Heves Megyei Hírlap, 2010. december (21. évfolyam, 279-304. szám)
2010-12-13 / 289. szám
14 PF. 2 3 HEVES MEGYEI HÍRLAP - 2010. DECEMBER 13., HÉTFŐ- OLVASÓINK ÍRTAK Újra ünnepel és emlékezik az eszperantó klub tagsága „Hát akkor legyen szüret!" hagyományteremtés Üstökben főzték a tájjellegű finomságokat A szolgáltató új módszere leginkább az időseket sújtja A Verda Stelo Eszperantó Klub az egri és Heves megyei eszpe- rantisták több évtizedes hagyományokkal rendelkező közössége. Az eszperantó nemzetektől független, mindenki számára egyenjogú nyelvhasználatot biztosító, semleges, élő nyelv, amely logikusan és viszonylag gyorsan megtanulható. Az egri eszperan- tisták jelmondata tükrözi a nyelv és a körülötte kialakult kultúr- közösség eszmeiségét és célját: „Az eszperantó a mi második nyelvünk!”. A klub minden évben, így 2010-ben is megemlékezik az eszperantó nyelv tervezőjének, kezdeményezőjének születéséről. December 15-én délután az egri Eszperantó sétányon a klubtagok és az érdeklődők rövid megemlékezést tartanak, majd hangulatos évzáró ünnepen búcsúznak el a 2010-es évtől. ■ Barta Zoltán, Eger Élmények a Dobó István tiszti klubban Hosszú évtizedek óta működik Egerben a Fegyveres Erők és Testületek Dobó István Nyugdíjasklub. Színes, változatos programokkal biztosítják a szabadidő vidám, hasznos, egészséges eltöltését. Szeptemberben autóbuszos kirándulással nógrádi szomszédoláson járt a csapat. Megnézték a mátraverebélyi templomot, ahol ízes nógrádi tájszólással mesélte a helyi vezető a táj, a történelem és az ember kapcsolatát. A salgótarjáni Bányászati Múzeumban betekintést nyerhettek egy nem hétköznapi szakma rejtelmeibe. A somoskői várból a palóc táj szépségében gyönyörködhettek a résztvevők. Ipolytarnócon pedig időutazás várta őket, millió évekkel visszafelé. Októberben a hagyományokhoz híven az idősek világnapján virággal, pezsgővel köszöntötték kilenc kerek évfordulós - 60., 70., 80. évüket betöltött - tagjaikat, akik ezt követően jó hangulatú baráti beszélgetésen vettek részt. November 26-án pedig a tiszti klubba várták táncos lábú tagjaikat a Katalin-napi idősek báljába, ami ugyancsak remekül sikerült. ■ (név és cím a szerk.-ben) „Hát akkor szüret!” címmel hirdetett versenyt a Szent Lőrinc Vendéglátó és Idegenforgalmi Szakközépiskola és Szakiskola KVISZ-tagsággal rendelkező vendéglátó szakközép- és szakiskoláknak. Céljuk az volt, hogy a diákok a borvidékekhez és a szürethez kötődő gasztronómiai szokásokat, hagyományokat gyűjtsék össze, és elevenítsék fel a kétnapos rendezvényen. Mert mint a kiíró iskola igazgatója elmondta: ezáltal is erősíteni szeretnék a nemzeti tudatot és múltunk értékeire irányítani a fiatalok figyelmét. Hogy az ötlet helyes volt, jól példázza az a tény: a házigazdák három csapata mellett Rimaszombatról, Budapestről, Kecskemétről, Kenderesről, Gyöngyösről, Bajáról és Szegedről is neveztek csapatok. A feladat igen összetett volt. Az egy tanárból és négy diákból álló csoportok a regisztrációt és eligazítást követően felállították sátraikat a Szent Lőrinc Szakközépiskola kollégiumának udvarán, és hozzáláthattak a másnapi sütés-főzés előkészítéséhez. Az időjárás szerencsére tudta a dolgát. A versenyzők napsütéses, kellemes őszidőben díszítették, rendezték be a sátraikat, és az udvaron felállított tűzhelyeken, üstökben főzték a legkülönfélébb tájjellegű, a szüretet idéző, a szüreti hagyományokhoz kötődő étkeket. A versenyfelhívás szerint nemcsak a meleg étel, hanem a borkorcsolya-tál, a szüreti sütemények, az italkínálat jó megválasztása volt a feladat, ami a gasztronómiát illeti. Ebben a kategóriában is maximálisan 100 pontot érhettek el a versenyzők, csakúgy, mint a néprajzi kategória ban, ahol a zsűri vizsgálta a sátor beren- d e z é s é t esztétikus felszerelését, a díszítőelemek helyes alkal mazását, a csapat megjelenését, a vendéggondozást, s a szüretet idéző A Szent Lőrinc Szakközépiskola diákjai számos alkalommal bizonyították már szakmai rátermettségüket legötletesebb, legeredetibb hagyományőrző előadást, DVD- vagy élő prezentációkat. A zsűri elnökének megnyerték Németh Józsefet, a Magyar Gasztronómiai Szövetség Vendéglős és Hagyományőrző Bizottságának Venesz-díjas elnökét, Serényi Ákos népi iparművészt, az orfűi Tájház és Kemencés udvarház üzemeltetőjét. A zsűri tagja voltam jómagam is, aki azért ragadtam tollat, mert harmincéves hagyományőrzői munkám boldog kiteljesedésének értékeltem azt, amit a Szent Lőrinc iskola ez alatt a két nap alatt megvalósított! Sajnálatosnak tartom azonban, hogy minderről a nagyszerű kezdeményezésről, A példa, az ötlet és a megvalósítás is kimagaslónak értékelhető. Csak arany- és ezüstérmeket kaptak A zsűri olyan erősnek értékelte a mezőnyt, hogy bronz fokozatot nem, csak ezüst- és aranyérmeket adott át. Aranyérmekben taroltak a Szent Lőrinc-esek, hat csapat ezüstéremmel térhetett haza. Kilenc különdíjat is átvehettek a versenyzők. A „Legeredményesebb csapat” elismerést a házigazda iskola 14/D osztálya kapta. versenyről a média szinte alig számolt be. Pedig a példa, az ötlet és a megvalósítás is kimagaslónak értékelhető egy olyan világban, egy olyan országban - beleértve városunkat is -, ahol a hagyományőrzők munkáját hajlamos a környezete lefitymálni, és rangon alulinak tartja a magas művészetekkel szemben! Élmény volt látni a fiatalok produkcióit, amelyben tetten érhető volt a felkészítő tanárok, oktatók alapos, lelkiismeretes munkája. A Szent Lőrinc Szakközép- és Szakiskola hagyományt teremtett hagyományainkból. Köszönet érte. ■ F. Molnár Gabriella hagyományőrző együttesvezető, a zsűri tagja Talán az alábbi esettel kapcsolatban, mely a családunkkal történt, másoknak is tudunk segíteni, hogy a Tigáz Zrt. új „pénz- kasszírozásában” ne vegyenek részt. A történet a következő: A Tigáz a nyár óta nem havi rendszerességgel, hanem 2-3 havi bontásban küldi meg a fogyasztóknak a fizetendő csekkjeit. így történt meg, hogy az édesanyám, aki 81 éves, elfelejtkezett a 9. havi csekk befizetéséről, mielőtt már a 10. havit is rendezte. (Azóta már a 9. havit is.) A Tigáztól a napokban kapott fizetési felszólítást - természetesen csekket is mellékelve - azokról a befizetésekről, amiknek a fizetési határideje le sem járt. Azok az emberek - főleg, ha még idősek is -, akik nem rendelkeznek legalább könyvelői végzettséggel, ilyen felszólítás láttán rohannak befizetni az elmaradásukat. Aztán ha mégis rájönnek, hogy kétszer fizettek, mehetnek polgári peres úton érvényesíteni az igazukat, és lehet, a per végét már meg sem érik, ahogyan ismerjük a polgári joggyakorlatok átfutási idejét. Tanulságos, ahogyan a csekken is meg a felszólításban is az az összeg is szerepel, amelynek a határideje még le sem járt, illetve a 10 napos befizetési határidő. Mi ez, ha nem újfajta kasszí- rozás? A dolgot tovább bonyolítja, hogy a helyi önkormányzat szintén küld felszólítást, anélkül, hogy meggyőződött volna annak valós tartalmáról. Na most, faluról lévén szó, nagyon hamar terjed a hír egymásról. Nagy szégyen az olyan helyen, ahol mindenki ismer mindenkit, ha valaki adós valamerre. Édesanyám is ettől szenved, ráadásul ártatlanul... ■ (Név és cím a szerk.-ben) Köszönet az áldozatos munkáért Szeretném megköszönni Lakó Józsefné Erzsikének, a Hevesi Idősek Otthona főnővérének és munkatársának az idős emberek - köztük édesanyám - iránti szeretetteljes, áldozatos munkáját. ■ Pál Dezsőné, Eger A gyerekek nem látják a kocsmát, nem is tudják, hogy ott van vélemény Az egész közösségre nézve sértő azt feltételezni a szülőkről, hogy az óvodába jövet-menet isznak Örömmel tapasztaltam, hogy a Heves Megyei Hírlap november 23-i számában a kedvenc óvodánk címlapra került, de sajnos az örömöm elég gyorsan eloszlott, és szép lassan átment felháborodásba. Aki olvasta a cikket, de nem ismeri a körülményeket, most teljes joggal gondolhatja azt, hogy a Berva-völgyi Óvoda egy kocsma-óvoda, ahová alkoholista apukák hordják gyermekeiket, és sokak lelki szeme előtt megjelent az a kép, hogy fröccsöző apukák, anyukák várják gyermekeiket az intézmény alatt található vendéglátó-ipari egységben. Csak remélni tudom, hogy azok, akik az Ön írását olvasták, elolvassák az én levelemet is, és elmondhatom: nem szoktunk bemenni a kocsmába, miután leraktuk, vagy mielőtt elhozzuk a gyermekünket az óvodából! Persze, persze! Most nyilván arra gondol, hogy akinek nem inge, nem veszi magára, meg Ön csak azt akarta elmondani, hogy akár ez meg is történhet, mert megvan a lehetőség... Igen, ez így van! Semmi valótlanságot nem állított, és ezért nem is kérek Öntől helyesbítést. De elárulok önnek valamit, amire eddig lehet, hogy nem is gondolt. Azok a szülők, akik be akarnak dobni egy italt ovi előtt vagy után, be is fognak, és teljesen mindegy, hogy ötven vagy ötszáz méterre van a kocsma bejárata. Igen, tudom, van itt egy rendelet, és csak arról akart írni, hogy ebben is sokan megtalálják a kiskapukat..., de az óvodánkat miért kellett belekeverni? Ha jól értesültem, a vezető óvónő megkérte Önt, hogy ne jelenjen meg az óvoda neve. Erre rögtön a címlapon látható volt a Berva-völgyi Óvoda képe, összemontírozva valami idegen gyerekcsoporttal, akik valami idegen kerítésen néznek ki. Lehet, nem tűnt fel a látogatásakor, de ebbe az óvodába járnak gyerekek is, és ha már arra jártak, le lehetett volna fotózni őket is. Mondjuk az is igaz, hogy nehezebben lehetett volna olyan fotót montírozni, ami az sugallja, hogy a gyerekek a kocsmát nézik, mert a nyers valóság az, hogy ezek a gyerekek nem is látják azt a kocsmát, nem is tudják, hogy ott van, mert nem is érdekli őket. Elég lett volna azt mondani, hogy „óvoda a város szélén”... Jogos lenne, ha történt volna bármi konfliktus vagy botrány, ami közvetlenül visszavezethető arra a tényre, hogy itt a két intézmény bejárata hetven lépésre van (lemértem), de addig is miért kellett ilyen rossz színben feltüntetni az óvodánkat? Sok jó dolog történik ebben az óvodában, ezekről is lehetne még írni, ami sokkal inkább tükrözi a valóságot. Nem szeretnék képmutatónak tűnni, előfordult már velem is, és még elő is fog, hogy meglátogatok olyan vendéglátó-ipari egységet, ahol alkoholt árusítanak, sőt olykor élek is a kínálat adta lehetőséggel. De tudom, hogy mindennek megvan a helye és ideje, és azt feltételezni rólunk, hogy az oviba jövet-menet iszunk, sértő, és ezért az összes ide járó gyermek szülei nevében felkérem, hogy kérjen bocsánatot! ■ Rázsi András egy Berva-völgyi óvodás apukája Bocsánatkérés helyett Egy apukáról sem állítjuk konkrétan, hogy az óvodába jövet-menet alkoholt fogyaszt. Csupán egy problémakört jártunk végig, miszerint a szabályozások ellenére néhány helyen a mai napig megoldatlan a kérdés. A levélírónak igaza van abban, hogy „akinek nem inge, nem veszi magára”, s feltételezem, ez így is történt, úgyhogy bocsánatkéréssel nem tartozom. Az óvodában kiváló szakmai munka folyik, amelyhez korábbi írásainkban és most is szívből gratulálunk. m A cikk szerzője ■ A két intézmény bejárata hetven lépésnyire van egymástól.
