Heves Megyei Hírlap, 2010. április (21. évfolyam, 76-100. szám)
2010-04-19 / 90. szám
14 PF. 2 3 HEVES MEGYEI HÍRLAP - 2010. ÁPRILIS 19., HÉTFŐ A szakképzés egri hőskorát idézték fel egykori tanárok Örömmel vettük át azt a levelet a postástól, amely a Bornemisz- sza Gergely Szakközép-, Szakiskola és Kollégium meghívóját tartalmazta nyugdíjas-találkozóra március 18. délutánjára. Mintegy 50 nyugdíjas társammal gyűltünk össze erre az alkalomra, akik a '60-as, '70-es, '80-as és '90-es években képeztük a derékhadát annak a nagy létszámú tantestületnek, amely tanárként, szakoktatóként, kollégiumi nevelőtanárként és technikai dolgozóként itt tevékenykedett. Nagy idők tanújaként éltük végig a szakképzésben bekövetkezett sok-sok változást, aminek napjainkban sincs vége. „Emlékszel...?” - kezdődtek mondataink, amikor elhunyt kollégáinkról beszélgettünk, vagy arról a hőskorról, amikor közel 2400-as tanulósereget képeztünk a város több épületében, mert a főépület rég kicsinek bizonyult. Akkor a diákok az állami vállalatoknál voltak gyakorlati képzésen, később már a vállalkozóknál találtak képzési helyet. (Ma más a helyzet.) Ennek ellenére sok tehetséges tanítvány került ki az életbe az általuk viccesen patakparti egyetemnek titulált iskolából. ■ Közel 2400 fős tanulósereget tanítottunk-képeztünk a megyeszékhely több épületében. Borbély András igazgató úr köszöntő szavai után megtekintettük az intézmény új létesítményeit - mármint a számunkra újakat. Láttuk az autós szerviz korszerűen felszerelt gyakorló terepét, a Citroén-labort, a számítógépparkot a központi tanműhelyben, azaz a fejlődés eszközeit az oktatásban. Sütemény és üdítők fogyasztása mellett előkerültek az unokák fényképei, a betegségek ecsetelése. A régi barátok jóízű beszélgetésével zárult a program a késő délutáni órákban. Köszönjük a meghívást az iskola vezetésének, a még aktív fiatalabb kollégáinknak azt a figyelmességet és szeretetet, amivel körülvettek bennünket. A búcsúzásnál az ismert szlogennel köszöntünk el: „jövőre, veled, ugyanitt...” mNagy Imréné nyugdíjas magyartanár- OLVASÓINK ÍRTÁK 1st nw wk‘ nufad m. /nnw ifécttlc, •fen fant Tonne (/ui{ '■ lagoem' viant dec* ■ ■/ cc/fc époquc un Frankofon-év. Az előadás a kivándorlás, az integrálódás, az idegen nyelv és civilizáció elsajátításának problematikáját állította középpontba. Francia színházi élmény bemutató Egy darab, amelyből száműzöttek sorsára ismerhetünk A Frankofon-év keretében tartott előadást március végén Egerben a brüsszeli Le Fantastique színtársulat. Az egri Francia Klub meghívására fellépett társulat rendkívüli élményben részesítette az EKMK Bartakovics Béla Közösségi Ház zsúfolásig megtelt dísztermének franciául többé-kevés- bé értő közönségét. A középiskolásoknak a cikk szerzője a színdarab tömörített magyar fordítását is elkészítette. A bemutatott színdarab - Olvasok - Kristóf Ágota (Ágota Kristóf) magyar származású svájci francia írónő Analfabéta című életrajzi regénye alapján készült. A mű 2004-ben jelent meg, mintegy 40 nyelvre fordították már le. Ágota Kristóf az egyik legismertebb francia nyelvű író, több Irodalmi díj nyertese, 2008-ban elnyerte az Európai Irodalomért tekintélyes osztrák díjat. A darabban az írónő olyan életutat mutat be, amelyben minden száműzött, menekült sorsára ráismerhetünk. 1956- ban, a szovjet megtorlás elől menekülve, nagy kitérővel francia Svájcba érkezik férjével és 4 hónapos kislányával. Ekkor egy szót sem tudott franciául. Csak öt év múlva kezdett beszélni és írni ezen a nyelven. Ez az időszak a gyötrő honvágy, a magány, az üzemi munka egyhangúsága, a társadalmi elszigeteltség „sivataga” volt. Miért választotta a rendező az Analfabéta helyett az Olvasok címet? Ágota zsenge gyermekkorától tudott írni-olvasni. Tanyasi tanító édesapja iskolájában, unalmában, a hátsó pad- ban ülve, már iskoláskor előtt megtanulta a betűvetést. Olvasott mindent, ami a kezébe került. így az „írástudatlan” megbélyegző minősítés helyett a színdarab első szavát választották címül. De mégis, miért Analfabéta a regény címe? A magyarázat: ha valaki olyan idegen nyelvi környezetbe kerül, amelyből egy szót sem ért, analfabétának érzi magát. A színpad egyetlen díszlete egy nagy nyitott könyv. Lapjait a narrátor (Kristóf Ágota megszemélyesítője) csak később tölti meg élete eseményeivel. Négy színésznő nagyszerű játékkal, állandó szerepcserével - másmás alakot öltve -, ötletesen oldotta fel az elbeszélés, a belső monológok egyhangúságát. A hegedű betétdallamai között lassan kibontakozik Ágota múltja: Magyarországon eltelt ifjúsága, száműzetése, integrációja. A darabban megjelennek az életútját kísérők: testvérei, szülei, nagyszülei, tanárai, kollégái, menekülttársai, svájci barátnői. Puritán öltözékben a hajdani kollégista lány, szigorú nevelőnő, óragyári munkásnő, állást kereA modem kori „népvándorlás” sok embert éri A TÉMA IDŐSZERŰSÉGÉT az adja, hogy a modern kori „nép- vándorlás” miatt nagyon sok embert érint. Magyarországra is nagyon sok bevándorló érkezik, de a magyar fiatalok közül is sokan - kenyérkereseti okokból vagy az idegen kultúrák megismerésének vágya miatt - elhagyják az országot. A kivándorlás okozta értékvesztés, gyökér- telenség, a nyelvi nehézségek stb. okozta lelki, erkölcsi tényezők nagyban befolyásolják a beilleszkedést. Ennek megértését segíti Kristóf Ágota darabja. ső kisgyermekes anya, az útta- lan ösvényeken bukdácsoló menekültek, este titkon verset, regényt író fáradt családanya, osztrák határőr elevenedik meg. így részesültünk a csodában, amely egyszerre csalta szemünkbe a főszereplő sorsával együtt érző bánatunk vagy örömünk könnyeit. A narrátor az írónővel azonosulva adja elő mondandóját, de azért megőrzi a múlt értékelésének szubjektivitását is. Az előadás a kivándorlás, integrálódás, idegen nyelv és civilizáció elsajátításának problematikáját tárgyalva olyan ajtókat nyitogat számunkra, amelyekről úgy gondoltuk, hogy nyitottak, és újabb lapokat ad hozzá saját életünk könyvéhez. Az előadás végén vitafórumon cserélték ki gondolataikat a nézők, rendező, művészek, producer, díszlettervező és a ftíjp Belga Nagykövet- ség képviselői. Az a vélemény is elhangzott, hogy jó lenne a darabot iskolai tananyagként tanítani. ■ Csata Béla nyugdíjas franciatanár, Eger Csak névvel, címmel érkező leveleket várunk rovatunkba Örvendetes, hogy az utóbbi időben ismét gyakran kapunk észrevételeket, olvasói leveleket a lapunkban megjelent írásokra, illetve egyéb közéleti kérdésekkel kapcsolatosan. Ennek következménye, hogy anyagtorlódás miatt a leveleket esetenként némi késéssel tehetjük közzé. Felhívjuk levelezőink figyelmét, hogy lehetőleg röviden, max. 1-2 gépelt oldal terjedelemben fogalmazzák meg gondolataikat. Az írásokat szükség esetén rövidítve és szerkesztett formában tesszük közzé. A közölt levelek tartalmával szerkesztőségünk nem feltétlenül ért egyet, azokért felelősséget nem vállal. Csak a teljes névvel, címmel ellátott írásokat jelentetjük meg. Továbbra is várjuk írásaikat szerkesztőségünk címére: Eger, Trinitárius u. 1. sz. A borítékra írják rá: Pf. 23. ■ Ne hagyjuk magunkat soha átverni! A napokban lettem figyelmes városunk internetes honlapján egy érdekes összeállításra a trükkös tolvajokról. Itt olvastam, hogy megyénkben tavaly 85 esetben történt csalás, trükkös lopás idős emberek sérelmére, amivel 34 millió 906 ezer 200 forint kárt okoztak. Az elkövetők kihasználták a sértettek idős korát, hiszékenységét. A csalók az önkormányzatra, közüzemi szolgáltatóra, pénzintézetre hivatkozva, az ő alkalmazottaiknak kiadva magukat csaltak ki trükkökkel pénzt a sértettektől, lopták meg őket a csalás elkövetésének idején, vagy később visszatérve a lakásukba. Az alkalmazott trükkök végtelenek, az elkövetők rugalmasak, gyorsan alkalmazkodnak az adott szituációhoz. Úgy gondolom, nem lehet elégszer hangsúlyozni, hogy egészséges bizalmatlansággal, óvatossággal fogadjuk a váratlanul érkező idegeneket, ezért örültem a honlapon található hasznos tanácsoknak, amelyeket érdemes mindenkinek elolvasnia. ■ R. István Pétervására Haláláig a megyeszékhelyünkön élő nemzetiséget képviselte emlékezés Az idén tíz esztendeje távozott el közülünk az Egri Görög Önkormányzat alapító elnöke Kedves Apu! Tíz évvel ezelőtt, 2000. február 27-én elköszöntünk egymástól. Akkor még nem tudtuk, utoljára látjuk egymást. Az egri táncházat szerveztük, nagy reményekkel vártuk a bemutatkozást, hogy a már beindult egri görög kulturális programjainkat színesebbé tegyük. Emlékszel, mikor 1997-ben megkerestük az Egerben és környékén élő görög családokat és megérett a gondolat, hogy az 1998-as kisebbségi önkormányzati választásokon elinduljon és megalakuljon az Egri Görög Ön- kormányzat? Mellettünk álltak az alapító tagok közt Karonisz Leonidasz, dr. Miliosz Kozmasz és Pozsa Lászlóné. A városban sokan ismertek és elismertek téged, támogatást kaptunk mind az egri lakosoktól, mind a helyi ön- kormányzattól. Az Egri Görög Ön- I kormányzat megalakulását köve- f tőén elektorként ott voltál az országos görög kisebbségi önkormányzati választáson, ahol - talán még mások is emlékeznek - a legtöbb szavazatot gyűjtve Te lettél az első az elektorok között. Nagyon büszke voltam Rád, és örültem, mert láttam, boldog vagy, hogy tágabb családodat, a magyarországi görögöket megtalálhattad. Tudtam, eszedbe jutott az az időszak, mikor gyermekként, Dr. Pancsosz Jorgosz emlékét rengetegen őrzik szívükben család nélkül, a görög polgárháború elől menekülve, több ezer görög gyermekkel együtt, 1948- ban Magyarországra érkeztél, nem ismerve ennek az országnak a nyelvét, kultúráját. A gyermekotthonban töltött évek után Szegedre kerültél középiskolába, majd munkát találva Egerbe költöztél. Nemsokára saját családod lett, lányaidnak mindent meg szerettél volna adni, ami neked nem adatott meg. S ez sikerült. Őszinteségre, becsületességre, tiszteletre tanítottál. Minket és másokat is, hiszen pedagógusként élted életed, kezdetben történelmet, politikaelméletet oktattál, később gyermekeknek sakkot. Az Egri Görög Önkormányzat megalakulásával 1998-ban beindult a görög nyelvoktatás, akkor elsősorban görög származású gyermekeknek, később a görög nyelv iránt érdeklődő magyar fiataloknak tanítottad a görög nyelv alapjait. Még ebben az évben előadás- sorozatot szerveztünk Görögország történelméről, földrajzi adottságairól, művészettörténeti ismeretekről. 1999-ben görög ünnepeket szerveztünk, nagy sikerrel zajlott szabadtéri rendezvényünk és az első görög nemzeti ünnepünk, az OXI!, azaz NEM! ünnepe, megemlékezve a II. világháborúban Görögország nemzeti ellenállásáról. Ekkor már gyengén, de betegségedről tudomást nem véve vettél részt a rendezvényen, ön- kormányzati üléseken, egyeztetéseken, tervezve a következő lépéseket. 2000. február 27-én elköszöntünk egymástól. A görög táncház beindítását szervezve Budapestre utaztam, másnap hazaérkezve Egerbe tudtam, vége a közös terveknek. Nem tudtunk elbúcsúzni egymástól. Gondoltad volna, hogy 10 év telt el azóta, hogy utoljára beszéltünk? Első alkalommal írok Neked, hogy tudd, gondolatainkban mindennap ott vagy, hiszem, hogy sok honfitárs, rokon, barát, ismerős megőrizte emlékedet. Unokáidnak örömmel idézzük fel közös emlékeinket és büszkén mesélünk Rólad, az Egri Görög Önkormányzat Alapító Elnökéről. Szeretettel: Petra lányod
