Heves Megyei Hírlap, 2010. június (21. évfolyam, 125-150. szám)
2010-06-04 / 128. szám
14 A NAP TÉMÁJA HEVES MEGYEI HÍRLAP - 2010. JÚNIUS 4., PÉNTEK Trianon 90. Levágott végtagokat nem tudunk visszavarrni - A sérelmi politika nem vezet sehová- Legalább a társadalom politikailag tudatos része nézzen szembe a tényekkel FÁJHAT A MÚLT, DE NÉZZÜK A JÖVŐT! 63 004 km 1 084 000 magyar 4 026 km ^ 64 000 magyar 102 181 km ( 1 704 000 magyar 93 030 km 7 600 000 magyar 63 497 km 3 000 magyar Az őszinte, tisztázó vita érdemben még nem kezdődött el, s ha mégis, akkor általában a süketek párbeszédére emlékeztet. A szakemberek egyre inkább egyetértenek, miközben sokan a jól ismert délibábos sztereotípiákat ismétlik - írta néhány éve Romsics Ignác történész, akadémikus, az egri főiskolán oktató egyetemi tanár, akinek a Trianon tárgyában tett kutatásai nemzetközileg is mértékadó igazodási pontul szolgálnak. Mi történt azóta? Kovács János- Nem sok minden változott, ha mégis, akkor rosszabb lett - mondta lapunknak Romsics Ignác. - Nem arról van szó, hogy a szakma ne tudna egymással szót érteni, beleértve a hazai és külföldi történészeket is. De úgy látom, hogy Magyarországon és a környező állampkban is markánsabbak lettek a jó szándékú dilettáns vagy a rossz szándékú manipulativ megközelítések, amelyek nem az emberek tisztánlátását segítik elő, hanem olyan érzelmeket és álmokat keltenek bennük, amelyek nem válthatóak valóra. Nem akarom méricskélni, hogy ebben milyen szerepe van a politikai és egyéb számításoknak. Ám többen olyasmikkel traktálják az embereket, amikről föltételezhető, hogy tetszik nekik. Mindenki tudja, mit kell mondani egy lánynak, ha udvarolni akarunk neki.- Hibázott valamit a szakma?- Talán van bizonyos, nem túl számottevő «zerepé ebben a történészeknek is, ám tény: a politika és a média nem tett meg mindent azért, hogy legalább a társadalom politikailag tudatos része szembenézzen a tényekkel és levonhassa a megfelelő következtetéseket. A szakkönyveket csak kevesen olvassák. A tömegkommunikáció felelőssége, hogy milyen hangokat erősít föl: a megalapozott szakmai véleményeket vagy a sarlatánságokat.- Egy történésznek nehéz szembesülni a különféle ferdítésekkel?- Már hozzászoktam. Rengeteg előadást tartok, most a 90. évforduló kapcsán különösen soTRIANON 1920 Június 4. A trianoni békeszerződés A BÉKESZERZŐDÉST 1920. június 4-én írták alá a Párizs melletti Versailles kastélykertiének Nagy Trianon nevű palotájában. A nemzetgyűlés 1920. nőik magyar tárgyaló delegációt Gróf Apponyi Albert vezette vember 15-én fogadta el, és 1921. július 31-én emelkedett törvényerőre (XXXIII. te.). A 14 részből álló szerződés rögzítette Magyarország új határait, kimondta, hogy Magyarország a Nemzetek Szövetsége hozzájárulása nélkül nem egyesülhet Ausztriával, maximalizálta országunk haderejét, legfeljebb 35 ezer önkéntesből álló hadsereg fenntartását engedélyezve. Emellett 1921-től kezdődően 30 éven át fizetendő jóvátételre kötelezte hazánkat a háborúban okozott károkért Olaszországnak, Jugoszláviának, Romániának és Görögországnak. Szétszakított ország. Senki nem tilthatja meg, hogy a magyarok fájdalommal gondoljanak Trianonra. De ez nem elég egy közösség összekovácsolásához. kát, Trianon és a magyar politi- kai gondolkodás témakörében szakmai rendezvényeken, diákoknak, érdeklődőknek, itthon s Kolozsvártól Párizson át Beregszászig. Mindig találkozom olyanokkal, akik eleve a saját meggyőződésük jegyében hallgatnak meg, s nem is igazán kíváncsiak arra, mit mondok, mert ők „tudják az igazságot”.- Nem mindig hálás dolog bemutatni a valóságot.- Soha sehol nem titkoltam a véleményemet. Például azt, hogy a rendszerváltás előtti hazai politika nem úgy foglalkozott a határon túli magyarokkal, ahogy kellett volna - s .ebben a néhai Antall Józseffel is egyetértek -, ám a kötelékek ápolása, az egymásra figyelés ma lényegesen nagyobb, eredményesebb, mint annak előtte volt. De ez nem jelentheti azt, amit némely magyar tájékoztatási eszközből szinte naponta hallok, hogy a Felvidék belátható időn belül visszakerül Magyar- országhoz, és ha ügyes a magyar politika, akkor Erdély egy részét is vissza tudjuk csatolni, Kárpátalját pedig már fel is ajánlották az ukránok. Sajnos ilyesmiket hallani ma az egyetemeken, és másutt is. Ezt nagyon nagy bajnak tartom. Irreális ábrándkergetés, felelőtlenség olyasmiket mondani, hogy a terület-visszacsatolás reális lehetőség lenne, s a magyar államnak erre kellene törekednie, és ha nem erre törekszik, akkor gyáva.- Trianon ma felhívó, toborzó, politikai hívószó is...- Alapelvnek kellene lennie: ne butítsuk a népet, s különösen fontos kérdésekben ne! Tudom, hogy ma nem a legnépszerűbb Megemlékezések megyeszerte a kilencvenedik évfordulón EGERBEN ma délután négy órakor kezdődik a Petőfi téren a trianoni döntés 90. évfordulójáról való megemlékezés az Egri Végvár Polgári Körök szervezésében kárpátaljai, erdélyi és felvidéki vendégekkel. Este hétkor Noszvaj önkormányzata is emlékezik az Árpád-tetőn: ide Habis László honatyát, egri polgármestert is várják. A lobbik egri szervezete szintén megrendezi a saját Trianon-emlékezését fél öttől a Hatvani kapu téren, ahonnan később a Petőfi, majd a Dobó térre vonulnak a résztvevők. A rendőrség a forgalom elől lezárja a Hatvani kapu tér környékét. hatvanban a Kossuth téren az Őrszem szobornál a Fidesz és a KDNP hatvani szervezeteinek programján ma este héttől Szabó Zsolt országgyűlési képviselő mond beszédet lőrinciben ma negyed ötkor az első világ- háborús emlékműnél kezdődik a lobbik megemlékezése, Rados László plébános igei köszöntője után Hegedűs Zsuzsanna református lelkész beszél. Boldogon ugyanebben az időpontban a régi temetőnél emlékeznek a békediktátum aláírásának 90. évfordulójára, heréden pedig a nemrég felavatott emlékműnél este hét órakor gyűlnek össze a megemlékezők. Füzesabonyban a város önkormányzata és a Füzesabonyi Lokálpatrióta Egylet közös rendezvényt tart a trianoni emlékműnél ma fél öttől. A lobbik hevesi szervezete a belvárosi gesztenyefasoron található zenepavilonhoz invitálja a meg- emlékezőket, a program itt is délután fél ötkor kezdődik. A békediktátum évfordulója kapcsán tegnap gyöngyöshalászon a művelődési házban Tóth Vilmos középiskolai tanár mondott beszédet. az én álláspontom. De ha valaki felelősen bánik ezzel a kérdéssel, akkor a szakma szabályai szerint nem tehet mást. Több évet töltöttem el a korszakkal kapcsolatos dokumentumok, források tanulmányozásával, amit ebből leszűrtem, azt legjobb tudásom szerint megírtam, tanítom. Kötelességem, hogy ezt a tudást megosszam másokkal. Valótlanság azt állítani, hogy harminc éve Trianonról nem jelent meg könyv, nem lehet róla beszélni, az iskolákban nem tanítják. Lehet, hogy a gyerekek nem sokat tudnak róla, de nem azért, mert a tanárok eltitkolják, hanem azért, mert az oktatásunk hatékonysága alacsony. Az igaz, hogy 1949 után ezt a témát hosszú időn keresztül elhallgatták. De már 1983-ban megjelent Ormos Mária könyve, s ezt több más követte. Legalább két évtizede jelentős szakirodalom áll rendelkezésre, s két tv-film is készült a témáról. Tehát egyszerűen nem igaz, hogy a történészek ne tájékoztattak volna. ne, ha a jövő nagy céljaiban való megegyezés is összefoghatna bennünket. A trianoni sérelmi politika nem vezet sehová. Nem- Milyen Trianon kell egyáltalán nekünk? A történelmet félretéve, kell-e egy ilyen összekovácsoló idea?- A fájdalom is össze tud kovácsolni embereket, de jobb lenföldi, mezőségi magyarokhoz is. Ezeket a jövőképeket nem gondolhatjuk el a szomszédainkkal vagy az Európai Unióval szemben, mert akkor újra nekimegyünk a falnak. A kereteket ugyanakkor jó szándékkal mindig lehet tágítani. Itt a kettős állampolgárság ügye. Remélem, hogy a felelős magyar politikusok megfelelően * tájékozódtak arról, hogy bizonyos lépéseiknek mik lehetnek a következményei. Sajnos 2004- ben már előfordult az, hogy ez a fontos kérdés pártpolitikai csaták eszközévé vált, politikai tőkét akartak teljes magyarságot gyászba taszította a döntés, belőle kovácsolni. Kilenc évtized sem volt elég arra, hogy higgadtan beszéljünk róla. Mert nem mondták el világosan akarunk határmódosítást, ugyanakkor senkinek nincs joga megtiltani azt, hogy a magyarok fájdalommal gondoljanak erre a döntésre. Fájdalommal gondolni Trianonra, az rendben van. Emlékezni róla az évfordulón, az is. De ennyi, és nem több. Inkább azt kellene keresni, ami jobban összekovácsolhatna bennünket. A megoldás nem a sebek nyalo- gatása; levágott végtagokat nem tudunk visszavarrni. De dolgozhatnánk azon, hogy a jövőnk sikeresebb legyen. Nagy baj, ha a közös célok helyett csak a múlt kovácsol öszsze egy politikai közösséget. S a közös célba benne foglaltatik viszonyunk a székelyaz embereknek, hogy miről van szó: ez Trianon következménye, ezek a lehetőségeink és ezek közül választhatunk. Romsics Ignác Történész, egyetemi tanár, kutatóprofesszor. A Magyar Tudományos Akadémia (MTA) rendes tagja (2010). <
