Heves Megyei Hírlap, 2010. szeptember (21. évfolyam, 204-228. szám)

2010-09-03 / 205. szám

6 HEVES MEGYEI HÍRLAP - 2010. SZEPTEMBER 3., PÉNTEK MEGYEI KÖRKÉP Színesítik a képzési palettát az egri főiskolán A harmadik évfolyam kezdi meg tanulmányait az Eszterházy Kár­oly Főiskola „Élelmiszer-ellenőr­zés és Fogyasztóvédelem” szak­irányú továbbképzési szakán. Az Egerfood Regionális Tudásköz­pontja és az Észak-magyarorszá­gi Fogyasztóvédelmi Felügyelő­ség szervezésében zajló képzés a felsőoktatási palettát hivatott szí1 nesíteni. Erről dr. Kiss Attila, az Élelmiszer-tudományi Intézet igazgatója adott tájékoztatást. El­mondta: a továbbképzés mellett felsőfokú szakképzést és mester- képzést is terveznek. A képzést nyitottabbá szeretnék tenni, hogy azok ne csak diplomásoknak le­gyenek elérhetők. ■ A képzés nem csak a diplomások számára elérhető. A főiskola és a fogyasztóvédel­mi hatóság közös sajtótájékozta­tóján dr. Bernáth Euca, a Nemze­ti Fogyasztóvédelmi Hatóság észak-magyarországi regionális igazgatója a fogyasztóvédelmi ok­tatás jelentőségét hangsúlyozta. Dr. Murányi Zoltán, a Kémia Tanszék vezetője pedig arról be­szélt, hogy a főiskola alkalmas a tervezett programok megvalósí­tására. Hozzátette: nagy munkát végeztek, hiszen az országban egyedülálló, amit vállaltak. ■ Immár teljes közgyűlési lista a Fidesztől Immár nyilvános a Fidesz-KDNP pártszövetség teljes Heves me­gyei közgyűlési jelöltlistája. Ed­dig csak az volt ismert, hogy a listát Horváth László, a pétervásárai körzet egyéni or­szággyűlési képviselője vezeti, aki egyben a kormánypártok közgyűlési elnökjelöltje is. Az el­ső tizenöt helyen a következők szerepelnek: 1. Horváth László, 2. Szabó Zsolt, 3. Tóth Csaba, 4. Dr. Gondos István, 5. Sveiczer Sándor, 6. Deé András, 7. Bossányi László, 8. Oroján Sán­dor, 9. Danyi Sándor, 10. Szabó Róbert, 11. Barna László, 12. Tö­rök Margit, 13. Hegedűs Gyula, 14. Kómár József, 15. Dr. Juhász Attila Simon. ■ Nem volt magányos farkas a hét embere Immár huszonötödik éve él tűzoltó hivatásának Jól teljesített a turizmus a megyében NÉVJEGY: CSONTOS AMBRUS, TŰZOLTÓ EZREDES szül.: 1959. novemberi FELESÉGE: Kovács Mária Két felnőtt gyermekük van. iskolái: Tiszanánai Általá­nos Iskola, Gárdonyi Géza Gimnázium, Magdeburgi Műszaki Egyetem tűzvédelmi mérnök szak. MUNKAHELYEI: Vilati, Eger (1984-1986), Állami tűzoltóság (1986-2006), Egri Hivatásos Önkormány­zati Tűzoltóság parancsnoka (2007-től). azért, mert öregszik az ember, egyre inkább szimpatikussá vá­lik a múlt, egyre inkább nosztal­giával gondolok a gyerekkorra, mert nekünk is sok állatunk volt. A Tisza hét kilométerre volt, a tavat akkor építették. Folyton csavarogtam, főleg a nyári szü­netben, amikor nem kellett ott­hon az állatok körül segíteni. Gyakran mentünk ki kerékpár­ral - mi úgy neveztük - a Kis-Ti- szára, holtágakra, kubikokra.- Mit csinál egy parancs­nok, amikor nem a munkája köti le?- Családi házban élünk Eger­ben, a Lajosvárosban. Van egy kétezer négyzetméteres telkünk a Töviskes-völgyben. Vannak benne gyümölcsfák, szőlő, egy kis házikó, és az a baj, hogy az időm nem engedi, hogy gyakrab­ban járjak ki ide. Az irodai mun­ka után természetesen jólesik ki­szellőztetni az embernek a fejét kapálással, szőlőmetszéssel, per­metezéssel. Tűzoltó vezetőként és a Heves Megyei Tűzoltószer­vezet elnökeként is sok ismerő­söm, kedves barátom van, akik­kel összejárunk bográcsozni, be­szélgetni. De németországi ta­nulmányaim idejéből is maradt több baráti kapcsolat. Tavaly vol­tam ötvenéves, és egyik barátom ajándéka volt, hogy visszamen­tünk egyetemi tanulmányaink városába, az egyik legszebb öt évem helyszínére. Jó érzés az, amikor összeverődik 15-20, egymást jól ismerő ember. Ter­mészetes is, hogy egy idő után hiányzik a közösségi élet, hiszen sosem voltam magányos farkas. A kedvezőtlen gazdasági kö­rülmények ellenére is jól telje­sített a megyében a falusi tu­rizmus. A vendégéjszakák szá­ma megközelíti a tavalyit, s a programkínálat egyre von­zóbb lesz. Az eredményekről Paulik Tibor, a Heves Megyei Falusi Turizmus Egyesület el­nöke beszél.- Szólna a gazdasági környe­zetről?- A válság mellett éreztette kedvezőtlen hatását az izlandi vulkánkitörés, a foci-vébé és a csapadékos nyár. Ennek elle­nére az év első felében megkö­zelítettük a tavalyi szintet, a vendégéjszakák aránya az el­múlt évhez képest 94 százalé­kos. Az eredményekhez hoz­zájárult, hogy a magántőke lát fantáziát a megyében, és a me­gyei önkormányzat is kiemel­ten foglalkozott az ágazattal.- Melyek a jól teljesítő telepü­lések?- Az adottságok okán ezek a Tisza-tó és az Eger környéki hegyvidéki vagy meleg vizes települések. Ám amíg az utób­biak az idén jól teljesítettek, az előbbiek esetében a kedvezőt­len időjárás éreztette hatását. Ám a fesztiválok, mint a Pár­nafesztivál vagy a Tó-Vidék Fesztivál sikeresek voltak.- Melyik lesz a következő rendezvény?- Szeptember 10. és 12. kö­zött Egerszalókon rendezzük a Hazajáró Falufesztivált, melynek háromnapos prog­ramján az összes megye falusi turisztikai egyesülete képvi­selteti magát, ráadásul első al­kalommal adjuk át a Falusi Tu­rizmusért díjat, melyet egy Ti- sza-parti vendégház kap majd. Paulik Tibor: Egerszalókon folytatód­nak a progra­mok előadást, és ebben felvázolta: a né­meteknél, oroszok­nál van olyan felső­fokú képzés, ahol tűzvédelmi mér­nöki diplomát le­het szerezni, és ilyen diplomával Magyarországon kevesen rendel­keznek. Ez felkeltet­te az érdeklődése­met. Akkoriban a külföldi egyetemek­re hamarabb volt a Később Légrádi Lajos, akit én nagyon tiszteltem és példaké­pemnek tekintettem, látott ben­nem fantáziát. így lettem 1986- ban tűzoltó. Egy év próbaidő után kezdtem kiselőadóként, majd 1995-ben éh lettem a meg­előzési osztály vezetője. Aztán 2000-ben összevonták a polgár­védelmet és a megyei tűzoltósá­got. Az új szervezetben, a ka­tasztrófavédelemnél is a megelő­zési osztály vezetője lettem, s 2002-ben lettem igazgatóhelyet­tes. 2006-ban írta ki Eger város a pályázatot a megyeszékhelyi parancsnoki beosztásra. Úgy gondoltam: tűzoltó voltam majd húsz évig, és jobban szeretném csak azt a vonalat vinni. Ezért pályáztam, s így neveztek ki 2007. január elsejétől parancs­noknak.- Falun nőtt fel, mi maradt meg a tiszanánai élményei­ből?- Tíz éve kijárok Székely­földre. Van olyan év, ami­kor háromszor is kime­gyek. Ott még egy ki­esd azt találom, ami a gyerekkori emléke­imben él: az em­berek kijárnak a földekre, álla­tok vannak, sokat dolgoz­nak. Ka­cérkodók a gondo­lattal, hogy h a nyug­díjba m e - gyek, ak­kor ve­szek ma­gamnak föl­det valahol a környéken. Egy családi házat nagy telekkel, és csak úgy hobbi­ból gazdálkodni fogok. Mondjuk mangalicákat tarta­nék... Lehet, hogy I Csontos Ambrus: I Úgy gondolom, I hogy jóval kreatí- £ vabb lett mindenki. AHét ijmbere Csontos Ambrus negyed- százada lépett be a tűzol­tóság kötelékébe. Az Egri Hivatásos Önkormányzati Tűzoltóság parancsnoka azóta hivatásának él. Munkája mellett azért szakít időt a barátaira is. Sike Sándor- Miért éppen a tűzol­tó hivatás mellett köte­lezte el magát?- Amikor 1978-ban érettségiztem, a tűzoltó­ságtól kijött a személyze­tis az iskolába, tartott a végzősök­nek egy felvételi, és úgy gondoltam, a közlekedési mérnöki szak előtt, amire készültem, legalább egy­szer megméretem magam. Né­metországba jelentkeztem, és legnagyobb meglepetésre olyan eredményeim lettek, hogy fel is vettek. Az élet fintora, hogy amikor hazajöttem Magdeburgból, be­jöttem a tűzoltósághoz, hogy lám itt lennék, mint egy mérnök em­ber, azt mondták, hogy örülnek, de nincs hely. Két évig a Vilatiban elő­ször mun­kavédelmi területen, majd fél év múlva már tűzvé­delmi terü­leten dol­goztam. EGYPERCES INTERJÚ Lépésről lépésre haladt, hogy hasznára legyen másoknak heves megyéért Szabó lános másfél évtized alatt hírnevet szerzett magának a közlekedésbiztonság területén Szabó János neve másfél évtize­des ténykedése alatt összenőtt a közlekedésbiztonsági oktatással és neveléssel. Füzesabonyi és makiári tanítványaival sorra nyeri az országos versenyeket, kitartó munkájának köszönhe­tően Makiáron KRESZ-tanpálya is épült. A sikerekért mindent megtesz, ami annyit jelent, hogy nyugdíjasként is a hét minden napján a gyerekek felkészítésé­vel foglalkozik. Ha másokkal nem, akkor az unokáival, akik közül Vona Márk tavaly lett or­szágos első, és képviselte Ma­gyarországot Finnországban a nemzetközi versenyen, a harma­dikos Vona Boglárka pedig az idén nyert Békéscsabán. Amikor a tanár urat arról kér­dezem, a munkáján és egyben szenvedélyén túl mivel tölti sza­badidejét, előbb azt mondja, hogy nehéz szétválasztani a dol­gokat, mert a Makiáron élő kis- unokáival töltött időben bizony gyakran a versenyekre készül­nek. Aztán hamar kiderül, hogy Szabó Jánosnak azért van egy másik énje is: imádja a kertjét és a ház körüli szorgoskodást. Az ötszáz négyszögölnyi területen legalább nyolcvan gyümölcsfa terem kora tavasztól késő őszig. Ahogy fogalmaz: az eper érésé­től kezdve a későn érő bolgár szőlőig mindig van valamilyen friss finomság a kertben. Ehhez az életmódhoz illően még szülő­Névjegy: SZABÓ JÁNOS 1942. MÁJUS 22-ÉN született Egerlövőn. AZ ÁLTALÁNOS ISKOLA UTÁN a Bornemissza Gergely Szakkö­zépiskolában végzett, majd Aszódon és az egri Do­bóban tanult, de a Gárdonyi­ban maturált. később technikumot végzett Egerben, majd főiskolát Duna­újvárosban és az egri tanár­képzőn. 1960-tól a Finomszerelvény- gyárban, 1965 és 1982 között a Dohánygyárban dolgozott. 1982-TŐL tanít Fü­zesabonyban. KITÜNTETÉSEI: Ki­váló Dolgozó, Fü­zesabonyért és Makiár Községért. 2000-BEN Miniszte­ri Dicséret (oktatás), idén a köz­lekedési miniszter oklevelét kapta, il­letve a Heves Megyéért díjat. falujában, Egerlövőn szokott. Eb­ben a kilencszáz lelkes faluban érlelődött benne a gondolat, hogy egyszer majd olyan he­lyen él, ahol minden gyümölcs bőséggel megterem. Szabó tanár úr egyébként 28 esztendőn keresztül tanult. Szakmunkásképzőben kezdte, majd végül két felsőfokú végzettséget is magának mondhat. - Az egri szak­munkásképzőben, majd a mezőgazda- ságiban tanítottam, később folyamato­san jártam az iskolá­kat. Akkor még másfaj­ta világ volt. Tanultam esti tagozaton, nappalin, közel há­rom évtizeden át. A tanár úr állatokat is tart. En­nél a pontnál a régi ízekről kez­dünk beszélgetni. Azokról az időkről, amikor még volt idő ki­várni, hogy összeérjenek a fűsze­rek, s amikor „karikában volt rá­téve a kolbász a szalonnára, és magába szívta egy kicsit a sót is, és nem penészedett meg”. A múltidézés előhozza az életút azon részét is, amikor munkás­ként dolgozott, tehát a finomszerelvénygyári és dohány­gyári éveket. Utóbbi kapcsán az egri női röplabdacsapat is szóba kerül, amelynek technikai veze­tőjeként aktívan közreműködött az NB I-be való feljutásban. ■

Next

/
Thumbnails
Contents