Heves Megyei Hírlap, 2009. október (20. évfolyam, 230-255. szám)

2009-10-22 / 248. szám

14 HEVES MEGYEI HÍRLAP - 2009. OKTÓBER 22., CSÜTÖRTÖK l & 4 SA7TÓ tí TANOtÁi 2 Jaj, Olaszország... Itáááálien élmények Verona, Velence, Burano és Murano - az olasz csodák Az egri gyakorló gimi- ben már hagyomány, hogy a végzős diákok a tanév elején elutaznak Olaszországba, hogy energiát gyűjtsenek az érettségihez. Már kilencedikes korunk óta vártuk, hogy eljuthassunk a festői szépségű Olaszország­ba. Nagy készülődés előzte meg az indulást, szülők, diá­kok és tanáraink körében egy­aránt. Röpke 14 órás út után - ami nem telt teljesen ese­ménytelenül - végre megér­keztünk Ca’Savioba. Nagy iz­galommal lerohantunk a part­ra, hogy megnézzük a tombo­ló tengert, és, hogy elfoglaljuk a játszóteret. Azonban lelke-1 sedésünket hamar elmosta az í eső, pláne mikor megláttuk el-1 ázott csomagjainkat a busz mellett pihenni. Miután elfoglaltuk a lakó­kocsikat, pár bátor vállalkozó szellemű diák félelmet nem is­merve küzdött meg a hideggel és a nagy hullámokkal, míg a többiek dokumentálták az eseményeket. Mindenesetre a jókedv még éjszaka is tartott. Másnap folytatódott a „jó idő”. Cavallinoban megismer­hettük, hogyan zajlik az élet egy igazi olasz városban, ahonnan ajándékokkal felpa­kolva tértünk vissza a kem­pingbe. Sajnos harmadnap sem mutatott változást az idő­járás, de mi mégis elindul­tunk Velencébe. Bár bokáig érő vízben jártunk, az biztos, hogy életre szóló élményeket szereztünk, hiszen még a dü­höngő időben sem vesztette el teljesen varázsát a város. Másnap reggel nagy megle­petés várt minket: hétágra sü­tött a nap. Szerencsésnek mondhatjuk magunkat, mivel a tengerpartról nézhettük vé­gig a napfelkeltét kagylógyűj­tés közben. Gyönyörű időnk volt. És a hét többi napján így is maradt. Az egész napot a tengerparton vagy a vízben töltöttük az óriási hullámok közt Réka néni válogatott, vá­ratlan támadásaitól félve. A gyakorló gimnázium végzős diákjai amikor tehették tengeren, vagy a tengerben töltötték a legtöbb időt az olaszországi kiránduláson Az Olaszországban eltöltött néhány nap alatt eljutottunk Sirmionéba is a Garda-tóhoz. Voltak közöttünk olyanok, akik a várból a gyönyörű kilá­tást vizsgálgatták, mások pe­dig a város utcáit rótták fagyi­ra vagy épp más nyalánksá­gokra, különlegességekre va­dászva. Következő állomá­sunk Verona volt, ahol meg­csodáltuk Júlia erkélyét és még a mellével is szorosabb kapcsolatba kerültünk: Ter­mészetesen azért, a „szerel­mesek falára” is felkerült pár magyar sor. Padovában pedig bekukkanthattunk a Szent Antal-székesegyházba. Már; akit beengedtek... Ki gon­dolta volna, hogy csupasz vállal és térddel nem en­ged be a temp­lomba a marcona afroamerikai szekuritis bácsi... Na, jó azért csak megoldottuk valahogy! A fá­rasztó nap után jó volt épség­ben visszatérni a szállásra, már csak azért is, mert az olasz közlekedés kicsit durva. Másnap a csoport kétfelé szakadt. Míg sokan ott marad­tak a kempingben, hogy kiél­vezhessék a jó időt a parton, addig mi egy újabb felfedező útra indultunk. Első állomá­sunk a csipkegyártásról híres Burano volt. A város az em­berben azt a benyomást kel­tette, mintha egy mesebeli he­lyen, vagy inkább egy baba­házban bandukolna. Minden ház más és más színekben ját­szott. A babarózsaszíntől a napsárgán át, egészen a legsö­tétebb zöldig, mindenfélét lát­hattunk. Itt hajóra szálltunk, és Murano szigete felé vettük az irányt. Egyébként a muránói üveg világhírű, és sajnos ezt az árak is mutat­ták. Ezek után - már csak azért is, hogy ne az a kép ma­radjon meg bennünk mennyi­re megáztunk - áthajóztunk Velencébe. Hát igen! Azért nem mindegy! így már igazán élvezhető volt a város minden mozzanata, minden kis apró részlet. Persze a turisták vi­selkedése, modora csöppet sem változott - ugyanúgy ne­künk jöttek, fellöktek bocsá­natkérés nélkül. Azonban, ez sem tántorított el attól, hogy annyi helyet nézzünk meg, amennyit csak tudunk. A szűk utcák, az eldugott kis si­kátorok, az egész várost behá­lózó csatornarendszer a gon­dolákkal egyszerűen leírha­tatlan hangulatot köl­csönzött a A homok­ból készült Ferrari nagy si­kert aratott a tengerparton napozók körében ZENE & SZÖVEG Pink már gyermekkorában el­kezdte képezni a hangiát, mivel születésekor asztmát diag­nosztizáltak nála, amitől éve­kig szenvedett. Tizenéves ko­rában kezdett el fellépni és dalszövegeket írni, melyekkel ki akarta fejezni az érzéseit. '30 Néha jó, ha tudunk szlengül értsük meg egymást! Vajon kié lesz az utolsó SZÓ? % w t iái*’ I I városnak. Bánhatják azok, akik nem jöttek, mert kima­radtak az olasz macsók má- morító varázsából. A szállá­sunkra csak délután tértünk vissza, de még úgy, hogy ma­radjon időnk elbúcsúzni a ten­gertől. A maga módján min­denki bulizással töltötte az utolsó estét. A nap nagyon korán kezdő­dött. Nemcsak nekünk, akik aludtunk azért pár órát, ha­nem főleg azoknak, ajúk ébren voltak reggelig. A lakókocsik átadása után újból megszen­vedtünk a csomagok kicipelé- sével. A hazafelé út nagyon hosszúnak tűnt, és az is volt. A szörnyen lassan eltelt idő alatt már csak egy dolog lebegett a szemünk előtt: „érjünk már haza!” A suli udvarára érve ag­gódó szülők hada rohanta meg buszainkat. Összeszedtük a csomagjainkat és a megannyi szép emlékkel, a sok mesélni- valóval felpakolva elindultunk a megszokott minden­napok felé. ■ Nagy Alexandra, Lőrincz Vivien, Ördög Csilla EKF Gyakorló Gimnázium MM _1 plnl< ___________{ I I / / Funhouse FO RRÁS: HÍRIAP-GYŰJTÉS „A szleng olyan jelenség, melyet mindenki felismer, de senki nem tud meghatározni” - szól egy szlengkutató megállapítása. Manapság, ha kimondjuk a „szleng” szót, az embereknek a fi­atalok által használt kifejezések jutnak eszükbe, amelyeket többek között az interneten használnak, használok én is. A szleng mindig is létezett, hiszen minden társadal­mi csoportnak van egy sajátos nyelvezete. Én nem látok ebben akkora problémát, ám nemrég több negatív kritikát is olvastam a tinédzser zsargonról. Ezeken el­csodálkoztam, hiszen annak, hogy rövidítéseket, esetleg más kifeje­zéseket használunk például az MSN beszélgetéseinkben, fórumo­kon, szókincsünk nem látja kárát. Beszédünk minősége nem romlik azáltal, hogy nem írunk teljes, a helyesírás szabályainak megfelelő mondatokat, amikor az interneten keresztül társalgunk. Ilyen alkalmakkor a mondanivalónk gyors közlése a cél, a folyama­tos, megszakítás nélkü­li beszélgetésen van a hangsúly. Talán ebben a helyzet­ben elnézhető, ha nem kifogásta­lan a helyesírás, illetve ha „szlen­gül” beszélünk. Ezeket összevetve nem igazán értem, miért zavarja az emberek egy részét, hiszen sem nekik, sem pedig nekünk .Hihetetlenül ntedvesazegri IBM­nem származik ebből hátrá­nyunk. Azzal viszont én is egyet­értek, hogy a túlzásba vitt szleng fülsértő, sőt idegesítő is lehet. Aki mindenféle, oda nem illő kifeje­zést használ vagánykodás céljá­ból, nem örvend na­gyobb népszerűségnek, sőt nevetségessé válhat. Végezetül, bízom ben­ne, hogy az emberek többsége jobb véle­ménnyel van a diákszlengről, mint a fentebb említett cikkek írói. Vé­leményemmel persze nem kötele­ző egyetérteni, azt javaslom, vitat­kozzunk a témáról! ■ Turn Dorottya Szilágyi Erzsébet Gimnázium Az István, a király turné végre Eger­be is ellátogatott. A Társulat fergete­ges produkciójára már az első na­pokban rohamosan fogytak a je­gyek. Nem is csoda, hisz olyan nagyszerű színészeket láthattunk, mint Feke Pál, az egri Herczeg Fló­ra vagy épp Tóth Attila, aki interjút adott nekem. ^- Minek vagy kinek a hatására jelentkeztél A Társulat válogató* sára?- Tulajdonképpen évek óta jár­tam válogatásokra, hol sikeresen, hol nem. Ez a válogatás, hála isten­nek, sikerült! Aki erre a pályáradH* ja a fejét, annak minden lehetőséget meg kell ragadnia. Mindenütt jjtt\ kelt lennie, nekem ez a vélemé­nyem. A lehetőségek elé kell menni. Senki nem fog megkeresni, hogy* „Gyere, dolgozz velem, mert hallot­tam, hogy jó énekes vagy!” Nagyim nagy a szakma, rengetegen várnaT a'TehetőSágekre.- Miben változott meg az életed A Társulat után? ­- Magyarországon az emberek legin­kább arról tudnak,, amit a tévében lát­nak, vagy az új­ságban ol-** vasnak. , Terrrfév ^•szete- sen, {ük óta ismert Mettem, sok­kal több hely­re hívnak, több barátig. tettem szert. Felbukkantak a rég eltűnt barátok is persze, akik a rrfft- sor előtt tudomást sem vettek ró­lam, és addig nem is hittek abbaq^ amit csinálok.- Hogy érzed magad a turné alatt?- Nagyon jól éreztem magam.Jó, hogy a társaimmal megismerhettük* egymást közelebbről is. Egy remek csapat jött össze,’ szinte tesívérékkö váltunk.- Láttam áz egri előadást. Szeríív' tem nagyon jól sikerült. Neked mi a véleményed? ■‘•v* * ~ Az egri bemutató az' elmúlt másfél év egyik legjobb előadja volt. Hihetetlenül kedves az itteni közönség. Jó volt érezni a szerete- tüket. A —Nagyon közvetlen embernek mertelek meg. Milyen a kapcso- * latod a rajongókkal?-— Amennyire-az időmből füffä, próbálom minden rajongómmal tar­tani a kapcsolatot. Vannak, akikjtgl néha még a hétköznapokon is talál­kozom. Minderre azért van szük­ség, mert a sikerem nagyban nekik. is köszönhető. Azt vallom, hogy a közönség mindennél fontosabb.. ..- Mit üzensz a fiataloknak? Je­lentkezzenek hasonló versenyéRV* re, mint A Társulat kiválasztása volt? - JP- Aki a színművészi pályán el: akar indulni, annak kötelessége mindenhol megmutatnia a tudóáSfc- A siker nem jön magától, tenni kell * érte. Az elvégzett munkának elíjk^ vagy utóbb meg lesz az eredménye, csak ki Feli var n i. Étiben a szakmá­ban nem elég a tehetség, a szóla­lom, hiszen nagyon sok szerencsé- ' reis szükség van. i ■ Kolman Réka EKF Gyakorló Gimnázium * i

Next

/
Thumbnails
Contents