Heves Megyei Hírlap, 2009. július (20. évfolyam, 152-178. szám)

2009-07-29 / 176. szám

4 PF. 2 3 HEVES MEGYEI HÍRLAP - 2009. JÚLIUS 29., SZERDA- OLVASÓINK ÍRTAK Az egerbocsiak nem feledkeztek meg egykori tanítójukról. A mostani kisdiákok szép műsorral készültek a köszöntésre. Évzáró meglepetésekkel köszönet Életem legszebb napját köszönhetem az egerbocsiaknak Nem kért, ám mégis gyorsan segítséget kapott a népdalkor Az Egri Cigány Települési Kisebb­ségi Önkormányzat képviseleté­ben Lakatos Oszkár elnök anya­gi támogatásban részesítette a fel­németi Derűs Alkony Nyugdíjas­klub egyesületét, azon belül is a hagyományőrző népdalkört. Ko­rábbi beszélgetésünk alkalmával utaltam az egyesület nehézsége­ire, valamint a nyugdíjas tagok nehéz anyagi helyzetére, illetve a kitűzött programok megvalósítá­sára. Június 6-án a Felnémeti Ha­gyományőrző Népdalkor beneve­zett a „Ködellik a Mátra” népdal­fesztiválra, amelyen országos mi­nősítő ezüst fokozatot ért el. Ezál­tal ismertebbé váltunk, így több meghívást kaptunk falunapokra, dalfesztiválokra, Ki mit tud?-ra stb. Sajnos, anyagi okok miatt minden meghívásnak nem tud­tunk, illetve nem tudunk eleget tenni. A fellépők a népviseletü­ket saját költségükön vásárolták és varratták. Erre a beszélgetésre reagált az elnök úr, majd kijelentette, hogy anyagi okok miatt az együttes működése nem kerülhet ve­szélybe. Alig telt el néhány nap, s az előzetes egyeztetés után sor került az anyagi támogatásról szóló megállapodásra. Meglepett a gyors intézkedés, egyben na­gyon jól is esett. Ezúton is szeret­ném megköszönni az egyesület, illetve a magam nevében az ön­zetlen segítséget. ■ Fekete János, az egyesület elnöke Nem unatkoznak a zellervári klub aktív tagjai Az egri zéllervári nyugdíjasklub tagjai jobb helyet nem is talál­hattak volna egy jó nyársalásra, mint a Szépasszony-völgyet. A gyönyörű környezetben, az ár­nyékos fák alatt ki-ki nyársra tűzte a szalonnáját, s egy röpke óra múlva - vidám társalgás kö­zepette - már fogyaszthattuk is a finom falatokat egy-egy pohár kitűnő bor kíséretében. Nyaran­ta több programot - kirándulá­sokat - is szerveznek a klubtag­oknak, így tartalmasán és derű­sen telnek a napok. ■ Kiss Béla Eger, Kodály Z. u. Az egerbocsi tagiskola vezetője, Dóbisz Andrásné kedves hangú meghívót hozott nekem szemé­lyesen, mondván, hogy küldetés­ben jár. Mindjárt a meghívó ele­jén szép keretben ez az idézet állt: „Legszebb emlék a szeretet, amit mások szívében hagyunk ma­gunk után.” Ezután a szívet me­lengető mondás után kíváncsian olvastam tovább a meghívót, amelyben az állt, hogy szeretettel várnak az iskola tanévzáró ünne­pélyére, amelyet június 15-én, délután négy órakor tartanak. Mondanom sem kell, hogy szí­ves-örömest mentem, hiszen ép­pen 25 éve, hogy ebből a kisisko­lából mentem nyugdíjba három Nagyon sok szép és maradandó élményben volt részünk június 6-án Esztergomban és Visegrá- don, ahol egynapos kirándulá­son vettünk részt. Zsúfolt volt a programunk, de igyekeztünk minden nevezetességet megnéz­ni, és ezt még a hűs, esős idő sem zavarta meg. Köszönjük az Agria Volánnak, hogy autóbu­évtizedes munka után. Három gyermekünk is itt végezte el a jó alapokat adó nyolc osztályt Ün­neplőbe öltözött gyerekek hada várt ránk. Nagyon változatos, szép mű­sorral leptek meg a tanító néniknek kö­szönhetően. Végül megkapták megér­demelt jutalmukat, a bizonyítványt. A legszorgalma­sabbak könyvjutalomban része­sültek. Jó volt 25 év után gyere­kek közt lenni, és visszaidézni a régmúlt időket. Ezután jött csak a nagy megle­petés. A gyerekek helyét egy nagy csapat foglalta el: negyve­szukkal kulturáltan tudtunk utazni. A kirándulás fáradságát kipi­henve készülődtünk a sarudi arató- és pogácsasütő versenyre, ahol már második alkalommal vettünk részt. Úgy érezzük, hogy a készülődés és az izgalom nem volt hiábavaló, az aratóver­seny ötödik helyezését, míg a po­nesek, ötvenesek, hatvanasok, ré­gi kedves tanítványaink, vala­mint Burgundi István polgár- mester, Hunyák Ildikó jegyző, és az iskola meg az óvo­da dolgozói: Katalin, Enikő, Emília tanító néni, Editke és Már­ta óvó néni. Meleg hangú köszöntő be­szédek hangzottak el abból az alkalomból, hogy júni­us 13-án gyémánt díszoklevelet vehettem át az egri Eszterházy Károly Főiskolán Hauser Zoltán rektor úr jóvoltából. A meghívó már sejtetett valamit, de erre a szívet melengető gyönyörűséges műsorra, erre a kedves fogadta­gácsasütő versenyen - az előző évi első helyezés után - az idén a második díjat hoztuk el. Az egész napos rendezvényen - ami színvonalas és tartalmas volt - mindannyian jól éreztük magunkat. Köszönet jár a sarudi rende­zőknek is, akik évről évre gon­doskodnak arról, hogy gördülé­tásra - 25 év után - a legmeré­szebb álmaimban sem gondol­tam, amivel az egerbocsi volt ta­nítványaink és mindenki, aki ott volt, megleptek. Életem egyik leg­szebb napja volt a június 15-e, míg élek, nem felejtem el. Emlé­keimben örökké élni fognak azoknak a szeretetet sugárzó ar­cai, akik virágokkal, meghatóan szép műsorukkal felejthetetlen­né tették ezt a napot Öreg napja­im fénypontját jelentették. Virá­gaitokkal templommá varázsol­tátok kis egri otthonomat. Ked­ves egerbocsi és távolabbról jö­vők, köszönet mindenért! ■ Vincze Zoltánná, ny. tanítónő kényén, jól szervezetten teljen el a hagyományőrzés jegyében a verseny. Nem véletlen, hogy aki egyszer részese volt egy ilyen él­ménynek, az a következő évben is szívesen kapcsolódik be a programokba. ■ Hagyományőrző és Nyugdíjasklub tagjai, Ostoros Emlékezetes, üdítő nyári programok klubélet Az ostorosi nyugdíjasok újabb élményekkel gazdagodtak m Jó volt 25 év után gyerekek közt lenni, és visszaidézni a régmúlt időket. Alaposan átvertek a tüzelő vásárlásakor Osztálytalálkozó a Civilházban élmény Volt játszótársaimmal megfiatalodtunk e napon Gondoltam a férjemmel, hogy megvesszük a téli tüzelőt avé­gett is, hogy szép napos idő van, és az esővíz a súlyát ne gyarapít­sa. Újságból kinéztünk egy ígé­retesnek tűnő hirdetést. Telefo­non megtörtént a rendelés, még aznap meg is érkeztek. Ránézés­re úgy nézett ki a rakomány, hogy a rendelt tűzifa súlya meg is van. Közelebb mentünk a ko­csihoz, és észrevettük, hogy a platója fel van emelve egy le­mezféleséggel a rakodótér fél- magasságáig, azt mondták, csu­pán azért, hogy a szénpor ne hulljon ki. Kifizettük, de gyanakvásunk bebizonyosodott, amikor meg­mértük. Tizenkét mázsával volt kevesebb. Még aznap reklamál­tunk, s az illető ígérte, hogy ki­jön és rendezzük. Azután új megoldásként elmondta, hogy már fel is adta részünkre a pénzt. Még azt is megkérdezte: „Jó lesz-e így?” Természetesen a pénz azóta sem érkezett meg. Azóta az úr­nak nem nevezhető egyén el­tűnt az „éterben”, mivel a telefo­non álnevet és címet adott meg. Azt sem tudni, hogy kinek a te­lefonján hirdette magát. Csak azért írom le negatív tapasztala­taimat, hogy ha valaki tűzreva- lót vesz, átvételkor feltétlenül nézze meg a kocsi, azaz a rako­mány alját. ■ név és cím a szerkőben Június 27-én újra találkoztak az egykori felnémeti általános isko­la 1956-ban végzett tanulói. Ez­úttal a volt községháza, az úgy­nevezett Civilház adott otthont az összejövetelnek. Jómagam alig ismertem rá a szépen felújí­tott, átalakított épületre. Amikor néhány évvel ezelőtt errefelé jár­tam, aggodalommal néztem, hogy miként válik az idő pusztí­tó áldozatává az az épület, amelyben a község hajdani elöl­járói, később tanácstagjai dön­töttek a falu sorsáról. Eger felné­meti városrészének lakói össze­fogtak, és kéréssel fordultak a helyi önkormányzathoz. Arra kérték a város vezetőit, hogy a felújítandó hajdani községházán olyan szervezetek működjenek majd, amelyek a köz javát szol­gálják. A felújítás után itt kapott helyet az öregek napközi ottho­na, valamint a Derűs Alkony Nyugdíjas Egyesület is, melynek elnöke Fekete János. Ő ajánlotta fel, hogy a Civilházban térítés- mentesen rendezhessék meg az öregdiákok találkozóját. Ráadá­sul még az élőzenét is az egyesü­leti elnök szolgáltatta. Ahogy végignézek öcsém egy­kori osztálytársain, magam is visszagondolok az elröppent év­tizedekre. Volt barátaim, játszó­társaim ma már mind nagyma­mák, nagyapák, mégis szinte megfiatalodtak ezen a napon. Most elfelejtik, hogy ropognak a megkopott csontok, fájnak az ízületek, jókedvűen énekelnek, táncolnak, tréfás történeteket mesélnek egymásnak. Egyszó­val újra diákok lettek, legalább­is lélekben. Jólesik látni ezt a kis közössé­get, amelyet nemcsak az emlé­kek, hanem az igazi barátság és a szeretet tart össze. A szomorú­ság csak néhány percig tart, amíg megemlékeznek azokról a volt osztálytársakról, akik már eltávoztak a földi életből. Ami pedig a jövőt illeti: erősen fogad­ják, hogy két év múlva, akkor már kerek évfordulót ünnepel­ve, újra találkoznak. Adja Isten, hogy így legyen! ■ Dóra Zoltán, Vác 4 1 r Élményekben Kiskörén A közelmúltban Kiskörén vendé geskedtek - Szén József polgár- mester úr jóvoltából - a Heves Megyei Önkormányzat „Örök­zöld” Nyugdíjasklubjának tagjai. A városba érkező látogató rende­zett, tiszta utcákat, virágos tere­ket, hűs parkokat láthatott, s amerre nézett, látható volt, hogy a településnek van gazdája. A polgármester úr fogadott ben­nünket a városházán, majd el­mondta, hogy a 11 éves működé se alatt a község megfelelt a város­sá fejlődés követelményeinek. Be­számolt a város különböző ren­dezvényeiről, melyet képviselőtár­saival együtt megosztva szervez. Beszélt többek között a „Tisza-tó napja” alkalmával rendezett „ke­rékasztalról”, amelyen a felnövek­vő kiskörei nemzedék is részt vett. Tájékoztatott bennünket továbbá a különböző idegenforgalmi fel­adatokról, a pályázatok eredmé nyességéről, a sportrendezvé nyékről, valamint a Vásárhelyi­napokról. Elmondta, hogy miként segítik az idős embereket, beszélt a klubfoglalkozásokról, napközi otthonos elfoglaltságaikról, kör­nyezetük rendben tartásáról. Kiemelkedő helyi rendezvény­ként említette a polgármester a „Hazalátogató” eseményeket, amelyekre meghívják a Kisköré ről elszármazottakat, s ide invitál­ják azokat is, akik kiemelkedően sokat tettek a városért, megké szönve munkájukat, s egymást köszöntve közösséget teremte­nek. További programunk a Táj­ház, a Nemzetközi Rendőrmúze­um kiállítása, valamint a vízerő- mű meglátogatása volt. A Köti- vízig Kiskörei Szakaszmérnöksé gén egy szimpatikus fiatal mér­nök adott filmvetítéssel egybeké tött tájékoztatást a beruházásról, a kezdetektől napjainkig. Ezután Kisköre Város Polgármesteri Hi­vatala vendégei voltunk a szabad strand pavilonjaiban, itt is példás rend és tisztaság fogadott ben­nünket. A remek tiszai halászlé és a túrós csusza elfogyasztása után meglátogattuk a Tájházat, ahol elődeink munkaeszközeit, kézimunkáit, korabeli berende­zéseit tekinthettük meg. Ezúton is kifejezzük köszönetünket a pol­gármester úrnak, munkatársai­nak, s azoknak a klubtársaknak, akik a szép kirándulásunk meg­szervezésében közreműködtek. ■ Fogony Ferencné nyugdíjas Jólesett a helyi védőnő embersége Nemrégiben értesítést kaptam a helyi védőnőtől, Antal Erikától, hogy ingyenes utazást biztosít az egri kórházba a mammográ­fiás vizsgálatra. Élve a lehetőség­gel, az utazás napjára szabadsá­got kértem, s a kilenc órakor in­duló csoporttal utaztam. A szer­vezés, a gondoskodás, az odafi­gyelés mindvégig kiváló volt a védőnőnek köszönhetően. Úgy gondolom, hogy sok nőtársunk vállalkozna az esetenként élet­mentő szűrésekre, ha ilyen se­gítséget kapna. Ezúton szeret­ném megköszönni a magam és utazótársaim nevében is ezt a nagyon hasznos délelőttöt. uSzilágyinéSz. Kovács Erzsébet, Mezőtárkány • i

Next

/
Thumbnails
Contents