Heves Megyei Hírlap, 2009. július (20. évfolyam, 152-178. szám)
2009-07-15 / 164. szám
4 RIPORT HEVES MEGYEI HÍRLAP - 2009. JULIUS 15., SZERDA afganisztáni küldetés „Az európaiaknak órájuk van, nekünk meg időnk” (Afgán mondás) Szubjektív útinapló Camp Pannóniából, Baghlan tartományból MAGYAR TÁBOR A HADÚR BIRTOKÁBÓL Az első napokban azért hajtunk keresztül-kasul a városon, hogy felkeressük a támogatott helyszíneket. Először egy iskola falkerítésének avatásán veszünk részt. Bán János A kőkerítés fontos dolog, az udvarházakat is fal választja el egymástól errefelé. Az ünnepségen sokan mondanak beszédet, hosz- szan: az afgánok (is) szeretnek beszédeket mondani. Különben nem irigylem a CIMIC-eseket (A civil-katonai kapcsolatokért felelős katonákat), mert néha nagyon nehéz szót érteni a helyiekkel. Ha úgy adódik, meglehetősen követelőzőek tudnak lenni. Korom Ferenc ezredes, a PRT6 parancsnoka szerint naponta akár hetven különböző igény is beérkezik a tartományból, mi mindenre kérnek a helyiek pénzt, támogatást. Mindennek megfelelni lehetetlen, a háborúk sorozatától sújtott ország csak úgy nyeli a beléinvesztált száz- milliárdokat. Alaposan meg kell fontolni, mire költjük az adófizetők pénzét. Az afgán gyermekek gyönyörűek. Baghlan tartományban főként tadzsikok, pastuk, hazarák, kirgizek és türkmének élnek. A törzsi hagyományok évszázados falakat emeltek a városrészek, népcsoportok köré, de legalább abban az egyben közösek, hogy gyermekeik nyitottak és szépek. Látni olyan árvaházi kisgyermeket, aki a magyar iskolások ajándékaként tarthatott először igazi játékot a kezében. Valóban szívszorító élmény. Nagy Andrea Éva százados asszony, a Honvédelmi Minisztérium sajtóosztályáról pontosan tudta, hogy ez az akció nem üres propagandafogás: néhány éve maga is részt vett az első PRT munkájában, jól ismeri ezeket a hálás arcokat. Valahogy kezdem érteni, miért akart visszatérni ide, ezekkel az ajándékokkal. Árvaházon, főiskolán kívül jártunk még egy különös épületben is, amely nők iskolájaként A katonák kényelméről, biztonságáról is igyekeznek gondoskodni A feladatok megtervezése és végrehajtása civil számára már-már túlzásnak tűnő alapossággal történik. Képünkön Enyedi Attila őrnagy éppen eligazítást tart. működik. A tanítás részben az udvaron felállított sátrakban folyik. Amikor bő fél éve megnyitották, a vezetőket azonnal megfenyegették, és az egyik mullah is az azonnali bezárás mellett kezdett kardoskodni. A magyar PRT varrógépekkel, írószerrel, ha kell élelemmel, minden lehetséges módon segíti munkájukat. A világ legnehezebb küldetése A világ legnehezebb küldetése azoké a fiatal pedagógusoké, akik ma Afganisztánban az új nemzedék oktatását vállalják fel. Ezt már a Tanár Továbbképző Központban mondta Korom Ferenc ezredes, a magyar tábor parancsnoka, amikor átadta az egyetemi oktatásra alkalmas kétszázötven széket az iskolának. Ez is a magyarok ajándéka, persze úgy, hogy a székeket helyi vállalkozók készítették. Ez is néhány munkahely, ez is óriási segítség. Különben nem irigyeltük a parancsnokot a hozzá befutó napi több tucat kérelem miatt. Hiába válogatják előre a helyi hivatalok, a java úgyis náluk köt ki. Az igények igen sokrétűek: iskola, orvosi rendelő, mecsetfelújítás, szeméttelep, függőhíd, élelmiszer, készpénz. Előfordult, hogy egy helyi hatalmasság páncélozott terepjárót igényelt magának, biztonsága növelése érdekében. Ebből is látszik, hogy a kívánságokat alaposan meg kell rostálni. Hallottuk Korom ezredest tárgyalni: megértőén, de katonás tömörséggel értekezett Dushi járás kormányzójával. Naponta tisztek, rendőri, polgári vezetők adják egymásnak az ezredes irodájának kilincsét, itt aztán óriási jelentősége van annak, ha valaki elsajátítja a keleti emberek mentalitásának titkait. Amerikai stílusú menedzser-rá- menősséggel itt nem sokra jut az ember. Empátiával, nyitottsággal annál inkább. Még egy terület, ahol szerintem kimondottan jók vagyunk. Camp Pannónia hétköznapjai Említettem, hogy a magyar tábor Pol-e Khumriban a városban, a házak közvetlen közelében épült. A tábort hollandok emelték, korábban állítólag egy helyi hadúr birtoka volt, jóindulata jeléül engedte át a területet az ISAF-erőknek. Nagyjából há- romszázszor háromszáz méteren, minden helyet ésszerűen kihasználva sorakoznak a lakó- konténerek, sátrak. A légkondicionált konténerekben ketten, Csak tavaly hatmillió afgán gyermeket sikerült beiskolázni hárman alszanak. Az étkezésről egy nemzetközi cég gondoskodik. Az ízvilág kissé szokatlan a magyar gyomornak, de végtére is, ilyen helyen nem válogat az ember, a mennyiségre meg amúgy sem lehet panasz. Mondjuk a churrys rántott húst, vagy a fahéjas marhapörköltet nehéz megemészteni (nem csak lelkileg), de még a kissé édeskés kenyeret is szokni kell. Egy darabka Magyarország A katonák kényelméről a lehetőségekhez mérten igyekeztek gondoskodni. A régebben itt szolgált katonák, köztük kísérőnk, Nagy Andrea Éva százados asszony szerint rengeteget fejlődött a tábor a korai, még mostohább körülményekhez képest. Zuhanyzó, WC van elég, működik konditerem, internetkávézó (Hard Rock Cafe Pol-e Khumri) - ugyan nem túl gyors net-hozzáféréssel, viszont néhány játékasztallal. Csocsóban például hamar kihívóra találunk. Néha még gólt is lövünk, a győzelem sikerélményét meghagyjuk a katonáknak, mást úgysem tehetünk. Búfelejtőnek itt volna a helyi kantín is, de nagyon elrugaszkodott árakkal működik. Hivatalosan két db 0,33 literes sört, vagy 2 dl bort engedélyeztek egy főre a táborban - naponta. A piát azonban célszerű nem helyben beszerezni, általában MES-ből (Mazar-e Sharif) hozatják az ottani német, vagy norvég kantinból. A tábor majd kétszázötven magyar, és öt horvát lakója egyébiránt szigorú napirend szerint éli életét. A feladatok megtervezése és végrehajtása civil számára már-már túlzásnak tűnő alapossággal történik. Mi, újságírók is a meghatározott drill szerint gyakoroljuk be, hogyan kell repesz- álló mellényben, sisakban fel-le ugrálni a géppuskával felszerelt Mercedes, vagy éppen Humvee terepjáróba. Az ember önkéntelenül is a Mazar-e Sharif-i nagy, NATO-tá- borral hasonlítja össze a magyar Camp Pannóniát. Amott hihetetlenek a méretek, elképesztőek a távolságok, ám minden lehangoló, színtelen. Pol-e Khum-riban kissé tán még zsúfolt is a tábor, viszont kimondottan otthonos. Persze, lehet, hogy csak az elfogultság mondatja ezt velem, de néhány nap után a szó szoros értelmében „otthon” érezzük magunkat. Egy darabka Magyarország ez itt, szögesdróttal, magas falakkal övezve az idegen világ közepén. A völgyet övező magas hegyek látványát, a fojtogató port és a forróságot végtére is meg lehet szokni. Mint ahogy azt is, hogy este, vagy épp hajnalhasadáskor valahol a közelben müez- zin éneke hívja imára az igazhitűeket a hangszórókból. Néhány nap után már erre a hangra sem kapjuk fel a fejünket. Pol-e Khumri utcáin mindenütt nyüzsgő forgatag Az apa nem tartott igényt eladott gyermekére A gyermekek nagyon hamar a kábítószer, és a különböző bűnözői csoportok rabjaivá válhatnak, ha nem térítik le őket a kényszerpályáról. Az elmaradottabb vidékeken, ahol nem ritka a nyolc, tíz, vagy még ennél is több gyermek, gyakori a prostitúcióra kényszerítés, rabszolgának való eladás. Az egyik déli tartományban norvég NATO-katonák találtak nemrégiben egy alig nyolc éves kisfiút egy afgán kamionjában szorongva. Mivel a sofőr nem tudta igazolni, hogyan került hozzá a gyermek, a katonák felkutat- tatták a szülőket. A fiúcska ^ apja nem értette, mi a baj. Ő maga adta el a gyermekét szexrabszolgának a kamionos számára. Pénzt kapott érte, az üzlet megköttetett. Köszönte szépen, nem tartott igényt a gyermekre. I 1 A gyerekek mindenütt örömmel fogadják a katonákat
