Heves Megyei Hírlap, 2009. június (20. évfolyam, 127-151. szám)

2009-06-08 / 132. szám

2009. JÚNIUS 8., HÉTFŐ - HEVES MEGYEI HÍRLAP 5 A szilvásvárad! tűzoltók ismét remekeltek a vizes szerelésben Boldogok voltak a szilvásváradi- ak Boldogon. Május 23-án ott rendezték meg a megyei tűzoltó­versenyt. Szilvásvárad Község Tűzoltó Egyesülete négy csapat­tal - a serdülőkkel és a lányokkal kiegészülve - nyolc kategóriában nevezett a megmérettetésre. Az ifjúsági lány és fiú csopor­tok CTIF (nemzetközi szabályzat szerinti) szerelésben első, ha­gyományőrző kategóriában (osz­tott sugár - vizes szerelés) máso­dik helyezést értek el. A felnőt­tek közül a női raj tagjai hagyo­mányőrző kategóriában a dobo­gó legfelső fokára, CTIF kategó­riában pedig a második fokára állhatták fel. A férfiak a CTIF harmadik helyezése mellé a vi­zes szerelés második helyezését kaparintották meg. ■ Földgyógyító, jurtás dobünnep a vulkánkúpnál A Szilajból kilépett Kurul Dobo­sok, valamint Verpelét és Tarna- szentmária önkormányzata az idén is megrendezi a már hagyo­mányos Földgyógyító Dobünne­pet június 12. és 14. között. A rendezvény helyszíne a két tele­pülés közötti, az útról is látható vulkánkúp melletti terület. Itt ál­líthatják fel ingyenesen a jurtá­ikat, sátraikat az érdeklődők. A programok pénteken este, várhatóan 19 órakor kezdődnek. Koncertet ad az Ezüst-Patak, a Kárpátia, az Oi-Kor. Szombaton 9 órától többféle témakörben találnak elfoglaltsá­got a sátrazók. Kötetlen beszél­getésre nyílik mód Szabó lózsef Pikó látóval, majd 10 órától a Prána-Iurtában a szellem és a test energiájának harmonizálá­sáról hallhatnak a jelenlévők. A nap során hagyományőrző hadi­tornát is láthatnak, megismer­kedhetnek a gyógyító ásványok­kal és a rovásírással. Dr. Varga Tibor jogtörténész a „Szentek or­szága Sacra Pannónia” címmel 18 órától tart előadást. Ezt köve­tően koncertek szórakoztatják az egybegyűlteket, akik Tatus táltos vezetésével vehetnek részt a tűz-és dobszertartásban, majd éjszakába nyúlóan mulathatnak a táncházban. ■ EGER, BÉLAPÁTFALVA ÉS KÖRZETE Tévedés azt hinni: a csipkeverő se lát, se hall, csak mereven figyeli a mintát. Míg fürgén járnak az ujjai, vidáman beszélget. Fájdalom szülte csipkék kézimunka A terápiás célból elővett orsók már örömet jelentenek Kevesen díszítik vele a lakásukat, még keveseb­ben viselik ünnepi alkal­makkor, s alig néhányan vállalkoznak a készítésé­re. Pedig gyönyörű. Négyessy Zita- Mint hívő, azt kellett éreznem, hogy az Istennek tervei vannak velem, vár még tőlem valamit - idézi fel Bódi Klára élete legnehe­zebb időszakát, amikor a keve­sek egyikeként sikerült felépül­nie egy súlyos betegségből. - Le­merevedett izmokkal kerültem haza a műtét után. Terápiás cél­lal vettem elő az orsót, a vertcsip- ke-készítés eszközeit, és iszonya­tos kínok árán próbáltam moz­gásra bírni az ujjaimat, a karjai­mat. Közben az járt a gondola­tomban: nem kell hátrafelé tekin­getni, mit veszítettem el. Nem si­rathatom magamat önző módon. Feladatom van. Klára hosszú évtizedeken át óvónőként dolgozott Egerben. Hosszú időbe telt, míg a beteg­ségéből helyrejött, de a gyere­kekhez már nem mehetett visz- sza. Valami olyan elfoglaltságot keresett, ami ugyan pénzt nem, vagy alig-alig hoz a konyhájára, de örömet szerez számára.- A fogyasztói társadalmunk­ban arra ösztönöznek minket: „vedd meg, dobd el” - jegyzi meg az asszony. - Ma már kevesen díszí­tik a lakásukat csip­kékkel. Az alkalmi ruhákon is csak el­vétve láthatunk csipkét. Mégis úgy érzem, hogy meg kell őriznem, tovább kell örökítenem a mintá­kat, át kell adnom a tudásomat. Tizenegy éves kislány volt, amikor 1958-ban, iskolai szakkö­ri foglalkozáson megtanulta a csipkeverést. Kunmadarason élt a családjuk, s a településen akko­riban 800 bedolgo­zó foglalkozott ez­zel a kézimunká­val. Hruscsov elv­társat és egy kuva­iti olajsejket is meg­lepett az államveze­tés olyan vert csipkével, ami a szövetkezetükben készült. Klára attól az idős nénitől kapta meg a munkához szükséges állványt, aki 48 éven át dolgozott rajta. ■ Türelemre, kitar­tásra, odafigye­lésre oktat, mind­azon túl, hogy si­kerélményt is ad. Miről kapta a nevét a vert csipke? ezt a csipkét nem horgolják és nem varrják. A papírra előraj­zolt mintát pár­názott állványra fektetik. Gom­bostűket szúr­nak a kontúrvo­nalakba, majd cérnát vezetnek, tekernek, cso­móznak a tűk köré. A cérna, a mintától függő­en 20-60 orsóról, vagyis csipke­verő fáról tekeredik le. Amikor az orsók helyet cserélnek, össze koccannak, úgy is mondhatjuk: összeverődnek. Ezért nevezik vert csipkének azt a leheletfi­nom csodát, ami ezzel a techni­kával készül. Flandriából in­dult el hódító út­jára ez a kézi­munka-módszer még a XVI. szá­zadban. Főúri ruhák kézelőjét díszítették arany- , ezüstfonallal. Miután elterjedt, a szegényeknek is megtetszett, és lenből, kenderből, gyapjúból készítettek csipkeszalagokat. Ezekkel díszítették a viseleteket, térítőkét, halotti lepleket.- Napi 3-4 óra munkával egy hónapig tart egy gallér elkészí­tése - említi Klára. - Nem ver­senyezhetünk az idővel. A csip­keverésből ma már megélni nem lehet. Sorozatot gyártani sem lehet. Ezek a csipkék egye­di darabok. A volt óvónőnek meggyőződé­se, hogy a csipkeverés nem csak asszonyoknak való tudomány. Jótékony a hatása a gyerekekre is, nemtől függetlenül. Mert tü­relemre, kitartásra, odafigyelés­re oktat, mindazon túl, hogy si­kerélményt is ad, ha egy-egy szép darab hosszas munkával el­készül. S ami ugyancsak nem el­hanyagolható körülmény, hogy csipkeverés közben természete­sen beszélgetni is lehet.- A közelmúltban a Kálvin Házban tartott kiállításom alkal­mával ismét rádöbbentem, mi­lyen sokan érzik úgy, hogy nem figyelnek rájuk, nincs kivel szót váltaniuk - mondja Klára. - A családokban sincs idő egymás­ra. Pedig egyáltalán nem biztos, hogy a nagy jólét boldogságot ad. A kagylóban is szenvedésből születik a gyöngy. A szegénység mellett is van szépség, és van öröm. Meg kell látni a csodát, fi­gyelve az apró részletekre. Meg kellene állni, mert csak roha­nunk a vesztünkbe. ■EÖEEHÄI Kobozzal, hegedűvel, zenész növendékekkel EGER A koncertek napja lesz péntek. A Bartakovics Béla Közösségi Házban 18 órától lemezbemutatót tart a Men­tés másként együttes. A kö­zönség moldvai csángó éne­keket és táncdallamokat hallhat. A Dobó téren 19 óra­kor kezdődik a Farkas Fe­renc Zeneiskola évzáró kon­certje, majd a Gajdos évad­záró fellépése, amelyben a népzene szakos növendékek is közreműködnek. Karácsonyi ajándék lehetne a rendelő egerbakta Sikeresen pályá­zott az önkormányzat az or­vosi rendelő felújítására, kor­szerűsítésére és akadály- mentesítésére. Csaknem 19 millió forintot nyertek az Észak-magyarországi Regio­nális Operatív Programtól. Közbeszerzési eljárással ke­resnek kivitelezőt. A mun­kát szeptemberben kezdik, s karácsonyi ajándékként sze­retnék a befejezést. Örök hálával adóznak a szíves befogadásért MIKÓFALVA Június 21-én 10 órától emlékművet avatnak azok tiszteletére, akik 1951-53 között befogadták a Budapestről politikai okok­ból kitelepített családokat. Az emlékmű a Kossuth út és a Vörösmarty út találko­zásánál kialakított parkban kap helyet. Országos szinten ez az első ilyen jellegű ren­dezvény. A fővárosiak kez­deményezték, mert hálásak, hogy annak idején jó szívvel viseltettek irántuk. A fel­jegyzések szerint 78 ember érkezett a településre az öt­venes évek elején. Körzeti oldalaink heti menetrendje ► HÉTFŐ EGER Az oldalt írta: Négyessy Zita Fotó: Ötvös Imre Tel.: 36/513-622 e-mail: záta.negyessyíú: axelspringer.hu Nincs pótvizsga mambóból oktatás Balatonban a tanrendbe építették a táncot Minden produkcióhoz más kosztümöt viseltek a szereplők Van egy tantárgy, amiből senki nem áll bukásra Balatonban, az általános iskolában. Ebből a tárgyból szinte kivétel nélkül mindenki ötös. És nemcsak azért, mert galamblelkű Kovácsné Bóta Zsuzsanna ta­nárnő, aki minden osztályban heti egy órában táncot tanít. Azért is jók az eredmények, mert a gyerekek szeretik ezt a tanrendbe épített foglalkozást. Erről a szülők is meggyőződhet­tek: az iskolások bemutatót tar­tottak a művelődési házban. Két előadást szerveztek, oly sok volt az érdeklődő. Mindenki látni akarta a szép ruhákba öltö­zött, népi és szalontáncokat lej­tő kisdiákokat. ■ Cseréptál helyett machete a falon A kubai VIT-en járt Czeg- lédi László, az Egri Dohány­gyár KISZ-titkára mesél az él­ményeiről.- Alamárba, Havanna egyik jókora munkásnegyedébe vittek el bennünket egyik éjszaka a vendéglátóink. Az egri Csebok- szári lakótelephez hasonló vá­rosrész házai előtt már várták a küldöttségünket a mindig és mindenütt oly barátságos kuba­iak. Méghozzá nem is akárhogy, hanem a híres hazai fehér rum­mal, fokhagymával, sült hússal és sörrel... Hogy miért éjszaka? Az emberek Kubában a forró délutáni órákban pihennek egyet, s amikor a hűs esti szellő elviselhetőbbé teszi a klímát, megtelnek a kávéházak tera­szai, az utcákon, az épületek kö­zött felhangzik a tüzes ritmusú zene, összeverődnek az embe­rek, és beszélgetnek, társasjáté­kokat játszanak egy-egy üveg sör mellett, sőt a legtöbbször táncra is perdülnek. Bennünket úgy este 11 óra kö­rül köszöntöttek a lakótelepen, aztán megkezdődött a baráti ta­lálkozó, ami spontán utcabállá, a búcsúzás idejére pedig valósá­gos karnevállá alakult. Hol ma­gyar, hol kubai zenére táncol­tunk olyan önfeledten, hogy az ajándékba kapott csodálatos né­pi motívumokkal díszített cse­réptálat is eltörtük véletlenül. Vettem helyette egy jellegzetes kubai machetét, azaz a széles pengéjű nádvágó kést. Ellátogat­tunk ugyanis abba az állami gaz­daságba, ahol Fidel Castro test­vére, Ramon Castro az igazgató. Ő vezetett végig bennünket a gazdaságon, s bár itt csak állat- tenyésztéssel foglalkoznak, szó esett Kuba más mezőgazdasági ágazatairól is. Ekkor emlegették a cukornádaratást, a nehéz mun­kát és a machetét. Ez annyira fel­keltette az érdeklődésemet, hogy vettem egyet. Igaz, itthon nincs mit vágni vele, de szép és igazi kubai emlék lett a lakásom falán. (1978. szeptember 13.) \ I 1

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents