Heves Megyei Hírlap, 2009. szeptember (20. évfolyam, 204-228. szám)
2009-09-09 / 211. szám
Egykori akolhátiak és fogacsiak is eljöttek a második turisztikai információs tábla avatására a Kisköre és Pély közti akolháti temetőbe A múlt feltárásának ideje táblaavató Az utolsó akolháti tanár emberségre is okított sebességmérők kerültek a város utcáira, tereire A napokban üzembe állították azokat a térfigyelő kamerákat, amelyek mostantól kezdve Kisköre lakosainak nyugalmát hivatottak őrizni. Rögzítik a város utcáinak, tereinek forgalmát, hogy a jogszabályi előírásoknak megfelelően bűncselekmények esetén a rendőrség visszakereshesse az adatokat, ezzel segítve a nyomozást.- Nem csupán a belvárosban, hanem a ki- és bevezető utak mellé, valamint a szabad vízi strand területére is helyeztünk ki kamerákat - mondta Szén József polgármester. - Ezzel egy időben a településünkön sebességmérő táblákat is felállítottunk, hogy elősegítsük a biztonságos közlekedést. A rendszert a Tisza-tó Térségfejlesztési Tanács és a Tiszavíz Vízerőmű Kft. anyagi támogatásával sikerült megvásárolni és üzembe helyezni. A polgármester hozzátette: szándékukban áll a hálózatot tovább bővíteni és a város teljes közigazgatási területére kiterjeszteni, ennek érdekében várják a pályázati lehetőséget. ■ Önálló egységet szeretnének a Tisza-tónak Újabb állomásához érkezett a hazai vizek hasznosításának, védelmének unió által előírt tervezési folyamata: ezúttal a Tisza-tó jövőjéről tárgyaltak a kiskörei Köti-kövízig épületében a meghívott szakemberek.- A munkaanyagban négy vízgyűjtő egység - Duna, Tisza, Dráva, Balaton és 42 alegység szerepel - jelezte Fejes Lőrinc szakaszmérnök. - A Tisza-tó sajnos nem képez önálló egységet, hanem medencénként más-más alegységhez sorolták. A szakemberek szerint ez a mesterséges tó nagyon is megérdemelné, hogy önálló alegységgé váljon. Mivel erre nincs mód, ezért született az a döntés, hogy a nagykunsági alegység részeként, de nem széttagolva, hanem egységes egészként kell tekinteni a tavat. Azt is előrelépésként értékeljük, hogy a tó, • mesterséges vízfelület, így annak saját speciális viszonyaihoz kell alkalmazkodni. ■ A dél-hevesi térség múltját feltáró és dokumentáló kutatómunka második állomásán, Akolháton is turisztikai információs táblát avattak a közelmúltban. Munkatársunktól Pusztafogacs után és Szárazbő előtt Akolháton avatták fel azt a turisztikai információs táblát, amelynek létrejöttét - hasonlóan a fogacsihoz - a dél-hevesi többcélú kistérség segítette, megjelenítését Balogh Máté tervezte, történeti összegzését Szuromi Rita írta. Akolhát ma még látható temetője - Kiskörétől mintegy 8 kilométerre - a Madaras útról közelíthető meg. A szikes talaj nyár végén résnyire szárad ki, növényzete naptól perzselt. Szikkasztók és szivárgók teszik nehezen megközelíthetővé. Benne ma is jól látható, hogy az egykor Akolhátra költöző gazdálkodók temetkezési szokásaikban megőrizték messziről hozott gyökereiket, sőt a világháború véres harcait követően kilenc katonának is nyughelyét adtak itt. Godó Lajos országgyűlési képviselő, e honismereti munka támogatója felidézte, hogy az 1960-as évekig tiszanánaiak is éltek e területen, amit kettészakít a Jászsági-csatorna.- A Hortobágy szikeseire emlékeztető táj ez - mondta a honatya -, dolgos-szorgos emberek egykori lakhelye, amely a Madaras úthoz való közelségével turistákat is vonz. Évente több ezren keresik fel ezt a vidéket a madárvonulás időszakában, gyakran angol ornitológusok is megfordulnak itt. A természetvédelem jól kapcsolódik a történelemhez, amely egyesül az idei Kultúra Évében. Akolhátat épp olyan mezőgazdasággal foglalkozó emberek lakták, mint Hatrongyost, Dinnyéshátat, Hatházat. Megérdemlik, hogy az utódok emléket állítsanak nekik. Kívánom: idővel váljon valósággá az álom, hogy Fogacs, Akolhát és Szárazbő hagyományainak ápolói megtalálják egymáshoz a pusztában vezető utat. Szén József, Kisköre polgár- mestere, a dél-hevesi többcélú kistérségi társulás elnöke is HATALMASAK, SZÉLESEK Voltak egykoron az akolháti utcák. A családok többnyire önellátásra rendezkedtek be, mint több száz éve, amikor a Rákóczi- és Bocskai-szabadságharcok idején megtelepedtek itt. Százig minden tanulónak el kellett tudni számolni, ám a képességek tekintetében ebben az időben a tanárok még elmegbecsülését fejezte ki azok előtt, akik vállalták e ma még gigászinak tűnő múltőrző munkát.- Négyezer hold volt egykor Akolhát földje - idézte fel -, itt 50-60 család gazdálkodott. A tanyaszerű települések nyugalmát árasztja ez a temető, amelyet az utódok ma is gondoznak, ápolnak. Az egykori akolháti családok szétszóródtak, ám a temető, a feszület és mostantól e turisztikai információs tábla is jelenthet kötődést nagyszüle- ik múltjához. A pusztai ember küzdelme és életereje jelenik meg e helyen. A táblaavatóra elfogadta a szervezők meghívását Oláh András nyugalmazott iskolaigazgató-tanító, a két tantermes iskola utolsó tanára.- Akolháton olyan széles utcák voltak, hogy akár háromsánézőbbek voltak, időnként tettek kivételt - idézte fel oláh András (képünkön). vos is lehetett volna, ha valaki lebetonozza - emlékezett Bandi bácsi. - Szerettem ezt a tájat, az itt élő embereket, akik akkor sem sírtak, amikor a tanyavilág lassan pusztulni kezdett, de a lelkűk nagyon fájt. Akkoriban az volt a cél, hogy a gyerek legalább megtanuljon írni-olvasni és százig számolni. S persze az, ha felnő, ember legyen belőle. Legvégül már csak 23 gyerek járt az iskolába. Akolhát példája volt annak, hogyan törték derékba az addig folytonos magyar történelmet. A visszaemlékezés után stílusosan az Alföld költőjének, Petőfi Sándornak egy verse hangzott el, majd az akolhátiak koszorút helyeztek el a szépen kitakarított temető keresztjénél. Az erdőtelki Arborétum felajánlásának köszönhetően Szén József és a munkaszervezet vezetője, dr. Vincze Ferenc itt is elültették a magyar kőrisfát, majd a hely hangulatához méltóan a vendégeket libazsíros kenyérrel, vöröshagymával és pálinkával kínálták. A tábla állványát Kovács Ferenc készítette, Németh János és Kalmár Zoltán pedig szabadidejükben végezték a terület rendezését. A rendezvény végén a lassan állandóvá verbuválódó múltőrzőket Török Margit tenki polgármester hívta meg a szeptember 18-i szárazbői táblaavatásra. Kulturális témák lesznek napirenden heves Ma reggel 9 órától tartja soros ülését a hevesi önkormányzat Egyebek mellett indítvány hangzik el a nevelési-oktatási intézményekben fizetendő térítési díjakról és tandíjakról, a Képzőművészeti Közalapítvány támogatásáról és Kő Pál Kossuth-dí- jas szobrászművész munkásságáról szóló könyv kiadásáról, annak támogatásáról. Egy délután a művészetek jegyében pusztafogacs Szombaton 14 órától második alkalommal rendezik meg Fogacs napját a kápolnadombon. Az elszármazottak és a kápolna felújítását pártolók a művészetek jegyében töltik el a délutánt. Fellép Balogh András színművész, lesz jótékonysági festményárverés, a tarnamérai iskolások zenélnek, a jászszentandrási gyerekek táncolnak, végezetül pedig az Androméda együttes id. Gonda László vezetésével ad nosztalgia-koncertet. Megjelent a térség katalógusa dél-heves Pénteken 11 órakor a hevesi polgármesteri hivatalban mutatják be a Dél-Heves Gazdasága 2009 katalógust. A Heves Megyei Kereskedelmi és Iparkamara és Heves Város Önkormányzata közös kiadványának ünnepélyes ajánlása után a megye gazdasági helyzetét ismerteti dr. Bánhidy Péter, a HK1K elnöke és Fülöp Gábor, a HKIK főtitkára, majd a folyamatban lévő és tervezett fejlesztésekről szól Csáki Zsig- mond polgármester. Körzeti oldalaink heti menetrendje HÉTFŐ EGER KEDD PÉTERVÁSÁRA ► SZERDA HEVES, KISKÖRE CSÜTÖRTÖK FÜZESABONY PÉNTEK GYÖNGYÖS SZOMBAT HATVAN, LŐRINCI Az oldalt irta: Szuromi Rita Tel.: 36/513-622 e-mail: rita.szuromi@axelspring,er.hu ■ Hat uradalomból jött létre egykor Akolhát. Önellátásra rendezkedtek be a családok Harmincöt év után találkoztak osztálytársak Öröm volt ismét viszontlátniuk egymást Malinovszkij is tisztelgett emlékek Őrséget állítottak a Pazonyi Elek-kastély elé Újra együtt az osztálytársak. Sokan eljöttek, ám sajnos voltak, akikre már emlékezni is kellett. Harmincöt éves osztálytalálkozót tartottak a Tarnaörs-Boconád ÁMK tarnaörsi tagiskolájában. A meghívott egykori diákok, ma már szülők és nagyszülők 1966 és 1974 között koptatták a padokat a tanintézményben. A megjelentek először megemlékeztek elhunyt tanáraikról és diáktársaikról, majd osztály- főnöki óra keretében számoltak be az eltelt harmincöt esztendő történéseiről, életük meghatározó eseményeiről. Ezt követően vacsora mellett folytatták a múltidézést, a jó hangulatú tereferét, mely sok örömet és meglepetést is hozott a régi osztálytársaknak - derül ki Sánta Jánosné, Nyúl Mária beszámolójából. ■ A múlt héten jelent meg írás Pazonyi Elek János pusztatenki birtokosról. Unokája, dr. Bercsényi Miklós örömünkre folytatta a történetet: „Érdeklődéssel olvastam az újságban megjelent írást. Engedje meg, hogy néhány kiegészítést tegyek. A megszálló szovjet haderő katonái tiszteletben tartották, hogy nagyapám, Pazonyi Elek János felesége angol volt. A kastélyból semmit nem vittek el, sőt őrséget állítottak, és Malinovszkij marsall tisztelgő látogatást tett a kastélyban. A járási pártbizottságkezdeményezésére 1951- ben két lumpen családot költöztettek a házba, fél év múlva nagyapám és apám családját azzal az ürüggyel telepítették ki, hogy jelenlétük hátrányosan befolyásolja az ott lakó kommunista családokat. A 82 éves Elek Jánost és feleségét... az erdőtelki plébános fogadta be, apám és anyám számára két elhagyott dinnyés földkunyhót jelöltek ki a Bazsó-major határában. A járási párttitkár csak 1954 végén engedélyezte, hogy a Hevesi Szőlőkbe, az elhagyott Bra- un-féle vincellérházba költözzenek. Mindketten az egri kórházban haltak meg... Nagyapám Erdőtelken halt meg és a tenki kriptában pihen, felesége 1955-ben visszatért Angliába. Apámat az elsők között, 1993- ban rehabilitálták és tábornokká léptették elő, elismerve, hogy a Németországot megszálló angol csapatokkal külön fegyverszüneti megállapodást kötött, így a Bergen-Belsen halál- táborban sokan túlélték a háborút. Az újságban megjelent képen édesanyám és az 1944-ben hősi halált halt öcsém látható. Mögötte Zámbó István parádés kocsis, aki az első világháborúban kitüntetett huszár-szakaszvezető volt. A hintót anyám két kedvenc arab telivér kancája húzza.” Mi pedig köszönjük az értékes emlékek közzétételét! ■ ■ „Apámat az elsők között, 1993-ban rehabilitálták.” P 4 * 1