Heves Megyei Hírlap, 2010. január (21. évfolyam, 1-25. szám)
2010-01-04 / 2. szám
A településen évről évre sikerrel megrendezett Podo-Híd fesztiválon a tehetséges romagyerekek is rendszeresen bemutatkozhatnak közművelődés Kerecsenden kijutott a nívós produkciókból Emberségből, jóindulattól jelest érdemel a főorvos úr Ismét itt a tél, a kórház sürgősségi osztályának az üvegablakán át nézem a sok idős beteget. Velem szemben, a váróban ülő idős nénikén akad meg a szemem. Oly keservesen zokog, hogy a szívem belesajdul. Kimegyek, s kérdem, mi a baj? Lemondóan mondja: kedvesem, gyenge, betegvagyok. Megvizsgáltak, írtak gyógyszert, s mehetek haza. De én egyedül élek, ritkán lakott helyen - sóhajtja olyan búsan, hogy észre sem veszem, de egy könnycsepp legördül az arcomon.- Várjon, mami, azonnal szólok a főorvos úrnak (dr. Valent Mihály) - próbálom nyugtatni, s az orvos valóban azonnal behívja a nénit, kedves szavakkal vigasztalja, s felveszi az osztályra, míg megerősödik. Látva az emberi gesztust, hiszem, hogy van jövőnk és jobb lesz az élet. Amíg vannak ilyen emberek, addig remény is van. ■ Hangácsi Géza biztonsági őr, Eger Találkozás egy bélapátl angyallal December közepén az egri ÉMÁSZ-irodában jártam. Amikor kijöttem, a belvárosi udvarban le kellett ülnöm egy padra, mert nagyon rosszul lettem. Jöttek-men- tek az emberek, s megvetően nézr, tek rám,, mintha 70 éves létemre,i részeg lennék. Ám egyszer csak, mintha az égből szállt volna le, ott állt előttem egy kedves, fekete kontyos nő. Kérdezte, segíthet- e? Meglepetésemre alig jött hang a torkomból. Mondtam, igen, cukorbeteg vagyok, sokat kellett várnom és ideges is voltam. Ő mosolyogva elővett egy csokit, kiflit a táskájából, még vizet is hozott, leült mellém, kedves szavakat mondott, s addig velem maradt, amíg erőre nem kaptam, sőt elkísért a buszmegállóig. Azt a kedves arcot, míg élek, nem felejtem el. Tudta, mit kell tenni egy ilyen beteggel és azonnal cselekedett. Csupán annyi maradt meg bennem, hogy Erzsébetnek hívják, és Bélapátfalván lakik. De a kedves arca örökre ott lebeg előttem. ■ Szántó Jánosné, Eger A közelmúltban többször is szó esett a megyei lapban arról, hogy Mága Zoltán, a világhírű hegedűvirtuóz felejthetetlen koncerttel örvendeztette meg az érdeklődőket az egri Főszékesegyházban. Az idén tavasszal a híres művész már fellépett a kere- csendi katolikus templomban is. A művész úr a májusban megrendezett Podo-Híd fesztivál alkalmából megtisztelte „kis falunkat”, és mondhatom, telt házas produkcióval kápráztatta el a „nagyérdeműt”. Sejtettük, hogy a helybéliek megtöltik a templomunkat, ezért nem reklámoztuk túlságosan az eseményt. Ha kultúráról van szó, a kerecsendiek egyébként is el vannak kényeztetve, miután a közelmúltban többször is megfordult a településen a Mezőkövesdi Matyó Néptánccsoport, a Szihal- mi Tobán Hagyományőrző Egyesület Néptánccsoportja, a Lajtha Néptáncegyüttes, a falunap fénypontját jelentette a Rajkó Művész- együttes világhírű zenészeinek és táncosainak a fellépése. Az elmúlt év őszén Pécsi Ildikó színművésznő remek hangulatú előadóestjét tekinthette meg az érdeklődő közönség. Ügy gondolom, nem hétköznapi dolog, hogy egy rengeteg gonddal küszködő kistelepülésen pár hónap alatt ilyen „kaliberű” művészek lépjenek fel. Különösen érdekessé teszi a dolgot, hogy sokan azt gondolják, Kerecsend nem rendelkezik figyelemre méltó turisztikai vonzerővel, ezért vélhetően nem vendégcsalogatónak szántuk az előadásokat. Ez részben igaz is, de azért megemlíteném a természetvédelem alatt álló lösztölgyesünket, amit egyedi növénytársulásaival, botanikai ritkaságaival határainkon túl is sokan ismernek. Folyamatban vannak olyan magánerős beruházások, amik kimondottan turisztikai attrakciók megvalósítását és szálláshelyek kialakítását célozták meg több területet felkarolva, amelyek közül talán a bor- és lovas turizmust, valamint az oktatási és szabadidős programokra épülő gyermeküdültetést emelném ki. Ezek a beruházások néhány hónapon belül működni fognak. A kulturális programokat elsősorban a helybélieknek szántuk, hasznos, igényes és tartalmas időtöltés céljából, de azért a más településekről ide látogató érdeklődőket is szívesen láttuk. Viccesen azt szoktam mondani a kétkedőknek, akik a nagyszámú roma népességre célozva fogalmazzák meg a kételyeiket a rendezvényeinkkel kapcsolatban, hogy itt még soha senkit nem ettek meg. Komolyra fordítva a szót, visszagondolva az elmúlt évek rendezvényeire, még csak hangoskodásra sem emlékszem, nemhogy bármilyen atrocitás ért volna itt valakit. A roma emberekről el kell mondani, hogy barátságosak és vendégszeretők. Nívós programjainkra visz- szatérve az itt élők igénylik az effajta szórakozást, és mindig szép számmal vesznek részt ezeken a programokon. Szerencsések vagyunk, mert a rengeteg ismerősnek köszönhetően, óriási szervezőmunkával elérhető, hogy minimális anyagi ráfordítással sok-sok színvonalas produkciót láthassanak a helyiek és távolabbról érkezők. December 19-én például a fiatalok között is rendkívül népszerű Szalóki Ágnes színművésznő lépett fel a Közösségi házban karácsonyi énekekkel. Ebben az évben, farsangkor nagyszabású előadást és táncházat szervezünk majd a helyi tornateremben a világszerte ismert Rajkó Művészegyüttes zenészei és táncosai közreműködésével. Március utolsó hetében pedig nemzetközi kulturális és sportfesztiválnak adunk otthont a településen, amikor is görög, szlovén, szlovák és magyar fellépők mellett ismét vendégül láthatjuk a Rajkó Zenekart is. A májusi Podo-Híd Kulturális fesztiválra is szeretnénk egy híres előadót meghívni. Ez a jövő év első felének kulturális programja, amely remélhetőleg ismét nagy nézősereget vonz majd. Ezeknek a programoknak a szervezésében és lebonyolításában óriási segítséget kapok az oktatási intézményeink vezetőitől, dolgozóitól, s a civil szervezetek aktivistáitól. Külön szeretném kiemelni a könyvtár vezetőjét, Forgáchné Román Ritát, aki egyben a település művelődésszervezői feladatait is ellátja. ■ Sári László Kerecsend polgármestere Családias hangulattan telt az advent az idősotthonban Karácsony közeledtével újra élednek emlékeink. Saját gyermekkorunk örömteli pillanatai kerülnek felszínre. Jó visszaemlékezni. Testileg, lelkileg megfáradtak serege éli ezt át minden évben az idősek otthonában Egerben, a Petőfi utcában. így volt ez tavaly is, az adventi várakozás napjaiban. Kedves hagyomány: fiatalok hangulatos műsorokkal ajándékoztak meg bennünket. Tavaly különösen gazdag volt ez az ajándék. A Pódium Tánc- és Balettiskola műsorával kezdődött. Kecses táncukkal, régvolt fiatalkorunk emlékeit juttatták eszünkbe. December 9-én két látogatónk is volt. Az egyik a Pásztorvölgyi Általános Iskola tánccsoportja. A lányok takaros népviseletben seregtek- forogtak. Kedvesek voltak a fiúk is. Kalapjukat mélyen fejükbe húzva ropták a csürdöngölőt. A műsor második részében a középiskolás Kolmann Réka klasz- szikus és musical-dallamokkal bizonyítva tehetségét, örvendeztette meg hallgatóságát. Rendszeres vendég az otthonunkban az Epreskerti óvodások csoportja. Megható látvány volt a kicsik bet- lehemes játéka. Közös volt mind a négy előadásnál: az intézet gondozóinak gyermekei, unokái is vállalkoztak szereplésre. Rendszerint ez a családias hangulat teszi meghitté a gondozók és a gondozottak kapcsolatát. ■ Kovács Zoltán Eger, Petőfi u. Hálás köszönet az egész évi munkájukért Köszönet jár az egri Bródy Sándor Könyvtár munkatársainak. Tisztelettel és elismeréssel szólhatunk egész évi munkájukról, amellyel egyaránt kivívtak szakmai és olvasói közönségi elismerést és megbecsülést. Köszönjük a színvonalas rendezvényeket, a meleg, baráti hangulatot, amely- lyel minden korosztályt megajándékoznak gyermekektől a nyugdíjasokig. Olyan széles skálán végzik nemes kulturális tevékenységüket, hogy méltó példaképpé válhatnak. ■ Both Éva, Eger (cím a szerkőben) ■ Ha kultúráról van szó, a kerecsendiek el vannak kényeztetve. A toll mindenkié, odafönt a csillagos ég utóirat Az emlékezet táplálja a kultúrát, és teszi emberré az embert Ahogy nőnek a viteldíjak, úgy fogynak el az utasok A fentebbi mondatok húsz éven át sokszor hangzottak el egy olyan ember szájából, aki életének legnagyobb részét az irodalomnak szentelte. Ő Varga László (1930.12.17., Eger), költő, író, drámaíró, irodalomszervező, a Magyar írók Nemzetközi Szövetsége elnöke, az Új Arc c. folyóirat alapító szerkesztője, akiről ez év novembere óta sajnos múlt időben beszélhetünk. Az egri Líceumban kezdte tanulmányait, majd a Bp.-i Eötvös Loránd Tudományegyetem bölcsészkarán magyar-történelem szakos tanári diplomát szerzett. 1961-től 1989-ig egri közművelődési főmunkatárs. Országosan kiterjedő célkitűzéseket valósított meg a kultúrában. Nagyszabású művelődéstörténeti munkáját 1990-ben „Pro Hungarica" nagydíjjal ismerték el. 1987-ben szervezte meg a Független Alkotók Országos Egyesületét, amely 1997-től MINSZ néven 600 taggal folytatta munkáját. Elismerték írótáborait, írótalálkozóit, az írói Népfőiskolát, az egri Irodalmi cukrászdát. Publikációs lehetőséget biztosított Visszhang c. füzetsorozatában a pályakezdő alkotóknak, számos tehetséget mutatott be több mint 80 általa szerkesztett MINSZ-kötetben. Jól ismerte az életet, fényeit és árnyékait. Az idő múlását nem fogta fel tragikusan, legalábbis nem mutatta. Egy héttel a halála előtt volt alkalmunk találkozni. Örült látogatóinak, s arról beszélt, mit kellene még megírnia, létrehoznia. De örök igazság, hogy sem napját, sem óráját nem tudjuk, mikor kell elszakadni a földi dolgoktól. A meg nem írt történetek vele együtt a sírba szálltak. Az író életére jellemző, hogy vannak kísérői, támogatói, és vannak kritikusai, akik alkotásait porba vetik. Az életben van méltányosság, és van méltánytalanság. Vannak, akiknek gondolkodására hatással voltak és lesznek írásai, de vannak, akiknek csupán megvetendő értékként maradnak meg. Elie Wirerl szerint az emlékezet táplálja a kultúrát, élteti a reményt és teszi emberré az embert. Erre akarunk törekedni. Sem emberi gyarlóság, sem „egy kis halál” nem rombolhatja le, amiért több mint 60 éven át dolgozott. Folytatjuk nélküle, de általa. Felettünk a csillagos ég, ahonnan talán segít célunk elérésében. Nyugodjon békében. ■ A MINSZ elnöksége és tagsága Aki sokat markol, keveset fog... A bölcs mondás nagyon régi, de úgy tűnik, hogy a MÁV és Volántársaságok tervezett díjemelése nem ezt látszik alátámasztani. Tartok tőle, hogy minél jobban emelkednek a viteldíjak, annál kevesebb lesz a bevétel. Nem lenne célszerűbb a kisebb haszonkulcs, nagyobb forgalom elve? Nagy a veszteség, ami bizony könnyen összeadódik. Ezt mégsem az utasokon és a teherszállításon kellene behozni, mivel ők azok, akik erről egyáltalán nem tehetnek. Viszont a kedvezmények reálisabb átalakítását szükségesnek látnám. Jó lenne megtalálni az arany középutat (a két fél között is), mert jelenleg az egyiknek korlátlanul jár minden, míg a másiknak semmi. Félő, hogy ezentúl még kevesebb lesz az utas (utazni lehet mással is), mert ugye, rokonlátogatásra, kirándulni menni nem létkérdés, ellentétben a munkába járókkal, akiknek az utazási költségtérítés sok esetben csak papíron létezik. így megint pont azzal a réteggel szúrnak ki, amelynek a tagjai eltartják ezt a nagyrészt élősködő országot. Ha kevesebb lesz az utas, a teherszállítás, ezek a cégek a csőd szélére is kerülhetnek. Vagy talán éppen ez a cél? Mert, akkor minden a legnagyobb rendben. ■ Fekete István Nagytálya, Méhész köz 4. ■ Elismerték írótáborait, írótalálkozóit, az írói Népfőiskolát, az egri Irodalmi cukrászdát.
