Heves Megyei Hírlap, 2009. október (20. évfolyam, 230-255. szám)

2009-10-10 / 238. szám

2009. OKTÓBER 10., SZOMBAT - HEVES MEGYEI HÍRLAP 5 HATVAN, LŐRINCI ÉS KÖRZETE Szakácsélet pipafüsttel pish, pityu, pista Olykor hajnali kettőkor is jólesik a körmös pacal Négy évtizede villanyrezsóval kezdte a szakmát, de az ipari mennyiségű étel készítése során haladni kell a korral. Az önkormányzat és a civilek együttműködése a követendő példa A civil szervezetek és az önkor­mányzat közötti együttműködés­ről tartottak tanácskozást Rózsa- szentmártonban a Szuha-völgyi Bányászlakta Települések Szövet­sége részvételével. Nagy Tibor, a 32 borsodi települést tömörítő szövetség elnöke elmondta: azért esett a választás a mátraaljai köz­ségre, mivel itt példaértékűen gyümölcsöző a kapcsolat a civi­lek és az önkormányzat között. Sipos Jánosné rózsái polgár- mester a helyi intézmények be­mutatását követően hangsúlyoz­ta, hogy az elmúlt években civil összefogással több jelentős fej­lesztést, felújítást is megvalósí­tottak. Legutóbb a bányász em­lékház teljes rendbetételére ke­rült sor. A településen tizenhat civil szervezet működik. Vezető­ik a találkozón felvázolták tevé­kenységüket, majd kulturális műsor keretében különböző pro­dukciókkal léptek színpadra. A rendezvény keretében a Szuha- völgyiek is bemutatkoztak, a he­lyiek elé tárva tapasztalataikat. A találkozó kerekasztal-be- szélgetéssei zárult, melynek so­rán a résztvevők a civil szerveze­tek közötti kapcsolatok további fejlesztésének igényét is megfo­galmazták. ■ A mese napja a gimnáziumban is ünnep volt A hatvani Bajza József Gimnázi­umban népművészeti kiállítás nyílt a Hatvani Díszítőművésze­ti Szakkör hímzéseiből. A kiállí­tást Benedek Elek születésnap­ján dr. Varga Mária, a gimnázi­um nyugalmazott tanára nyitotta meg. Rendhagyó irodalomórát is tartottak az intézményben. A di­ákok saját készítésű plakátokkal hívogatják társaikat, tanáraikat erre a napra. A megnyitó mesét Tóth Levente Zsombor mondta el, aki már több díjat nyert; leg­utóbb a Benedek Elek emlékére megrendezett országos verse­nyen lett első helyezett ■ HEOL.hu A további híreket, információkat és képgalériákat a térségből keresse a HEOLhu hírportálon. Első fogásnak zöldségle­ves, másodiknak marha- pörkölt csőtésztával és vegyes savanyúsággal - nem bonyolították túl a hatvani kórház legesleg­első menüjét az 1968-as januári nyitáskor. Litya László Maka István szakács arra is em­lékszik, hogy villanyrezsón főz­ték az első adagokat. Persze, ezerkétszáz főre ma már aligha lehetne lelkesedésből rezsózni. Salgótarjánból ugyan már nem kell a meleg ebédet ide, a messzi Hatvanba szállítani - mint a hospinvestes időkben -, de egy­előre még mindig nem a helyi konyhán készül a sokféle diétás menüsor, hanem az 5-ös tagisko­la után most a Damjanich tanin­tézetben. Igaz, ami igaz, saját ké­szítésben. Maka úr - aki hat kór­házigazgatót szolgált ki - reméli, hogy karácsonyi nyugdíjazásáig újra visszakapja „központi főző” jelzőjét mostani tálalókonyhájuk. Öt év híján fél évszázados - egy­azon cégbélyegzővel fémjelzett - munkaviszonnyal a háta mögött mi másban is reménykedhetne d egy derék szakácsember, ha már | a végítéletig való szolgálatos fő- zőcskézés nem adathat meg neki. Megadatik-e vagy sem, akár hajnali 2-kor képes magának összerántani egy körmös pacalt vagy egy bográcsos csirkepör­költet - dacolva idestova tízéves gyomorműtétjével. Szó mégsem érheti a háza elejét: erős dohá­nyos mivoltát felhagyva mosta­nában már csak vaníliás pipa­füstöt ereget. De nehogy azt higgye valaki, hogy Maka úr csak a maga gyomrára gondol. Unokáinak is bármikor kész ösz- szedobni kedvenceiket - Dávi- déknak a régi parasztételeket, ha hatvani barátaival kiugranak babettázni a „tata” rózsaszent- mártoni rózsakertes házához, a vércseétkű Kornélnak a húso­kat hússal, néha kevéske krump- lipürével, és a szépreményű Ketrinnek a répatortát vagy a sajtos pogácsát -, de mindegy is, csak máj meg gomba ne legyen, a hajdani bébiétel-majszolás ugyanis egy életre kimondatta rájuk a nemet. Mindannyian igent mondanak viszont a „tata” kutyájára, tengerimalacára, nyu­laira, papagájaira. Ahogy a gé- meskútra vagy udvari nádtetős pihenőjére is igent mondott a lá­nya, a Lőrinciben lakó virágkötő Klaudia, a hatva­ni fia, a műbútor­asztalos István, és természetesen felesége, Ró­zsa, aki mostanában már a fővá­rosból jár haza, hogy fáradságos túrógombócába tejbedarát rak száraz búzadara helyett, hogy puha legyen* Titokzatos tojásrántottája könnyű és ré­teges, mint a torta. Krumplikrokettből bármikor kész zöldségágyba helyezett „körtét” formázni. Ha pedig „lányos”zavarában netán nem tudná, mire használja a borsikaßvet, csak felüti a Romváry-féle fűszerkönyvet, és a homlokára csap: ahá, ápolónői munkája után kicsit megpihenjen otthonukban - tíz éve már nem Hatvanban, hanem Rózsában. Dolgozni még a ház ura is el-eljár néhány hétig, hó­napig. Munkatár­sai - akik közt mostanáig nem volt több férfi - egyre gyakrab­ban kérdezik: „Pisti! Lesz ilyen szóval a csombor! Hát ilyes­miket regélnek róla a kedves diétásnővérek. Meg azt, hogy délidőben végig-végig masszí­rozza valamennyiüket. Csoda- e, ha „kiskakasnak” titulál­ják a saját „szemétdomb­ján”? Igaz, igaz, mindenki­nek mindenkor megadja a tiszteletet - a vendégkört is külön-külön úgy fogadja, mintha mindegyikük király­nő vagy király lenne. az utódod, mint te?” Ő pedig - mi­előtt válaszolna - végiggondolja pipafüstös szakácséletét. Felidézi egykori mesterét, Kuti Jánost, aki a Park étteremben tanította neki a főzés tudományát. Visszagon­dol az 1967-es kórházi kezdésre a kastélyépületben, a műtétje utá­ni időkre, amikor már csak va­sárnaponként főzött, egyébként pedig henteskedett, arra, hogy a Kristály nevű gyári kastélyban is szakácskodott kiruccanáskép­pen. Válasza előtt pedig nagy le­vegőt vesz: „Hogyne lenne ilyen, mint én!” Karjával átöleli utód­ját, a mellette somolygó érettsé­gizett szakácsfiút, és csak ennyit mond: „Bemutatom Tibor baráto­mat!” Aztán amikor hazaindul, a konyhát telis-tele zengő éles hangján elköszön munkatársa­itól, a „lányoktól”. Jobb fülét he­gyezi kicsit, hogy jól hallja, vajon melyik nevén búcsúznak el tőle: Pista, Pisti vagy Pityu. S már az ajtóban éri a simogató mondat, hogy: „Isten áldjon!” mmwm Quartet-fesztivál a Városi Könyvtárban hatvan Október 12. és 16. között rendezik meg a Quar­tet Európai Víziók fesztivált a Városi Művelődési Köz­pont és Könyvtárban. Ennek keretében 12-én, hétfőn 19 órától az egri Gárdonyi Géza Színház vendégelőadására kerül sor. A társulat Visky András „Alkoholisták” című darabját mutatja be. Kedden 18 órakor nyílik meg a „Fotó­víziók” című kiállítás, 19 órától pedig rendkívüli DVD- filmklub várja az érdeklődő­ket. Csütörtökön 19 órakor kezdődik az Arco di Capric- cioso kamarazenekar kon­certje, amelynek során a kü­lönböző nemzetek zenéi csendülnek fel. Szerdán és pénteken is DVD-filmklub várja az érdeklődőket. Muzsikás énekóra lesz a Bajzában hatvan Október 12-én, hét­főn délelőtt 9 óra 50 perctől a Muzsikás együttes rendha­gyó énekórát tart a Bajza Jó­zsef Gimnáziumban. A ren­dezvényen a magyar népze­néről, hangszereinkről, ha­gyományainkról esik szó. Elismerő oklevél a polgármesternek ecséd Süki Lóránt polgár- mester a Nyugdíjasok Heves Megyei Szövetségétől meg­kapta az „Idősbarát polgár- mester” elismerő oklevelet. A községvezető - az indok­lás szerint - az idős embe­rek sorsának a javítása érde­kében kifejtett erőfeszítései­vel és a nyugdíjas mozgalom célkitűzéseinek a támogatá­sával vívta ki az adományo­zók szimpátiáját. Körzeti oldalaink heti menetrendje HÉTFŐ EGER KEDD PÉTERVÁSÁRA SZERDA HEVES. KISKÖRE CSÜTÖRTÖK FÜZESABONY PÉNTEK GYÖNGYÖS ► SZOMBAT HATVAN, LŐRINCI Az oldalt írta: Tari Ottó Fotó: Tari Ottó Cím: 3000 Hatvan, Pf. 48 Tel.: 37/540-051 e-mail: otto.tari@axelsprmger.hu ■ Unokáinak is bármi­kor kész összedobni a kedvenc ételüket. A „kiskakas" gyémánt fél krajcárja Találkozás ötven év múltával meghatódva Volt, aki Kanadából jött haza az eseményre A rózsaszentmártoni iskola 1959-ben végzett növendékei ta­lálkoztak az elmúlt szombaton. A szétszóródott társak - Kana­dáig nyúló - felkutatását és a szervezést két lelkes volt diák, Mészárosné Kalyó Erzsébet és Gubis István vállalta. Megható volt, amint az öregdiákok egy­mást átölelve találgatták, kivel állnak szemben, hiszen voltak köztük olyanok is, akik ötven éve nem találkoztak. A jelenlé­vők a templomban gyertyát gyújtottak elhunyt tanáraikért és osztálytársaikért. Nevelőik közül már senki sem tudott el­jönni a találkozóra, és a hajdani diákok közül is kilencen örökre eltávoztak már. ■ A templomban. Az elhunytakért Kocsis Sándor atya mondott misét. EZT IRTA EGYKOR A Megmaradtak a régi kaptafánál? A Duna Cipőgyár hatvani gyár­egységében minden évben egy­szerre veszik ki a szabadságu­kat a dolgozók. Ez idő alatt nagy karbantartási munkák folynak. Idén július 18-tól augusztus 4-ig tartott a „szünet” Kerekharasz- ton, amikor is Árvái József tmk- vezető irányításával a futószala­gokat, gépeket sorra átvizsgál­ták, kijavították. Most már teljes kapacitással dolgozik a gyár. Tőkés exportra, NSZK-rendelésre készítenek le­ányka- és fiúcsizmákat. A nagy leállásig mindhárom reláció­ban határidőre tudták teljesíte­ni a különböző szállításokat: a nyugatnémet partnereknek például 39 ezer pár téli jellegű lábbelit „postáztak”, a szovjet exportot túlteljesítették, a mini­mális belföldi megrendelést is könnyedén kielégítették. A ha­zai piac felvevőképessége ugyanis - a korábbi évekhez vi­szonyítva - lényegesen csök­kent. Gábor András műszaki igazgató szerint telítettek a nagykereskedelmi raktárak, miután Kínából nagy mennyi­ségű női és leánykacipő került hazánkba, az itteni termékek­nél lényegesen olcsóbb áron. Épp ezért a tőkés, valamint a szovjet exporttevékenységüket kell fokozniuk, ha talpon akar­nak maradni. A gyár a felső­rész-ellátottság biztosítása vé­gett három helyen - Nagyköké­nyesen, Dányban és Kókán - bérmunkaegységeket működ­tet. Ezek éves kapacitása 200-210ezerpár, amelyet hely- lyel-közzel teljesítenek is. Most álltak sorompóba a Damjanich szakmunkásképző intézetben idén végzett fiatalok, szám sze­rint tizenketten, akik a felső­részkészítőben, illetve az újon­nan létrehozott szabászati rész­legben vették fel a munkát. Könnyen, gyorsan illeszkedtek be a kerekharaszti kollektívá­ba, s remélhetőleg meg is ma­radnak a „kaptafánál”. (1986. augusztus 28.) « A

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents