Heves Megyei Hírlap, 2009. december (20. évfolyam, 281-305. szám)
2009-12-31 / 305. szám
kártyavetés Válságról, választásokról is jósol a Tündérboszorkány Épp úgy a számvetések ideje az esztendő vége, mint a jövőbe tekintésé. Ildikót, az ismert egri Tündérboszorkányt arra kértük, faggassa a kártyáját. Szuromi Rita A tavalyi esztendő utolsó napjaiban Olvasóink is megismerhették Ildikó jóslatait, amelyek nem sok jót jövendöltek. Mikor ezzel szembesítjük, a Tündérboszorkány így válaszol:- Sokan próbálták elkendőzni a rosszat, amiről a kártyák szóltak, de nem nekik lett igazuk. Az embereket figyelve azt kell mondanom, hogy bevonzzuk a rosz- szat. Túl sok a harag, az ellenségeskedés, az irigység, a rosszat akarás. Márpedig e negatív energiák felszabadulása képes elindítani a helytelen folyamatokat. A gondolat teremti a jövőt. Ha valami miatt aggódunk, félünk, akkor az be is következik. Ez az időszak a tanulásról szól. Arról, hogy rá kell ébrednünk, a szeretet hiánya csakis rossz dolgokat szülhet. A felvetésünkre, hogy sokszor elhangzik, 2012 a világ vége lesz, Ildikó ezt feleli:- Benne vagyunk egy folyamatban, amelynek a befejezése valóban 2012-ben lesz, de ez nem a világ vége. Sok haláleset és sok tragédia történik majd a Földön, de csak azért, hogy tanuljunk. A cél: képesek legyünk felülemelkedni a karrier, a pénz fogságán, s újra megtanuljunk türelmesnek lenni. S akkor nézzük a kártyát! Ildikó először a tarot kártyát nézi, ami az útkijelölő. A lapok azt mutatják, hosszú folyamat részesei A kártya sohasem hazudik. Változniuk kellene az embereknek, mivel túl sok rosszat vonzunk be, mondja a boszorkány. vagyunk, amelyben sok a zűrzavar, a felfordulás, de kijön a hitet jelképező lap is. Sok magányos, melankolikus, befelé forduló ember él köztünk. Ildikó megsúgja, idén nagyon sok egyénnél ezek a lapok domináltak.- Az az ember válik magányossá, aki nincs magával megelégedve - magyarázza a Tündérboszorkány. - Am megjelent az erőt jelképező kártya is, ami mutatja, felül kell kerekedni a hétköznapi anyagias világon. A jövőben ott a félelem, sok válás és házasságtörés lesz, mert az emberek nem találják a helyüket.-Be-a< kártya megmutatja: mindez azért történik, hogy a gondolkodásunkban változzunk. A betegség a labilis lélekből fakad A JÁRVÁNYOK kapcsán rákérdeztünk arra is, vajon az emberek egészsége javul-e majd jövőre? A kártya nem mutatott konkrét betegséget, hanem inkább egy szerencsétlen állapotot. Ez pedig a labilis emberi lélekből fakad - jelenti ki a Tündérboszorkány. Vagyis a beteg lélek előbb-utóbb beteg testet is eredményez. Következik a pletykáskártya, vagyis a cigánykártya. Amikor Ildikó kirakja, kijön a férfi. Az, aki a tavalyi jóslatban is ott szerepelt, és sok baj okozója volt. A Tündérboszorkány elárulja: a félelmeket mindössze nyolc másodpercünk van kitörölni az agyunkból. Ha elfészkelik magukat, akkor meg is történnek. Ám a lapsor végén végre megjelenik a szerencse. Vagyis az év vége felé kicsit már jobb lesz. A cigánykártyától kérdezni is lehet. Például azt, mit hoz a választás? Megjelenik a szerencselap, vagyis hozhat a mostanitól jobbat. Itt a válság. Ismét hosz- szú, lassú folyamatot jeleznek a lapok. Kijön a sorsé. Tehát nehéz lesz, de akiben lesz elég kitartás, már látni fogja a végét. Pénz, pénz, pénz, központi téma Ildikót is meglepte, mennyien érdeklődnek a pénz felől. Ez szinte központi kérdés volt idén: Holott a mostarwcv-c ; hosszú folyamat épp arra* ti»10 nít, hogy felül kell emelkedni az önző és gyarló emberi kérdéseken, s meg kell tanulni szeretni. Anélkül nem tudunk változni, s nem fog a világ sem. S hogy örüljünk-e ennek? A múlt évben nagyon-nagyon rossz év elé néztünk. Most azonban legalább már feltűnt a remény. Tanuljunk meg benne hinni! Az ev legjobb aranyköpései a tanároktól és a diákoktól DIÁKOK DOLGOZATAIBÓL: • A Toldi olyan mű, amelyben a főhőst feldolgozzák. A kőolajat kövekből sajtolták. Eötvös lózsef többek között Budán született. A XVIII. századi főurak palotakertjei tele voltak szépen nyírt szökőkutakkal. Anonymus III. Béla névtelen jegyese volt. Anonymus olyan volt, mint Bolyai Farkas, csak csuklyában. A nemzetségi iskolába többajkú diákok járnak. Nyáron nő a kalapos gomba, télen a kucsmagomba. A fecske egy költöző madár, olyan, mint a gólya, csak sokkal kisebb és nem hasonlít rá. Az éhen halt sereg kitakarodott az országból. Shakespeare víg nőkkel élt Windsorban, és tévedésből vígjátékokat írt. II. lózsef, a vaskalapos király Mária és Terézia fia volt. A harangvirág a bimbambu- szok családjába tartozik. Villon fő műve az Ótestamentum. TANÁROK MONDTÁK: Nem elég, hogy süket vagy, még'nem is hallasz. '«ifi Nem hallok jól, mert be van dugulva az orrom. Nem mindenki használja az agyát, mert használhatatlan. Ha bebizonyítja nekem, hogy ötösre tudja az anyagot, akkor kap egy négyest! Ez egy 650 fős terem. Na jó, valamivel kisebb, 300 fős. Ne egyen! Én sem kezdek önök előtt levetkőzni. Ne tessék hajmeredni! Magas, mint sertésnek a farzseb. ■ SZILVAS ISTVÁN SZILVESZTERI KRIMIJE Kormos Kolos, a szerencse fia Kormos Kolos tüzeléstechnikai szakember korán ébredt az esztendő utolsó napján. Óvatosan, de határozottan megbökdöste a mellette szuszogó feleségét, s amikor az kinyitotta a szemét, rádörrent.- Kikészítetted a ruhámat?- Ezért vertél fel az álmomból? Ha nem láttad volna, már tegnap este odatettem a szék karjára - morogta az asszony, és hátat fordított neki. A városka köztiszteletben álló tüzeléstechnikai szakembere ekkor nyújtózkodott egy nagyot, mindig ezt tette reggeli torna gyanánt, aztán hirtelen mozdulattal kipattant az ágyból. Sietnie kellett, mert - mivel az idén szabad volt ezen a napon - elvállalt egy maszek melót, s nem akart elkésni. Az egyik pénzintézet bízta meg, hogy makulátlan munkaruhájába öltözve járja végig a városka utcáit, s ossza szét a járókelők között a takarékosságra buzdító reklámcédulákat, amelyeket a cég belvárosi központjában kell átvennie. A fürdőszobában a dereka köré tekerte a jókora fürdőlepedőt, s kipillantott az előszobái órára. Van még idő, nyugtatta magát, aztán komótosan öltözködni kezdett. Belebújt a ropogósra vasalt fekete kezeslábasba, fényesre tisztított bakancsot húzott, majd mielőtt magára öltötte volna a munkaruha felső részét, odaállta földig érő tükör elé, és nagy szakértelemmel a nyaka köré tekerte a hófehér sálat, aztán a fejébe nyomta a kéményseprők jellegzetes kerek sapkáját.- Elmentem! - kiáltott be az asszonynak, de nem kapott választ. Biztosan elaludt, gondolta Kormos Kolos, a városka köztiszteletben álló tüzeléstechnikai szakembere, és csendben bezárta maga mögött az ajtót. Ma keresek egy kis szerencsepénzt, viccelődött magában, miközben mélyet szippantott a friss hajnali levegőből. A pénzintézet központjában degeszre tömte a hátizsákját papírpénzzel, aláírta az átvételi elismervényt. Ezen különösen jót derült, mert igencsak nevetségesnek találta, hogy hárompéldányos ívet nyitottak a reklámbankók nyilvántartására, holott a gatyától a nyakkendőig egyensza- bású alkalmazottak is túdják, hogy értéktelen szóróanyag az egész. Az eleje teljesen úgy néz ki, mint az igazi húszezres, a hátoldalára viszont bugyuta mondatokat talált ki valamelyikük. Az elsőt egy álmos szemű piaci kofának nyomta a kezébe, aki mielőtt elvette volna, hangosan felvisított, hogy kéményseprőt látok, szerencsét találok. Aztán böngészni kezdte a bankjegyen lévő szöveget, hogy „A pénz nem boldogít... - ha Ön nem takarékoskodik!” Ettől aztán felébredt, és arra kérte Kormos Kolost, hogy hadd húzza meg valamijét. Lenne egy ötletem, gondolta a köztiszteletben álló tüzeléstechnikai szakember, de mire kimondta volna, a csinos zöldséges már elviharzott. így ment ez egész nap, ki megsimogatta a ruháját, ki a gombját fogdosta meg, más rúzsillatú puszit nyomott az arcára. Nem is gondolta volna, hogy ilyen örömmel fogadják az emberek azt a vacak kis papírt. Meg a rajta lévő bárgyú szövegeket, mint azt, hogy „Száz forintnak ötven a fele, de megduplázhatja, ha ránk bízza!” Vagy: „A pénznek nincs szaga, de ha jól bánik vele illatozó finomságokat vehet belőle!”- Mit ki nem találnak! - jegyezte meg a szolgálatba tartó rendőrtiszt, amikor megfordította a Deák Ferenc arcképével díszített papírpénzt, s azt olvasta rajta, hogy „Ne a mosodába vigye, hanem a takarékba!” Majd azzal köszöntei, hogy jaj annak, aki pénzmosásba keveredik. - Bár ebben a maskarában még az sem tűnne fel... - vigyorogta el magát a kéményseprő időközben feltett förtelmesen rút álarca láttán. Ez a mondat befészkelte magát Kormos Kolos fejébe, minden lépésnél egyre hangosabban és keményebben visszhangzott benne, végül már nem is gondolt másra, csak arra, hogy nem is tűnne fel, nem is tűnne fel... S egyszerre csak ott állt a városka legnagyobb forgalmú totózója előtt, odabent dühöngött a lottóláz. Rég nem volt már ötös, az emberek azzal a reménnyel öntötték a pénzüket Fortuna bőségszarujába, hogy kamatostól kapják majd vissza.- Hú-ú-ú-ú...! - kiáltottak fel kórusban a szelvények fölött görnyedő alakok, amikor belépett a helyiségbe. - Mondjon gyorsan öt számot, maga biztosan szerencsét hoz - lépett elé egy kopottas öregúr. Tucatnyian kérték még ugyanezt, s a városka tiszteletre méltó tüzeléstechnikai szakembere tompa hangon sorolta a tippeket a szilveszteri maszk alól. A szerencsevadászok még akkor is a kezét szorongatták, amikor az üvegablak felé indult. Amikor odaért, intett egyet, hogy most ő következik, mire az úri közönség illedelmesen elfordult. A parányi kalitkában ülő szelvényárus hölgy csak annyit látott, hogy egy hosszú nyelű, fekete szőrű, kefének látszó tárgy mered rá. Majd, hogy a talpig fekete ember a szájához emeli a mutatóujját, s pisszent egyet.- Ide az összes pénzt! - suttogta, s a nyomaték kedvéért megérintette a vállán pihenő kaparóvasat. - Ha csöndben marad, nem lesz bántódása! A totózó alkalmazottja bénul- tan bámult rá, majd számolatla- nul tolta elé a vaskos kötegeket. Kormos Kolos nyugodt tempóban süllyesztette el valamennyit a szétosztogatott reklámbankók helyére, majd távozni készült.- Volt szerencsém! - szólt vissza udvariasan az ajtóból. Odakint pillanatok alatt elnyelte a sötétség. A rendőrség ügyeletes tisztje éppen fel akart hajtani egy pohár Kölyök-pezsgőt, mert csak ezt engedélyezte a testület ünnepi szolgálati szabályzata, amikor csengett a telefon.- Egy álarcos kéményseprő... - hebegte a zaklatott hívó. - A totó- zóban..., nála van a pénz...- ...Tudom, tudom, köszönjük a bejelentést - mondta unottan a százados, majd letette a kagylót és a fejét csóválva arra gondolt, hogy mi mindent ki nem találnak azok a híg agyú reklámosok. Aztán megemelte a poharát. - No, akkor búék...! I 4 Meghozza a reményt is az új év
