Heves Megyei Hírlap, 2009. június (20. évfolyam, 127-151. szám)
2009-06-29 / 150. szám
?009. JÚNIUS 29., HÉTFŐ - HEVES MEGYEI HÍRUP RIPORT 11 küldetésben Itt mindig eszembe jut, hogy milyen jó is otthon, és összehasonlítva mi milyen jól élünk. Természetesen ez veszélyes hely, de arra gondolok: a kedvesem és szüleim hazavárnak FELADAT: AZ AFGÁNOK MEGNYERÉSE Afganisztánban kiemelt figyelmet fordítanak a magyar katonák arra, hogy megnyerjék maguknak a helyi lakosság bizalmát. A civil-katonai kapcsolatok, avagy lélektani műveletek megtervezésével és végrehajtásával felkészült szakértők foglalkoznak. A mezőtúri származású Soucz Ferenc főhadnagy az afganisztáni Tartományi Újjáépítési Csoport PSYOPS tervezőtisztje. Bán János- Először is tisztázzuk: mit takar a kissé titokzatosnak tűnő PSYOPS elnevezés?- Magyarul lélektani műveleteket jelent. Az a feladatunk, hogy a helybéliek minél jobban elfogadják a magyar PRT (Magyar Honvédség Tartományi Újjáépítési Csoport) katonáit, minél jobban megismerjenek bennünket, és minél jobban azonosuljanak a céljainkkal. Mindezt elsősorban a médián keresztül igyekszünk elérni, de nagyon fontos, hogy minél szélesebb körű személyes kapcsolatrendszert építsünk ki az afgánokkal. Ehhez persze információk szükségesek: sokat kell beszélni az emberekkel, alaposan tájékozódni mindennapos problémáikról, természetesen tolmács segítségével.- Azt láttuk, hogy a tolmácsokkal, és a helyi újságírókkal olajozott az együttműködés. Milyen mértékig szólnak bele abba, hogy mi jelenhet meg a lapokban, mi hangozhat el a rádióban?- Abszolút nem szólunk bele. Szerződésben állunk négy helyi rádióval, ők biztosítanak adásidőt számunkra, valamint két újsággal is kialakítottuk az együttműködést. E lapok Baghlan tartomány két legnagyobb városában, így Pol-e Khumriban is megjelennek. Egész oldalnyi terjedelemben mutatjuk be a PRT tevékenységét, esetleg, ha éppen nincs számottevő hír, akkor igyekszünk egyéb témákon keresztül megjeleníteni a kapcsolódásunkat Afganisztánhoz. Közöltünk már történelmi témájú cikkeket nagy, magyar utazókról, mint például Körösi Csorna Sándor, vagy Stein Aurél, akik leírásai megalapozták a XIX. században a nyugat Afganisztán-képét.- Milyen a személyes kapcsolatuk azokkal az afgánokkal, akikkel együtt dolgoznak?- Jó velük a kapcsolat, többnyire fiatalok, nagy szerepet játszanak a magyarokról kialakult kép formálásában. Ők fordítják a cikkeinket, ők a PRT hangjai a rádióműsorainkban. Érdeklődnek a nyugati kultúra iránt és szívesen beszélnek saját dolgaikról, sokat viccelődünk. — Az önök munkájához alaposan ismerni kell a helyi viszonyokat, az itteni közhangulatot. Milyen előtanulmányokat igényelt e feladat? A Baghlan tartományban élőket nem csak támogatással, de információval is igyekeznek ellátni a magyar katonák. Soucz Ferenc a helyi lap friss számát „terjeszti- Aki ide kikerül, az odahaza komoly felkészítésen esik át. Ez igen sokrétű: Afganisztán szakértők, egyetemi tanárok, művészek, vallási szakértők előadásain keresztül ismerjük meg a közeget. Többen előadóink közül afgánok, vagy éppen Magyarországon élő kettős állampolgárok. — A magyar katonák óriási hangsúlyt fektetnek arra, hogy ne a megszálló képét sugározzák magukról, sokkal inkább azt, hogy segíteni vagyunk itt. Ezt viszont nehezíti, hogy nagyon kevés pénz jut érdemi célokra. Hogyan mérlegelnek, hogy mit támogatnak, és mit nem?- A lehetőségeink valóban korlátozottak. Tudni kell, hogy a PRT nemcsak a katonákat jelenti, ebben benne értendő a civil rész is. Magyar támogatást, segítséget nem kormányzati szervezetek is nyújtanak, mint például az öko- menikus szolgálat. Mi azonban értelemszerűen a katonai részt képviseljük. A pénzösszeg, amit ebben a tartományban kapunk, és amit támogatásként el tudunk osztani, az körülbelül megfelel más országok PRT-inek katonai részével. Vannak nemzetek, akik csak az afgán kormányt és a felelősségi területükön jelenlévő nem kormányzati szerveket támogatják (svédek, finnek). — Úgy tudom, 2007-ben már egy félévet eltöltött itt, afganisztáni misszióban. Miért jött vissza egy újabb fél évre? — E döntésben természetesen az anyagiak is közrejátszottak. De ne feledjük el, hogy ez a munka szakmailag komoly előrelépést jelent. Előzőleg PSYOPS részlegnél beosztott tiszthelyettesként dolgoztam, most pedig rangidős vagyok a csoportban. — Akkor már van összehasonlítási alapja. Meglátszik az országon az a munka, amit a NATO katonái végeznek? —Hogyne! Az elmúlt két év alatt jelentős előrehaladás történt. Én 2007 szeptemberében mentem haza, és idén február végén jöttem ki újra. Már az szembetűnő volt, hogy míg korábban az út Mazar-e Sharifből több mint takarók, játékok, írószerek, élelmiszer. A magyar katonák gondos mérlegelés után kiválasztotthelyekre, iskolákba, árvaházakba juttatják el a segítséget. Akadnak falvak, ahol takarókra van szükség, másutt az iskola kerítésének megépítését támogatják a magyar katonák. Dushi járásban egy pastu falu, Durumbak lakói azt szeretnék, hogy a jelenlegi, rozzant ßggöhid helyett biztonságos híd vezessen el hozzájuk a folyón keresztül. A CIMIC (Civil-katonai Kapcsolatok részleg infrastrukturális tisztje) a helyszínen tájékozódik, valóban indokolt-e az négy-öt óra volt Pol-e Khumriba, idén ugyanezt két és fél óra alatt meg lehet tenni, köszönhetően az útfelújításoknak. Már kiépítették a magasfeszültségű vezetékhálózatot, és ahogy hallottam, ebben az évben Pol-e Khumrit is eléri az elektromos áram. Először Kabult látják el, utána Mazar-e Sharifot. Nagy erőkkel folyik a munka. — Ezek infrastrukturális fejlesztések. Az emberek gondolkodásában tapasztalható-e hasonló változás? —Egyértelműen. Nemcsak olyan afgánokkal kapcsolatban mérhető ez le, akik valamilyen módon kötődnek a magyar tábor munkájához, hanem az utca emberével is. Kérdezgetnek, és tudják, hogy ez egy magyar PRT, és tudják, hogy mi a fejlesztésért vagyunk itt. Az átlagemberek, a lakosok alapvetően örülnek a magyar katonáknak. Ahogy a poliigény. Másutt a mecset épületének kijavítása, orvosi rendelő megépítése áll a kérelmi listák élén. A magyar PRT-hez naponta akár hetven kérelem is beérkezik. Ahogy Korom Ferenc ezredes, a PRT parancsnoka elmondta, néha egészen extrém kívánságokkal is foglalkozni kell, de szerencsére a kéréseket a helyi hivatalok rangsorolják, és előzetesen kiszűrik közülük a kevésbé fontosakat. A PSYOPS feladatai közé tartozik természetesen a tájékoztatás is. A helyi lapok rendszeresen írnak a magyar katonákról. tikai tanácsadó fogalmazott, empatikus magatartást tapasztalnak részünkről. Természetesen ez egy veszélyes ország, és akadnak, akik nem szívesen látnak itt minket, de számunkra a legfontosabb a lakosság nagy tömegeinek meggyőzése. — Mennyire sikerül megismerni az afgánok hétköznapi életét? — Csak nagy vonalakban. Akikkel kapcsolatban állunk azoknak az embereknek tudjuk az időbeosztását, felkeressük őket a munkahelyükön, egynek-kettőnek, akinek a lakása egyben a munkahelye is, oda betekintést nyerünk, de többnyire, ami egy afgán ház falai mögött folyik, az rejtve marad előttünk, mert magánügy. Habár többször meghívtak már otthoni ebédre vagy teázni, sőt egyszer már lagziba is, ezeknek nem tudtam eleget tenni. — Mennyiben változtatja meg a világról alkotott képét a kétszer fél év Pol-e Khumriban? Másképp látja-e a hazai viszonyokat, problémákat?- Itt mindig eszembe jut, hogy milyen jó is otthon, és ösz- szehasonlítva mi milyen jól élünk. Más látni és más mondjuk olvasni az ivóvízhiányról, látni, hogy öt év körüli gyerekek jobb esetben csacsiháton, egyébként kézben cipelik a 20 literes műanyagkannát benne kétes tisztaságú vízzel kilométerekre a folyótól. — Ez a misszió is fél esztendős. Úgy tudom, hogy mezőtúri származású, szülei ott élnek, de ön már nem ott lakik. Kik várják haza?- Kedvesem, szüleim és persze a túri barátok Segély és építkezés: akcióban a PSYOPS M.. tt * Soucz Ferenc főhadnagy (jobbra) a Pol-e Khumri tanárképzőbe szállított adományok átadási ünnepségén, a hálából kapott, díszes kaftánban. \ * 4
