Heves Megyei Hírlap, 2009. december (20. évfolyam, 281-305. szám)
2009-12-17 / 295. szám
HEVES MEGYEI HÍRLAP - 2009. DECEMBER 17., CSÜTÖRTÖK Újságírás: megj | a hátrányok sem Az újságírónak nincs ünnep. Ha például karácsony után megjelenik az újság, neki december 26- án már benn kell lennie a munkahelyén. A mobilt sohasem kapcsolhatja ki. Nincsen olyan haverokkal való síelés vagy esküvőn való részvétel, amikor meg ne csörrenne a telefon - többek között ezeket is megtudhattuk múlt kedden délután, amikor eleget tettünk a Heves Megyei Hírlap meghívásának az egri Trinitárius utcai szerkesztőségben. Kilencedikes koromban kezdtem el írni a Séta rovatba, mivel mindig is közel állt hozzám az újságírás, és ezzel együtt a fogalmazás. Az irodalomtanárom hirdette ki az osztályunkban, hogy van lehetőség cikkeket küldeni a Hírlapba, én pedig kaptam az alkalmon, és amikor először megjelent egy írásom, egy régi álom vált valóra. Az azóta eltelt idő alatt még számos írást láthattam viszont az újság hasábjain, nemcsak az enyémet, de barátaimét is. Idén májusban pedig a szerkesztőségbe is ellátogathattunk társaimmal, ahol igen sok érdekességet tudtunk meg az újságírók, szerkesztők hivatásáról. Megnéztük, hogyan készülnek a cikkek, a tördelés, az oldalak, és hogy mennyi mindenre kell figyelni egyszerre. Számos írást láthattam viszont az újság Nemrég pedig újra ellátogattunk a szerkesztőségbe, igaz, most kicsit más célból. Juhász Marianna, a rovat szerkesztője és Varga Ottó főszerkesztő fogadott minket, szilágyisokat és az EKF tanulóit. Megköszönték a program alatt beküldött munkáinkat, és elbeszélgettünk kicsit az újságírói pályáról. Engem az is érdekelt, hogy miután elvégeztük az egyetemet, főiskolát, és megszereztük az ehhez a munkához szükséges képesítést, mi a további teendő. Kérdésemre a válasz az volt, hogy ilyenkor bátran, nyíltan be kell menni egy szerkesztőségbe, és a „fejes” elé kell állni: „Frissen végeztem az egyetemen, szeretnék itt újságíróként elhelyezkedni”- és állítólag erre egyetlen főszerkesztő sem tud nemet mondani. Az újságírói hivatás esetleges hátrányai kicsit elbizonytalanítottak, hiszen mint hallottuk, nem könnyű összeegyeztetni a magánéletet és a munkát, de tervezéssel minden megvalósítható. Viszont örömmel hallottam azt, hogy nyáron indul gyakorlat a Hírlapnál, és erre szívesen jelentkeznék. Szívesen kipróbálnám, mennyire bírom az ott megszokott munkatempót, és sikerül-e teljesítenem a feladatokat, amiket majd rám bíznak. A múlt heti találkozás végén többünket megjutalmaztak egy- egy értékes könyvutalvánnyal. Úgy gondolom, jó döntést hoztam azzal, hogy az újságírást céloztam meg, mint jövőbeni szakmát. ■ Bezzeg Klaudia Szilágyi Erzsébet Gimnázium Jobb adni, mint kapni segítség Az intézet csak egy szűk tér a családhoz képest Nem könnyű azoknak a szülőknek a sorsa, akik fogyatékkal élő gyermeket nevelnek. Mégis van, aki önként vállalkozik, hogy amennyire lehet, segítsen. Besenyei Noémi egy olyan bentlakásos intézet fiatal munkatársa, ahol sérült gyerekeket gondoznak. Azt, hogy Noémi igazán szívügyének tekinti a munkáját, mi sem bizonyítja jobban, mint hogy rendszeresen hazaviszi az intézet egyik fiatal lakóját, Sz. Á.-t, egy nyolcéves fiút, aki szellemileg és testileg is sérült.- Szerinted miért fontos külön foglalkozni a beteg gyerekekkel?- Mert ha nem így tennénk, nem tudnának úgy fejlődni, ahogy kell. Ők igénylik a rendszerességet, a nyugodt, szeretetteljes légkört, és hangsúlyosabban reagálnak szinte mindenre. Emellett jóval több szeretetet adnak vissza, mint amennyit kapnak. Ilyenkor nagyon bújósakká válnak. Ha csak kedvesen szólok hozzájuk, azt már nagy hálával köszönik meg.- Áldozat számodra az, ha hazaviszed Á.-t?- Nem, mert én is gazdagabb leszek tőle. Megtudok magamról olyan tulajdonságokat, amiket előtte nem. Nem is kötelesség, mert szeretem Á.-t, és örülök, ha több időt tölthetünk el kettesben. Ezért nekem fontos bensőségesebb, családias környezetben együtt lenni vele. Úgy érzem, lassan olyan lesz ez, mint egy „anya-fia” kapcsolat. És ahogyan a szülő a gyerekével, én is jobban szeretek vele kettesben lenni, mint másokkal körülvéve. így akkor kelünk, amikor nekünk tetszik, lustálkodhatunk, nézhetjük a tévét reggelente. Neki is jobb, mert az intézetben kilencen vannak egy szobában. Otthon pedig családtagként kezeljük.- Miért pont őt választottad?- Talán a személyisége volt meghatározó. Ő egy öntörvényű, akaratos gyerek. De természetesen vannak pozitív tulajdonságai is. A maga módján nagyon jó a humorérzéke és a kifejezőkészsége. Szép arcú, betegségéhez képest értelmes, ezért esett rá a választásom.- Milyen jelekből tudod, ha a kisfiúnak sikerül örömet szerezned?- Ezt könnyű nála észrevenni. Ilyenkor énekel, tapsol. Ugyanakkor eléggé hisztis. A fájdalmat egyértelműen fejezi ki, akkor sír. Szavak nélkül is jól megérteti magát. Amikor másképp bánnak vele, mint ahogy megszokta, akkor átveszi mások hangulatát, sajnos néha a rosszkedvemet is. Amúgy rendetlen, szeret huncutkodni. Néha pedzegeti a határokat, hogy meddig mehet el, mennyire tud felhúzni. De alapjában véve segítőkész, barátságos. Pátyol- gatja a kisebbeket, akikkel együtt van az intézetben. Úgy bánik velük, ahogyan a gondozóktól látta. Mostanában, ahogy megismeri a világot, kezd szégyellős lenni.- Hová szoktatok eljárni?- Játszótérre, szabadtéri programokra. Szoktunk szomszédolni is, mert hasznos, ha más emberekkel is találkozik. Már elviszem bevásárolni és templomba is. Minden olyan helyre, ahova egészségesen is elvinném, így tud fejlődni, tanulni, ismerkedni a világgal.- Szorosabb lett-e a kapcsolatotok, mióta hazaviszed?- Természetesen, és várja is azokat az alkalmakat, mikor hazamegyünk. Általában két-három napig van nálunk. Otthon saját ruhái, játékai, tisztálkodószerei vannak. Karácsonykor is haza szeretném vinni. Ha nem találkozunk, már vár, kérdezgeti a gondozókat. Ebédnél ragaszkodik hozzá, hogy ott legyek vele, és jobban elalszik, ha simogatom.- Lassan itt a karácsony. Van számára különleges meglepetésed?- Az első ajándéka egy plüssmajom volt, amihez nagyon ragaszkodik, kivetíti rá az érzéseit, és mindig magával hordja. Azóta rendszeresen kap tőlem ajándékot, például ceruzát, filctollat. Most egy autós- vagy fajátékkal szeretném meglepni.- Egészségesebb lesz attól, hogy így foglalkozol vele?- Egészségesebb nem, de fejlődik, mert bár az intézet fontos, de ahhoz a világhoz képest, amit tőlem és a családomtól kap, csak egy szűk tér. Noémi példájából tanulva mi is tegyünk meg minden tőlünk telhetőt. Ne legyen ciki, ha segíteni kell az idősebbeknek vagy a gyengébbeknek, hiszen egyszer mi is kerülhetünk hasonló helyzetbe. Jó érzés szeretni, segíteni az olyat, aki nem kapna annyi szeretetet, amennyit megérdemelne. ■ Holló Anna Szilágyi Erzsébet Gimnázium KRF verseny: W [m^rníSdígnein I késő jelentkezni j A gyöngyösi Károly Róbert. Főiskola négy éve folyamatosan támogatja a középiskolások érettségire való felkészülését.'A Károly Róbert Tanulmányi Verseny az idén is folytatódik -december 7.- és 21. között. A megmérettetés olyan 12. osztályos középiskolásoknak szól, akik szeretnék kipróbálni tudásukat valamely két érettségi tárgyból - matematika, informatika, közgazdaságtan, mező- gazdasági alapismeretek, k’on nyezetvédelem és vízgazdálkodás, biológia, angol vagy német tárgyból - még a hivatalos érettségi időszak előtt. A verseny két részből álirTz első fordulót elektronikus úton bonyolítják le, ekkor 45 percdíj rendelkezésre minden teszt kitöltésére. így a diákok kényelmesen otthonról vagy sajátTff zépiskolájukból versenyezhetnek, csupán internet-kaposn1 latra van szükség. A döntőt viszont 2010. január 16-án már Gyöngyösön, á Károly Rób'elt Főiskolán tartják. ■ A feladatok többségét az interneten keresztül kell megoldani. A korábbi években több mint 400-an mérték össze tudásukat az érettségi előtti megmérettetésen, és közülük 100-an jiít^T tak be a második fordulóba. A döntőben elért eredményeik alapján a diákokat a főiskola által alapított Károly Róbert Oktató-Kutató Nonprofit iftr. egy tanéven keresztül havonta az alábbi ösztöndíjban részes^ ti, amennyiben a felsőoktatási- jelentkezési lapon a Károly Róbert Főiskolát első helyen jéícF tik meg, és oda felvételt nyernek, beiratkoznak: 1. helyezett 20 ezer forint, 2. helyezett 15 ezer forint, 3. helyezett 10 ezer forint, 4-20. helyezett 7500 forint, 21-50. helyezett ötezer forint. MinderU^ vábbi, a döntőbe behívott versenyző havonta 2500 forintot kap KRF-esként. '**V* " A megmérettetésre a tanulmányi verseny ideje alatt folyamatosán lehet regisztrálni. Ha félentkezriél , vagy csak bővebb információra van szüksége?!, akkor kattints a www.karolyrobert.hu/verseft^ index.php internetes oldalra. , Országgyűlési tudósítás, a múmia otthon maradt parlamentben Majdnem galiba lett, hogy az iskola névadóját nem vitték magukkal A félreértések elkerülése végett nem a Kossuth-féle országgyűlési beszámoló következik, hanem egy saját élményemről írok. Azt hinné az ember, hogy egy olyan fontos intézményben, mint a Parlament, műiden alkalmazottnak meg kell felelnie bizonyos feltételeknek, követelményeknek. Ilyen például a műveltség, a tudás és a szakmai rátermettség. Sajnos ez nem így van, ami már a kapuban, a névsorolvasásnál bebizonyosodott. Addig nem is volt semmi baj, amíg az iskolás csoportokat felügyelő és ellenőrző férfi oda nem ért az „e” betűhöz, és nem kezdte el keresni iskolánk névadóját, Eszter- házy Károlyt. Mivel őt semmiképp nem állt módunkban magunkkal vinni, közöltük az őrrel, hogy otthon maradt. Na már most, ez egy jó viccnek tűnhet, de nem az! Ez teljesen komoly! Te jó ég, mi várhat ránk odabent?! Az alapos biztonsági ellenőrzés után végre kezdetét vette az ismeretszerzés a Parlamentben. Az épületben a méretek magukért beszéltek, a díszítés pedig már csak hab volt a tortán. Minden gyönyörű volt. Egyetlen hibája a dolognak az idegenvezetés volt. egyméteres távolságon kivui senki nem hallott semmit vezetőnk szavaiból. Az egyik ülésteremben, ahol míg Herényi Károly képviselőre vártunk, egy munkatársa tartott kiselőadást a szemöldökéről és nem mellesleg az országgyűlésről. Igen harciasán bi- I zonygatta, mennyire haI sonlít a miénk a nyuII * gátihoz, és hogy a bulvársajtó mennyire eltorzítja a tényeket. Tulajdonképpen csak az időt húzta, míg kollégája megérkezett. A képviselő sajnos nem volt őszinte és egyenes velünk. Akármit kérdeztek tőle, a kérdésekre konkrét választ sosem adott. Ennél már csak az igazi ülésen való részvétel volt az, ami ennél a találkozásnál is jobban megdöbbentett. Állandó, szüntelen alapzaj volt a teremben. Szinte senki sem figyelt oda a másikra, de még aki akart, az sem tudott. Az egyik újságot olvasott, a másik a laptopján internetezett, a harmadik meg épp a második reggelijét fogyasztotta el. Közben pedig egymást követték olyan törvények megváltoztatásáról szóló javaslatok, melyek változást hoznak az oktatásban, a gazdaságban, a büntetőjog terén. Szavazáskor minden pártból a kinevezett „szószólók” beüvöltötték, mire voksoljanak a tagok, akik teendőjükből fel sem nézve megnyomták az adott gombot. Hát ezek az emberek döntenek a jö- vőnkről! Ennél már csak a könyvtári látogatás volt roszszabb, ahol az előadó egyszerűen nem volt képes egy épkézláb mondatot elmondani, ezzel pedig unalmassá tette az amúgy érdekes mondó- kájáL Tapasztalatszerzés céljából tökéletes volt ez az utazás, nem bántam meg a részvételt, de több okból elgondolkodtatott. ■ Nagy Alexandra EKF Gyakorló Gimnázium
