Heves Megyei Hírlap, 2010. február (21. évfolyam, 26-49. szám)
2010-02-22 / 44. szám
14 HEVES MEGYEI HÍRLAP - 2010. FEBRUÁR 22., HÉTFŐ A jelenleginél jobban kellene védeni a hazai vízbázisokat Az egész világon a környezetvédelem fontosságáról beszélnek. Hazánkban is. Am tenni csak kevesen tesznek érte, illetve aki tenni akarna, azt évek óta hátráltatják. Itt élünk Magyarországon, Európa egyik legnagyobb ivóvízbázisa fölött, kiemelt fontosságú (lenne) ezen ivóvízkészlet védelme. Községünk (ha jól tudom) 1999 óta szinte évente ad be pályázatot - a szomszédos településekkel karöltve - a szennyvízcsatornázás és -tisztítás megvalósítására. Sajnálatos módon eddig még egy sem nyert! Ha országunk döntéshozóinak (nem csak szóban, de tettekben is) fontos lenne az ivóvízkincsünk védelme, nem kellene pá- lyázgatni a megvalósításhoz szükséges pénzre, de legalábbis kiemelt jelentőségű lenne ezen feladatok megoldása. Sajnos, ha így haladunk, néhány évtized múlva az iható víz stratégiai cikké válik. Tessék mondani, ilyen intézkedések (vagy nem intézkedések) mellett lesz még ivóvizünk? És az unokáinknak? ■ Kása Jenő, Szihalom Köszönet illeti az egri kórház remek dolgozóit Ezúton szeretnék köszönetét mondani a Markhot Ferenc Kórház dolgozóinak, különösen a sebészeten és a belgyógyászati osztályon dolgozóknak. Mivel betegségem alatt ezeken az osztályokon feküdtem, ezekről van személyes, pozitív tapasztalatom. Sok vád éri az egri kórházat és az ott dolgozókat. Úgy igazságos, ha nemcsak azt emlegetjük, amikor kifogásolni valónk volt az ellátásban, hanem arról is említést teszünk, mikor elégedetten és gyógyultan távozunk otthonunkba. Esetemben ez történt. Köszönet dr. Horvát Gyula belgyógyásznak, dr. Salló Zoltán sebésznek, dr. Márton Tibor osztályos orvosnak és dr. Fejes Imre altatóorvosnak. Az osztály- vezető főorvos büszke lehet dolgozóira. Munkájukhoz kívánok sok sikert! ■ Tóth Imréné Aranyosi Katalin Újlőrincfalva PF. 23 - OLVASÓINK ÍRTÁK Olvasónk nem érti, hogy miért szenved hátrányt éppen az az ügyfél, aki hűséges, régi előfizetője egy-egy szolgáltatónak. Képünk illusztráció. A szolgáltatók hálójában panaszA drágább számlát mindig tudják, hogy hová kell küldeni Keserű tapasztalattal lettem gazdagabb, és valószínűleg maradi- ságom okán elkeseredtem, mert most ért utol napjaink rohanós életfelfogása: a hűség jutalma szinte csak negatív lehet! Azt láthatjuk mindenütt, hogy nem szabad hűségesen kitartani egy biztosítónál. A tévé- vagy internet-szolgáltatással sem különb a helyzet. Történt ugyanis, hogy egy este kivételesen emberi időben, fáradtan letelepedtem a tévékészülék elé, hogy passzív pihenéssel kényeztetem meggyötört testem, szellemem. Akkor lepődtem meg, mikor a televízió képernyőjén egy felirat jelent meg, hogy adjam meg a szerződésemben szereplő azonosítómat. Először azt gondoltam, víziók jelennek meg előttem, de rá kellett jönnöm, hogy ez tényleg a képernyőn díszeleg, és makacsul villogva várja, hogy bepötyögjek egy számsort, mert addig nem hajlandó továbblépni. Mit volt mit tenni, elkezdtem az iratos fiókomat feltúrni, keresve azt a bizonyos szerződést, amelyet az agyonreklámozott tévé szolgáltatásának megrendelésekor kellett volna kapnom. Később jutott eszembe, hogy erről nem is küldtek szerződést. Telefonon rendeltük, és aránylag gyorsan felszerelték, de szerződés nem érkezett. Már programcsomagot is több ízben váltottunk, szintén telefonos megkeresések révén, akkor (igaz, minden ilyen után többet is kellett fizetni, mint korábban) nem kértek semmiféle azonosítót tőlünk. A drágább számlát azonban pontosan tudták, hogy hová kell küldeni. Milyen érdekes?! Közben eszembe jutott a legutóbbi számlát elővéve, hogy talán az ügyfélazonosító lesz a keresett számsor. Nem nyert! Akkor a fölötte lévő MT azonosítóval próbálkoztam. Ez sem nyert Telefont ragadva nyomkodni kezdtem a szolgáltató éjjel-nappal segítséget nyújtó telefonszámát. Amikor bepötyögtem a kétsornyi számot, és az 5-6 menüpontot végignyomogattam, végre kicsengett. Egy udvarias hölgy végighallgatott, majd elkapcsolt az általa illetékesnek ítélt kollégájához, és ez megismétlődött még többször. A hűséges ügyfél dilemmája: váltani kéne. de vajon kire vagy mire? amikor rávettek telefonon, hogy rendeljem meg a szolgáltatást, vagy amikor drágább csomagok megváltását ajánlották, mindig tudták a telefonszámunkat. Ám amikor kedvezményről és arról lenne szó, én hogyan fizethetnék kevesebbet, mint hűséges előfizető, már nem számítok a felhívandó ügyfeleik listáján. Szóval, levonva a következtetést, váltani kell/ De mire, kire? Meddig számítok új előfizetőnek? Vagy ne is törődjek vele, és azt a szót, hogy hűség, felejtsem el, és minden adandó alkalommal váltsak az aktuálisan kedvezőbb ősz- szegű új szolgáltatóra, mint a környezetemben teszi ezt lassan mindenki!? Végre egy műszaki ember közölte, nincs semmi hiba, csak törlődtünk a rendszerből (ugyan hogyan, többéves előfizetés után?), és ismét máshoz kapcsolt. Ekkor már az idegességtől nem is láttam, mondjuk nem is volt mit! Bájosan, ártatlan hangon elnézést kért a kapcsolt hölgy, közölte, sajnos ma már nem is tudják korrigálni a hibát! Mit számít, csak 20-25 ezer forintot fizettünk ki a szolgáltatásért (tévé, internet, telefon), ennyi pénzért nem várhatunk csodákat! Keserűen nézem az Együtt a család mottóval futó hirdetéseket, amelyekben potom áron kínálják a tévé-, internet- és telefonszolgáltatást. Csak azt nem értem, hogy mi miért kapjuk többért! Ja, a hűség ára! Értem! Illetve még mindig nem értem. A bájos hang persze közli velem, ha én is új előfizetőként jelenek meg, nekem is olcsóbb lesz! Vagy úgy! Még mindig nem értem! Felmegyek a netre, felkeresem az oldalukat! Látok mindenféle pontgyűjtő akciót, meg mindenféle kedvezményre jogosultságról szóló hablatyot, és becsapva érzem magam. ■ Egy csalódott, régimódi, hűséges ember (név és cím a szerk.-ben) Négyévente megismétlődik a nagy csata a nyugdíjasokért Hetek óta másról sem esik szó a médiákban, mint a nyugdíjak és a nyugdíjasok helyzete. Érthető, a pártok meg akarják nyerni a nyugdíjasokat. Ezt hozta a korán kezdődött „kampányhisztéria”. Szólamok, lózungok, zavaró vádaskodások: „Mindenkinek veszélybe kerülhet a nyugdíja, meg- védjük a nyugdíjasokat, a kormány háborút indított a nyugdíjasok ellen stb.” Unásig ismerjük e szólamokat. Nehéz lenne egyiknek vagy másiknak igazat adni. De azt javaslom, a realitás érdekében tekintsük át, mi történt a nyugdíjakkal az elmúlt években. 2003. január 1.: 8,4%. 2004. január 1.: 6,3%. 2005. január 1.: 6,3%. 2006. január 1.: 4,3%. 2007. január 1.: 4,0%. 2008. január 1. 5,0%. 2009. január 1.: 3,1%. 2010. január 1.4,1%. Azt se feledjük, hogy a 13. havi nyugdíjat 2003-ban vezették be. Most sem a kormány rosszindulata, hanem a gazdasági válság miatt szűnt meg. A fenti adatokat nyugdíjastársaink ellenőrizni tudják. Kérjük mindkét oldalt, hogy a gazdasági realitásoknak megfelelően ígérgessenek Kétségtelenül Európában gond az elöregedés, de úgy véljük, hogy itt is a gazdasági realitások kell, hogy döntsenek. Tisztelt Pártok! Ideje lenne abbahagyni ezt az értelmetlen „nyugdíjasháborút”. ■ Miklós Endre nyugdíjas, Eger Hálát mondunk a mátraházai dolgozóknak Édesanyám, Tolnai Ferencné nyolc évig a Heves Megyei Ön- kormányzat Mátraháza Idősek Otthona lakója volt. Nemrég családi okok miatt átkerült egy másik otthonba. A Mátraházai Idősek Otthona vezetőjének és dolgozóinak szeretném megköszönni, hogy édesanyámat nagy- nagy szeretettel ápolták és gondozták, feledtették vele a betegség fájdalmát, az otthonban töltött éveit szebbé tették. Odaadó munkájukat köszönjük, jó egészséget kívánunk valamennyiüknek! ■ Kovács Mártonná Kisköre Észrevétlenül eltűnt egy ember az egri utcákról emberek és sorsok A nagytemplomban Erzsébet asszony emlékére még az érsek atya is imádkozott Csak névvel és címmel érkező írásokat várunk Felhívjuk kedves levelezőink figyelmét, hogy lehetőleg röviden, max. 1 -2 gépelt oldal terjedelemben fogalmazzák meg gondolataikat. Az írásokat szükség esetén rövidítve és szerkesztett formában tesszük közzé. A közölt levelek tartalmával szerkesztőségünk nem feltétlenül ért egyet, azokért felelősséget nem vállal. A kampány ideje alatt elfogult politikai tartalmú leveleket nem közlünk. Csak a teljes névvel, címmel ellátott írásokat jelentetjük meg. Továbbra is várjuk írásaikat szerkesztőségünk címére: Eger, Trinitáríus út 1. szám. A borítékra írják rá: Pf. 23., e-mail: hmhirlap@axels.hu ■ Naponta találkozom Egerben, a Kossuth Lajos utcán, a Barátok (Ferencesek) temploma előtt egy szótlan kéregetővel. A földön ül és jámborul várja, hogy forintok potyogjanak a sapkájába. Nem tudom elfelejteni azt a jelenetet, amikor egy turista azon tűnődött, hogyan juthat ide valaki, amikor megszólalt az eddig néma ember: - Ma én, holnap maga. Sokfélék az otthontalanság okai. A csőlakók többsége önhibáján kívül lesz kisemmizett. Újabb adalék: az igazán impozánsan felújított Szvorényi út elején maradt egy szégyenfolt. Romos ház, oldalán nagy betűs piros graffiti-pingálás: „Omlás- veszély! Hajléktalan tanya!” Hét végén belülről tűz ütött ki, a lángok nyomáról a füstös falon kívül a pozdorjalapokkal lezárt ablakok árulkodnak. Olvasom, hogy a megyeszékhelyen a krízisszezonban megtelt a hajléktalanszálló, városunkban 130-150 hajléktalan él. Noha hullámzik a fedélnélküliek száma, e hír óta eggyel biztosan kevesebben lettek. Eltűnt egy ember az egri utcákról: Bözsi a főutcán meghalt egy kapualjban. Ismerte a fél város, mint csiga a házát, vonszolta magával éjszakai menedékét, egy-egy papírdobozt. Nappal gyakran a színházzal szembeni parkban üldögélt, a 60. gyalogezred emlékoszlop tövében. Cserzett arcára mélyült sötét ráncai között hajdan volt szépsége rejlett. Dolgos éveiben a dohánygyárban alkalmazták. Havonta kereste a postás, ment utána, a nyugdíját az utcán tudta átadni. Reggelente a csemegebolt előtt álldogált, volt, aki pénzt nyomott a kezébe, voltak, akik elvették járandóságát. Néhányszor én a megyei újságot nyújtottam neki. Érdeklődéssel forgatta és túl korán átlapozta. Kiderült, miért. Nem kritizált, csak nem tudott olvasni. Mikor elvesztette családi otthonát, a hivatalos men- helyről elmenekült. A lepergett hosszú évek óta mindig az utcán élt. Korábban a róla megjelent sorok után (Csillagokkal takarózva, Heves Megyei Hírlap, 2004. november 3.) a Kálvin-házból meleg ruházattal keresték a szerencsétlen asszonyt. Rejtekhelyén nem találhatták. A kiszemelt társasház erkélye alatti zugot lezárták... Bözsit a közelmúltban érte a végzete. A Deák Ferenc utca 10. alatti bejárat előtt az ott lakók mécsest gyújtottak, s virágcsokrot helyeztek el. Utolsó heteiben a házbeliek látták el élelemmel, s jó szóval. A nagytemplomban Erzsébet aszszony emlékére az érsek atya is imádkozott. Köztemetésen az elhunytat közös sírba hántolják. Nincs szertartás. A temetkezési vállalattól B. Erzsébet hamvait a testvére elvitte. Hallgatom reggel a közszolgálati Kossuth rádiót. A Baló György vezette 160 perc című műsorban az országos gondról kérdezi a szakembert. Megtudjuk: az Európai Parlament azonnali intézkedést sürget az utcai hajléktalanság felszámolására. A határidő: 2015. A szegénység világnapja után ne érjük meg a honi fagyhalál napját. ■ Simon Imre Eger ■ Mikor elvesztette családi otthonát, a hivatalos menhelyről elmenekült.
