Heves Megyei Hírlap, 2009. november (20. évfolyam, 256-280. szám)

2009-11-11 / 264. szám

14 HORIZONT HEVES MEGYEI HÍRLAP - 2009. NOVEMBER 11., SZERDA Lázasan készül a Deutsch-Kinizsi színészpár az új babára A piás, a tök és a jó csajok szuperbojz Magyar vígjáték, a 35 milliméteres film illata nélkül Ötvenkét éves hölgy váltja a lista élén a francia first ladyt Második gyermekét hordja szíve alatt a Barátok közt sorozat egy­kori Andreája. A család nagyon vigyáz arra, hogy személyes ma­radjon a babavárás. Sokáig csak a Deutsch Anita és Kinizsi Ottó közti korkülönbségen csámcso­gott a sajtó, de a pár - rácáfolva a rosszindulatú pletykákra - évek óta boldog házasságban él, és mint nemrégiben kiderült, már második gyermeküket vár­ják. A terhességet a fiatalok so­káig titkolták. A magánélet az magánélet - nem feltétlenül jó a nyilvános­ság egy ismert pár gyermeké­nek. A Deutsch-Kinizsi házas­pár is azon a véleményen van, hogy amíg lehet, lányukat meg­védik a kamerák kereszttüzétől, így Emmát sem láthattuk sűrűn a lapokban: „Szeretném, ha az ő döntése lenne, mikor, hol fény­képezik, de ehhez még nagyon kicsi. Egyébként gyönyörű és nagyon okos kislány, büszke va­gyok rá, viszont meg kell óvni a nyilvánosságtól” - meséli Anita. Emma véletlenül tudta meg, hogy testvére lesz, a nagyszülők szólták el magukat. A szülők már meg is egyeztek a jövevény nevével kapcsolatban, de a vá­lasztott név előttünk egyelőre ti­tokban marad. Emma rettentő­en boldog volt a hír hallatán, na­gyon várja a testvér érkezését: „Mindennap beszél hozzá, éne­kel neki, sőt amikor elbúcsúzik tőlem, a pocakomtól is elköszön” - mosolyog a kismama, aki Kini­zsi Ottót fantasztikus apának tartja, s csak nevet a korkülönb­séget firtató kritikákon. „Min­denben segít nekem, amiben csak tud. Fürdette, sokszor tisz­tába is tette Emmát.” Deutsch Anita egyébként je­lenleg is fiatalokkal dolgozik együtt egy médiaiskolában, amit nagyon szeret, de ennek ellené­re vágyódik a színpadra is, de úgy gondolja, az várhat. A csa­ládjával töltött időt most nyilván sokkal fontosabbnak tartja, de egy idő után szeretne visszatér­ni a színházba. ■ Az elsők között, az orszá­gos bemutató előtt láthat­ta az egri közönség Kabay Barna legújabb moziját, a Szuperbojzt az Agria Moziban. A vetítésre eljött a rendező és a sze­replő Scherer Péter is. Egres Béla- Ha a stáb nevet, az már jó jel egy vígjáték forgatásakor - mondja Kabay Barna filmrende­ző-producer, aki ismét mulatsá­gos alkotással jelentkezett a ho­ni mozikban. Pedig korábban nem erről volt ismert, sokkal in­kább a tartalmas, mély gondola­tokat, sorsokat közvetítő alkotá­sokban jeleskedett, mint például az emlékezetes Jób lázadása.- Manapság szinte lehetetlen komoly filmekre pénzt szerezni. Ha valaki forgatni akar, kényte­len könnyedebb műfajokhoz nyúlni, pedig évek óta készen van a Jób lázadásának folytatása, de képtelenség összehozni. Per­sze vígjátékot is csak komolyan szabad csinálni - teszi hozzá. A Litkai Gergely alapötletéből született alkotás - mint mondja- a stábbal, a színészekkel együtt alakult és fejlődött. Minden részt­vevő telve volt ötletekkel, a színé­szek rengeteget improvizáltak, maguk alakították így ki saját ka­raktereiket. Mindez annak volt köszönhető, hogy digitális kame­rával forgattak, ezért nem kellett spórolni a nyersanyaggal. A 35 milliméteres Kodak film illata azért nagyon hiányzott - jegyzi meg a rendező -, bár a néző eb­ből valószínűleg semmit sem vesz észre. Scherer Péter, aki egy apró, de annál hálásabb szerepben tündököl, szinte már hazajön Egerbe. Nemrég hetekig itt for­gatott Sass Tamással, sőt a Bár­ka Színházzal Mrozek Mulatsá­gát is játszották itt, amelyben - mint már annyiszor - Mucsi Zol­tán volt a partnere. Pepe és Ka­pa - így együtt ez a becenevük A Szuperbojz frontembere, Johnny G. - Bajor Imre (középen): kiégett és alkoholista, mégis helyt áll a színpadon- Kabay szerint képesek arra, hogy a forgatási szünetekben is jeleneteiket próbálják, hogy mi­re kamera elé kerülnek, tökéle­tesen üljenek a poénok. Scherer szerint Mucsi - bár igazi „tök” mindenféle zenéhez ­fantasztikusan alakítja a Szuper- bojzban a kiöregedett, homokos rockzenész feminin figuráját. Látszik, hogy már játszott női szerepet színpadon, mégpedig Jean Genet Cselédekjében, ame­lyet akkor, 1985-ben a mostani „...ez a te napod, nehogy lemaradjál!" johnny g. (bajor IMRE), a va­laha legendás rockcsászár, lá­nya (Kerekes Vica - képün­kön) unszolására visszatér ré­gi sikereinek helyszínére, Bu­dapestre. A popszakmába vi­szont nem könnyű újra beke­rülni, hacsak nem akad egy sofőrből a véletlen csinálta me­nedzser (Kolovratnik Kriszti­án), aki a hóna alá nyúl. Ám minden erőfeszítés hiábavaló, ha nem tudják meggyőzni a néhai legendás zenekar, a Superbojz tagjait, hogy ismét összeálljanak. Béla (Gesztesi Károly), Guszti (Kálloy Mol­nár Péter) és Róka (Mucsi Zoltán) nehezen adja be a derekát, ráadásul egy kibontakozó szerelem és a bombázó playback énekesnő (Stefanovics Angéla) is akadályozza a koncert megvalósu­lását, de az öreg rockerek már megállít- hatatlanok. Húsz év után újra felcsendül a nagy si­kerű dal: „.ez a te napod, nehogy lemaradjál! egri színidirektor, Csizmadia Ti­bor rendezett. Örül annak, hogy két gyönyörű és tehetséges fiatal színésznő, Kerekes Vica és Stefanovics Angéla is bemutat­kozhatott, s annak is, ahogyan Bajor Imre remekel az alkoholis­ta lecsúszott sztár szerepében. A rendező és a színész egybe­hangzóan állítja, hogy csodála­tos és tanulságos igazi nagy művészekkel dolgozni, mint ez esetben Molnár Piroska és Haumann Pé­ter. Kabay egy titkot is elárul, miszerint a két színészóriással meg­egyeztek, hogy min- |! den filmjében kap­nak szerepet. S ez az egri vetítést követő beszélgetés arra is le­hetőséget adott, hogy a rendező és Scherer hasonló megállapo­dást szentesítsen egy kézszorítással... Arculcsapásként érte Carla Brunit a franciák döntése: idén nem ő a legsikkesebb párizsi nő. Ráadásul a szavazáson egy ti­zenegy évvel idősebb vetélytár- sa győzött! Mint nemrégiben bebizonyo­sodott, véget ért egy korszak a népszerűségi listák világában, hiszen immár nem Carla Bruni Sarkozy a legsikkesebb párizsi nő! A hagyományos, esztendőről esztendőre meghirdetett szava­zás eredménye szerint ugyanis az idén Inés de la Fressange ér­demelte ki a megtisztelő címet. Pedig azt szinte az egész világ tudta, hogy a legutóbbi időkben a francia köztársasági elnök fe­lesége testesítette meg a kifino­mult ízlést és a makulátlan ele­ganciát, ami a párizsi nőt jellem­zi. Egyáltalán nem lehet csodál­kozni tehát azon, rosszulesett az eddigi listavezetőnek, hogy egy nála idősebb, ötvenkét éves nő letaszította őt a trónról. ■ A francia elnök az utób­bi időben sokat veszí­tett öröknek hitt nép­szerűségéből. Nem kétségbe vonva az arisz­tokrata származású egykori mo­dell, divattervező (teljes nevén Ines Marie Latitia Eglantine Isabelle de Seignard de la Fressange) báját és eleganciá­ját, elképzelhető, hogy a fran­ciák nem szeretett premiére dame-jukat, hanem magát Nico­las Sarkozy-t büntették tartóz­kodásukkal. A közvélemény-ku­tatások adatai szerint ugyanis a francia elnök az utóbbi időben sokat veszített öröknek hitt nép­szerűségéből. Az sem kizárt természetesen, hogy csupán Carla sztárolását unta meg a nagyközönség, hi­szen még a csapból is ő folyik, amióta ő lett az elsőszámú fran­cia nő. Azt a kézenfekvőnek tű­nő megoldást pedig, hogy Ines talán valóban sikkesebb, mint Carla, döntse el mindenki belá­tása szerint! ■ NÉGYESSY ZITA TÁRCÁJA nélkülivé vált, a jóisten a meg- tatták őket, kérve, a másik lábu- mondhatója, mikor találnak má- kát térdben behajlítva húzzák sik állást. Nem lehet finnyáskod- fel mellig. Mintha csak úgy le­ni. Ami adódik, azt kell elvállal- hetne bokát mosni, ni. Ha háttérszereplőt keresnek, Az akkor még lány asszony akkor azt kell megpróbálni. dermedten nézte, miként csinál­Bár azt nem írták a hirdetés- nak majmot magukból, engedel- ben, hogy miről szól a film. Kö- meskedve az utasításoknak a je- vetkezésképp azt sem, milyen lentkezőtársak. A függöny taka­A világhír- Nincs ben­ne semmi ördöngösség- jelenti ki határozottan az asszony, miután elol­vasta a hir­detést. - Nem kérnek olyat, ami­re ne lennél képes. A férfi hümmög. Idegen tőle mindenfajta hívság. Utál szere­pelni. Az pedig, hogy esetleg még arra is rákényszerítik, mondjon valamit közönség előtt, végképp ellenére van.- Dehogy kell megszólalnod! - nyugtatgatja az asszony. - Csak állsz majd, és csinálod, amit a többiek. Statisztát keres­nek, nem főszereplőt. Sosem volt még a férfi film- forgatáson. Külső szemlélőként sem látott ily csudát. Bezzeg az asszony. Ő már kétszer is jelent­kezett statisztaválogatásra.- Egyszer be is választottak - hetykélkedik. - A film a hatva­nas években játszódott. Egy ké­ső őszi esti epizódot vettek fel nyár derekán. Majd' meggyul­ladtam a szövetkabátban, amit rám adtak. Órákig ücsörögtünk tétlenül, vártuk, hogy besötéted­jen. Csupán annyi volt a teen­dőm, hogy sietősen átkeljek az úttesten. A filmrendező utasí­tása szerint: „mint aki iparko­dik haza”.- Ezt még sosem említetted - veti közbe a férfi.- Mert réges-rég volt - legyint az asszony. - Még lánykorom­ban történt.- És miben játszottál?- Már nem tudom.- Nem jegyezted meg a film címét, amiben szerepelsz? - hi­tetlenkedik a férfi.- Nem - mondja dacosan a fe­lesége. - Mert amikor a barátnő­imet is befírolva beültünk a mo­ziba, kiderült, hogy kivágták a jelenetemet.- Szegény Mókuskám! - érzé­kenyül el a férfi.- Pedig elhiheted: fantasztiku­san alakítottam. Úgy mentem át az úton, ahogyan nem megy át senki - bizonygatja az asszony. Miközben érzi: puhul már az ura. Ha most ügyesen csűri-csa- varja a szót, rábírhatja, hogy je­lentkezzen statisztának. Szükségük van a pénzre. Őket is elérte a válság. A férfi munka­jelenethez kell a statiszta. Csak reménykedni lehet: valami kon­szolidált epizódhoz. Nem olyas­mihez, amire - ugyancsak még lánykorában - majdnem jelent­kezett az asszony. Akkor sem tették közzé, a jelenet témája: munkásnők fürdenek műszak után. A statisztaválogatás hely­színén derült ki: vetkőzni kell. A hosszú asztal mögött nyolc férfi mustrálgatta a hármasával szólított pucér nőket: vajon al­kalmasak-e a zuhany alá. A lá­nyoknak hajolgatniuk kellett, mintha keresnék a leesett szap­pant, aztán egy lábon ácsorog­rásában állt, állig begombolkoz­va, szorongva várt, hogy ő is sor­ra kerüljön, és megkérdezhes­se: „Tessék mondani, olyan sze­rep nincs, amiben én ruhában lehetnék?” A férfiak gúnyos röhögése ha­záig zavarta. Akkor megfogadta: soha az életben nem megy töb­bé statisztaválogatásra. De ez most más. Itt ugyanis nem neki kell jelentkezni, ha­nem az urának.- Egyszer a húgom is statisz­tált - kezd újabb sztoriba az asz- szony. - A rendező pályaudva­ron kellett sorban állnia, télika­bátban, svájcisapkában, bevago- nírozásra várva. Ötödször vet­ték fel a jelenetet, amikor odalé­pett hozzá a rendező assziszten­se, és arra kérte: tűrje be a hosz- szú, hullámos haját a sapkába. Kati szót fogadott. Hanem a mö­götte sorakozó idős bácsi közbe­szólt: „Már megbocsássanak.., odafelé a zsidóknak is volt még hajuk”. A férj egykedvűen hallgatja a történetet. Felteszi a szemüve­gét és a hirdetés után nyúl.- Itt azt írják, hogy akció-víg­játékhoz keresnek statisztát - jegyzi meg mormogva.- Meglátod, szétröhögöd az agyad a forgatás alatt - nyomul az asszony. - Életed legjobb bu­lija vár rád.- Azt mondod? - kérdi meg- adóan a férfi.- De azt ám! - jelenti ki a pár­ja, s tudja, a mag elvettetett. Csakhogy a jelentkezés dátu­máig még napok vannak hátra. Addig ébren kell tartania, mi több, gerjesztenie kell a férfiban az elszántságot.- Macikám! - szól a kutyához másnap este az asszony, miköz­ben az etetőtálba borítja a ke­nyérrel dúsított rántott levest, meggyőződve arról, hogy az ura is hallja, amit mond: - Félig át­sütött bélszín lesz eztán a vacso­rád, csak kapja szárnyra apádat a világhír.- Az bizti - mosolyodik el a férj, s az asszony érzi: csatát nyert. Nem kell tovább győzköd­nie a párját. Ám hogy tartsa benne a lel­ket, az utolsó pillanatban meg ne futamodjon, elkíséri a férfit a válogatás helyszínére. Mi több, ő maga is kitölti a je­lentkezési lapot, fogja a kezében a sorszámot, míg az asszisztens elkészíti a fotót. A rendezői dön­tésről majd csak napók múltán értesítik a szerencsés kiválasz­tottakat. Elmehetnek.- A testsúlyomhoz két kilóval kevesebbet írtam - vallja be az asszony a párjának, már kinn az utcán.- Én is - nevet a férfi. - Sőt. A magasságomhoz 179 helyett 181 centit... Az asszonyban meghűl a vér.- Ez hiba volt - nyögi sápad­tan. - Gondolj csak Danny de Vitóra. Az égimeszelőknek nincs helyük Hollywoodban. t A * f » *

Next

/
Thumbnails
Contents