Heves Megyei Hírlap, 2009. augusztus (20. évfolyam, 179-203. szám)
2009-08-05 / 182. szám
12 HORIZONT HEVES MEGYEI HÍRLAP - 2009. AUGUSZTUS 5., SZERDA Első alkalommal háziorvos lett az emlékérem tulajdonosa Nem árt elég korán elkezdeni házimunka A kicsiknek még nem robot a segítség, hanem izgalmas játék Horton a község kulturális centrumának könyvtárában rendezték meg nemrég a Semmelweis- napi ünnepséget. Miután a gyógyítók mellett a szociális területen tevékenykedő munkatársak is ehhez a naphoz csatlakoztak, így már csaknem ötvenen vettek részt az eseményen.- Településünk önkormányzata kiemelten fontosnak tartja, hogy intézményeink munkatársai, s mindazok, akik az egészségügyben vagy a szociális ellátás területén tevékenykednek, bensőséges rendezvényen ünnepelhessék meg ezt a napot. Megérdemlik, hiszen gyakran szinte észrevétlenül, néha erőn felül dolgoznak a nehézségek ellenére is - hangsúlyozta köszöntőjében Kerek Oszkár polgármester. ■ A szociális területen dolgozók sokszor erőn felül teljesítenek. A községvezető ezután ismertette a képviselő-testület döntését a „Hort Községért” emlékérem odaítéléséről. Az elismerésről szóló dokumentumot a legutóbbi ülésen már át is adta az idei kitüntetettnek, dr. Sütő Józsefnek, a II. számú háziorvosi rendelő háziorvosának. A továbbiakban ünnepi műsor következett, amelyben fellépett a hatvani Corelli trió is. A szép dallamok és versek után lehetőség nyílt a jó hangulatú beszélgetésre is. ■ Akár szülőként tapasztalva, akár saját kamaszkorára visszatekintve mindenki tudja, hogy egyáltalán nem könnyű egy fiatalt házimunka ügyben mozgósítani. Munkatársunktól A későbbi házimunkaundort elkerülendő egészen kicsi korban be lehet szervezni a csemetét a számára veszélytelen elfoglaltságokba. Játékos formában be lehet vonni a játékok elpakolásába, a ruhák kiszedésébe a mosógépből, vagy azok válogatásába. A holmik pakolása közben a színeket, mintákat gyakorolhatja, megkeresheti a zoknik párját. A nagyobbakat már olyan komoly munkákba is be lehet vonni, mint a mosogatás. Persze nem ők fogják tisztára sikálni az ösz- szes tányért a vasárnapi családi ebéd után, de a már javarészt megtisztított edényekkel dolgozhatnak még egy kicsit. Közben megtanulnak vigyázni a dolgokra, magukévá teszik a tisztaság és a rend szeretetét. A nagyobbaknak be lehet szerezni különféle eszközöket a házimunkához, természetesen az ő méreteikhez, igényeikhez igazodva. Nem jelent óriási költséget egy kisseprű, egy kisméretű főzőcskekészlet, egy mintás saját portörlő rongy - viszont nagyon Kezdetben elég a játékok összepakolása. A későbbiekben viszont már be lehet vonni a gyerekeket az egyszerűbb házimunkába is Kakaós muffin, ami kicsikkel is megcsinálható HOZZÁVALÓK: 20 dkg liszt, fél csomag sütőpor, kakaópor, 5 dkg cukor, 3 tojás, 1,5 dl tej. 5 dkg olvasztott vaj, vagy margarin. elkészítés: A lisztet elkeverjük a sütőporral és a cukorral és 3- 4 kanál kakaóporral. Egy másik tálban a tojást simára keverjük, elkeverjük a tejjel meg az olvasztott margarinnal. Beleöntjük a lisztes keverékbe, és villával gyorsan összeforgatjuk. Az se baj, ha kicsit csomós marad. A sütőformát körülbelül kétharmadig töltjük a tésztával. Előmelegített sütőben - körülbelül 200fokon - 30 perc alatt megsül. Tűpróbával meg lehet nézni, hogy átsült-e a közepe, is. nagy örömmel fog vele serénykedni az apróság az anyja mellett. Amikor pedig csinál valamit, akkor természetesen meg kell dicsérni: nem ajánlatos mindjárt felhívni a figyelmét a hibákra, vagy kijavítani, amit csinált. Ezzel csak elvennék a kedvét, ami később részben magától is elmegy majd, legközelebb ugyanis már ő is ügyesebb lesz. Az is hasznos, ha a kicsi azt is látja, ha apa is beszáll a házimunkába, azaz abból mindenki kiveszi a részét. Mindezek nemcsak a házimunka tényéhez szoktatják a gyermeket, hanem tanulhat is közben. Kutatások bizonyítják, hogy a házimunka számos olyan mozdulatsort és ismeretet tartogat az apróságok számára, amely fejleszti készségeiket. Tapasztalatuk szerint, ha a szülők bevonják gyermeküket saját teendőik végzésébe, még televízióra sincs szükség. Együtt főzik meg a vacsorát, engedik, hogy a gyerek önmaga készítsen el egyszerű ételeket. Akaratban pedig ebben a korban még nincs hiány, hiszen számukra izgalmas, hogy egy kicsit belefolyhatnak a nagyok világába, ami nekik príma játék. A szülő részéről ehhez csak türelemre van szükség, mivel a kicsivel együtt azért némileg lassabban mennek a dolgok. Az sem elhanyagolható szempont, hogy ez az együttlét aktív formája, amikor gyermek és szülő figyel egymásra, megbeszélik, mit, hogyan csinálnak éppen. Jóleső érzés, hogy a csemete körülötte téblábol, kérdezget, és utánozza a felnőttek mozdulatait. Talán a leghelyesebb, ha megpróbálunk minél több időt együtt tölteni a családdal, ezzel a szeretetteljes közösséggel. ■ A házimunka észrevétlenül és játékosan fejleszti a gyermekeket. NEGYESSY ZITA TARCAJA Terus riénje és a szecsuáni marha- Óóó, én nem megyek ám - jelenti ki az öregasszony mindennél beszédesebb hangsúllyal: „Engem aztán ne is próbáljatok kérlelni”. Az unokahúga kényszeredetten nevetgél. Nem számított erre a meglepő határozottságra. Azt persze sejtette, hogy Terus nénje finoman szabadkozik majd: „Ugyan má', ne költséges- kedjetek, jó nekem egy szelet kenyér is.” 0 már csak ilyen. Náluk ez családi vonás. Néhai bátyja, vagyis az unokahúg apja se nézte soha semmibe az ajándékokat. Értelmetlen pénzkidobásnak vette, ha bármi aprósággal meglepték. „Megvoltam e nélkül is...”, biggyesztette le az ajkát, s hogy nyomatékot adjon szavainak, befejezte a mondatot: „..., eztán is megvolnék.”- Ugyan már! - próbál az öregasszonynál is keményebb lenni az unokahúg. - Terus nénje csak beül az autóba, a vendéglőnél meg kiszáll.- Nem megyek - makacsolja meg magát a néni. - Végre olyan jól ülök. Az unokahúg elbizonytalanodva les a párjára. A férfi kajánul vigyorog. Semmit se szól, de a szemeiből kiolvasható: az öregek már csak ilyenek. Öregje válogatja - válaszolja tekintetével az asszony. Mert például az anyja, aki éppúgy a '30-as évek elején született, mint Terus nénje, ráharapott az ötletre. Igaz, ő sem azonnal. Elébb végigszaladta a szokásos tiszteletkört, úgy tett, mintha hallani sem akarna a javaslatról, mintha ragaszkodna ahhoz, hogy ha már az egyik nap a lánya főz, úgy a másik nap majd ő készíti el az ebédet. Ritka madár náluk a sógorasszony, és ha már abból a messzi faluból eljön hozzájuk, illő, hogy mindketten ajnározzák, „kitegyenek magukért”. A városi öregasszony érvelésében nem is volt hiba. Egy pillanatig sem vitatkozott volna vele a lánya, ha nem ismerte volna a főztjét. De ismerte. Sosem volt az anyja egy mesterszakács, ám amióta a szociális étkezdéből hordja magának az ebédet, végképp kijött a gyakorlatból. Következésképp az ajánlatával, miszerint vigyék el Terus nénjét egy vendéglőbe, nemcsak őt akarta megkímélni a főzéstől, hanem önmagukat is a borítékolható fanyalgástól.- Mondj már valamit! - súgja az unokahúg sürgetve, segítség- kérőén a férjének.- Ééén? - kérdez vissza amaz, elkerekedett szemmel. Esze ágában sincs, hogy agitálni kezdje Terus nénit. Mi sem áll távolabb tőle, mint az erőszakoskodás. Egyébként is, neki eleve nem tetszett ez az egész vendéglőbe menés. „Minek húzni-vonni azt a szerencsétlen öregasszonyt?”, kérdezte a feleségét, miután az vázolta az elképzelését, s hozzátette: „Szegénykének már az utazás is megterhelő lehet.” Sehogyan sem értette a férfi, miért kell Terus néninek az egyik nap náluk, a másik nap az anyósáéknál vendégeskednie. Jönne inkább az anyós is hozzájuk, ott szépen meglehetnének, beszélgethetnének a régi dolgokról, ahogyan a sógornők szokták általában. Miért kell Terus nénit gyötörni ezzel az értelmetlen itt- ott ebédeltetéssel, itt-ott altatással? Itt is kipakolja a bőröndjét, ott is kipakolja a bőröndjét... Mással se telik az üdülése.- Tudtam, hogy ez lesz - mormog a férfi. - Előre figyelmeztettelek. A nagymamám se menne vendéglőbe. A feszült, faramuci helyzetet a városi öregasszony próbálja kezelni. Már csak azért is, mert ő aztán szót fogadott a lányának. Tartotta magát a megállapodáshoz. Nem főzött. Nincs is semmije itthon, amiből hirtelenjében ebédet varázsolhatna. Négy pár frankfurti virsli árválkodik a hűtőszekrényében. Azt viszont a holnapi reggelire vette. Hogy jóllakassa Teruskát, mielőtt majd felül a vonatra, és hazautazik a több mint kétszáz kilométerre lévő falujába.- Nagyon finoman főznek ám ott - húzza el a mézesmadzagot a városi sógornő. - ízleni fog neked is, Teruskám. Terus nénje hajthatatlan: - Nem szoktam én vendéglőbe járni - védekezik.- Nem baj, Teruskám, legalább most az egyszer megpróbálod - kapacitálja a sógornő.- De hiszen nem is jó a fogam - dobja be reményei szerint az adu ászt Terus néni.- Ugyan már - legyint a sógornő. - Nekem is csak műfogsorom van - teszi hozzá, s hogy igazolja, nem füllent,' rávicsorít.- De az enyém mozog is - mutatja Terus néni a protézisét, hogyan lötyög az ínyén. - Nem lehet ám ezzel rendesen rágni.- A kínai vendéglőben nem is kell - jelenti ki ellentmondást nem tűrően az unokahúg.- De nem ám! - bizonygatja a sógornő. - Apróra vágnak mindent. Akár egyben is lenyelheted. Terus nénje egyre tisztábban látja: „Eszerint Marika nem főzött. Nem készült rám. Nem sü- tött-főzött, ahogyan én szoktam, amikor ő jön hozzám. Minden augusztusban egy egész hétre. Most, hogy hosszú évek után végre én is rászántam magam az utazásra, csak kávéval kínál. Amitől ég a gyomrom.”- Hát akkor menjünk - adja meg magát Terus néni. Az unokahúg megkönnyebbülten sóhajt. Marika, a sógornő úgyszintén.- Azért gondoltam, hogy ide jöjjünk - mutat már a kínai vendéglőben a pultra az unokahúg -, mert itt látható, melyik étel milyen. Ha csak az étlapot tetszene olvasni, úgy nehezebb lenne a választás.- Nehéz az így is - feszeng Terus néni, miközben gusztál- gatja a kínálatot.- Csirkéjük is van, marhájuk is - mondja biztatóan a sógornő. - Melyiket szeretnéd, Teruskám? A vidéki öregasszony végképp elbizonytalanodik. „Csirkéjük?”, gondolja kétkedőn. „Sehol egy rántott comb. Itt csak ragukat látok. Ráadásul mindegyikben sárgarépa. Azt otthon sem eszem meg.”- Szereted a csípősét, Teruskám? - kérdezi Marika oly nyájasan, mintha ágyban fekvő nagybetegnek akarna étvágyat gerjeszteni.- Éppenséggel szeretem - válaszolja vállát vonogatva, meg- adóan az öregasszony.- Akkor szecsuáni marhát kérünk! - dönt kettejük helyett is Marika. A kínai vendéglős már porci- ózza is az adagokat. Ülnek az asztalnál, esznek. Pontosabban, hárman esznek. Terus nénje csak nyammog. Unott arccal forgatja a szájában a kelletlenkedve bekapott falatot.- Ugye, milyen finom? - kérdi lelkesen Marika, abban a hitben, ha ő repes, úgy majd Terus is.- Finom - hagyja rá a sógornője olyan hangsúllyal, ahogyan a Medárd utáni kitartó esőzés 20. napján jegyzi meg az ember: „még mindig esik”. Ezenközben a tányérja szélére piszkál egy barna színű, kocsonyás állagú valamit.- Az gomba - jegyzi meg az unokahúg. „Ez a csúnyaság?”, mered a számára viszolyogtató valamire az öregasszony. „Gomba volna?”, böködi hitetlenkedve. „Na hiszen.” Terus néni csak a tyúkláb- gombát ismeri, amit néhány éve, amikor még nem fájt oly elviselhetetlenül a forgója, maga is szedett harmatos hajnalokon a falu végén, a páskomban. Oda hajtotta ki a kondás is a disznókat, már amíg tartottak a faluban disznót. A páskomban annyi, de annyi apró kalapú, cérnavékony szárú gomba termett, hogy mindjárt összejött belőle egy kis- kosárnyi, ha az ember időben kiment a rétre. „De jó is volt az, tojással megsütve reggelire”, ábrándozik az öregasszony. „Meg levesnek is jó volt, ebédre. Marikáéknak is készítettem nemegyszer. Hogy ették!”- Ez meg bambuszrügy - mutatja boldogan Marika a villájára tűzött zöldséget.- Azt hittem, fehérrépa - válaszol kedvetlenül Terus nénje. - Azért is hagytam ott.- Legalább a húst edd ki belőle - nógatja a sógornő.- Nem kérem.- Pedig annyira finom.- Az. Itt látja elérkezettnek a pillanatot az unokahúg férje, hogy közbeszóljon: - A nagymamám azt mondaná erre az ételre, hogy macat.- Micsoda? - kérdi érdeklődve Terus nénje, nem ismerve a tájszó jelentését.- Azt mondaná: macat - válaszol a férfi. - Ezzel jelezné, hogy semmibe se nézi. A közelében sincs egy rendes töltött káposztának. Terus néni elneveti magát, s szeretet gyúl benne az általa nem ismert, már nem élő nagyanya iránt.- Macat ez - jegyzi meg nyomatékkai a férfi. - És még azt is mondaná nagymamám: „Vidd ezt fiam oda, ahonnan hoztad”. f t i n >
