Heves Megyei Hírlap, 2010. március (21. évfolyam, 50-75. szám)

2010-03-25 / 70. szám

HEVES MEGYEI HÍRLAP - 2010. MÁRCIUS 25., CSÜTÖRTÖK 12 Sportszerűtlenül Iküzdeíem: tényleg feíiídigázédzőnek Nem is a kudarc, inkább a meg nem értettség, ami fáj. Vajgn egy vezető megengedheti magá­nak, hogy elhibázott döntései miatt a felelősségeLáthárítsa £« általa irányított emberekre? És mindezt úgy teszi, hogy meg akarja őket győzni arról, hogy a többség a hibás. Ráadásul meg­tehetne azt, hogy a konfliktus helyzetekben, amikor azok tisz­tázására kerül sor, nem feltétle; nül úgy szemlélteti a játékosai­ról alkotott véleményt, ahogy az valójában van, hanem hízelegve közli a tényállást? Majd miután hátat fordít, éles kritikát fogal­maz meg, ami sokszor a játékos iránt érzett ellenszenv hatására születik? »■»*- Egy olyan személynek, akinek a kezében összpontosul mások munkája és talán érzései is, felül kell emelkednie ellenérzésein^ és tisztán kell látnia a képessé­geket. Nem szabad, hogy szim­pátia vagy ismeretségek alapjára döntsön. A teljesítmény és a küz­deni tudás, a jó ötletek egy csíe» patsport esetén, sokkal, előrébb valók, mint a baráti kapcsolatok. Mert az előbbiek hajtják igazán a „gépezetet”. Ezt tudnia kell egy közösség irányítójának, külön*, ben olyan feszültségek keletkez­hetnek, amelyek halálos mérget jelenthetnek a közös munka szépségének. Ennek pedig az lesz a következménye, hogy eg%» re szaporodnak a kedvetlen, szürke arcok, alábbhagy a lelke­sedés, kivész az akarat. Természetesen bármit el lehet viselni és meg lehet oldani. De, nem várható el, hogy számtalan­szor nyeljen valaki, ha átnéznek rajta, és bármit kér, azonnali lene fordulnak. Lehet gondolkod­ni megoldáson, számtalanszbc átrágni ugyanazt a kérdéssoro­zatot, csendben tűrni még akkor is, ha az tehet az utolsó cseppet pohárban. De vajon jelenthet-e valaha kiutat az alázat, ha nenn, megfelelő kezekben van a leg­fontosabb szerep? ■ Róth Imofcr Neumann János Szakközépisktfht, Hideg van. Teljesen egyedül vagyok. Még a rágcsálnivalóm sem vidít fel. Hol van? Mikor jön már értem? Valami rosszat csináltam? Kutya világ ebszemmel KEPZELET Amikor az ember leghűségesebb társa szenved „Felelős vagy azért, amit megszelídítettél...” szól A kishercegben az intelem. A baj csak az, hogy erről sokan megfe­ledkeznek. Vajon tud­juk, mit érez egy állat, amikor gazdája eldobja? Most kiderül. Már napok óta ugyanazon a csonton rágódom. Száraz, ízetlen, semmilyen. Egy ki­csit én is ilyen vagyok az utóbbi időben. És itt van ez az állatmenhelyes dolog is, amiről azt sem tudom egyál­talán, így hívják-e. Egy biztos, most itt vagyok egy rácsok­kal körülzárt szobában, a hi­deg priccsen fekszem, és reszketek. Hideg van. Telje­sen egyedül vagyok. Még a rágcsálnivalóm sem vidít fel. Hol van? Mikor jön már ér­tem? Valami rosszat csinál­tam? Ez a büntetés? Emlék­szem, milyen volt, amikor elő­ször találkoztunk. Ő rám né­zett, én meg őrá, és tudtam, hogy valami meg fog változni. Az estét már nála töltöttem. Mondhatom, egyáltalán nem volt panaszkodnivalóm. Napi háromszori evészet - néha egy szép mosoly elég volt a duplázásra - és min­dennapi játék. Hétvégente még kirándulni is eljártunk a hegyekbe... Hmmm, imádok a fűben hemperegni, olyan jó illata van! Esténként néha megenged­te, hogy bent maradjak tévét nézni vele. De imádta a köny­veket, és fel is olvasott belő­lük. így teltek a napok, amíg be nem köszöntött az ősz. On­nantól egyre kevesebbet fog­lalkozott vetem. Sokszor este ért haza, és otthon is csak dol­gozott, nem volt rám ideje. Azt hittem, elfelejtett, így megpróbáltam a tudtára ad­ni, hogy létezem. Amit csak elértem, mindent „megkóstol­tam”. Akkor kaptam ki elő­ször... és utoljára... Akkor ő velem együtt sírt: „Bocsáss meg, bocsáss meg! Soha töb­bet, soha többet...” amit az új generációk nevelő- jeként, tanítójaként kap, a bank meg elviszi a házat, mi pedig utcára kerülünk. Nem is igazán értettem a lényegét, de azt éreztem, felfogtam, nagy baj közeledik. Innentől felgyorsultak az események. Tanúja tettem an­nak, miként törik az emberi akaraterő derékba, hogyan zúzza szét a lelket a kegyetlen világ. A rendszer, amelybe vagy beleolvadunk, vagy fel­szívódunk. És még minket neveznek állatnak! Egy délután szörnyű álla­potban ért haza, nagyon fel­dúlt volt, zokogott. Odajött hozzám, megölelt, megpu­szilt. Ugyanúgy reszketett, mint most én. Tanúja lettem annak, miként törik az emberi akaraterő de­rékba, hágván zúzza szét a lel­kei a kegyetlen világ. Másnap pedig hallottam, hogy a barátnőjével arról be­szélget, mennyire kilátásta­lan a helyzet: a folyamatosan bővülő számlahegyeket egy­szerűen képtelen kifizetni ab­ból a bolhafarknyi fizetésből, „Légy jó!" - suttogta, és las­sú, bizonytalan léptekkel el­indult a ga­rázs felé. Mi­kor behu­nyom a szemem, meg min­dig hallom az ajtó tompa puf­fanását, amint becsukja ma­ga mögött. Többet már nem jött ki. Még hűvösebb lett. A szép emlékeket teljesen be­árnyékolták a történtek. A csontom is elfogyott, vagy in­kább elfagyott. Nem akarok maradni! Hiányzol! Mikor jössz már értem? Hát tényleg elfelejtettél?! Úgy tűnik, csak mondani kellett! Léptek zaja üti meg fülem. Csak nem itt van? Túl korai örömöm viszont gyor­san lelohad, ahogy közelebb érnek. Ez nem a megszokott illat, hanem valami más szag. Félek. A nyakamra kötelet tesznek, szorít, nehe­zen kapok leve­gőt, szinte von­szolnak a kihalt folyosón. „Nem, nem, állj!” „Sajná­jgtAtt lók min­dent!” Végül csak egyet­lenegy szót hallok: „al­tatás”. ■ Nagy 3 Alexandra EKF Gya­korló Gimnázium A zene több, mint ■hangulatjavító, Mindenkinek mást jelent ez a zene. Nekem a lételemem. Legszíveseb­ben állandóan zenét hallgatnék. Csak az a baj, hogy például tanulás közben nem tudok mellette kon­centrálni. Mindenféle zenét meghallgatok, és elég sokfélét szeretek is, mert minden műfajban lehet jókat talál­ni. Legjobban a bluest, a világ- és népzenét szeretem. Időnként jólesik belecsöppenni egy másik kultúrá­ba. Ha rossz hangulatban vagyok, hallgatok egy kis balkáni, vagy ép­pen cigány népzenét, és máris tánc­ra perdülnék, rájövök, mennyire szeretem az életet, s ilyenkor köny- nyedén gondolok a megoldásra vá­ró gondokra, feladatokra. Sosem szoktam másokat kritizálni, ha nem szeretik az általam hallgatott zené­ket. Velem is megesett már, amikor kijelentettem, hogy szeretem a ci­gányzenét, furcsán néztek rám, mert mindenkinek a mulatós jut eszébe. Ám a kettő között ég és föld a különbség. Egyszóval imádom a zenét, teljesen felszabadít. ■ Ferencz Barbara, NJSZ Diáknap seriffel: I Ijgazivadnyugatot Iskolánkban március végén mindig megrendezik a diáknapokat. A prog­ram mindig is a tanulók kedvence volt, mert évről évre színvonalas, szórakoztató időtöltést nyújt a tanu­lóknak. Ez idén sem lesz másképp: a 11.- es osztályok - köztük a sajátom is - már keményen készülnek a megmé­rettetésre, hiszen mégiscsak egy ko­moly verseny előtt állunk, melynek tesz győztese és vesztese is. De nem a győzelem a legfőbb cél, hanem az, hogy együttműködve szervezzünk jobbnál jobb programokat a diákok­nak. Mi már javában készülünk ar­ra, hogy „seriffünk” vezetésével mindenkit elkalauzoljunk a messzi vadnyugat világába, ahol a poros utakat csak egy-két magányos cow­boy koptatja, a kocsmák pedig pár­bajoktól hangosak. Igaz, lövöldözni nem fogunk, de finom ételeink, ita­laink és újszerű programjaink miatt garantáltan te is hozzánk akarsz majd csatlakozni. ■ Szabad Kriszti EKF Gyakorló Gimnázium Edward Maya személyében egy 23 éves román fiatalembert köszönt­hetünk, akinek a Stereo lov az el­ső slágere előadóként. A „har- monikás dal” gyorsan a sláger­listák élére tört, hiszen valami egészen különös hatást képvisel a modern és a klasszikus hang- szerelés ötvözésével. SLÁGERLISTA & LÁTOGATÁS előadó 1. Edward Maya Stereo love 2. David Guetta feat Estelle One love 3. Lady Gaga Bad romance 4. David Guetta feat Kid Cudi Memories 5. Náksi & Brunner Sex, clubs & friends 6. The Black Eyed Peas 1 gotta feeling 7. Sidney Samson 8. The Pussycat Dolls Hush hush 9. David Guetta feat Akon Sexy bitch 10. Kesha Tik tok A legenda történeteinek feneketlen kútja kortárs költő Kányádi Sándor irodalma igazi kincse a magyaroknak FORRÁS: HÍRLAP-OYCITÉS Kányádi Sándor az egyik legmeg­határozóbb határon túli kortárs költőnk, aki a múlt héten Egerbe látogatott. A Fénylő Parnasszus irodalmi előadások keretében tartott egy egész estés író­olvasó találkozót. A most 81 éves költő hihetetlen szellemi frissességről, öniróniáról, határtalan élettapasztalatról adott számot a székely ember komolyságával. Nem mindennap Iá tunk egy élő legen­dát, egy költőt, aki­nek már az óvo­dás gyerekek is a mondókáit szavalják, és mégis, az aggastyá­nok számára is tud újat mutatni. Ahogy ő fogalmazott: nem akar az ember talpa alá, sem a feje fö­lé beszélni, csupán, ahogy 11- ^ ük, a szeme közé, hogy amit mond, I azt meg is értse.-j, Kányádi Sán­dor, a hihetetlen formaművész já­tékos nyelve­zeté­vel vagy összetett szimbólumo­kon keresztül, de mindig a ma­gyar nyelv ügyét vitte előre. Elő­adásán rendkívül közvetlenül mesélt életéről, gondolatairól, ér­zéseiről. A székely életérzésről, az erdélyi emberekről és az otta­ni mentalitásról, valamint a kisebségi létről. Nem tudom, hányán tudták ró­la, hogy színésznek tanult, s hogy ő volt talán az egyetlen, aki ön­ként, és nem eltanácsolásra hagy­ta el Thália papjait. Hogy ő vívta ki az erdélyi magyar művészek­nek és egyáltalán a művészeknek a lehetőséget, hogy a 70-es évek­ben eljuthassanak Nyugatra. S azt, hogy a román titkosrendőr­ség 16 kilogrammnyi jelentést halmozott fel róla. Kányádi Eger­ben számtalan őt segítő ember­ről emlékezett meg, anekdotái szellemesek voltak, s szerfelett egyediek, mintha egy feneketlen kút mélyéről merné azokat a sze­gény ember legkisebb fia. Mon­danivalójába beleszőtte versei­nek egy részét, és személyesen elénk tárta, hogyan is kell azokat előadni. Egy igazi polihisztor a művészetek területén, s közvet­lensége, mint egy nagyszülőé, akárcsak egy nagy mesemondó, s az ember azt kívánja: a történet soha ne érjen véget! ■ Csáki Zoltán Szilágyi Erzsébet Gimnázium

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents