Heves Megyei Hírlap, 2009. április (20. évfolyam, 77-101. szám)
2009-04-29 / 100. szám
2009. ÁPRILIS 29., SZERDA - HEVES MEGYEI HÍRLAP 5 HEVES, KISKÖRE ÉS KÖRZETE Átadják a falu művelődési házát is erdőtelek Gazdag programmal ünnepelnek május 1-jén a helybeliek. Délután átadják a Faluházat. A Művelődési Ház udvarán 15 órától kezdődik a „Majális, ahogy elődeink ünnepeltek” című program. Az igazi retró hangulatú eseményen a vendégeknek „kötelező viselet” a kék és piros nyakkendő, amit a Gondozási Központ klubtagjai készítenek. Lesz főzés, kiállítás a régi szocialista tárgyakból, kenyér 3,60-ért, fagyi 1,50-ért, kitüntetik a kiváló dolgozókat is, és nem maradhat el a „Majálisozók kérték” sem. Beszámol a munkáról a kisebbségi önkormányzat heves Ma reggel 9 órától tartja soros ülését a város képviselő-testülete. A grémium tagjai beszámolót hallgatnak meg a tavalyi költség- vetés teljesítéséről, tájékoztatás hangzik el a hulladéklerakók rekultiválásáról. Szó lesz a Hanyi-Sajfoki Vízgazdálkodási Társulat területén végzett belvízelvezető munkákról, s számot ad tavalyi tevékenységéről a kisebbségi önkormányzat elnöke is. Civil Ki mit tud?-ot rendeznek a nyugdíjasok záránk Május 9-én 10 órakor kezdődik a zaránki Nefelejcs Nyugdíjas Szervezet kezdeményezésére a Civil Ki mit tud?, ahol négy kategóriában indulhatnak a versenyzők. A rendezvény díszvendége dr. Géczi István, az Ifjúsági és Sportközpont igazgatója, a település szülöttje lesz. Az eseménynek a kul- túrház ad otthont. Körzeti oldalaink heti menetrendje ► SZERDA HEVES. KISKÖRE Az oldalt írta: Szuromi Rita Fotó: Ötvös Imre Tel.: 36/513-622 e-mail: rita.szuromita axelspringer.hu felfedezés Ha még most is létezne, akkor már készülnének a búcsúra a pus „Bírja a Borbély nemzetség, határa 4000 hold, legelőből és szántóból áll, melyet árvíz jár, de jó dohánytermő földjei is vannak.” A történelem ennyit jegyzett fel Akolhátról. Szuromi Rita Kanyargunk a Tisza gátján. Tőlünk jobbra a szépen kitakarított ártér, balra pusztaság. Helyenként itt-ott még látni a kora téli belvízfoltokat. Panaszkodnak is Szabóék, a mangalicások, hogy túl sok a víz, a derék jószág meg szeret benne hemperegni. Pár pillanatra elgondolkodunk: hogy is van az, hogy a földek vízért kiáltanak, miközben Akol- háthoz közelegve egyre több a pangó tócsa? Az egykori lakott pusztához vezetőt is kaptunk: Szén József ; kiskörei polgármester kommen- ! dál útitársat, sőt ad egy terepjá- rót is, mondván, Akolhátra ne ! menjünk személykocsival. így lelkes csapat vág neki a gáton vezető Madaras útnak, ám az az igazság, hogy ezt az akolhátiak sohasem használták. Két földút is vezetett Kiskörére és Pély- re, ám ma már ezek járhatatlanok. Meg különben is: városi ember már nem tájékozódik könnyen toronyiránt. A Madaras útra kanyarodva kiskörei úti társaim megjegyzik, most egy olyan hely mellett megyünk el, amely egy évtizede majdnem vesztét okozta az akkor még nagyközségi ranggal bíró Körének. Itt csúszott meg a gát, és Szolnok védelme érdekében gondolkodás nélkül feláldozták volna a falut, illetve a közeli, mélyen fekvő településeket. Ezt a helybeliek a mai napig nem felejtik. Rója a terepjáró a kilométereket. Elhagyjuk a mangalicákat, a szürkemarhákat és a magyar tarkákat. Átkelünk a Jászsági-fő-, csatornán, majd indulunk visz- sza Kisköre irányába, csak most a csatorna partján. Aztán újabb kanyart veszünk, s megint Pél/ felé haladunk, ezúttal egy szivárgó mellett. Társaim már mutatják: amott, az egyre magasabbra kúszó fűben látható egy kőkereszt. Az ott Akolhát. Az utolsó métereket terepmenetben teszi meg az autó. Akolhát ma. A kőkereszt körül a volt temetőben most is gondoznak sírokat, bár sokan exhumáltatták hozzátartozóikat a tanyavilág pusztulása után. „Isten dicsőségére állíttatták az akolháti katolikus hívek 1949- ben” - áll az ép kőkereszten. Vagyis a lakott pusztában akkor még zajlott az élet. Czank János, aki ma már Kiskörén él, úgy emlékezik, a háború idején még 50-60 család lakott itt, többségük népes família volt, sok gyerekkel. Kétosztályos iskolában tanultak, kéthetente a tiszaroffi pap is átjárt misézni. A háború utáni világ nem sok változást hozott itt, épült kultúrház, sőt valahol még vetítettek is. Akolhátra az igazi nagy csapást a téglagyár leégése jelentette.- Az 1950-es években még saját téeszünk is volt - meséli -, ám hamarosan Pélyhez csatoltak minket. Akkor Akolhát néhány év fejlődés után elkezdett rohamosan hanyatlani. Az emberek igyekeztek a környező falvakba beköltözni, az 1970-es évekre már szinte senki sem maradt a pusztában. Nézzük a kőkereszt körül sorakozó sírokat. Feltűnően sok a vaskereszt, erre a vidékre nem volt jellemző ez az emlékállítási szokás. Egy bokorban úgynevezett átányi sírfát is találunk: a nyárfa-emléken, amely feltehetően az elhunyt kertjében állt, egy műanyag koszorú díszeleg.- Olvastam, hogy talán átányiak is gazdálkodtak itt - veti közbe Mónuszné Ludányi Gabriella. - Ez magyarázatot adhat erre a különös emlékre. Olvassuk a neveket, az egykori akolhátiak születési és halálozási évszámát. Úgy látszik, 1963- ban temettek utoljára ide. Vagyis a tanyavilág nagyjából Pusztafo- gaccsal együtt szűnt meg.- A hetvenes években sok család exhumáltatott - említik meg a helyiek. - Amikor a tanyavilág A helyi tanyavilág létrejöttének eredete PÉLY TÖRTÉNETÉBEN 02 Olvasható, hogy a kuruc és a német világ elől, a pogányság rablásai miatt a Tiszán túl való föld népe átköltözött e pusztába, s aktokat csináltattak. Innen a név eredete: Akolhát. A XX. században birtokrészek után tájékozódott itt az ember, Návai- tanya, Magyari-tanya, Bárótanya. Az egykori lakosok szétszóródtak, többségük Kiskörére és Pélyre költözött. elnéptelenedett, akkor sokan döntöttek úgy, hogy elviszik innen hozzátartozóikat. Ám voltak, akik nem így gondolkodtak. Ma is járnak ki többen a temetőbe, bizonyság erre a frissen kaszált fű, a nemrég elhelyezett virág. A temető egy távoli sarkában dróthálóval letakart sírt fedezünk fel. A kőemléken idős házaspár arcképe. Két, tisztességben egymás mellett megöregedett arc néz vissza ránk. Az alföldi ember szívós makacssága és embersége tükröződik a szemükben. Hatvan éve pihennek e földben. Szálas, szikeseken edződött tavaszi fű borítja sírjuk helyét. Egy pillanatra biztosak vagyunk abban, ők is így szeretnének pihenni. A helynek varázsa van. A Tisza csak karnyújtásnyira, a falvak tornyai apróknak tűnnek. Jó lenne leülni, megpihenni, elgondolkodni: hány és hány települést veszítettünk el az elmúlt fél évszázad alatt? Akolhát, Rákhát, Hatrongyos. Csak néhány, amely közvetlenül Kisköre szomszédságában állt. A mai negyvenes generáció még emlékszik arra, hogy osztálytársaik között sok Rákhát, Akolhát, Hatrongyos, mind Kisköre környékén kihalt tanya világ. bejáró gyerek is akadt. Ók a környező tanyavilágból mentek az iskolába. A hetvenes évekre azonban az élet megváltozott: divat lett városi panelban élni, s a vidék, a tanya lassan egyet jelentett a szegénységgel.- Nem volt az szegény világ - cseng vissza az idős akolháü ember szava. - Volt itt állattenyésztés, növénytermesztés, csak nagyon kevés áru került piacra, a legtöbb család önellátó volt. Lassan indulni kell vissza. Hát ez volt az a rész, amelyet feláldoztak volna Szolnok megmentéséért. Ahonnan Pély és Tarnaszentmiklós azt az emberi ésszel fel sem fogható víz- mennyiséget kapta volna. S ez volt az a rész, ahol a roffi pap misézett, s ahol jó hatvan éve ilyentájt már a búcsúra készültek volna, amiben a szép lányokat meg lehetett forgatni. Volna. Ha Akolhát a többi népes tanya- világgal együtt nem pusztul el. Ám ma már e név csupán földrajzi fogalom. S néhány sírhant, amely még képes üzenni a múltból. Talán lesznek, akik megőrzik majd e hely tiszai szél járta leheletét... Dolgoznak a gépok. Jól haladnak a munkálatok a Klsköre-Tiszanána közötti közel 10 kilométeres szakaszon. Az eddig meglehetősen kátyús, szinte már járhatatlan út új aszfaltburkolatot kap, továbbá az árkokat kitisztítják, s új átereszeket építenek be. A tervezett átadás határideje az ez évi idegenforgalmi szezon kezdete. Képünkön épp egy áteresz betonelemeit emelik be a dolgozók Tiszanána-Dinnyéshát között. Élt az uniós pályázatokkal a kistérség összegzés Öt év alatt 12 milliárd forint érkezett a településekre Két nap múlva lesz öt éve, hogy az ország csatlakozott az Európai Unióhoz. A fél évtized gazdasági hatásait összegezte Godó Lajos országgyűlési képviselő.- Uniós csatlakozásunk óta a dél-hevesi térség településeire 12 milliárd forint pályázati pénz érkezett - mondta a honatya s különösen jelentős a két nagy kiemelt beruházás támogatása, a Tisza-tó komplex projektre kapott 6 milliárd és a hanyi-tiszasülyi árvízcsökkentő víztározóra nyert közel 25 milliárd forint. Utóbbi két nagy vidékfejlesztési pályázat összesen 31 milliárdot hozott, s ehhez jön még a már említett 12 milliárdos támogatás. A parlamenti képviselő szerint a helységek zöme jól élt az uniós források lehetőségével, bár azt sem szabad titkolni, hogy tartalékok még mindig vannak. A polgár- mesterek egy része elsősorban az intézményi felújításokat tartotta szem előtt, ugyanakkor a civil szférát és a vállalkozói szektort kevésbé mozgatták. Ennek egyik következménye, hogy viszonylag kevés pénz jött munkahelyteremtésre.- Ellenben az intézmények jelentős része megújult - folytatta Godó Lajos -, a polgármesteri hivatalok, az iskolák felújítására sokan pályáztak sikerrel. A már megvalósult beruházások és a már elnyert támogatások között is jelentős az útfelújításokra kapott összeg. A 31-es úté az év végére, illetve a jövő év elejére csúszott, aminek egyik oka, hogy Heves belterületén többször is átterveztették a 31-es átvezető szakaszát. Nyert a Tiszanána-Kisköre, a Heves- Pusztataskony és a Vámos- györk-Atkár közötti út rekonstrukciója. E projektekre 3,6 milliárd forint érkezik.- Jól szerepeltek az uniós pályázatokon a térségi iskolák jelezte a honatya -, hiszen a XXL század iskolája program a tiszanánai, a kömlői, a pélyi, a kiskörei, a tarnaörsi és a boconádi intézményeknek együtt 1,4 milliárdot hozott. Elkezdődhetnek a térség egykori szemétlerakóinak rekultivációs munkái is, ezek közel kétmilliárdos segítséget nyertek uniós alapból. A környezetvédelmi beruházások között jelentős a kiskörei szennyvíztelep bővítésére érkezett félmilliárd forint. A turisztikai célú pályázatokat elsősorban a magánszálláshelyek tulajdonosai használták ki. A Tisza-tavi kerékpárút megépülése is uniós források segítségével történt. ■ ■ Több mint egy- milliárd érkezett a térségbe technológiai fejlesztésekre. * l Tavaszköszöntő túra Akolháton
