Heves Megyei Hírlap, 2009. július (20. évfolyam, 152-178. szám)

2009-07-22 / 170. szám

2009. JÚLIUS 22., SZERDA - HEVES MEGYEI HÍRLAP 5 HEVES, KISKÖRE ÉS KÖRZETE Emlékezés az emberi tragédiákra árvizek Víz alatt állt tíz éve a dél-hevesi térség, életekért, értékekért küzdöttek Folytatás az 1. oldalról A polgármesteri hivatal udvara tüzép-teleppé alakult. A legtöb­ben megértették, egyéni ambíci­óknak nincs helye. Ám akadt olyan is, aki pénzt látott a dolog­ban, s persze olyan is, aki úgy gondolta, majd a hivatal megold­ja helyette a problémáit.- Nagyon haragudtam abban az időben a Hanyira - mesélte Ba­logh Sándorné. - Egyszer még olyan kijelentést is tettem, hogy nem érdemli meg, hogy benne le­gyen a címerünkben. Aztán idő­vel helyreállt a rend. Gönczi Mihály, Átány mostani polgármestere akkor még civil­ként élte át a kritikus egy hetet.- Éjfél körül jött át a szomszéd, hogy segítsek, mert a víz elönti a házát - idézte fel a polgármester. - Kiszaladtam, s láttam, hogy a Petőfi és a Rákóczi utak kereszte­ződése már tengerré változott. Éj­fél volt. Már napközben is lehetett látni, hogy mindenhol szivattyúz­nak, az eső meg csak esik, ám ek­kora bajra senki sem gondolt. Emlékszem, másnap már sokan aratásra készültek. A búzának csak a kalásza látszott ki a vízből. Odalett minden. Szörnyű emberi tragédiák hete volt ez a tíz évvel ezelőtti. Bedécs Elemér bácsi és Szilágyi Mihály bácsi házában 80 centiméteres víz állt, úszott a bútor, a paplan, a ruházat. Egy élet munkája veszett oda percek alatt. A falut nem lehetett megkö­zelíteni, egy hétig traktorral hord­ták a tejet és a kenyeret. Az én há­zam is 12 centimétert süllyedt, a teteje megroppant. De a legna­gyobb bajban is jó volt látni, hogy képes a falu összefogni. Mentünk menteni, gátat építeni, oda, aho­vá férfikéz kellett. Ebben az időszakban nem volt ritka, hogy a szekrény teteje tar­totta a házat. Tarnamérán nem dőlt össze egyetlen ház sem, ám komoly károk keletkeztek. Főleg az újte­lepi rész került bajba. A telepü­lés akkori jegyzője, Kovács Györgyné ma is emlékszik rá, hogy amikor félreverték a haran­got, titokban abban reményked­tek, a harangszó majd csak elűzi a felhőket.- Napokon át a hivatalban aludtunk, ki a kanapén, ki a sző­nyegen, állandó volt a készültség, a hangosbemondó szinte folya­matosan szólt, hová kell az embe­Göncz Árpád akkori köztársasági elnök is ellátogatott Dél-Hevesen Boconádra a katasztrófa napjaiban ri kéz - emlékezett vissza. - Hoz­nunk kellett nagyon nehéz dön­tést is: hogy a falu nagyobb ré­szét megvédjük, az újtelepi rész felé kellett vezetni a vizet. Az Er­zsébet úton több melléképületet elöntött a viz, állatokat kellett mentenünk. A legnagyobb öröm talán az volt, amikor a meteoroló­gia végre jelezte, nem jön több víz, és a kerteken már látszott az apadás. Annak a tragikus évnek a kitüntetettje itt is egy helybeli árvízi hajós volt: Túri Gyula.- Minket úgy ért az ár, mint de­rült égből a villámcsapás - mesél­te Török Margit, Tenk akkori és mostani polgármestere. - Ne­künk se hegyünk, se dombunk, de még egy patakocskánk sincs, mégis a település történetének ta­lán legnagyobb tragédiája zúdult A visszaemlékezők szerint a legkritikusabb pillanatok rend­szerint azok voltak, amikor egy ház megroppant, főleg éjszaka. Ilyenkor a helyszín közelében lévőknek azonnal gondoskod­ránk. Arra ugyanis nem gondol­tunk, hogy vannak mélyen fekvő területeink, ahol megáll a víz, s a Mátrából lezúduló ár épp ezeket a helyeket válassza. Utólag már tudjuk, hogy talán az autópálya niuk kellett a közművek mi­előbbi kikötéséről, a víz, a vil­lany és a gáz lekapcsolásáról, csak azután, hogy már megtör­tént az élet- és - amennyire le­hetett - vagyonmentés. A legrosszabb volt a roppanás az éjszakában megépítése is megváltoztatta a természeti viszonyokat, de azelőtt ezzel nem szembesültünk. A polgármester délután négy órakor kapta az első hívást: men­jen, mert az árok megtelt vízzel, s már befelé folyik az udvarra.- A következő nap este értem haza - elevenítette fel az esemé­nyeket a faluvezető. - Egyik hí­vás jött a másik után. Kétség- beesett védekezésbe kezdtünk. Jöttek az emberek zsákokkal, munkagépekkel. Szerencsére a falutól nem messze van egy ho­mokos terület, ott kezdtük el szedni a védekezéshez szüksé­ges anyagokat. A nagy riadalom közepette kialakult egy addig nem látott összetartás: az embe­rek kávét főztek, aki tudta, egy kis pogácsával segítette a véde­kezésben résztvevőket. Látszott, hogy a nagy bajban az ösztönös emberi jóság utat talált. A legkritikusabb pillanatokat a Dózsa György utcában élők él­hették át. Itt helyenként az egy métert is elérte a víz. Az emberek együtt sírtak e soha nem látott áradás láttán, s együtt örültek, amikor megkapták a jó hírt: nincs több utánpótlása a víznek.- Rajtunk végül is a természet segített - folytatta Török Margit -, hiszen az eső megszűntével lassan elkezdtek kiszáradni a mé­lyen fekvő területek. Sok helyen azonban hetekig ott volt a pangó víz, fertőtleníteni kellett. Vérhas elleni oltóanyagot is küldtek ne­künk, mert nem lehetett tudni, okoz-e fertőzést az áradás, amely kimosta a derítőket. A község ál­lami szinten is mindent megka­pott: 70 millió forint érkezett, amelyből finanszírozni lehetett a helyreállítási munkákat. A haváriának azonban voltak tanul­ságai és következményei. Sokan azóta betöltötték a pincéjüket, ne­hogy egy újabb árvíz ismét el­árassza. Ezután kezdtük meg a szennyvízelvezető rendszer ter­vezését és kiépítését, amely nap­jainkra fejeződött be. Láttuk, mekkora környezeti szennyezést képes okozni a derítős rendszer, ha annak tartalma a csapadék­vízzel a felszínre kerül. A polgármester nem titkolta: a baj elmúltával minden visszatért a régi kerékvágásba. Az összefo­gás lanyhult, mindenki igyeke­zett a másik pénztárcájába nézni, ki és mennyivel részesült az álla­mi támogatásból. Fogathajtás mellett díjugratás is lesz kisköre Július 25-én a Satur- nus kemping melletti lovas­pályán fogathajtó versenyt rendeznek. A versenyzők összemérhetik ügyességüket a kétfordulós kettesfogat- akadályhajtó és a vadász kettesfogat-akadályhajtó ver­senyben. A fogathajtók ver­sengését szombaton kultu­rális műsor teszi látványo­sabbá, a kilátogatok szóra­koztatásáról táncos és zenei produkciók, s egy humorista gondoskodik. Július 26-án rendezik a díjugrató ver­senyt. Egész napos kirako­dóvásárt is tartanak. Régi-új igazgató az általános iskolában tárnáméra A helység testü­leté a közelmúltban ismét öt évre bizalmat szavazott az általános iskola régi-új igaz­gatójának, Kassáné Dér Gi­zellának. Munkáját magas szintűnek értékelték, ami megmutatkozik az iskola menedzselésében, a diákok eredményeiben is. Rendbe rakják a régi focipályát tarnabod Mintegy harmin­cán fordultak írásos kéréssel az önkormányzathoz, hogy tegyék ismét használhatóvá a régi focipályát, amely ma már használhatatlan. Az új- raüzemeltetéshez szükség lesz gépi földmunkákra és füvesítésre. Ha a pálya mű­ködőképes lesz, akkor a 30 jelentkező elkezdhet gyako­rolni. A lelkesedés és a kitar­tás függvényében a falu pol­gármestere, Pető Zoltán ígé­retet tett arra, hogy később megnézik, milyen bajnoksá­gon tud indulni egy csapat. Körzeti oldalaink heti menetrendje ► szerda heves, kisköre Az oldalt írta: Szuromi Rita Fotó: Lénárt Márton Tel.: 36/513-622 e-mail: rita.szuromií« axelspringer.hu Nosztalgia-parti Fogacson szabadidő Boconádiak jártak a kápolna környékén A pusztafogacsi kápolnánál ta­nyázó madarak éneklését a mi­nap csak a Boconádi Nyugdíjas Egyesület tagjainak, unokáknak és fogacsi lokálpatriótáknak a nevetése harsogta túl. A hűs fák árnyékában harmincketten ver­tek tanyát, hogy eltöltsenek egy kellemes napot a természetben. A reggeli elkészítéséhez ösz- szegyűjtött gallyak a korai har­mattól elég nehezen kaptak lángra, így bizony mindenki szé­pen „befüstölődött”. A szalonna­sütés után a kis lelkes csapat tagjai a sírokra friss virágot gyűjtöttek, s bizony nem kellett hozzá sok idő, az emlékek is ha­mar megelevenedtek a fogacsi életről, a múltról. ■ Közösségi tér a kápolnánál. Sokan járnak ki szalonnát sütni. Hol tart a tarnabodi víztároló? A zöldségtermelés biztonságo­san és gazdaságosan csak öntö­zéssel folytatható. A sokszor szá­razsággal küzdő homokhát is várhatóan hamarosan vízhez jut. Miután a kiskörei vízlépcső­ből kiinduló öntözőfürtök meg­építése csak hosszabb távon vár­ható, ezért az öntözési feltételek megteremtésére az Észak-ma­gyarországi Vízügyi Igazgatóság szakemberei vizsgálatot végez­tek. A legelőnyösebbnek a tarna­bodi és boconádi körtöltéses tá­roló megépítése bizonyul. Az er­re kijelölt terület Tarnabodtól északra, a Tárná bal partján, a Fabók-téri réten van. A tárolt vi­zet a Tarnabod-Boconád, illetve a kál-hevesi közút és vasút által körbezárt területen kívánják hasznosítani. Az új létesítmény 140 hektáron valósul meg, amely a tarnamérai Lenin és a káli Károlyi Mihály Termelőszö­vetkezet területén van, és jelen­leg szántóként, illetve legelőként hasznosítják. Amint Stefán Mártontól, az Észak-magyarországi Vízügyi Igazgatóság főmérnökétől érte­sültünk, az építkezéshez jövőre látnak hozzá, s várhatóan a VI. ötéves tervben, 1984-ig fejezik be. A tarnabodi tároló egy rend­szert alkot, amely két tóból áll. A tarnabodi három, a szomszédos boconádi több mint kétmillió köbméter vizet fogad be. Az épít­kezés két ütemben valósul meg. Az elsőben 3760 hektár öntözés­re lesz mód. Vízhez jut a Hevesi Állami Gazdaság, a hevesi Rá­kóczi, az erdőtelki Szabadság, a tarnamérai Lenin és a káli Kár­olyi Mihály Termelőszövetkezet. A legnagyobb területen, több mint ezer hektáron, a tarnamé­rai közös gazdaság öntözheti majd zöldségtábláit a tárolóból. A beruházás második ütemének megvalósításával további 800 hektáron tudnak öntözni. (1978. június 24.) i

Next

/
Thumbnails
Contents