Heves Megyei Hírlap, 2010. december (21. évfolyam, 279-304. szám)

2010-12-24 / 299. szám

6 HEVES MEGYEI HÍRLAP - 2010. DECEMBER 24., PÉNTEK % HORIZONT „A világbéke számunkra igazi küldetés" szépségkirálynő Az egykori egri főiskolás Patkó Dórának ma már nem hiányzik a reflektorfény A 19 esrtendöi Patkó Dóra sem gondolta volna, amikor morén elhatározással bonovazett a Miss Universe Hungary '92 vetélkedőre, hogy a sok szépség kőzett is öt találják maja a legszebbnek. Tizenöt lány jutott be a békéscsabai Jókai Színházban megrendezett döntőbe, s bizony volt mit bámulniuk a nézőknek, illetve a zsűrinek. Főtt is a fejük a döntnököknek, mire kiválasztották a tizenötből azt oz egyet, aki hazánk színeiben utamat Bangkokba, a Miss Universe világdöntöjébe. a korona végül is oz egri főiskolás bájos fejére került. A győztesnek hasonló sikert kívánunk Bangkokban is. Továbbá azt, hogy az esetleges kudarc se törje le. Sportoljon, rajzoljon továbbra is - ezek a hobbijai -, s egy percig se szenvedjen attól, hogy „világszépe is lehettem volna". Persze, nincs kizárva, hogy még az is lehet. Annyit máris megállapíthatunk, hogy a királynői korona jól áll neki... V. Zs.- Mint az látható - pontosabban nem látható - nem szoktam nyi­latkozni, hiszen nincs is szüksé­gem a sajtóra. Hogy most mégis kivételt teszek, az csakis az eg­rieknek, Heves megyének szól. Karácsonyi ajándék.- Köszönjük kedves Dóra, a Heves megyeiek, az egriek ne­vében is. Tizennyolc év telt el azóta, hogy fotóriporterek hada és kiváncsi férfiszemek előtt a fejére helyezték a koronát, és hogy Kállai Ferenc színmű­vész, a zsűri elnöke kikísérte a békéscsabai Jókai Színház elé, az Ön tiszteletére rendezett tű­zijátékhoz. Szokott álmodni ezekről a pillanatokról?- Áífhodni nem szoktam róla, de ha a témához kapcsolódó mű­sort létok, vagy hírt olvasok, ak­kor szívesen gondolok vissza er­re az időszakra.- Mi a legmaradandóbb emlé­ke az akkori napról, estéről?- A legnagyobb nyomot az hagyta bennem, hogy a közön­ség ízlése találkozott a zsűri döntésével. A közönségdíjat és a koronát is megkapva, úgy éreztem, mintha duplán győz­tem volna. Emlékezetes volt számomra a zsűri elnöke, Kál­lai Feri bácsi is. Egyénisége és csodálatos orgánuma, ahogy kö­zölte a verseny eredményét, még ma is bennem él.- Sikerét hogyan fogadták Egerben?- Büszkék voltak rám, és tu­dom, sokan a mai napig figye­lemmel kísérik az életem. Patkó Dóra - Miss Universe Hungary- Főiskolás volt a verseny ide­jén. Hogy viszonyultak ehhez a helyzethez a tanárai, a diáktár­sai, meddig tartott a „csoda”?- Valóban, amikor megnyer­tem a versenyt, elsőéves hallga­tó voltam az egri főiskolán, an­gol-biológia szakon. Örültek, hogy az intézmény hírnevét öregbítem. Jól viszonyultak a megváltozott körülményekhez, segítőkészek voltak és támogat­tak. A csoporttársaim, barátaim pedig örültek, hogy nem változ­tam meg. Szerintük az önbizal­mam ekkor került a helyére.- Hiába keressük nevét a Ki kicsodában, a médiasztárok, a modellek vagy a színészek kö­zött. Az ember azt hinné, csak olyanok indulnak el egy ilyen versenyen, akik ismertségre vágynak. Önt mi motiválta, hogy megpróbálja? Cikk a szépségkirálynőről a Nők lapja hasábjain, miután megnyerte a szépségversenyt- A kíváncsiság, az önbizalom erősítése. És az Ország-Világ. Ugyanis nyár végi nagytakarítás közben kezembe került az Ország-Világ című hetilap egyik száma, amelynek hátoldalán volt egy hatalmas, egész oldalas kép. A Miss Universe 1991. évi győzte­se, Lupita Jones, Miss Mexico volt a felvételen, megkoronázásának pillanatában: virágcsokorral a ke­zében, koronával a fején, és boldo­gan mosolygott. Annyira tetszett a fotó, hogy rögtön közöltem anyukámmal, én részt akarok venni egy ilyen versenyen. Anyu csak nevetett, hogy ez igazán re­mek gondolat, de ahhoz, hogy képviseljem hazánkat egy ilyen versenyen, előbb meg kellene nyernem itthon egy szépségver­senyt. Ő még nem hallott arról, hogy egy magyar szépségkirály­nő világversenyen részt vett vol­na... Erre mit ad Isten, fél évvel ké­sőbb Thaifóldön, a színpadi nagy finálén, élő adásban, a legjobb há­rom táncos közé beválogatva ott táncolhattam Lupita Jones mögött a színpadon. Mint utóbb kiderült, 1992-ben először vett részt hiva­talosan Magyarország a Miss Universe szépségversenyen.- Akkoriban azt nyilatkozta a lapoknak, hogy civilként fogja folytatni. Nem csábították a jupiterlámpák, a fény, a csillo­gás? Kapott ilyen ajánlatokat? Hogyan alakult élete a békés­csabai siker óta?- Magyarországon nem talál­tam meg azt a színvonalat és tiszteletet, amit utazásaim során külföldön tapasztaltam. (Lehet, hogy ehhez az is hozzájárult, hogy csak a versenyt szervező osztrákokkal volt szerződésem.) Hazánkban sajnálatos módon a mai napig mindenki, mindenhol „lányozza” a versenyzőket, ahe­lyett, hogy hölgyeknek szólíta­nák őket, mint külföldön. Még abban az évben meghívást kap­tam a törökországi „Best Model of the World”-re, ott képviselhet­tem Magyarországot. Itt meg­kaptam a „legsármosabb mo­dell” díját, így külföldön modell­ként dolgozhattam. Ez volt az a pillanat, amikor már ösztönösen éreztem, hogy engem ez az élet­stílus hosszú távon nem fog bol­dogítani. Miután átadtam a koro­nát a következő évi Miss Universe győztesének, Pardy Zsannának, már tudtam, hogy olyat próbálok kezdeni az éle­temmel, ami boldogítja a telke­met, és távol áll a közszereplés­től. HR (személyügyi)-vezető- ként is dolgoztam, amelyhez ta­nulnom keltett, így elvégeztem egy nemzetközi egyetemet; Ang­liában átvehettem az Open Borús előzmények - a hosszú évtizedek után, 1985-ben újraindított, de a győztes fonyódi szépség, Molnár Csilla Andrea ön- gyilkosságával tragikus vé­get ért szépségkirálynő-vá- lasztás - után hirdette meg 1992-ben Fásy Ádám a Miss Universe versenyt. A koronát akkor Békéscsa­bán Patkó Dóra egri főisko­lás fejére tették fel. Kíván­csiak voltunk, hogy él ma a rendszerváltás utáni első magyar szépségkirálynő? Árpási Zoltán 1992 Férjével és gyermekeivel az angol tengerparton PATKÓ DÓRA SZÜLETETT: 1973. CSALÁDI ÁLLAPOTA: férjezett GYERMEKEI: két fiú TANULMÁNYAI: Eszterházi Károly Tanárképző Főisko­la, Open University - MBA, Károli Gáspár Református Egyetem Bölcsészettudomá­nyi Kar FOGLALKOZÁSA: középiskolai tanár KEDVENC IDŐTÖLTÉSE: fotó­zás, túrázás, kertészkedés és sütés-főzés. University MBA diplomáját. Férjhez mentem, van két fiunk, jelenleg középiskolában tanítok.- A diákok tudják, hogy egy szépségkirálynő tanítja őket?- Igen, tudják a diákok is, a kollégáim is. Ám érezhetően az emberek nem ez alapján ítélnek meg, hanem a munkám és az egyéniségem után. Gréta Garbó­val vallom: ha „megtaláltuk éle­tünk célját -, akkor próbáljuk teljesíteni hivatásunkat. Az étet értelme ez. Életünk eredménye pedig tanúságot tesz arról, hogy kik vagyunk és mit értünk el. Rólunk magunkról a munkánk vall és jobban mintha beszélünk róla ...”. Koromnál fogva még csak a „próbáljuk teljesíteni hi­vatásunkat” résznél tartok.- Nézi-e a hazai és világverse­nyeket?- A világversenyeket szívesen megnézem, a többit csak, ha van időm. Sokan még mindig azt hi­szik, hogy a nemzetközi szépség- versenyek csupán a szépségről szólnak. Mivel a szépség köztu­dottan igen megfoghatatlan és relatív fogalom, égy világverseny inkább egyfajta egyéniség, visel­kedés és érzelmi intelligencia megmérettetésének tekinthető.- Karácsony van. Hogyan és hol ünnepel egy királynő?- Idén itthon ünnepelünk. Ná­lunk általában két karácsony van. A gyerekek kétszer bonta­nak ajándékot. December 24-én, szenteste tartjuk a magyar ka­rácsonyt a nagyszülőknél. De­cember 25-én reggel pedig az an­gol karácsony koreográfiája sze­rint a srácok pizsamában sza­ladnak kibontani a „stocking” ajándékokat, amelyek nagy zok­nikban lógnak a kandalló párká­nyáról. Megnézik, hogy Santa megitta-e a kis pohár sherry-t és megette-e a kikészített sütit, aminek porcukor hintésébe a férjem mindig szarvas lábnyo­mot rajzol az ujjával. Tizenhá­rom évi házasságunk alatt a két kultúrából saját ízlésünk szerint ügyesen becsipegettük a leg­jobbnak tartott szokásokat és ha­gyományokat. A gyerekek így a magyar kultúra mellett az angolt is jól megismerik. Szeretik a má­kos bejglit és a csillagszórót, de a „Christmas pudding”-ot és a „crackers”-t is. O tt állt az az amerikai turis­ta és úgy szorította a ha­zai, jól ismert műanyag po­haras kávéját (sztarbak), mint valami mentőövet, mintha az élete múlott volna rajta, ezen az idegen tengeren, távol attól a világtól, amelyet olyan jól is­mer. Mindig ezt csinálják. Ha elvesztik nálunk a fonalat, s nem értik, de akkor például meglátnak egy mekit, és mind­járt kisimul az arcuk, hogy ak­kor na, ilyen náluk is van, s mindjárt biztosabbá válnak a lépteik. Persze csodálkozni Ők is sze­retnek, mert csodálkozni jó. Ami ismeretlen, és nagy és kü­lönös, az szép is egyben. Ha kö­zeleg a karácsony, és a család­ban van legalább egy egészen kicsi gyerek, nem kérdés, hogy akkor már nagy, magas fát kell venni: úgy bámuljon rá az a csöppség, hogy azt soha ne fe­lejtse el, és mi se felejtsük azt a tiszta, ártatlan arcot, amikor kissé félénken - mert még nem érti ezt az egészet -, semmihez sem hasonlítható áhítattal éli át a csodát. így nézte az az ember a kata­lán nagyváros nyüzsgő piacán a feje fölött lógó sonkák erdejét, mert ilyet azelőtt sohasem lá­tott. Szegény... - gondoltam, az egyik pultot támasztva fűsze­res, nehéz húsokat eszeget­tem, kis pohár fehérborokat kortyolgatva kora délelőtt egy helyi alkalmi ismerőssel, aki azt mondta, hogy pont ez a bü­fé a legjobb az egész piacon. Mert hát nekem könnyű volt, nem idegen a látvány, láttam ilyet, pácoltam, füstöltem son­Csak egy piac kát, kolbászt eleget, ettem is, ittam is álldogálva büfékben. De ez az amerikai két kézzel szorította a reg­geli hosszú ká­véját és tényleg csodálkozott a látványon na­gyon. Mint aki az el­ső karácsonyfá­ját pillantja meg a csúcsdísszel a nagyszobában. Hát ez bjútifull...! Nem mondom, a táj valóban eléggé vonzó volt: a csarnok tele sonkákkal, szalámikkal, a fejünk fölött, oldalt a vidékről kifejezetten erre a napra érke­zett pékek és sajtkészítők ter­mékei pompáztak, legalább olyan fényesen, mint a kará­csonyfadíszek. A pikkelyek is úgy csillogtak a halárusoknál, mint az ezüsteső az ágakon és egyáltalán a hangulat. Még szinte reggel van, de a tera­szok telve, mint­ha haza sem mentek volna este, egy latinos külsejű fickó ját­szik, hát persze, gitáron: ezt lát­ni, hallani tény­leg felért egy kis születéssel, de legalábbis va­lami hasonlóval, egy új világ­gal, ha a kávé ismerős is. Érte­tek „mén...” Pedig ez csak egy piac. Mi tehet akkor az összes töb­bi dolgokkal? B ár a kezeink között a kávé lassacskán kihűl, de azért mind ott állunk valahol, és nézünk csodálkozva felfelé. Havas András ■ így nézte az az em­ber a katalán nagy­város nyüzsgő pia­cán a feje fölött ló­gó sonkák erdejét, mert ilyet azelőtt sohasem látott. t A ( 4 «

Next

/
Thumbnails
Contents