő napok­ban készülünk Jézus, a Világ Vi­lágossága fogadására. Az advent „szent időszak” az egyházi szó- használat szerint. Idősebb test­véreink nosztalgiával emlegetik, hogy milyen szép és jó volt az, amikor a hajnali miséken való részvétel által készülhettünk fel a méltó ünneplésre. A hívek nagy része még nem fedezte fel, hogy a liturgikus reform óta még alaposabban és mélyebben akar tanítani és nevelni minket az adventi időben. Az adventnek a nyugati egy­házban négy vasárnapja van. Egy középkori liturgikus könyv szerint azért, mert Krisztus Urunknak négyféle eljövetele van: „Midőn testben, az első Ka­rácsonykor megjelent; midőn a szívbe száll, és kegyelme által megtéríti az embert; midőn a halál óráján elmégyen az em­berhez; midőn a világ végén el­jön az utolsó ítéletre” (Bőd, Szent Heortokrates 31). A liturgia a maga eszközeivel mindegyikre fel akar készíteni. Az első vasárnap Krisztus máso­dik eljövetelére irányítja a figyel­münket, hogy a Megváltó Jézus, aki egykor eljött közénk, a világ végén majd újra eljön ítélni élő­ket és holtakat. A második fő mondanivalóját Keresztelő János szavaival foglalhatjuk össze, aki nemcsak a választott nép fiait, hanem bennünket is figyelmez­tet: „Készítsétek elő az Úr útját”. Ez arra tanít bennünket, hogy az Úr első eljövetelének emlékün­nepére élő hittel és bűnbánattal készüljünk. Valahogyan úgy, ahogy az istenfélő zsidók várták a Messiás eljövetelét. A harma­dik vasárnap a hitből fakadó öröm fontosságára figyelmeztet bennünket, amire nemcsak az Isten igéje, hanem az adventi koszorú rózsaszínű gyertyája is emlékeztet. A negyediknek már igazi karácsonyi hangulata van. Ez nem más, mint a Messiás el­jövetelének többszörös bejelen­tése, mintegy bekonferálása. Nem meglepő tehát, hogy az evangéliumban Jézus születésé­nek történetét olvassuk, és a szentmise imádságai a Kará­csony lényegére, a megtestesü­lés misztériumára utalnak. Két részre osztható az advent li­turgikus ünneplése. Az első de­cember 16-áig tart, s Jézus má­sodik eljövetelére akar felkészí­teni bennünket. Nem tudjuk sem a napot, sem az órát, ezért imádkozunk és virrasztunk, hogy életünk végén Jézussal ta­lálkozhassunk. A második idő­szak december 17-étől decem­ber 24-éig tart, és már közvetle­nül a Karácsonyra készíti fel a hívő embert. A Karácsony köze­ledése, a második szakaszba va­ló átlépés könnyen felfedezhető a szentmisében. Ezekben a na­pokban mindennap más imád­ságokat mondunk, s nem talál­kozunk a szentek emlékünne­peivel. Egyházunk ráhangol bennünket az ajándékozó szere­tet ünnepére. Az adVent a lelki életünkben és Istennel való kapcsolatunkban fontos és intenzív időszak. Négy héten keresztül szüntelenül fi­gyelmeztet, hogy lelkűnkben csak akkor születik meg a legna­gyobb karácsonyi ajándék, a megváltó Jézus, ha komolyan vesszük az adventi időt. Ha együtt élünk a liturgia ígéretes, de kemény felszólításaival. Ha engedjük, hogy az Egyház, mint jóságos és szerető „édesanya”, fel­készítsen a Karácsony misztéri­umának méltó megünneplésére. ■ Dolhai Lajos A lelkűnkben születő ajándék

Next

/
Thumbnails
Contents