Heves Megyei Hírlap, 2009. november (20. évfolyam, 256-280. szám)

2009-11-23 / 274. szám

14 PF. 2 3- OLVASÓINK ÍRTAK HEVES MEGYEI HÍRLAP - 2009. NOVEMBER 23., HÉTFŐ Több napig dolgoztattak bennünket a nagy semmiért Okulásul szeretném az alábbi történetet megosztani a Hírlap olvasóival, hogy kerüljék el a ha­sonló helyzeteket. Mint sokan mások, jelenleg én is állást keresek, naponta kül­döm az önéletrajzomat a hirdeté­sekre. Egy héttel ezelőtt felhív­tak az egyik egri munkahelyről, hogy behívnának interjúra. Na­gyon megörültem, be is mentem. Öten várakoztunk, amikor meg­érkezett a főnök. Elmondta, hogy próbamunkára kell majd men­nünk (ami az újonnan nyíló üz­lete berendezését jelentette). Másnap nyolcán jelentkeztünk a megadott időpontban, amikor közölték, csupán két embert fog­nak alkalmazni. A munka végez­tével jelezték: még egy próbanap várható, hogy arról is meggyő­ződjenek, mennyire boldogu­lunk az üzletben a vásárlókkal. m Dolgozunk egy vadide­gen embernek, minden kompenzáció nélkül. Vonakodva, de belementünk. Mondanom se kell, hogy a máso­dik nap végén is kiderült, még egy napra is el kell menni. Akkor már kezdett bosszanta­ni a dolog. Dolgozunk egy vad­idegen embernek, minden kom­penzáció nélkül. Ráadásul töb­ben nem is egriek voltunk, há­rom napon keresztül beutazgat­tunk a saját költségünkön, végig­dolgoztuk a napot, és egy italmeg­híváson kívül mást nem is kap­tunk. Amit nagyon furcsának tar­tok, illetve tartottam, hogy sem­milyen hatóságnak nem jelentet­ték, hogy dolgoztatnak bennün­ket. Még a szüretelők esetében is jelezni kell a rokonok segítségét. Ezek után felhívtak, hogy nem engem választottak. Valószínű­leg nem is vállaltam volna, mert az utolsó próbanapon az kide­rült a számunkra, hogy blokk il­letve számla adása nem kötele­ző, sőt amíg én ott voltam, csak az kapott blokkot, aki ezt külön kérte, pedig nem kis összegek­ben vásárolgattak. Mint megtud­tam, ha ezzel „elkapnak”, engem is megbüntethetnek. Tapasztalom, hogy nagyon ne­héz ma munkát találni, de min­denkit arra biztatok, körültekin­tően járjon el, nehogy a végén neki kelljen ráfizetni a munkára. ■ L. Boglárka Mikófalva Összefogásra van szükség válságkezelés Egységes emJDorokkal kell kilépni a piacra Bíró József javaslata: készítsenek az egri borászok egy fehér- és egy vörösbor cuvée-t egységes címkével, névvel nagy tételben, olcsó áron. Az utóbbi időben mind több hír jelenik meg arról, hogy a borá­szatok legnagyobb problémája a pincékben lévő eladatlan nagy mennyiségű, jó minőségű bor. így nem marad megfelelő sza­bad kapacitás a szüret során ke­letkező újbor átvételére és táro­lására. Javaslatom, hogy készítsenek az egri borászok egy fehér- és egy vörösbor cuvée-t egységes címkével, névvel nagy tételben és olcsó áron. Minden borászat rendelkezik olyan borral, amelyik nem nyújtja a legkiemel­kedőbb minőséget. Én ebből a borból gondolom a cuvée összeállítását. Erre kétféle megoldást látok. Az egyik, hogy a részt vevő borásza­tok - együttes döntésük alap­ján - saját ma­guk állítják össze a bort, pa­lackozzák, egységes címkével látják el, a palack hátoldalán fel­tüntetik a termelő nevét és a tör­vény által elő­írtakat. Elő­nye: minden­ki maga dönti el, hogy mi­lyen fajta bor­ból állítja ösz- sze ezt a cuvée-t, az egyedi jelleg, s a gyorsabb végrehajtás. Hátrá­nya ugyanakkor, hogy az egyfaj­ta címke alatt megjelenő borok nem egyformák, a minőség nem ellenőrzött, s nincs nagy tétel belőle. A másik út, hogy az a borászat, amely eb­ben részt kí­ván venni, az általa meg­határozott mennyisé­gű és fajta fehér-, illetve vörösbort egy adott helyre lead­ja, s ott egy borászokból álló zsű­ri állítja össze a cuvée bort. (Lásd: Ezred­fordulós Bi­kavér.) Az így elkészített borból min­denki annyit kap vissza, amennyit beadott. A palackozás lehet egyénileg, illetve együtte­sen is - mindenkinek nevével el­látva, s olyan mennyiségben, amennyit a közösbe beadott. Elő­nye az egységes íz, a nagy tétel, az ellenőrzött minőség, hátránya, hogy nehezebben kivitelezhető. Mindennek célja, hogy nagy mennyiségű egységes, jó minő­ségű bor készüljön egységes megjelenés mellett, eladható, ol­csó áron. A javasolt ár fehér bor­nál 4-500, a vörösbornál 6-800 forint palackonként. Az eredmé­nyes megvalósításhoz szükséges a frappáns címke, a vonzó név- választás, de országos reklám- propagandára is szükség van: meg kell hirdetni az írott sajtó­■ A cél, hogy nagy mennyi­ségű, egységes, jó minő­ségű bor készüljön, egysé­ges megjelenés mellett, eladható, olcsó áron. ban, a televízióban, a rádióban, ezen kívül a nagy üzletláncokat is meg kell keresni. Ennek a ked­vezményes akciónak általam ja­vasolt időpontja október végétől december 31-éig, illetve a kész­let erejéig tartana. Itt elsősorban a karácsonyi vásárlási szokáso­kat kell kihasználni. A fent leírtakat a következő pénzügyi fedezet biztosításával látom megvalósíthatónak: a Bor- marketing Kft.-nél képződő 2009 második félévi Egri Borvi­dékre vonatkozó befizetések ösz- szege, amely mintegy tízmillió forint. Ezen kívül az Egri Borút Egyesület, az Egri Hegyközség, és az Egri Borvidék Hegyközsé­gi Tanácsának támogatására is lehet számítani. Úgy gondolom, hogy ha ezeket az elképzelése­ket a borászatok elfogadják, és szakmai észrevételeikkel kiegé­szítik, akkor ennek végrehajtá­sával egy nagy lépést tesznek előre boraik eladásánál. uBíró József az Egri Borút Egyesület ügyvezető titkára Utazgatás közpénzen negyvenmillió forintért? Elképesztőnek tartom azt a pa­zarlást, ami az országban folyik. Állítólag semmire nincs pénz, se az egészségügyre, se az önkor­mányzatok számára nem jut elég. De van pénz kirándulásra... A köztársasági elnök úr és a vele együtt utazó személyek a kö­zelmúltban jót kirándultak, po­tom 40 millióért. Miért kell szét­nézni a nagyvilágban az adófize­tők pénzén, amikor fontosabb dolgokra, mondhatnám alapvető dolgokra sincs pénze az ország­nak? Nyoic-ü'z évvel ezelőtt em­lékszem hasonló esetre, amikor is Torgyán József akkori minisz­ter Chilébe utazott, mert cseresz­nyét akart behozni. Kérdezem én: nem lehetne közelebbi, szomszé­dos országokkal kereskedni? Azon a bizonyos nadrágszíjon nem csak a kisembereknek kel­lene szorítani, akiknek anélkül is elég szoros már. Talán a tisztelt vezetésnek inkább lenne miből takarékoskodni! ■ Ország János Istenmezeje Számítanak az idősek tapasztalatára A közelmúltban az Idősék Hónap­ja programjaihoz csaüakozva az Óhatvani Óvodák és Általános Is­kolák 5. sz. Tagiskolájának ebéd­lőjében rendezték meg a Nyugdí­jasklubok és Idősek „Életet az Éveknek” Országos Szövetsége Heves Megyei Szervezetének Idő­sek Napi Ünnepségét Hatvanban. A köszöntő során elhangzott, hogy az idősebb korosztálynak továbbra is nagy szerepe és fel­adata van társadalmunkban, szá­mítanak a tapasztalataikra, a tü­relmükre és a megértésükre. Sánta Gyula megyei elnök el­mondta egyebek mellett azt is: ju­bileumi ünnepség is ez, hiszen az országos szövetség ez évben ünnepli megalakulásának 20 éves évfordulóját és a megye há­rom klubja alapító tagja is volt en­nek a szövetségnek. Az elmúlt időszak tapasztalainak összegzé­se után elismeréseket adtak át, majd a hatvani Naplemente Idős­klub adott hangulatos műsort. ■ Sánta Gyula Hatvan, Fecske út 15. Kincsre leltek Ipolytamócon kirándulás Egy rendhagyó időutazás részesei lettek Felújították a keresztet ünnepség Az eredetit még az 1944-es évben állíttatták Bár a meteorológia esőt jósolt, buszunk a kora reggeli órában elindult a varázslatos hely felku­tatására. Rövid két óra leforgása alatt már ott is álltunk a park bejáratánál, és szemerkélő esőben vártunk türelmetle­nül a túravezetőnkre, aki hamarosan meg­érkezett, és ízes karancssági táj­szólással ecsetelte a történelmi táj látványosságait. Nógrád megye szögletében, az Ipoly folyó közelében bújik meg földtani örökségünk gyöngyszeme, az Ipolytarnóci Ősmaradványok Természetvé­delmi Területe. Ezen az Európa Diplomás, az „ősvilág Pompejijé­nek” is nevezett területen az ős­világ 20 millió éves leleteit tár­ták fel, ezután érdeklődők za­rándokhelyéül vált ez a hely. Elindultunk te­hát a geológiai tan­ösvényen az erdő belseje felé. Időuta­zásunk során elve­zettek minket a tör­ténelem előtti múltba, az ősi ten­gerfenéktől a trópusi őserdő ma­radványain át a vulkánok belse­jéig. A bemutatóteremben lát­hattuk a közel 100 méter hosz- szú, 8 méter kerületű óriásfa megkövült maradványait, ami híressé tette Ipolytarnócot. Az óriási vetítőteremben a földtani múlt történéseit szem­léletesen mutatták be. A belé­pőnkhöz kapott háromdimenzi­ós szemüveggel, fejlett technika segítségével szinte élőben (moz­gásban) csodálhattuk meg az akkori állatvilágot. Innen távoz­va a Páris-patak völgyébe sétál­tunk le, amit mérete alapján méltán neveznek a magyarok Grand Canyon-jának. Hazafelé útba ejtettük a mátraverebélyi kegytemplomot is, ahol ki-ki elmondhatott egy- egy imát a szép napért, ihatott a Szentkút áldott vizéből is. Felejthetetlen élménnyel gaz­dagodva értünk haza, köszönet érte Somfainé Elvirának. ■ Zelei Ferencné, Eger ■ Szinte élőben csodálhattuk meg az akkori állatvilágot. Ökumenikus ünnepség keretében szentelték fel a keresztet A napokban szentelték fel azt az egri Kistályai úti felújított keresz­tet, amelyet eredetileg 1944-ben állíttatott az Angyalosi család há­lából, mert három fiuk és az édesapa sértetlenül tért vissza a II. világháborúból. (Az egyik gyermekük hősi halált halt.) A keresztet saját költségén újí­totta fel Víg Zoltán kőfaragó és élettársa, Flórián Ildikó, az öku­menikus ünnepség keretében pedig Lengyel Gyula katolikus plébános és dr. Kádár Zsolt refor­mátus püspök szentelte fel, illet­ve áldotta meg. Réti Árpád szín­művész Wass Albert „A falu ke­resztje” című versét szavalta el. ■ Markó Tamás Eger

Next

/
Thumbnails
Contents