Heves Megyei Hírlap, 2010. október (21. évfolyam, 229-253. szám)

2010-10-07 / 234. szám

2010. OKTÓBER 7., CSÜTÖRTÖK - HEVES MEGYEI HÍRLAP 5 MEGYEI KÖRKÉP Tévelygések ételeink világában konyhaművészet Az elfeledett s Nincs annál bosszantóbb, mintha egy mutatós, kö­zépkorinak mondott tálon feltűnik a burgonya vagy a paradicson, esetleg má­kos gubát kínálnak desz- szertnek... Szuromi Rita Konyhaművészetünk - bár­mennyire is világhírű - tele van tévedésekkel. Itt van példának okáért a mondás, hogy magyar ember evés közben nem beszél. Pedig nagyon is beszél, példa er­re Mátyás király, akinek híres lakomáin be nem állt a szája, mégsem volt egyetlen folt sem a ruházatán. Villát sem használt, hiába, hogy felesége, Beatrix 1486-ban evőeszközöket rendelt Modenából, a villa azonban csak nem akart megjelenni az ural­kodó Mátyás kezében. Aztán itt van a paprikás csir­ke, mint magyar specialitás. A baj csak az, hogy a paprika vi­szonylag fiatal fűszer a magyar konyhában, akárcsak a mák, a paradicsom, illetve a ma már nélkülözhetetlen burgonya. Ám egy tálból lehet cseresznyézni, falatozni, az nagyon is magyar és nagyon is középkori. Az eredete pedig oda vezethető vissza, hogy annak idején a gyümölcsöket, sülteket hatalmas tálakon szol­gálták fel, és akik megkívánták, azok valóban egy tálból ették. Igazi magyar kuriózum a „nye­reg alatt szárított hús” is.- Szó sincs azonban arról, hogy nyers húst ettek volna - meséli dr. Csiffáry Gergely történész -, hanem ez esetben egyfajta hús- lisztről volt szó. A sült vagy főtt húst a csontról lekaparták, meg­szárították, és ezt a porított húst - amit sóval tartósítottak - szállították magukkal a magyarok. Nagy Lajos hadjáratainak idejéből ma­radt ránk elkészítésének re­ceptje is: forralt vízbe dobták, amelyben a húsliszt gadt, vagyis majd hogynem leves­por volt. Hús azonban nem mindig ju­tott az asztalra. A tatárjárás után ak­kora szegénység borult az országra, hogy a né­■ Böjti menü, egri püspök módra IRATOK MEGŐRIZTÉK Hippo- lit, az egri püspök 1520-as böjti menüjét. Eszerint el­fogyott 100 kis hal, 1 nagy viza, 7 másik féle hal, 1 csuka, rizskása, dió, 48 to­jás és 20 kenyér. A püspök udvartartásában 245 em­bert jegyeztek, közülük 36 az étkeztetés körül tevé­kenykedett. pék mályvát, tököt és bürökgyö­keret ettek, a fekete kenyérnek is nagy becsülete volt. A történész szerint középkori konyhánkból számos adat ma­radt fenn. Ismert például az egri vár 1550-es fűszer-összeírása, amelyben szerepel gyömbér, szegfűszeg, sáfrány, keserű mandula és piper. Húsételből is alaposan megsütve, több és változatosabb fogyott a régi korokban, mint manapság.- A piperről nagy viták folynak - említi dr. Csiffáry Gergely -, hi­szen volt olyan település, amely­nek jobbágyi szolgáltatásai közé tartozott, tehát bors semmiképp nem lehetett. Az is igaz, hogy a paprikát először Kolumbusz ha­jóorvosa hozta be az Újvilágból, és Izabella királynőnek ajándé­kozta dísznövényként. Még 1570- ben Zrínyi Miklós nevelőanyja, Szécsi Margit is csak gyógy- és dísznövényként tartotta. A hagyma és a fokhagyma do­mináns volt a magyar konyhá­ban, akárcsak a szalonna. Utóbbi­val szemben a németek a vajat és a sajtokat jobban kedvelték, amint ezt megőrizték az egri vár A dísznövények nagy diadala Európában MIND A PAPRIKA, mind a paradicsom dísznö­vényként kezdte eu­rópai pályafutását - emlékeztet dr. CSIFFÁRY GERGELY (képünkön). Az utóbbit még 1760- ban is dísznövény­ként írták le, ku­tyaszőlő vagy ebsző­lő néven. A paprika diadalút- ja hasonlóképp indult. Rob­banásszerű elterjedése Napó­leonnak köszönhető. A konti­nentális zárlat idején a ha­gyományos fűszerek behozata­lának nehézségei közepette „virágzott fel a jövő” a papri­ka számára. Vagyis aki a kö­zépkorban paprikás csirkét mond, az nem mond igazat. középkori iratai is. Az utóbbi év­századokban sajnos sokféle fű­szernövény és húsféleség kopott ki a napi táplálkozási gyakorlat­ból. A nyúl-, a vad- vagy a halfo­gyasztás is minimálisra csök­kent, helyette a sertés és a szár­nyasok kerültek előtérbe. Nincs ma már az asztalon fo­goly, császármadár, viza, emel­lett potyka és menyhal is ritkán kerül konyhakés alá. Nincs sú­lyom se, amely a szegényebb néprétegek kedvelt eledele volt a Tisza mentén. A súlyomból - amit ettek nyersen, sütve, cse­megeként is - még kenyér is ké­szült. Utóbbi ma már igazi kurió­zum az étlapok kínálatán. Heves megye északi részén a palócok étkei most többnyire burgonyá­val készülnek. A középkorban ezt a nagy mennyiségben fogyasztott kenyér pótolta. Arról sem szabad megfeledkezni, hogy a napi há­romszori vagy ötszöri étkezés sem volt divat. Ehhez képest konyhánk jóval egészségesebb és változatosabb volt. Dr. Csiffáry Gergely szerint a határhasználó népek kiválóan ismerték a természet kincseit, legyen szó gombáról, kamilláról, csipkéről. Húsételből is több és Középkoriul főzni ma nagy felelősség nagy Zoltán gyöngyösi kirá­lyi főszakács szerint a kö­zépkor népe sokkal változa­tosabban és fűszeresebben táplálkozott, mint mi. Köre­tet nem ismertek, helyette sűrű mártásokat használ­tak, amelyeket kenyérrel „tunkoltak” ki. Domináns íz volt a hagymáé, a fokhagy­máé, kedvelték az édesebb mártásokat is. Aki középko­ri fogásokkal akarja vendé­geit elkápráztatni, annak bi­zony nem árt egy kicsit ku­tatni, ahogy tette Nagy Zol­tán is. Ő a Magyar Kereske­delmi Múzeumban lelt XTV-XV. századi leírásokra. változatosabb fogyott, mint manapság. Egy jó szakács pe­dig igazi kincsnek számított. Nem véletlen, hogy egyes családok címerében ma is ott díszük a hal vagy a nyúl, amelynek elkészíté­se meghozta a rangot és cí­met a famíliának. A költészetre szükségük van az embereknek A Bródy Sándor Megyei és Vá­rosi Könyvtár, valamint a Dsida Jenő baráti kör szervezé­sében tartott esten Gömöri György mutatta be a nemrégi­ben elhunyt poétát, Sulyok Vincét. Az Angliában élő Gö­möri György költőt kérdeztük.- Hogyan értékeli Sulyok munkásságát?- Sulyok Vincét nagyon ré­gen ismerem. Leveleztünk és barátkoztunk. Ez egészen a haláláig tartott, és nagyon saj­nálom, hogy már csak posztu­musz jelenik meg a most be­mutatott kötete. Jeles költőnek tartom, aki nem kapott olyan elismerést Magyarországon, mint amit megérdemelt vol­na. Norvégiában, ahol élt, na­gyon szépen képviselte a ma­gyar irodalmat.- Mennyire van keletje a költészetnek Angliában?- Angliában a költészet mi­nimálisan olvasott műfaj. Vannak persze kivételek. De valami kell még hozzá, hogy szenzáció legyen belőle. Egyébként egy-egy verseskö­tet pár ezres példányszámban jelenik meg. Egy kevésbé is­mert költő, ha pár ezer pél­dányban eladatik egy év alatt, az már siker.- Mi a helyzet Magyaror­szágon?- Majdnem katasztrofális. Ott tartunk, hogy a kiadóknak fizetnek a költők, hogy megje­lenhessenek. Harminc éve nem csak Illyés Gyulát, Nagy Lászlót, mindenkit olvastak, a Szép versek kötetből hihetet­len, mennyit adtak el. Remé­lem, megváltoznak a dolgok, mert a költészetre szükségük van az embereknek. ■ S. B. S. Gömöri György: A kiadóknak fi­zetnek a költők, hogy megjelen­hessenek EGYPERCES INTERJÚ Rétisast és fekete gólyát is láttak a megfigyelők Kiállítás az ötven év felettiek életéről koroltó Egy hétig látható a régiós fotópályázat tárlata a megyeszékhelyen Heves és Kelet-Borsod hét hely­színén lesték a madarakat az Európai Madármegfigyelő Na­pok résztvevői október első hét­végéjén. A nemzetközi verseny két megyénkbeli helyszínén, Egerszalókon a víztározónál és a Tisza-tónál, Poroszlón gyűrű­zésre is alkalmuk volt a mada­rak barátainak. Harminchat madárra került itt gyűrű, köz­tük tüzes, illetve sárga fejű ki­rálykára és szajkóra. Balázsi Péter, a Magyar Ma­dártani és Természetvédelmi Egyesület (MME) Bükki csoport­jának önkéntese elmondta, a versenyben az idén kicsit elma­radtak a magyar eredmények a megszokottól, hiszen korábban minden kategóriában az első há­romban végeztek hazánk mada­rászai. Az idén az ország száztíz helyszínén 215 ezer madarat fi­gyelt meg a 2300 résztvevő, eb­ből a bükki csoport hét helyszí­nén 8500 szárnyas röptét követ­te 12ó megfigyelő. A helyszínek számában Euró­pában a negyedik, a megfigyelt madarakéban az ötödik, a részt­vevők sokasága szerint a hatodik helyet szereztük meg. A kedve­zőtlen időjárás riasztotta el a ma- dárlesőket. Idén különlegessé­gek voltak a kis kócsagok és a vörös gémek, amelyek nem szok­ták októberig halogatni a költö­zést, de láttak rétisast, halász­sast, fekete gólyát is. ■ G. R. Kiállítás nyílt Egerben a Korol­tó elnevezésű országos és regio­nális fotópályázatra beérkezett művekből szerdán a Bartako- vics Béla Közösségi Házban. A Nemzeti Erőforrás Minisztéri­um és a Progress közösségi fog­lalkoztatási és társadalmi szoli­daritási program felhívására or­szágszerte 430 képet küldtek be 97 alkotótól. A pályázat célja az volt, hogy bebizonyítsa: idősebb korban is lehet aktívan, érdeke­sen és önkiteljesítő módon élni.- Az észak-magyarországi ré- | gió igen jól szerepelt, a 22 be- '1 küldött kép közül 16-17 érdé- | mes a kiállításra - mondja Ben- | ce Ottó szervező. - Négy téma- I körben lehetett pályázni, min­A fotópályázat kiállításának egri megnyitója a Bartakovics-házban denütt másik volt a legnépsze­rűbb. Itt az időseket mint példa­képet bemutató, illetve a közös­ségi élményeiket megörökítő té­mák voltak a kedveltebbek. A tárlat is mindenütt más, hi­szen elsősorban az adott vidék­ről beküldött alkotásokat állít­ják ki. A zsűri régiónként há­rom képet díjazott anonim mó­don, tehát a beküldő nevének is­merete nélkül. Utólag derült ki aztán, hogy Észak-Magyarországon az első két helyezést valójában ugyanaz az alkotó, Kerekes István nyerte meg. A harmadik díjat nálunk nem adták ki. A tárlat szeptem­ber 13-ig látható az első emeleti kiállítóteremben. ■ Sz. K. K K t ) T 4

Next

/
Thumbnails
Contents