Heves Megyei Hírlap, 2009. szeptember (20. évfolyam, 204-228. szám)
2009-09-25 / 225. szám
4 HEVES MEGYEI HÍRLAP - 2009. SZEPTEMBER 25., PÉNTEK A NAP TÉMÁJA korrupció Külföldön is van állami támogatás, de inkább magánadományok gazdagítják a kasszát - Megmondják, kitől mekkora összeget fogadhatnak el - A politikai hirdetések tilalma előnyös MAGÁNZSEBEKBE VÁNDORLÓ PÁRTPÉNZ A pártfinanszírozás az egész világon aggályokat vet fel, ezért újabb és újabb szabályok jelennek meg. Magyarországon viszont a pártpénzek ugyanis nem mindig a pártoknál kötnek ki. Havas András Meg kell vennünk az ügyészt, aztán azt csinálja majd, amit mi mondunk neki... Nos, ez a gondolat - legalábbis reményeink szerint - nem a mai Magyarországon merül fel. Az ötlet Móricz Zsigmond Rokonok című regénye kapcsán juthat eszünkbe, ám kétségtelen: ő és például Mikszáth több művet is írt a politikai korrupció témakörében. Remek írásaik az akkori hazai valóságot mutatták be, ugyanakkor látható, hogy ebben a tekintetben hagyományaink tovább élnek. Hiszen amikor Chikán Attila, a Fidesz-kormány egykori gazdasági minisztere, elismert közgazdászprofesszor azt mondta, addig nem lesz semmi eredménye a korrupció elleni harcnak, amíg nem alkotunk szigorú szabályokat a pártfinanszírozás területén, tudta, mit beszél mint szakember, és mint egykori politikus. Természetesen nem magyar speciális jelenség, hogy bizonyos pénzek ellenőrizetlenül és a nyilvánosság kizárásával landolnak a pártkasszákban annak érdekében, hogy a politika később meghálálja a támogatást: rengeteg ilyen esetről tudunk. Kohl német kancellár pártjának finanszírozásáról, a titkos listákról, vagy éppen az egykori brit kormányfő, Blair hírhedtté vált Forma-l-es botrányáról. Mint emlékezetes, Bernie Ecclestone, az utazó cirkusz tulajdonosa egymillió fonttal támogatta a későbbi győztes Munkáspárt kampányát, majd utóbb kiderült, az angol futamon a kormány egy éven át továbbra is engedélyezi a cigaretta reklámozását a pályán. Nem volt nehéz összehozni a két dolgot, így aztán a felháborodás miatt a párt visszafizette az egész támogatás összegét, annak ellenére, hogy semmilyen törvénytelenség nem történt. Éppen ezt követően merült fel a finanszírozás szabályozása, többek között az, hogy egy összeghatár felett nyilvánosságra kell hozni a támogató nevét. Habár a pártfinanszírozás és a korrupció fogalma a nyugati világban kevésbé forrt össze, a szabályozás ott is állandó figyelmet igényel. Az európai országokban általánosan elfogadott gyakorlat szerint a pártok támogatást kapnak az állami költségvetéstől, ennek konkrét formái az egyes államokban eltérőek. Az Európai Választási Szakértők Egyesületének (ACEEEO) tanulmányából kiderül, Nagy-Bri- tanniában például minimális a költségvetési segítség, míg Németországban a pártok kiadásainak nagy hányadát finanszírozza az állam. Abban viszont minden szabályozás egységes, hogy ez a pénz csak kiegészítő jellegű lehet, a kiadások döntő részét a pártoknak a magánszférából (adományokból, tagdíjakból) kell fedezniük. (Nyilvánvalóan ez lehet az az egyik fontos elv, amelyet a hazai korrupció visszaszorítása érdekében a törvényhozóknak követniük kellene.) A törvények mindenütt részletesen meghatározzák, hogy a pártok kiktől nem fogadhatnak el adományokat. Ezek körében első helyen említik a külföldieket, akiktől a felajánlás elfogadása - Olaszországot kivéve - mindenütt tiltott. A német törvény egyrészt általános szabályként rögzíti, hogy nem fogadható el olyan adomány, amelyet felismerhető módon gazdasági vagy politikai előny reményében nyújtottak, másrészt felsorolja azon szervezeteknek a körét, amelyektől nem szabad pénzt elfogadni. Ilyenek a pártok parlamenti frakciói (vagyis a frakciók működéséhez biztosított támogatást nem lehet kampánycélokra fordítani), vagy a közösségi, jótékonysági és egyházi célú szervezetek. Ugyancsak kiterjed a tilalom a parlament és a helyi tanácsok tagjaira és a pártok tisztségviselőire. Nagy-Britan- niában a részvénytársaságok csak akkor támogathatnak pártokat, ha azt a részvényesek előzetesen jóváhagyták. Szabályok tehát - amúgy - léteznek. De térjünk vissza Móricz és Mikszáth Magyarországához! A Transparency International által közzétett korrupció-érzékelési index szerint tavaly Magyar- országon romlott a helyzet, és így az ország a 39. helyről a 47. helyre csúszott vissza a 180 államot tartalmazó listán. A Corvinus Egyetemen külön is kutatják ezt a témakört: szakembereik szerint a nyilvánosságra került visszaélések között egyre nagyobb arányban vannak „többszereplős, láncba szerveződő korrupciós esetek”, ami alapján arra következtetnek, hogy „a korrupciós ügyletek egyre inkább mutatják az intézményesülés jegyeit”. A legtipikusabb technikák eléggé ismertek, bár a dolog természetéből fakadóan nevek, esetek, cégnevek, pártok nevei nemigen hangzanak el. Kis túlzással azt is mondhatnánk: a híradásokat nézve már-már úgy tűnik, hogy a hazai politikai korrupció legfontosabb és legjellegzetesebb alakja egy Zuschlag nevű ember. Nem tudni, miért pont őt választották ki erre a szerepre, de nyilván ennek is megvan az oka, ugyanis valószínű, hogy ilyen trükköket, akciókat százával, ezrével követnek el nap mint nap. Ez egy pártok által elfogadott gyakorlat: állami támogatások átirányítása, kampányok támogatására. És ez nem egy magányos műfaj. Nos, néhány tipikus módszer, csak úgy vázlatosan. Közbeszerzések. Utak építése, informatikai beruházások, felújítások. A beszámolók minimum tízszázalékos csúszópénzről szólnak, amelyeket aztán különféle technikákkal juttatnak el a megfelelő helyekre, nehezen ellenőrizhető munkák (tanácsadás, tanulmányok írása) formájában. Állami pénzek átforgatása. Az előbb említett Zuschlag-ügy mintájára az úgynevezett pártközeli ifjúsági szervezetek állami támogatást kapnak továbbképzések, találkozók, fesztiválok szervezésére. Ezek papíron meg is történnek, ám sok rendezvény elmarad vagy szerényebb keretek között zajlik, persze a számlán a „megfelelő” összeg szerepel. Pályáztatás. Már a kiírás előtt megvan a győztes, akit arra kérnek, hogy szerezzen maga mellé két baráti jelentkezőt, s mondjuk hármójuk közül ő lesz a győztes. Az alibi jelentkezők legtöbbször nem kapnak ellenértékként semmit, ám a legközelebbi alkalomnál cserébe ők is kérhetnek majd ilyen segítséget. Különös adományok. A korrupciós pénzt valaki megkapja mint magánember, majd némi idő elteltével ez a személy, aki cseppet sem véletlenül egy párt vezetője, képviselője, arra a következtetésre jut, hogy ezt az összeget felajánlja (mint magánadományozó) az adott politikai szervezetnek. Éppen az ilyen esetek kivédésére született meg Európa több országában a fentebb idézett szabály, ami körbeírja, hogy kik nem tehetnek felajánlásokat. Igaz, ez utóbbit nyugodtan tekinthetjük kispályás módszernek, hiszen a nagy pénzek bonyolult módon, közvetítők útján csapódnak be a megfelelő helyekre. És akkor ott vannak még az állami vállalatok. Többek véleménye szerint a tíz-, illetve százmilliós végkielégítéseket sem a cégtől távozó vezetők kapják meg száz százalékban. Nehezen bizonyítható, de nagyon is köny- nyen elképzelhető: a kifizetett összeg egy része nem az ő zsebükbe vándorol. Az úgynevezett piszkos pénzek összegét igen nehéz meghatározni, de a közbeszerzések értékét figyelembe véve akár 400 milliárd- ról is szó lehet. S itt ismét meg kell állnunk egy pillanatra. A TNS Media Intelligence ügynökség szerint még a 2006-os parlamenti választási kampányban is összesen 5,5 milliárd forintot költött hirdetésekre az MSZP, a Fidesz, az SZDSZ és az MDF. Ez is jóval több annál, mint amennyit a törvény megengedne számukra, de közelébe se ér a becsült korrupciós összegnek. Bauer Tamás közgazdász, aki 18 évig volt a szabad demokraták parlamenti képviselője, a napokban egy tévés vitaműsorban megjegyezte: a hazai pártok nagyjából 30 milliárdot „lopnak össze” évente ilyen célokra. De hová tűnik a különbség? A számok összevetéséből világosan kiderül, hogy Magyarországon a lenyúlt pénzek nagyobb része nem a pártkasszákba vándorol, hanem magánzsebekbe. Ez a legnagyobb különbség a nyugati, illetve a kelet-európai gyakorlat között, és ezért is kérdés, hogy a máshol működő szabályozás nálunk, a hagyományok, az eltérő gazdasági környezet miatt sikeres lenne-e. Legalábbis alapvető változások nélkül. Végül térjünk vissza Nagy-Bri- tanniába, ahol a legnagyobb, személyhez kötődő, úgynevezett politikai korrupciós ügy a következőképpen alakult: egy vállalkozó épületet vett az államtól, hogy azt kaszinóvá alakítsa át. A kormány áldását adta az üzletre, majd amikor az új létesítmény elkészült, a vállalkozó meghívta egy háromnapos kirándulásra a miniszterelnök-helyettest. Pedig ott a repülőjegyet a politikus saját zsebből fizette. A piszkos pénzek összegét igen nehéz meghatározni., de a közbeszerzések értékét figyelembe véve akár 400 milliárdról is szó lehet. Elvben a Fidesz és az MSZP is lefaragná a pártok kampánykiadásait Dr. Nyitrai Zsolt: Javaslatunk része a kampányszámla bevezetése- A Fidesz alapállása az- fogalmazott DR. NYITRAI ZSOLT egri honatya -, hogy a pártok állami támogatása semmiképp se növekedjen, és a kampánykiadások is csökkenjenek. Javaslataik része a kampányszámla bevezetésének kezdeményezése, ami azt jelentené, hogy az Állami Számvevőszék felügyelete alatt csak erről a számláról kezdeményezhemének kampány jellegű kifizetéseket a pártok. Limitálnák a kampányid& szakot harminc napra. Megállapodnának a pártokkal, hogy csak közmédiumokban hirdetnek, kereskedelmiekben nem. Megállapítanának egy 100 millióforintos plafont az EP- kampány költségeire, s bevezetnék a „kormánystop” intézményét, ami a választási időszakban tiltaná a kormány, annak intézményei, valamint az önkormányzatok részére, hogy tájé koztató hirdetéseket adjanak fel saját tevékenységükről. török Zsolt megyei szocialista országgyűlési képviselő a pártfinanszírozási illetően az amerikai mintát követné. Az USATörök Zsolt: Betekinthessen mindenki az adományozók listájába ban átlátható a gyakorlat, mindenki betekinthet a pártoknak adományozók listájába, a pénzek, a nevek nyilvánosak. Ezáltal az állami támogatás összege is csökkenthető, bár valamennyi központi hozzájárulásra mindenképpen szükség lesz a jövőben is, főként az új, a porondra frissen felkerült politikai erők esetében. mR. M. Tilos a tévés politikai hirdetés: kevesebb pénz szükséges a választásokhoz A tömegtájékoztatási eszközök (főleg a televízió) messze a legnagyobb szerepet játsz- szák az összes reklámlehet& ség között a választási kampányban. Nagy-Britanniában például ebből a szempontból meg kell különböztetni a párt- politikai műsorokat, amelyeket egész évben közvetítenek, és a pártok választási műsorait, melyeket csak a kampány idején sugároznak a televízió- és rádiócsatornák. Ennek a szabályozásnak a lé nyege: fizetett politikai hirdetést a rádióban és televízióban tilos közvetíteni. A pártok programjainak népszerűsítése érdekében viszont a földi műsorszórású adókat arra kötelezték, hogy ingyen időt biztosítsanak a pártoknak mind a választások előtt, mind pedig azon kívül. Az állami tulajdonú BBC, valamint a műholdas csatornák önként csatlakoztak ehhez a rendszerhez. (Hagyomány például, hogy az éves költségvetés tárgyalása során a politikai szervezetek lehetőséget kapnak arra, hogy a rádióban és a televízióban fejtsék ki az ezzel kapcsolatos álláspontjukat.) Részletes szabályok rendelkeznek arról, hogy pontosan mennyi időt kaphatnak. A választási műsorok esetében ez döntően attól függ, hogy az egyes pártok hány jelöltet tudnak indítani, míg az egész évben közvetített műsoroknál a „minden 2 millió szavazat után 10 perc” elve érvényesül, azonban a kormányzó párt és a fő ellenzéki párt minden esetben azonos időt kap. A témával foglalkozó szakemberek szerint ez a megoldás mindenképpen előnyös az érintettek számára, mert nagymértékben csökkenti a kiadásaikat, ugyanakkor esélyt ad valamennyi párt számára, hogy népszerűsíthesse programját és jelöltjeit. ■ Részletes szabályok rendelkeznek arról, hogy mennyi műsoridőt kaphatnak. 1 > » t 1
