Heves Megyei Hírlap, 2009. május (20. évfolyam, 102-126. szám)

2009-05-13 / 111. szám

4 PF. 2 3- OLVASÓINK ÍRTAK HEVES MEGYEI HÍRLAP - 2009. MÁJUS 13., SZERDA Mi lesz veled, magyar foci? vélemény Felmerül a kérdés: vajon mi Európához tartozunk? Szerencsére ritka az olyan atrocitás, amely a kerecsendieket érte. A legtöbb helyütt botrányok nélkül zajlanak le a meccsek. Képünk illusztráció. Hűtőben lakó argentin nyúl, szlovák cukor és egyéb dolgok A március 23-i számukban meg­jelent „Hűtőben lakó argentin nyúl” című íráshoz azt szeret­ném hozzáfűzni, eléggé elszo­morító az, ahogy a mezőgazdasá­got Magyarországon szétverték a rendszerváltás óta. Ez egyrészt azért rossz, mert rengeteg mun­kahely megszűnt, másrészt nem kellene nekünk szlovák cukrot, argentin nyulat, olasz szőlőt en­nünk, amikor mindezt kis ha­zánkban is meg tudnánk termel­ni, ahogy tettük azelőtt is. Én, ha tehetem, magyar árut veszek, de sajnos egyre kevesebbet lehet ta­lálni a boltok polcain. Hatvani vagyok, itt van a százéves cukor­gyár, amit bezártak, miközben például szlovák cukor van a Penny-ben... Magyarország min­dig is agrárország volt, Európa éléskamrája. Gyalázat, hogy az egymást váltó kormányok hová juttatták ezt az országot! ■ (név és cím a szerk.-ben) Figyeljenek jobban oda gyermekeikre! Olvastam a minap egy újságban, hogy a fiatal öngyilkosok száma évről évre nő. Ekkor arra gondoltam, hogy négy éve, február 20-án hajnal­ban halt meg az én drága fiata­labb fiam, 25 évesen, értelmetle­nül. Családunk minden tagja hí­vő katolikus, a kisfiam éjjeliszek­rényén is ott volt a feszület, ám a kritikus hajnalon ez sem segített. A mai napig bűnösnek érzem magam, mert nem vettem észre az intő jeleket: az utolsó két hó­napban sokat fogyott és észreve­hetően zárkózottabbá vált. A környezetemben és a családi körömben mindenki próbál vi­gasztalni. Mondják, hogy nyu­godjak meg, hogy mindent meg­tettem, de minden hiába, őt már nem lehet visszahozni. Különle­gesen kedves, vidám fiú volt. So­kan ismerték, hiszen a Heves Me­gyei Hírlap egyik kézbesítőjeként dolgozott Gyöngyösön, a fenti új­városi részen. Vasárnaponként pedig az egész városban egyedül ő vitte ki az olvasókhoz az újsá­got. Elveszítettem. ■ Győriné Szedmák Klára Gyöngyös A közelmúltban alakult Kere- csenden egy futballcsapat. A ke­ret jórészt roma származású fi­úkból áll, de jólesik látni, hogy a már Budapesten élő nem roma diplomás játékosunk hogyan igyekszik haza hétvégenként, hogy nehéz sorsú falucskája di­csőségéért hajtson. A közelmúltban egyik hétvé­gén Visontán játszottuk le a soros bajnoki mérkőzésünket, és bi­zony szomorúan tapasztaltam, hogy az amúgy jó iramú, küzdel­mes meccsen a hazai játékosok szájából többször elhangzott egy- egy ütközés után a „cigány” szó. Ezen túlmenően a hazai szur­kolókórus is rendszeresen skan­dálta: „Cigányok! Cigányok!” Talán emlékszünk még, hogy nem túl régen Európa-szerte di­vat volt a „huhogás”. Mikor a vendégcsapat színes bőrű játékosához került a labda, a hazai szurkolótábor hangos „huh, huh" kiabálással fejezte ki nemtetszését. A FIFA és az UEFA vezetői ennek - szigorú szankciók bevezetésével - rövid úton gátat szabtak. Ez a jelenség mára teljesen eltűnt Európa sta­dionjaiból. Látva közútjaink, közterületeink állapotát, az egészségügyi ellátás minőségét, valamint a közbiztonság hiá­nyosságait, eddig is számtalan­szor felmerült bennem a kérdés: vajon ml Európához tartozunk? Nos, ezen a hét­végén megbizonyo­sodtam róla, hogy még csak félúton sem járunk. Azt hiszem, hogy a játékvezetőnek pontosan tudnia kellett volna, hogy milyen előírások szerint kellene adott esetben eljárnia. Le kellett volna fújnia a meccset már korábbi gyakorlatunkhoz ha­sonlóan ezúttal is szeretnénk olyan leveleket közreadni, amelyek gondolatokat ébresz­tenek olvasóinkban, s amelye­ket másokkal is szívesen meg­osztanának. A fenti írást is egyfajta vitaindítónak szán­juk. Arra kérjük levelezőin­ket, hogy lehetőleg röviden, legfeljebb egy gépelt oldal ter­jedelemben fogalmazzák meg gondolataikat. Az írásokat szükség esetén rövidítve és akkor, amikor a pályán a játéko­sok „cigányoztak”, de ezt a hibá­ját még jóvátehette volna, ha a né­zőtéri „cigányozáskor" véget vet a mérkőzésnek. Aztán amikor az egyik hazai játékos kezében baseball­ütővel mutogatott, vagy amikor a játé- kos-kijáróban a rendezők figyel­metlensége (mu­lasztása?!) miatt az egyik játéko­sunkat többször a vasrácsnak lökte egy magáról megfeledkezett hazai szurkoló, már csak pillana­szerkesztett formában tesszük közzé. A közölt levelek tartal­mával szerkesztőségünk nem feltétlenül ért egyet, azokért fe­lelősséget nem vállal. Csak a teljes névvel, címmel ellátott írásokat jelentetjük meg. Továbbra is várjuk írásaikat szerkesztőségünk címére: 3300 Eger, Trinitárius út 1. szám. A borítékra írják rá: Pf. 23. Drótpostán a hmhirlap@axels.hu címre jut­tathatják el írásukat tokon múlt, hogy elszabaduljon a pokol. Ráadásul a helyi nézők hangosan invitálták a túloldali vendégszurkolókat, mondván: „Gyertek ide, gyertek ide!”. Itt ezen a ponton már nem te­hetett semmit a „spori”. Még nem találtam ki, hogy a vasárnapi misén hány forintot te­gyek a perselybe, hálául azért, mert nem tört ki tömegverekedés a helyszínen, de nem leszek szűkmarkú, mert ez ott, abban a helyzetben már csak a „gondvise­lésen” múlt. Semmiképpen nem szeretném azt a látszatot kelteni, hogy a mi nézőink mind egytől egyig „galamblelkű lepkegyűj­tők”, de lassan a bajnokság vége felé közeledve azt azért meg kell jegyeznem, hogy Ilyen jelenség­gel más településeken még nem találkoztunk. Remélem, ezt a szörnyű álmot gyorsan elfeledjük mindannyian, akik megéltük, de azt hiszem, jo­gos az aggodalmam, amikor attól félek, hogy a hazai jogalkotók és jogalkalmazók már megint csak akkor kezdenek el az események után „kullogni”, amikor megtör­tént a baj! ■ Sári László Kerecsend polgármestere Ne csak gólya legyen a faluban, hanem legalább egy „zebra” is Az elmúlt napokban tudomást szerezhettünk a Heves Megyei Hírlap által arról, hogy a 25-ös út mentén Mónosbélben szépen felépített fészküket igazgatják az újra megjelent gólyák. Valóban szép látvány a pózna tetején a te­kintélyes gólyafészek, ahonnan fel-felrepül a gólyapár fészekra­kás vagy élelemszerzés céljából. Szerencséjük, hogy ők szár­nyasok és tudnak repülni, nem úgy, mint mi, földi halandók, akik kénytelenek vagyunk 5-10 percet várni, hogy átkelhessünk ezen a forgalmas útszakaszon a buszmegállóhoz vagy a vasútál­lomáshoz. Ha még érdemes, ha­csak nem járunk úgy, hogy a vo­nat vagy az autóbusz halad, s az utas meg (le)marad. Nem tudni, más falvakban ha­sonló körülmények között ho­gyan oldották meg, van-e gyalog- átkelő kijelölve, de itt nagyon kellene. Jó lenne odafigyelni az illetékeseknek, hogy ne csak gó­lya legyen a faluban, legalább egy „zebra” is. Vagy talán egy olyan szerkezet, tábla, ami lassí­tásra kötelezné e kis szakaszon a falun átszáguldó autósokat, amíg nagyobb baj nem történik. ■ Zelei Ferencné, Eger Egy vérbeli pedagógus méltatása Van Egerben egy tanárnő, aki ak­kor is megérdemelne kitüntetést a munkájáért, ha már kapott'va­laha! Nem véletlenül írom e soro­kat a pedagógusnap környékén. Vajda Tiborné Sárréti Piroska a Szent-Györgyi Albert Általá­nos Iskolában tanít, és nem ab­ból az erkölcsi sikerből él évtize­dek óta, hogy ő maga mit tett az egri röplabdáért, hanem egyre csak tanítja, győzelemre viszi a rá bízott tanulókat! Főiskolás­ként került Egerbe 1974 őszén Szolnokról, ahol szintén NB II- ben játszott. Manapság gyakran halljuk, hogy az ifjúságot a min­dennapi testedzésre kell nevelni, épp ezért nagyon értékes az ilyen elhivatott pedagógusok munkája. Megérdemli a köszö­netét és a méltatást. ■ Fodor Pálné egy hajdani csapattárs ■ Remélem, ezt a szörnyű álmot gyorsan elfeled­jük mindannyian, akik megéltük. Levelezőink figyelmébe ajánljuk Nemzetközi projekteket indíthatunk ETwiNNiNG Az Aranylúd, a skót szoknya és a négynyelvű mesekönyv „Eletet az Eveknek, Eveket az Életnek!" Szeretek utazni: az ember számá­ra kinyílik a világ. Mégsem a tá­volság vagy az ismeretlen von­zott, amikor jelentkeztem az eTwinning Professional Develop­ment Workshopjára, Pozsonyba. Magam a múlt év novemberé­ben kezdtem ismerkedni az eTwinninggel: már zajló Come- nius projektünk egyik tanári összejövetelén regisztráltunk va­lamennyien, résztvevő pedagó­gusok. Azóta rendszeresen láto­gatom a honlapot, és kapom a nemzeti ügynökség hírleveleit is. Akkor csak kommunikációs felületként kezdtük használni az eTwinninget, azóta egyre többet sikerült megtudnom róla. A le­hetőség, hogy találkozhatom az eTwinningben már tevékenyke­dő kollégákkal, fellelkesített, és jelentkeztem. Nagy örömöm­re megkaptam a lehetőséget, ott lehettem április 24-től 2ó-ig Po­zsonyban. A címben sze­replő Aranylúd ét­terem Slovensky Grob-ban találha­tó, ahol felséges li- basültet kóstoltunk az azóta bará­tommá lett ciprusi, cseh, norvég, lengyel, német és sorolhatnám to­vább, honnan érkezett kollégáim­mal. A skót szoknya? Természete­sen a Skóciából érkezett Drew ba­rátunk viselte. A kézzel írott négynyelvű mesekönyv pedig cseh, szlovák és norvég kollégá­im nyertes projektjének szemet és lelket gyönyörködtető eredmé­nye, melynek címe: „Mom, Dad, Read me a Tale”. Ez csak egy kis ízelítő a színes programokból, amiket a szlovák NSS állított össze számunkra. Az Európai Uniót létrehozó vezérlő elvekből kiin­dulva a kulturális kölcsönhatás­okon át a korszerű információs technológia legújabb vívmánya­inak megismeréséig és alkalma­zásáig jutottunk el. Minden elméleti tudnivalónál többet ér, hogy kollégáim min­dennapi örömeivel, gondjaival ismerkedhettem meg, tanulhat­tam tőlük, és átadhattam azt, amit én már tudok. Megoszthat­tam velük projektötlet-tervei­met, megtettük az első lépése­ket, hogy kapcsolatot tartsunk, s majd tanulóinkkal együtt közös projekteket indíthassunk. Konfucius, a kínai bölcs mon­dása: „Mondd el, és elfelejtem. Mutasd meg, és megjegyzem. Engedd, hogy csináljam, és meg­értem.” Valahogyan így műkö­dik a különböző nemzetek gyer­mekei közötti megértés és együttműködés is. mfenei Zsuzsanna Pásztorvölgyi Általános Iskola és Gimnázium, Eger A Nyugdíjasklubok és Idősek „Életet az Éveknek!” Országos Szövetségének Egészségügyi Bi­zottsága az elmúlt évben indítot­ta el egészségügyi felvilágosító programját, melynek célja a la­kosság egészségügyi ismeretei­nek bővítése és a prevenciós gondolkodás népszerűsítése. En­nek jegyében az országos szö­vetség Heves megyei szervezete rendezésében április elején Hat­vanban, a Liszt Ferenc Vasutas Művelődési Házban (DALI) ren­dezték meg az Egészségnapot. A megyei tagklubok 160 részt­vevőjét és a megjelent vendége­ket, illetve előadókat Sánta Gyu­la, a megyei szövetség elnöke kö­szöntötte. Érsek Zsolt ország­gyűlési képviselő, Hatvan pol­gármesterének ünnepi megnyi­tóját követően dr. Kabát Mária, az országos szövetség szociális­egészségügyi alelnöke tartotta meg a szakmai megnyitót és ve­zényelte le a programot. Az Ó- hatvani Óvodák és Általános Is­kolák 5-ös számú Tagiskolájá­nak növendékei vidám tavaszi dalokkal köszöntötték a résztve­vőket. Ezt követően három, az időseket érintő orvosi előadás hangzott el, majd Kincses Anett gyógytornász tornáztatta meg a rendezvény valamennyi résztve­vőjét, akik nagy lelkesedéssel végezték a gyakorlatokat. ■ Sánta Gyula, megyei elnök ■ Minden elméleti tud­nivalónál többet ér, hogy kollégáim min­dennapi örömeivel, gongjaival ismer­kedhettem meg. I i I I 1 »

Next

/
Thumbnails
Contents