Heves Megyei Hírlap, 2010. február (21. évfolyam, 26-49. szám)
2010-02-11 / 35. szám
HEVES MEGYEI HÍRLAP - 2010. FEBRUÁR 11., CSÜTÖRTÖK Bejárósnak| ■lenni öröm, [deitrapásisj Bejárásnak lenni jó. Mert amikor reggelente felkelsz, odakint még áldásos sötétség honol. Na meg átok hideg. Aztán amikor kimászol a takaró alól, rájössz, hogy odabent is hideg van. Feszít a hólyag, be kell menni az újfent jégveremként szuperá- ló mellékhelyiségbe. Miután kipréselted magadból a reggeli jégkockákat, jöhet a kávé. Aztán meg kezdjél valamit a hajaddal meg a pofáddal, mert különben úgy néznél ki, mint egy háromnapos vízihulla, amit működő úthenger alatt tartottak. Végül, az ébredés okozta sokktól még enyhén remegő kezekkel dobd össze a tízórait, mert hát válság van. Szóval a zsebpénzből kajára nem költünk. Kapard össze a szobád, majd „szia anyu, apu”, egy puszi a kutyának. Ezután megkezded rövidke sétádat a buszmegállóig, amíg is elátkozol istent, embert és oktatásügyi minisztert. Mert hát a kezed lefagy, a frizurának meszeltek, a sminked meg már rég leázott. ■ „Fölpasszírozod magad, és hálát adsz, hogy legalább az egyik lábadon nem állnak.” Végre megérkeztél! Bágyadt reggelt! - hörögsz a többi kó- kadozónak, majd kiválasztod azt a helyet a betonon, ahová te szeretnél odafagyni az elkövetkező 10-15 percben. Nagy sokára megérkezik a tömeg- közlekedés kék-fehér angyala. Fölpasszírozod magad, és hálát adsz az égnek, hogy legalább az egyik lábadon nem állnak. Megkezdődött tehát a közel egyórás zötykölődés, mialatt elmerenghetsz az élet értelmén, és hogy tulajdonképpen minek is keltél föl ma reggel. Mert hát ezt a procedúrát mindennap végigcsinálod. Aztán „jippiájjó!”, leszállunk! És te legszívesebben bemásznál egy oszlopra rögzített hamutartós kukába, és ott kuksolnál, míg csak be nem következik az Armageddon, és az apokalipszis lovasai nem nyargalnak szerteszét, hirdetve, hogy kitört a nyári szünet. ■ Veres Szani könyv Aki olvas, ne lesz kétfejű okostojás Sokan azt gondolják, hogy az iskolai kötelezők csak a diákok bosszantására vannak, pedig ezek nagyszerű olvasmányok Valóban csak a könyv olvasásával töltött idő számít értéknek? És mi a helyzet az internetről összecsipegetett információkkal? A mai fiatalok nem olvasnak. Mármint persze megtanulnak, jó esetben, még első osztályban, ki-ki később, de a tévéműsoron, reklámújságokon és magazinokon kívül nem nagyon vesznek könyvet a kezükbe, tisztelet a kivételnek. Mondják, hogy nincs rá idejük. Meg unalmas. Mert egyszerűbb csak úgy bekepcsolni a varázsdobozt a nappaliban, és agyhalott zombiként, csörgő nyállal meredni a képernyőre. Könnyebb a számítógép előtt görnyedni és vöröslő szemekkel a legújabb „Hogyan öljük meg az embereket az utolsó szálig” játékot nyomatni, miközben marékszámra tömöd a fejedbe a chipset, aztán meg csodálkozol, hogy 30 évesen kiégett vagy, és pszichopata sorozatgyilkosként köröznek. Sokkal egyszerűbb letölteni a kötelezőket háromnégy mondatos rövidítettben, és mi sem nagyobb élvezet, mint délutánonként a „Dögunalom” című szappanoperát végigizgulni: vajon ez rájön-e, „Sokkal egyszerűbb letölteni a kötelezőket rövidítettben.” hogy az megcsalja a legjobb barátnőjével, a szomszédjával vagy a kiskutyájával. Jómagam általánosban nem igazán számítottam normális gyereknek, többször le is hülyéztek: ha kellett, tanultam, a délutánjaimat pedig nem az épp aktuális lelkisegély-bunyó- show töltötte ki, mindennek tetejében még olvastam is. És lám: nem nőtt két fejem, nem kaptam sugárfertőzést, és nem vagyok begyöpösödött „vénkisasszony”. Csak épp sosem okozott gondot egy fogalmazás megírása, és össze tudok rakni értelmes mondatokat, akár többet is egymás után. Manapság ha megemlítik, hogy „A gyűrűk ura”, a drága gyermek rávágja, hogy ,„Jaaa! Király film! Okésak az akciójelenetek!" De hogy ki volt Tolkien? Ugyan már, mit várunk. Hemingway-t is csak úgy ismerik, mint öreg tengerbiológust... Ha ez így megy tovább - márpedig kétlem, hogy megjelenne egy elektronikus Hl NI -, akkor rengeteg, tévén elhízott, áramszünet-fó- biás, fantáziátlan emberke fog a világban rohangálni. És a fantázia hiánya majdhogynem a lélek hiánya. ■ Veres Szani EKF Gyakorló Gimnázium SA7TÓ £$ TANULÁS A hó alól már előbújt a tavasz hírnöke tilalom Súlyos bírságra számíthat, aki leszakítja a hóvirágot A tavasz ugyan nehezen akar megérkezni, ám a hóvirág már előbújt a kertek alatt és az erdőkben. Talán te is hallottál arról, hogy mostanában kipusztulóban van hazánkban a hóvirág, ezért ha látsz is valahol, ne szedd le! A hóvirág hazánk területén védettséget élvez, leté- pése bírságot von maga után. A hóvirágok fehér virágai az üde, lombos erdők alján kora tavasszal, hóolvadáskor jelennek meg. A növénynek a föld felszíne alatt hagymája van, A pompás hóvirág Kis-Ázsiában és a Balkánon őshonos amelynek anyagaiból kezdetben táplálkozik. Az európai uniós szabályozás szerint a védelem mindegyik típusára vonatkozik. Éppen ezért ne szakítsuk le, csak nézegessük és örüljünk neki! Éppen ezért még az otthoni tartásához is engedély szükséges. Talán kevesen tudják, hogy a tavasz hírnökeként is emlegetett hóvirághoz különböző szimbólumok, mítoszok fűződnek. A görög mitológiában a hóvirág nevéhez fűződik a Danaidák Ősanyjának, lónak alakja. A keresztény kultúrában pedig Máriát szokták hóvirággal ábrázolni a tisztaság és az ártatlanság jelképeként, valamint egyúttal a remény és az elégtétel szimbóluma is a növény, hiszen állítólag ez a virág vigasztalta látványával a paradicsomból kiűzött első emberpárt. A hóvirágnak virágnyelven is van jelentése: „Örvendj a jelennek és a jövőnek, s a szomorú múlt emlékeinek ne engedj helyet a szívedben!” ■ U T I N A P L Véget ért a nagy utazásom története - 4. hét p. howard nyomán Útinapló, Pennsylvania News, 1852. május 23. (befejező rész) (...) Itt jöttem rá, milyen szerencse, hogy pont most rabolnak ki, mikor valami akció is történhet, hisz az nyilvánvaló, hogy egy ekkora sértést egy haramia nem tűr el, hogy valaki olyat mond, hogy nem ad semmit, mert ha még annyit mond, hogy nincs semmim, az elfogadható az utcán, esetleg megrugdossák, elverik, s utánanéznek az aranyfogai számának, s tesznek róla, hogy pár napig tejbepapi legyen az ebéd, de hogy egy bankban, nem adok semmit, ezt mondani, mégiscsak megtorlást érdemel. S tudva ezt, az etikettre kényesen ügyelő banditavezér odamegy hozzá, hetykén elé áll, a két másik bandita segítőkészen elhúzódik, mindenki csak a két férfit nézi, szinte körbe- álljuk, s várjuk, mi történik. Fura, hogy a bankosnak sem volt annyi esze, hogy a seriffhez küldjön vészjelet, vagy szóljon valakinek az utcán, vagy valami módon megakadályozza a veszteséget. (...) Felemelte két hatlövetűjét a bandita, itt már sejtettük, mi történhet.- Ismételd el újra, amit mondtál! - mérgesen, szinte gonoszul tekint az idegenre.- Nem adok neked semmit, esetleg te nekem - hetykén rápillant, s feldob egy 5 vagy talán 10 centest a levegőbe. (..) Ez idő alatt az idegen előkap egy hegyes végű fabotot, talán kalapácsra hasonlít, mint megtudtam, fokos a neve, a magasba néző bandita kezéből kiveri a két pisztolyt, s jobb kézzel kiosztott egy-két atyai pofont, s a másik ■ Felemelte két hatlövetűjét a bandita, itt már sejtettük, mi történhet. két cimborájának, akik úgy meglepődtek, hogy ijedtükben meg sem tudtak moccanni, szintén összekoppintotta a kobakját. Ha úgy vesszük, jót tett velük az idegen, hiszen nem rabolták ki a bankot, ezért azt mondta Mr. Clerens, a helyi bíró, két hónapot ha ülnek. S kedves olvasóim, nagy örömükre megkérdeztem az idegent, hogy ki ő és miért tette, amit tett. Azt mondta, kissé tört angolsággal, az ő neve Sobri Jóska, azaz John •Sobór, ő a Bakony kapitánya és Magyarországról jött. Utánanéztem, ahol ez a Bakony vagy mi van, nincs is a környékén ilyen nevű ország, az egésznek Európa közepén valami Habsburg Birodalom a neve. S mesélt még sokat, hogy azért tudta, hogy beveszi, mert a hazájában ő is efféle bandita volt, de sohasem ölt embert, meg hogy ő csak a gazdagoktól rabolt, a szegényektől sohasem, de azt hiszem, megértik a kedves olvasók, ha ezek után nem hiszem, hogy John barátunk története nem több, mint mese. (...) így minden jól sikerült, attól eltekintve, hogy a pénzem eltűnt. Miután John megtámadta és sikeresen lefegyverezte a banditákat, a bankos úgy döntött, ez számára jutalom, melyet az életünkért cserébe fogadjon el. (...) Na mindegy, engem vár az állomás, szépen kutyagolok a végső pénztartalékommal, s látom, hogy ez a Sobri, mellette három fekete lovassal jön, int felém, és úgy, ahogy kitaláltam, felkötve a ló oldalára egy faláda... Kedves olvasóim, immáron remélem, haramiáktól mentesen folytatom utamat tovább, s remélhetőleg jövő héten már Denverből küldök jelentést, s alighogy kiértünk Kansas City- ből, zárom soraimat, maradok hű tudósítójuk, ■ Chuck Ysolthan A Korunk egyik „népbetegsége” az anorexia, vagyis a kóros sovány-, ság. A helyzet egyre ijesztőbb, ugyanis már nem csak a lányok, hanem a fiúk is kacsintgatnak á 1 gébé^fmdróffiá frányába. Valamikor réges-régen, a kik, zépkor puritán évszázadaiban egy tettebb-lány vagy nő még jó-' partinak számított a férfiak köré- * ben, ugyanis azt mutatta, hogy apucinak van mit a tejbe aprítania. A legtöbb akton, amik abból az időből származnak, a becses hölgy legalább 2.0. kiló pluszt cw pel. Manapság pedig, ha csak három kiló többlet van rajtad, igénytelen disznónak számítasz. Joggal hihetnénk, hogy az anorexiás lányok az afrikai éhe^ zők sorsában osztoznak. Csak hát ' föezáVáf á vállukon lógó márkás táska, meg a fülükön csücsülő legp-* modernebb mobiltelefon, na meg_ * -ismert márkanevekkel telepakolt, ‘ megjelenésük. Akkor meg mi van? Az van, hogy manapság egész kicsi korunktól kezdve az^x zal töm bennünket a média, hogy csak akkor lehetsz sikeres, népszerű, boldog ésjszórakoztató, ha • lányok életét veszélyezteti Ezek a lányok gyakran a legvégsőkig sanyargatják magukat: addig, amikor már nem lehet rajtuk"\, segítem,és-szó-szerint éhen halnak, vagy belepusztulnak a vattatúladagolásba. ^- Mára csapból is a fiatalok önsanyargató életmódja folyik. A tévé*<\ ben külön műsorokat szentelnek az anorexiának és a bulimiának, az interneten pedig külön oldala^ kon anorexiás lányok eszmét és tapasztalatot cserélhetnek önmaguk^ meghánytatásáról, vagy saját hajuk ízletes elfogyasztásáról. A legszánalmasabb azonban bülva?sajfo,' áhöl Événeket olvashatunk: „atya-gatya és az összeg- porba seggelő szent! X. Y.-nak kija, tisztán látszik belső szerveinek"', működése, a gerincét meg szigszalagtartja-a helyén! Te jó ég! De hisz X. Y. anorexiás!” ’'■ Rájöhetnének már, hogy a legr többJánj azértlesz bármitis, mert--'. meg akar felelni a társadalom névre hallgató ítélőbíróságnak, akik elvárásokat támasztanak. Ők is csalPN azt várják, hogy szeressék őket. Úgy érzik, nem lesz barátjuk, merj**^ minden fiú kövérnek tartja őket. Elmondánák már végre nekik," hogy ha egy fiú igazán szereti őketfV akkor az nem azért van, mert olyan rohadt jó-a kiáltó csontjai^ között flipperezni?! ■ Veres Szani
