Heves Megyei Hírlap, 2009. július (20. évfolyam, 152-178. szám)

2009-07-07 / 157. szám

2009. JÚLIUS 7., KEDD - HEVES MEGYEI HÍRLAP 5 PÉTERVÁSÁRA ÉS KÖRZETE Öt szervezetet támogathat idén Péterkén a közalapítvány A Pétervására Város Fejlődésé­ért Közalapítvány az elmúlt években több száz ezer forintot fordított a helyi civil kezdemé­nyezések, kulturális és szabad­idős tevékenységek támogatásá­ra. Az idén kiírt pályázat lezá­rult, s a napokban a pályázato­kat is elbírálták. A kuratórium elnöke, Végh István arról tájé­koztatta lapunkat, hogy ebben az esztendőben öt pályamunka érkezett, s mindegyik kedvező elbírálásban részesült. Össze­sen hatszázezer forintot osztot­tak szét az egyesületek és intéz­mények között. A diákönkormányzat az erdé­lyi és a szlovák testvérkapcsola­tok ápolására 225 ezer forintot, a Pétervásárai Ifjúsági Egyesü­let programjainak szervezésére hatvanezer forintot, a fiatal sportolók év végi jutalmazására 120 ezer forintot, a karate-szak­osztálynak ötvenezer forintot ítéltek oda, míg az Aranykapu Humán Szolgáltató Központ in­formatikai eszközök beszerzé­sére 145 ezer forintot kapott, amelyet már átutaltak számlá­jukra. ■ Élénk élet a sirokiak könyvtárában A minapi képviselő-testületi ülé­sen a helybeli kulturális intéz­mények elmúlt évi tevékenysé­gét értékelték. Bár a művelődé­si házban folyamatosan végez­tek kisebb-nagyobb felújítási munkákat, s javultak a tárgyi feltételek, a kihasználtság cse­kély. Leginkább baráti közössé­gek, civilek szerveztek itt prog­ramokat. A kiállítások, tanfo­lyamok iránt viszonylag keve­sen érdeklődnek. Jóval mozgalmasabban telt az év a könyvtárban, amelyet elő­szeretettel látogatnak főként az iskoláskorú gyermekek. Népsze­rű a mozgókönyvtári szolgálta­tás is, s a lakossági felajánlások­nak köszönhetően gyarapodott a könyvállomány. Az itt szerve­zett versenyeket is kedvezően fo­gadták. Itt találtak állandó kiál­lítási lehetőséget a helyi születé­sű Borics Pál szobrászművész műalkotásainak is. ■ Ma is a föld élteti őket portré Terpes legidősebb lakója vall a múlt világáról, a jelenről Terpes legidősebb lakója az idén 86 esztendős Horuczi Béla. A térség­ben mindenki szereti és tiszteli. Haragosa soha nem volt. Barta Katalin Drága kincs a föld. Különösen annak a parasztembernek az, aki az apjától meg a nagyapjától azt látta és azt tanulta, hogy an­nak minden centiméterét meg kell művelni. A 86 esztendős Horuczi Béla is nagyon jól tudja ezt, hiszen az idős terpesi férfi emlékeiben még most is élénken élnek azok a gyerekkori képek, amikor a község határa kora tavasszal már javában virult. Apja annak idején arra tanította, hogy a föld maga az élet, ennélfogva nem le­het vele mostohán bánni, nem szabad elhanyagolni. Évekkel ezelőtt találkoztam először Béla bácsival. Akkor el­keseredetten beszélt arról, hogy a legnagyobb bánata a művelet­len földek látványa. A gazzal bo­rított hektárokat látva elszorult a szíve. Felesége, Lenke néni akko­riban hiába kapott vissza kárpót­lásként több mint 15 hektár bir­tokot, azt idősen, gépek nélkül már nem tudták megművelni, sokáig vevő sem akadt a terület­re. Aztán egy-két éve megtörtént a csoda. Egy Erdélyből áttelepült fiatalember megvásárolta a fél terpesi határt, és gondos gazda módjára gazdálkodni kezdett azon. Az idős házaspár azóta megnyugodott. Mert a legdrá­gább kincs, a jó magyar föld vég­re értő, szerető kezekbe jutott.- Ha valaki tudja, milyen ér­ték a föld, s hogyan kell vele bán­ni, az kétségtelenül a parasztem­ber - magyarázza Béla bácsi. - Én nagyapámtól, apámtól tanul­tam meg becsülni a tulajdont. Édesapám a múlt század húszas éveiben négy esztendeig dolgo­zott Kanadában, hogy hazatérve megvehesse azt a négy hold föl­det, amely egész évben eltartot­ta a családot. Ez volt akkoriban az egyetlen megélhetési forrá­sunk. Amikor aztán felszólítot­ták, hogy adja be a közösbe a két gyönyörű lovat, a szekeret, a ko­csit, a vetőgépet, a takarmányt, nem volt más választása. Ami­kor megalakult az öt környező Terpesen Horuczi Béla és felesége nem hagyják el magukat, még ma Is megművelik kertjük minden centiméterét település közös termelőszövet­kezete, sok-sok emberrel együtt mi is ott kaptunk kenyeret. A kezdeti berzenke­dés után néhány éven belül kiderült: a szövetkezeti gaz­dálkodás eredmé­nyes. Külföldről jártak tanulmá­nyozni, miként működik a kor­szerű gazdaság, és mi tényleg büszkék voltunk a közös sike­rekre. Aztán a '90-es évek elején felszámolták az egészet, és szél­nek eresztették az embereket. A történteken már nem lehet vál­toztatni, ám a követ­kezményeken azért érdemes el­gondolkodni. Azon például, hogy Béla bácsi, mivel nem volt téesz­■ A gazzal borított hektárokat látva elszorult a szíve. A fiatalok gazdálkodás helyett elszórják a pénzt horuczi Bélát mindenki isme­ri és becsüli a faluban. Az idén 86. évét taposó, ám rend­kívüli szellemi frissességgel megáldott öregúr a rendszer- váltás előtt Fedémesen tíz, majd Terpesen újabb tíz évig irányította tanácselnökként a települést. A mai napig élénk figyelemmel kíséri a község fejlődését. Mondja, Terpes egykor virágzó, dinamikusan fejlődő falu volt, és az elmúlt években is sokat szépült a község. Szomorúnak tartja azonban, hogy az egykor han­gyaszorgalmú paraszti közös­ség szétesett. A mai fiatal, életerős fiatalemberek a pos­tásra várva tengenek-lenge- nek, s közülük sokan a játék­gépbe szórják a család egyet­len jövedelmét. Béla bácsi sze­rint őket kellene megtanítani arra, hogy legalább a saját földjüket rendben tartsák. tag, nem minősült részarány-tu­lajdonosnak sem, így nem kapott vissza egy cserépnyi földet sem a közösből. Dacára annak, hogy az alakuláskor a család minden va­gyonát be kellett szolgáltatni.- A mai napig fáj nekem ez az igazságtalanság, de hát akkor ilyen törvények voltak. Ennél is jobban bántott azonban, hogy a visszakapott földek közel tíz évig hevertek parlagon. Most, hogy végre újra őszi búza, tavaszi árpa, gyönyörű kukorica zöldell körös­körül, igazán boldog vagyok - meséli. Hatvan éve hűséges társa, Lenke néni egyetértőén bólint, majd hozzáteszi: más boldogság is van az életükben. Pedagógus lányuk Egerben tanít, vejükkel egyetértésben élnek, s Krisztián unokájuk idén szerzi meg má­soddiplomáját a debreceni egye­temen. Tanakodtak azon, hogy ők is követik a gyerekeket Eger­be, ám Béla bácsi nem tudott megbarátkozni a gondolattal.- A föld számomra ma is egyenlő az élettel - emlegeti. - Belőlem már nem lesz városi ember. HÍRSÁV Már a megszépült óvodába járhatnak istenmezeje A községben a közmunkások segítségé­vel a napokban végeztek az óvodafelújítási és kar­bantartási munkálatokkal. Rendbe tették a vizesblok­kot, kifestették az intéz­mény helyiségeit. Július kö­zepétől már a megszépült épületben fogadják a gyer­mekeket. Mercedes autót kapnak ajándékba tarnalelesz A napokban tért haza az önkormányza­ti delegáció a németorszá­gi testvértelepülésről, Brackenheimből. Itt részt vettek a helyi tűzoltó egylet 150 éves jubileumi ünnep­ségén. A vendéglátók meg­lepetést is tartogattak. A leleszieknek felajánlot­tak egy használt, de jó álla­potban lévő Mercedes típu­sú tűzoltó autót, amelyet a tervek szerint még idén el­juttatnak a kis faluba, jövő­re pedig a tervezett faluna­pon adnák át ünnepélyes keretek között. Mától látogatható a rajztanárok tárlata sírok Július 6-19. között is­mét benépesül a siroki Országh Kristóf Általános Iskola az ország különböző településein tanító rajzpeda­gógusokkal. A rajztanárok alkotótáborában idén némi­képp kevesebb művészokta­tó vesz részt. Alkotásaikból - az előző évekhez hasonló­an - idén is nyílik kiállítás. Ma délután öt órától a mű­velődési házban Székely Józsefné, a Heves Megyei Pedagógiai Intézet igazgató­ja nyitja meg a tárlatot. Körzeti oldalaink heti menetrendje HÉTFŐ EGER ► KEDD PÉTERVÁSÁRA SZERDA HEVES, KISKÖRE CSÜTÖRTÖK FÜZESABONY PÉNTEK GYÖNGYÖS SZOMBAT HATVAN, LŐRINCI Az oldalt írta: Barta Katalin Fotó: Ötvös Imre Tel.: 36/513-622 e-mail: katalin.bartaCq axelspringer.hu Harminc bogrács a tűzön főzőverseny A cserépedényben főtt káposztáért rajongtak A zsűri elnöke, Juhász Attila (képünkön) többszörös ezüstérmes olimpiai magyar bajnok ízletesnek találta a kondérokban rotyogó ételeket Bükkszéken a közelmúltban rendezték meg a polgármeste­rek főzőversenyét, amely az esős idő ellenére is minden ko­rábbinál több érdeklődőt von­zott. Mivel az eseményről közölt tudósításunkból kimaradt a dí­jazott étkek felsorolása, ezért ezennel pótoljuk azt. A zsűri a hidegkútiak csülkös- körmös pörköltjét találta a legíz- letesebbnek, míg a második he­lyezést a szajlaiak káposztás-ba­bos ragujának ítélte oda. A diósjenőiek birkapörköltje a har­madik legjobb ételnek bizonyult. A közönség díját a nádudvari csapat cserépedényben főtt töl­tött káposztája érdemelte ki. Ezt kóstolták meg a legtöbben. ■ EZT ÍRTA EGYKOR A A maskarázástól a borotválásig A népi hagyományok ápolása egyre nagyobb szerepet játszik a megye településeinek az éle­tében, így az egykori „jó paló­cok” utódai által lakott észak­hevesi részen is. Az itteni fal­vakban évszázados szokásokat örökítenek át az egymást köve­tő korosztályok. Ezek közé tar­tozik a farsanghoz kötődő mas- karázás és a borotválás. Hosszabb kutatás során sem lehetett azonban kideríteni, hogy a farsangi borotválás a kö­zépkor mely időszakában ho­nosodott meg Parádsasváron. A régi feljegyzések csak a kirá­lyok és főurak ünneplő szoká­sait örökítették meg, csupán egy néprajzi gyűjtés említi, hogy a Mátra szlovák telepítésű „hutás” községeiben még az 1960-as évek végén élő szokás volt a jellegzetes farsangi mas- karázás, amely még napjaink­ban is dívik. E sorok megjelené­se napján negyvenen kosztüm­be öltözve járják a falut. A nők férfiruhába, míg a férfiak nőibe bújnak. Lesz közöttük Hófehér­ke a 7 törpével. Ho-ho-horgász a kukacával, kalóz, Hanka, Csibészke és Rumcájsz. De a sa­játos népszokás középpontjá­ban a borbély és segédje áll, akik az útjukba kerülő férfit fá­ból faragott borotvájukkal „megtisztítják”. A segéd korálv ban liszttel, ma már púderrel és a hozzávaló kis pamacsával keni be a páciens arcát. A bor­bély elvárja, hogy az elvégzett munkáért többet fizessenek, hi­szen ebből fedezik a másnapi pampuskabált. Miközben a mester és inasa teljes komolysággal dolgozik, addig a maskarások rögtönzött jelenetekkel szórakoztatják a vendégeket. Nem irigylésre méltó a pampuskát sütők hely­zete sem. Az üveggyár egy-egy női brigádja vállalja e nehéz feladatot. Az ideutazót forralt bor és mintegy hétszáz ízletes fánk várja. (1985. február 15.) i v

Next

/
Thumbnails
Contents