Heves Megyei Hírlap, 2009. december (20. évfolyam, 281-305. szám)
2009-12-07 / 286. szám
Hiánytalanul visszakaptam elveszettnek hitt kézitáskámat Sokszor hallani, mennyire nem törődünk embertársainkkal, mennyire közönyösek vagyunk, s hogy a becsületes ember ritka, mint a fehér holló. Szerencsére más tapasztalatokat is lehet szerezni. Október végén, a kora esti órákban ugyanis Egerben, a Széchenyi utcai virágbolt előtti pádon felejtettem a táskámat, benne az „életemmel”, az összes iratommal, pénzemmel. Negyedóra elteltével vettem észre, hogy nincs meg a táska, de mire visszaértem a pádhoz, már nem volt ott. Mikor kérdezősködtem, a virágboltosok szóltak, hogy megtalálták a holmimat, s hiánytalanul vissza is adták. Nagy kő esett le a szívemről, köszönet a becsületes megtalálóknak! ■ Név és cím a szerkesztőségben 14 Dr. Vass Géza idén lenne hatvanéves Besenyőtelken született 1949. november 23-án, és a 2003. szeptember 30-án váratlanul bekövetkezett halálakor a Heves Megyei Önkormányzat főjegyzője, a Megyei Főjegyzők Kollégiumának elnöke, s nem mellesleg a Heves Megyei Labdarúgó Szövetség elnöke volt. Ott fekszenek egymás mellett a Lajosvárosi temetőben a pár hónappal később - 2003 karácsonya előtt - elhunyt dr. Jakab Istvánnal, a Heves Megyei Közgyűlés első elnökével. Király Róbert szobrászművész Géza sírjára hatalmas, kőbe faragott életfát alkotott, Dosztojevszkij szavaival: „Az igaz ember eltávozik, de a fénye itt marad”. Egy korszak lezárult velük, velünk immár hat esztendeje. Legyen a sír könnyű számukra. Nekünk - a közszolgálatban dolgozóknak - maradjanak meg dr. Jakab István szavai, melyekkel 1987 nyarán fogadott a megyei tanácsnál, munkába lépésemkor: „Csináljuk a dolgunkat, és közben százféle véleményt, kritikát kapunk. És ha néha elismerik a munkánkat, elgondolkozunk, hogy vajon mit rontottunk el. S dolgozunk tovább...” ■ Tóth László egykori Heves megyei aljegyző PF. 23 - OLVASÓINK ÍRTÁK HEVES MEGYEI HÍRLAP - 2009. DECEMBER 7„ HÉTFŐ Nem Vincze miatt került padlóra az egri híres borvidék Hírérték lett, hogy Vincze Béla bort hamisított és hibázott. Ezzel magának is, de az egri borvidéknek is igencsak keresztbe tett rendesen. A skót whiskynek (bármelyik fajta) a világon mindenhol ugyanaz a címkéje, az íze. Az egri bikavérek az országon belül is nagyban különböznek egymástól (ízben is, csomagolásban is). Az egri borászok miért nem tud- nak(tak) összefogni, alakítani egy borászati komplexumot, kihasználva az Egervin és a Szőlészeti és Borászati Kutatóintézet adta lehetőségeket? ■ Hibázott a szőlő-bor ágazatot felügyelő országos vezetés is. Ezen a napon minden résztvevő megtanulhatott sok mindent, amit bárkinek a cukorbetegségről tudni érdemes és fontos Sorstársak fényes napja világnap E napon egymást biztatták a világ cukorbetegei A Cukorbetegek Egri Egyesületének soros találkozója idén éppen a Diabetes-világnapra esett. Mindenki várta a rendezvényt, mert nagyon kedvelt orvos előadónk fogadta el meghívásunkat. A 2-es típusú cukorbetegeknek ritkán felajánlott HgAlc szűrővizsgálat is megtörténhetett az eseményen. Készültünk mindannyian, mert ezen a napon kicsit együtt voltunk a világ valamennyi cukorbetegével. A Bartakovics Béla Közösségi Ház bejáratánál nagy üdvözlő tábla hirdette a nap aktualitását. A Dobó téren a Városháza erkélyéről szintén a világnapra hívta fel a figyelmet a transzparens. A cukorbetegek és érdeklődők nagy számban jelentek meg a rendezvényen. A sors- 5 * társak kézfogással, öleléssel, őszinte örömmel üdvözölték . egymást. Mindenki megkapta a Diabetes újságot, amit különösen nagy örömmel vettünk a kezünkbe, mert egy cikk a szeptemberi egri cukorbeteg-találkozóról tudósított. A Debreceni Országos Diabetes Világ napra utazók pontosították az utazás részleteit, a Mézvirág kórusunk pedig elpróbálta dalcsokrát, amivel Debrecenben fellépnek. A délután lendületét a növekvő érdeklődők száma egyre inkább fokozta. A nagytermi program betegség történetének ismertetésével kezdődött. Érdeklődéssel hallgattuk, hogy mennyi ideje tudunk a cukorbetegség tüneteiről, milyen tapasztalások és kutatások vezettek a helyes terápia kialakulásáig. A régóta cukorbeteg tagtársak gondolatban maguk is visszaemlékeztek a kezdeti kezelési.sajátosságokra. Tudtuk, de mégis meglepődtünk azokon a számokon, amelyek a földrészek cukorbeI tegeinek sokaságát jelezték. Elgondolkodtató volt a következő évek várható megbetegedési aránya. Újra megerősítést kaptunk, hogy sorstársi közösségünknek továbbra is lesz tennivalója. Jó volt hallani a szakembertől, hogy a mai orvoslásban nem a terápiához kell a cukorbeteg életét igazítani, hanem az igazodik a beteg hétköznapjaihoz. Ez biztató volt azoknak, akik félnek a cukorbetegség diétájától, gyógyszeres vagy inzulinkezelésétől. Nagyon fontos volt, hogy továbbadható ismereteket kaptunk a délután folyamán. Ezen a napon minden résztvevő megtanulhatott sok mindent, amit a betegnek a cukorbetegségről tudni érdemes. Az előadások után szokásos uzsonnánkat fogyasztottuk el Fénypont volt az érthető szakmai előadás DR. DOMBORÓCZKI zsolt diabe- tológus (képünkön) előadása közvetlen stílusával és mindenki által érthető szakmaiságával a délután fénypontja volt. Részletesen elmagyarázta a betegség kiindulását, korai tüneteit, a terápia sokszínűségét. Megragadó őszinteséggel beszélt a lehetséges szövődményekről és a bekövetkezés kockázatairól. Hallhattuk előadásában, mennyire fontos az együttműködésen alapuló orvos-beteg kapcsolat. közösen. Sokat beszélgettünk, érdeklődtünk egymásról. Ránk jellemző módon a nehézségekről kevesebb szót ejtettünk, a kellemesebb észrevételek kerültek elő. A vércukor-, vérnyomás- és HgAlc-mérésre, mint mindig, most is sokan vártak. A várakozás ideje sem telt haszontalanul, mert a házi mérőeszközök beszerzésével, használatával kapcsolatosan adtunk segítséget egymásnak. Volt, aki az újonnan vásárolt gépét hozta be és ott gyakorolta be a működését. A fények délutánja! Mondhatnánk így is, hiszen a valós fények ezután következtek. A világnap kék fényei Eger város Polgármesteri Hivatalát és legrégebbi fürdőjét, a Török-fürdőt is megvilágították, a város és az egyesület összefogását is jelképezve a cukorbetegség elleni harcban. Zárásképpen egy belvárosi séta során gyönyörködhettünk ebben a csodálatos megvilágításban. Összetartozás, megoldáskeresés, segítő emberek - ezek a szavak jutnak eszembe, amikor felidézem az egri Diabetes- világnap délutánját. ■ Farkasné Juhász Margit az Egri Diabetes Egyesület alelnöke Ma a borásznak felelnie kell a szőlő műveléséért, a szőlőművelő eszközökért, a bor előállításáért, kezeléséért, a palackozásért, küzdeni az értékesítésért. Ráadásul a szőlészet-borászat alulfinanszírozott, tőkehiányos, s ha ez még nem elég, büntetések garmadáját kell a nyakukban cipelni, sokszor érdemtelenül. Ez a vertikum őrületes munkát, idegi terhet igényel. Nagyot hibázott az önkormányzat is. Évek óta nyilvánvaló, hogy az egri borvidéken gond van a szőlőtermeléssel és a borászattal. Az Egervin árnyéka volt önmagának, nem volt képes betölteni azt a funkciót, amit a világ piacain híressé vált egri bikavérrel korábban teljesített. Ez az abszolút hungarikum, amit az egri név fémjelzett, egyre lejjebb csúszott. A presztízsen kívül érdeke is lett volna a város (megye) vezetésének, hogy megőrizze az egri borvidék, az egri bikavér világhírnevét, hiszen többszörösen visszajött volna a befektetett tőke. Hibázott a szőlő-bor ágazatot felügyelő országos vezetés is. Pár éve még a hentes is szőlőt telepített. Ma a szőlőt nem lehet eladni. A bor iránti kereslet 50-70 százalékkal esett vissza. A literenkénti 85 forintos, marketingre befizetett pénz (amit szigorúan ellenőriznek!) csak arra jó, hogy néhányan jól élnek belőle. Az egri borvidék a padlóra került, nem elsősorban Vincze Béla miatt. ■ Prokaj Béla nyugalmazott főtanácsos Hiába rúgnák szívesen a bőrlabdát Heréden, ma nincs hol vélemény Körbekerítették a fiatalok talán legkedveltebb terét, az általános iskola udvarát; honnan lesz utánpótlás? Nem, nem volt balhé! Látszólag ugyanis minden rendben van a herédi labdarúgás körül, talán csak a '90-es évek elejének helyi labdarúgói emlékeznek még, hogy utoljára mikor állt ilyen jól a község felnőttcsapata. A megyei II. osztály Nyugati csoportjában a Heréd LC magabiztosan vezeti a tabellát, szeretik a csapatot. Van azonban egy dolog, amiről elég keveset lehet hallani, pedig megérne néhány szót a hirtelen jött változás. Sokszor hajlamosak vagyunk elmenni amellett, amit egy kisgyerek szájából hallunk. Ha „Pistike” azt mondja, nincs hol fociznia, azt válaszoljuk: menj ki fiam az udvarra, biciklizz ki a pályára, vagy ahová akarsz! Még csak meg sem hallgattuk, mit mondott volna még a Kabát Péteren meg Dragoner Attilán felnevelkedett ifjú. Biztosan több gyerek próbálta utánozni Détári Lajosékat, úgyhogy ne lepődjünk meg, ha tényleg nincs akkora harc a grundcsapat választásakor, mint néhány évtizede. Azt persze lehet hangoztatni, hogy bezzeg a mi időnkben reggeltől estig rúgtuk a bőrt, most meg edzésre se hajlandó kijönni a suhanc serdülő, és van is benne igazság. Nem mi fogjuk őket kizavarni a számítógép elől a pályára, de legalább aki magától menne, azt hagyjuk! „Pistike” például így folytatta volna: hiába megyek, bezárták! Heréden - ha a vendéglátó-ipari egységeket és azt a néhány kul- túrházas programot nem számítjuk - két helye van arra egy gyereknek, hogy közösségben töltse el a szabadidejét. Bocsánat, már csak egy. Vagy lehet, hogy egy se?! Szóval nemrég egy „Pistike” korabeli gyerektől tudtam meg, hogy körbekerítették a fiatalok talán legkedveltebb terét, az ál■ Nem mi fogjuk őket kizavarni a számítógép elől a pályára, de legalább aki magától menne, azt hagyjuk! talános iskola udvarát. Ez az a hely, ahová össze lehetett gyűlni, ahol pattoghatott a labda, és ha amolyan „falusi” borításon is, de a kisebbeknek igazi presztízs-, a nagyobbaknak meg sörmeccset lehetett játszani. Való igaz, már nem mindennap töltötte meg gyerekzsivaj az iskolakertet, az öreg rókák is csak néhanapján tántorogtak arrafelé, de ha kellett, ott volt, használták. Egy-két ablak betörése nem elegendő ok ahhoz, hogy egyik napról a másikra azt mondhassák: oda nem lehet bemenni! Mindenesetre, ha erre kerestek megoldást, akkor egy térfigyelő kamera is olcsóbb lett volna a milliókat kóstáló kerítéstől. Bóna András, a herédi csapat kapitánya levonulóban a meccsről A srác azt is elárulta, hogy mennek ők a futballpályára is, már ha hagyják. A korábban elhanyagolt fűcsomókon ma már öntözőberendezés dolgozik, érthető, ha ilyenkor nem lehet a gyepre lépni. Az kevésbé ésszerű, miért kell a minimális értékkel bíró, húszéves, eddig a pályára kihelyezett kisméretű kapukat gondosan elzárni az öltözőbe. Lehet persze védekezni azzal, hogy a kapu az egyesület tulajdona, hogy alig van iskola, amelyiknek az udvara nincs elkerítve. A kérdés csak az, hogy néhány év múlva a felnőttcsapatban ki fog védekezni? ■ (Név és cím a szerkesztőségben)
