Heves Megyei Hírlap, 2010. július (21. évfolyam, 151-177. szám)
2010-07-03 / 153. szám
2010. JULIUS II. EGYHÁZMEGYEI HÍREK Áthelyezések, kinevezések augusztus 1-jétől pap József Mezőcsátról nyugállományba a nyíregyházi Papi Otthonba kerül. veres József Göncről Mező- csátra kerül plébánosnak. SZABÓ LÁSZLÓ KÁPLÁN Eger-Belvárosi Főplébániáról Göncre kapott plébániai adminisztrátori kinevezést. galo Gábor Mezőkövesd I-ről káplánnak az egri Belvárosi Főplébániára kerül. lipcsák János Kazincbarcikáról káplánnak Mezőkövesd I-re, Andrási Zoltán Jászárok- szállásról Kazincbarcikára, GALUSKA MIHÁLY Újmisés Jászárokszállásra kapott káp- láni kinevezést. krózser István Tállyáról nyugdíjba kerül. kostyál László Olaszliszkáról Tállyára kapott plébánosi kinevezést. (Rátka Szerencstől Tállyához csatolva.) MONDEL JÓZSEF KÁPLÁN Törökszentmiklósról Olasz- liszkára került plébániai adminisztrátornak. dobák Gábor Gyöngyös- Felsőről Törökszentmiklósra, dombi Ferenc Sárospatakról Gyöngyös-Felsővárosba, MÉSZÁROS FERENC miskolci iskolalelkész Sárospatakra kerül káplánnak. nagy Krisztián Eger-Belvárosból a Központi Szemináriumba került prefektusnak. ÉRSEK ATTILA Miskolc - Mindszentről Éger-Belvárosi Főplébániára, nagy istván Hevesről Miskolc-Mindszentre kapott kápláni kinevezést. nagy istván Tibolddarócról Hevesre, pálfi János Besenyszögről Tibolddarócra, galsi János Karcagról Besenyszögre, gulyás zsolt Leányfaluból Karcagra került plébánosnak. Kiss Lajos (Jászberény- Szentkút) és Somodi János (Hort) plébániai adminisztrátorként lelkipásztori munkáját nyugdíjasként tovább folytatja. KACSiK árpád június 15. napjától visszatért Mátraszent- imrére, ekkortól Gyöngyös -Felsőváros felmentve Mátraszentimre oldallagos ellátása alól. Oldallagos csatolás: • Bodrogkisfalud plébánia Olaszliszkától oldallagos ellátásra Tokajhoz csatolva, • Szegi filia Tokajtól Olaszliszkához csatolva. Esperesi kinevezések: • Szerencsi kerület esperese: Kertész Ferenc tokaji plébános. • Erdőtelek-Kiskörei kerület esperese: Ferencz Károly kiskörei plébános. • Jászberényi kerület esperese: dr. Medvegy János, Jászberény I. plébánosa lett. ■ T _L Miskolc: FM 95,1 IctíraN Eger: FM 91,8. lOjV OrV Sátoraljaújhely: R X D I ó FM 90,6 a jó hír hangja Hatvan: FM 94,0 3300 Eger, Széchenyi u. 5. Telefon: 36/510-610 • Fax: 36/510-614 E-mail: info@szentistvanradio.hu Honlap: www.szentistvanradio.hu Kérjük, segítse adományával! Számlaszám: 11102003-18578726-10000001 Magyar Katolikus Rádió Alapítvány Hittanosok a Fertő-tó körül Az egyházmegyében működő közösségek sok szép nyári programot szerveznek. Közülük az egyik legizgalmasabbnak az egri Jézus Szíve Plébánia ifjúsági hittanosainak vállalkozása ígérkezik. Ahogy Varga József káplántól, a Fertő-tó környéki brin- gakörút egyik ötletgazdájától megtudtuk, 25 fiatal indul július 5-én az egyhetes programra. Zömében 16 és 26 év közötti középiskolások, egyetemisták és dolgozók. Kipróbált csapat ez - kezdi Varga József. - Tavaly nyáron a Balatont kerekeztük körül. Egerből Lepsényig vonattal mentünk, ott ültünk fel a kerékpárra. Balatonalmádiban, Aszófőn, Badacsonytomajon, Keszthelyen és Balatonlellén volt szállásunk, a legtöbb helyen a plébániákhoz tartozó épületekben. Naponta 30-40 kilométert tettünk meg, s közben megkerestük a legjelesebb helyeket. Jártunk a tihanyi apátságban, megnéztük a szigligeti várat és a keszthelyi karmeliták templomát. Fürödtünk a Balatonban, és sok szép élménynyel gazdagodtunk. S természetesen alkalmanként szentmisén is részt vettünk.- Most éppen egy szülői értekezlet után beszélgetünk, mert a hozzátartozók is kiveszik a részüket a szervezésből.- így van. Az idén július 5-én, hétfőn reggel indulunk Egerből, a vasútállomásról. De a kerékpárokat, a sátrakat és a hálózsákokat már vasárnap berakjuk a velünk együtt induló szülők autóiba, utánfutóiba: az apukák, anyukák besegítenek az ételek elkészítésébe. Akad a szülők között orvos is, de bízunk benne, hogy nem lesz semmi probléma. A vonatról Fertőszentmiklóson szállunk le. Innen megyünk kerékpárral Hegykőre. Másnap átgurulunk Fertődre, megnézzük a kastélyt, s két napra átruccanunk Ausztriába, Ilmitzbe, Podersdorfba, majd a tervek szerint Frauenkirchenbe megyünk. Itt megtekintjük a szerzetesek életéről szóló kiállítást. Csütörtökön Sopron és Fertőrákos nevezetességei, pénteken pedig a nagycenki Széchenyi-kas- tély megtekintése szerepel a programban. Szombaton indulunk vissza Egerbe. Közben naponta 40-45 kilométert kerékpározunk. ■ (homa) Egy összeszokott csapat. Az egri Jézus Szíve Plébánia ifjúsági hittanosai nekivágnak a nagy útnak. Sík Sándor: A HÓNAP VERSE Sarlósboldogasszony Nyár és hajnal. Sarlósboldogasszony. Most indul az aratók eleven koszorúja a táblán. Arany húrjáta domb mögött hangolja már A nyár nagyasszony napja: Már benne párállik a pirkadati szélben A csurranó nyárdéli tűz, De az orgonalombon még reszket a harmat, S acél-ifjan csillannak a kaszák. Már bontja barna falanxát Az aratók komoly karéja. Hajlonganak utánuk a marokszedő lányok, Kendők vadvirág-bokrétája táncol. Csend. Egyfenkő csisszen a pengén. Messziről egy kis csikó csengője csilingel. Egy riadt pacsirta fúrja fölöttem (Daloló nyílvessző) az égbe magát. Éstestem-lelkem minden pórusán át Érzem, hogy árad bennem ég felé A föld felomló, mély dala. A kegyelem csodája Sík Sándor Sarlósboldogasszony című verse a magyar Mária- tisztelet költői remekműve, az emberi élet delére is emlékeztet. Sokrétű esztétikai és lelki élményt nyújt. Úgy kell ízlelgetnünk, mint a nagy borok mindegyik cseppjét. A megnevezés az ősi magyar névadás hagyományához kapcsolódik: liturgikus méltósága avatja egyházi ünneppé. A „sar- fó”jelképszó: az aratás kultikus eszköze. Ferences szerzetesek alakítottak ki ezt az ünnepnapot már a 14. században. A barokk korban vált népszerűvé, a 19. században vált igazi kultusznappá. Ezen az ünnepen a Szűzanya Szent Erzsébetnél tett látogatására és Keresztelő Szent János - „készítsétek elő az Úr útját” - küldetésére emlékezünk. Ismerjük Jézus szavait: „Emeljétek fel szemeteket és nézzétek a szántóföldeket: már megértek az aratásra. ” (Jn 4,35.) A versben csodálatos poézis- sé válik a költészet liturgiája és a liturgia költészete. Az arató ember munkáját, a beérett, learatott gabonát szenteli meg a hajnali harmat, áldja meg Isten napjának áradó ragyogása. A költő a szívével, leikével érzi, fogja fel „A föld felomló dalát”. Himnikus szépségű kép érzékelteti a kegyelem csodáját: a Mindenség Urát dicsérő áhítat áradását. Az eucharisztia a megváltás hatékony jele: a kenyér és bor színe alatt folytatódik a szentáldozat. Krisztus ajándékozott meg bennünket a kenyér, az ünnepi lakoma és a belőle táplálkozó hála időtlenségével. Az ünneplés által a hívő ember belép a megváltás húsvéti folyamatába. Az aratás ünnepe nyilvános istentiszteletté válik a Szentlélek kiáradásának és az áldáshozó, megszentelt emberi munkának egységében. A költészet a teremtő szó művészetével, a szó és tett alkotó megformálása révén hozza létre „Isten versének ritmusát”. Úgy érezzük: a világ egyetlen hatalmas költemény, amint Szent Ágoston írja: „Ennek az egész világegyetemnek a szépsége hasonlít egy nagy költeményre, egy kimondhatatlan szépségű remekműre”. m Cs. Varga István Az ártatlanul elhurcolt szerzetesekre emlékeztek Hatvanban 1950. június 19-én a helybeli vasutas családok saját testükkel próbálták megvédeni az ávósoktól a ferences atyákat. A kolostor köré gyűlt emberek közül háromszázat Recskre és más táborokba internáltak, 38 családot négy esztendőre kitelepítettek. A szerzeteseket elhurcolták, megkínozták és börtönbe vetették. Kriszten Raffael házfőnök a rettenetes bánásmód következtében 53 éves korában, 1952-ben hunyt el. A megemlékezést június 20-án tartották az újhatvani Szent Ist- ván-plébániatemplomban. A szentmiséket ferences papok mutatták be: reggel kilenckor Papp Tihamér, este hatkor Kárpáti Kázmér. A misék után megkoszorúzták a kolostorépület falán lévő emléktáblát. A miskolci minorita szerzeteseket is hatvan évvel ezelőtt, június 17-ére virradó éjjel vitték el az ávósok, ahogy országszerte több más közösség tagjait, kényszerlakhelyre száműzve őket. A Keresztény Értelmiségi Szövetség miskolci csoportja a Minorita rendház falán lévő emléktáblánál hatodik alkalommal rendezett koszorúzási ünnepséget. Az idei megemlékezést, majd a szentmisét Ternyák Csaba egri érsek tartotta. Beszédében Jézus szavait idézte a kereszten, Lukács evangéliumából: „Atyám, bocsáss meg nekik, hisz nem tudják, mit tesznek.” így fogadták a megpróbáltatásokat az ártatlanul, de bűnözőként elhurcolt atyák is. Nagy szükség van ma is azok hivatására, akik életük nagy részét imádsággal, embertársaik szolgálatával töltik. Könyörgéseinkben ezért gyakran imádkozunk, hogy a Jóisten adjon minél több papot és szerzetest - hangsúlyozta az érsek. ■ (g- >•) Egyházmegyei Hírek Kiadja az Egri Főegyházmegye 3300 Eger, Széchenyi u. 1. Szerkeszti a szerkesztőbizottság • Felelős szerkesztő: Homa János Honlap: www.eger.egyhazmegye.hu • E-mail: info@eger.egyhazmegye.hu A HEVES..HÍR1AP közreműködésével. Kedvezményes előfizetés: 06-80/513-646 Szegénygondozó nővérek Isten kicsinyei mellé állnak Eger utcáin 1927-ben barna ruhás fiatal lányok tűntek fel, hogy a szegények életét emberhez méltóvá tegyék. Páter Oslay Oswald, ferences provinciális kezdeményezésére ekkor alapították a Ferences Szegénygondozó Nővérek közösségét. A rend gyors virágzásnak indult: 1950-ben, a szerzetesrendek szétszóratásának évében háromszáz nővér dolgozott az Egri Norma elvei szerint a magyar társadalom elesettjei között. A mai helyzetükről Takács M. Klarisszával a közösség általános főnöknője beszél.- Három rendházunkban és két idősotthonunkban 24 nővér tevékenykedik - mondja. - A munkát Esztergomból irányítjuk, a noviciatus, az „újoncképzés” is nagyrészt ott történik. A városban jó néhány idős ember gondozásába is bekapcsolódtunk, de tartunk bibliaórát sérülteknek és hittanórát speciális iskolában. Szécsényben az Idősotthon működtetése mellett részt veszünk az egyházközségi szolgálatban és a hivatásgondozásban, míg Siófokon a családok gondozása mellett részt vállalunk az idősek és a betegek háznál történő ápolásában, az élelEgri Norma Az Egri Normát 1927-ben Páter Oslay' Oswald kezdeményezésére hagyta jóvá Szmrecsányi Lajos egri érsek, amikor Magyarországot a 3 millió koldus országának nevezték. Három pillére az állam, a társadalom és az egyház volt Nagy előnye, hogy önmagában egyik sem volt képes komolyan enyhíteni a szociális gondokon. Korábban a szegényeknek adott pénzjuttatás észrevétlenül szétfolyt, mintha feneketlen zsákba került volna. A három terület aktív közreműködésének köszönhetően viszont szép eredmények születtek Egerben. A rászorulókat a Szegénygondozó Hivatalban tartották nyilván. A Szegényügyi Bizottság (elnöke a polgármester, tagjai a rendőrkapitány, valamint a felekezetek képviselői és több orvos) összefogta a hatósági, a társadalmi és az egyházi munkát A Szegénygondozó Nővérek végezték a tényleges munkát. Először környezettanulmányt készítettek, felmérték az igényeket, majd ennek megfelelően segítették a rászorulókat Munkájukat adománygyűjtő hölgyek is támogatták. A kedvező tapasztalatok hatására a módszert 1936-ban Petró Kálmán egri országgyűlési képviselő javaslatára Magyar Norma néven országosan is bevezették. miszerek szétosztásában is. Ezek mellett szervezzük a házas hétvégéket, lelki segítséget nyújtunk az Anonim Alkoholistáknak, az idősek részére pedig kézimunka szakkört szerveztünk. Amikor hivatásunkat élve Isten kicsinyei között vagyunk, őket ápolva, szenvedésükben melléjük állva olyan igazi örömöt élünk át, amely drága kinccsé válik számunkra. Sokféle élethelyzettel találkoztunk. Előfordult, hogy egy fiatal apa két gyermekével jött hozzánk ennivalóért. Vasárnap este volt, felesége elvitte a pénzt, a bankkártyát. Milyen nagy értékké válik ilyenkor egy fél kenyér, egy szelet sütemény?- A rend tagjai az utóbbi időben több egri rendezvényen is megfordultak, ahol az Egri Normáról volt szó. Mint köztudott, 1927-ben a társadalom széles körű összefogásával vezették be ezt a módszert, hogy leküzdjék a szegénységet. Később ez a minta országossá vált. Fontosnak látnánk újbóli megteremtését. Egri visszatérésünk jelenleg még nincs napirenden. Ahhoz, hogy itt rendházat működtessünk, 7-8 új szerzetesre lenne szükségünk. ■ H. J.
