Heves Megyei Hírlap, 2009. március (20. évfolyam, 51-76. szám)
2009-03-04 / 53. szám
4 PF. 23 - OLVASÓINK ÍRTÁK HEVES MEGYEI HÍRLAP - 2009. MÁRCIUS 4., SZERDA Most túlcsordult a pohár vélemény Mi nem akarunk harcolni, csak tenni a falu érdekében A kövesdi képviselők tiszteletdíjukkal - az önkormányzat alapítványán keresztül - támogatják a gyermekeket. Senkit nem akart bántani a Hírlap-színház utóbbi darabja Felháborodásomat szeretném kifejezni a lapban megjelent „Sándor, az abonyi medve” című írásuk és a Hírlap-színházban előadott darab alapján. Idézet a cikkből: „Aliznak hívták a sportbizottság elnökének utóbb a medence falába befalazott feleségét...”. Ez számomra igen morbid, bántó és sértő. A megyében és itt Füzesabonyban is sokan tudják és ismerik, hogy a férjem a sportbizottság elnöke. Ezért nem etikus a családtagok ily módon való bevonása a darabba. Én nem szeretnék Kőműves Kelemenné lenni, ha ez az írás szerint az előadásban: „igazi szellemi izgalmat és élvezetet jelentett”. Ajánlom az írónak és rendezőnek, hogy inkább saját családjukkal foglalkozzanak! „Ez alkalommal ez a kis lelkes társulat is megfogyatkozott... Ilyen összevissza a világ és ez a színház” - írja Egres Béla. Ezek szerint vannak még jó érzésű emberek, akik nem vállalnak szerepet, nem vesznek részt mások megbántásában. Közel negyven éve van Gárdonyi-bérletünk, szomorú, hogy az egri színház az utóbbi időb,en ilyen „alkotást” tűz műsorra. Van még lejjebb? ■ Atkári Lajosné, Füzesabony * Tisztelt asszonyom! Egy ilyen, rögtönzéseken alapuló színházi előadás a valóságból merítkezik, és remélhetően tükrözi is azt, de nem konkrét személyek a szereplői. Egy-egy kiragadott eset kapcsán megindul a művészi fantázia, s ez kerekedik végül darabbá. Tudósítani pedig egy ilyen kulturális eseményről kötelesség. Őszintén sajnálom, ha Önt vagy bárki mást megbántott az írás, mely egy olyan művészi teljesítményről szólt, amely bántani igazán nem akart, leg följebb egyfajta tükröt tartani a mai magyar valóság elé. A Hírlap-színház különleges színfolt a megye kulturális életében, s legkevésbé sem bántó, sokkal inkább javító szándék vezeti. Tisztelettel: Egres Béla Erdőkövesd önkormányzatának többségben lévő képviselői, meglepetéssel olvastuk a Heves Megyei Hírlapban, hogy a falu polgármestere, Földi Gyula azt állítja: a testület arra kötelezte, hogy mobiltelefon-költségét ezentúl saját zsebből fizesse. A költségvetés tárgyalásakor valóban felmerült, hogy a mobiltelefon használatának költsége ne a falut terhelje, hanem azt a polgármester a havi 54.120 forintos költségátalányából fedezze, amit a havi 270.600 forintos fizetésén felül kap. Döntés azonban nem született (amint azt az ülésről készült jegyzőkönyv is tanúsítja). A polgármester ugyanis nem tudott arra válaszolni, hogy a jelenlegi mobilszerződés hűségideje mikor jár le. Ezért nem ért- | jiik, miért sietett a polgármester | ország-világ elé tárni a még meg 5 sem született „döntést”. Mi, a községvezető által „szét- húzónak” nevezett képviselők (többen már a második ciklusban kaptunk bizalmat), tiszteletdíjunkkal (eddig 5 millió 674 ezer forinttal) - az önkormányzat alapítványán keresztül - támogatjuk a 14 éven aluli gyermekek ingyenes úszásoktatását (már 5 éve), az óvoda játszóterének kialakítását, játékok beszerzését, az iskola részére fejlesztő játékok, projektor beszerzését, a gyermekek kirándulásokon, bábszínházi előadásokon való részvételét, sport- és szabadidős programok megrendezését, a Büdös-kúti tó környékének rendbehozatalát, a templom felújítását, a falunapok megrendezését, és még sorolhatnánk tovább. Az „ellenzékinek” kikiáltott képviselők szervezzük és bonyolítjuk a falu valamennyi kulturális rendezvényét, így a falu apraja-nagyja méltón ünnepli nemzetünk és kicsiny közösségünk ünnepeit, a lakosság legnagyobb örömére. Persze, a polgár- mester mindezekről soha nem nyilatkozott a községről megjelent újságcikkekben. Mi képviselők eddig úgy gondoltuk, hogy ne a szavak, hanem a tettek beszéljenek helyettünk. Belátjuk, ez súlyos tévedés volt. Talán ha előbb írunk mindezekről, most a polgármester nehezebben tudna befeke- títeni minket. Ha együttműködne a testülettel és elfogadná a többség javaslatát, miszerint ne csak a testületi üléseken vegyünk részt, hanem havonta legalább két alkalommal beszéljük meg a közösség ügyeit (például készítsük el közösen a község fejlesztési tervét, tervezzük meg a közhasznú foglalkoztatást, hogy minden rászoruló bekerülhessen a programba), akkor valóban többet lehetett volna tenni a településért. Többségben lévén, már többször felmerült a testület feloszlatásának kérdése, mivel a községvezető minden kérésünk ellenére sem tájékoztatja megfelelően a képviselő-testületet. Azonban fontosabb volt számunkra a település lakóinak nyugalma, békéje. Naivan azt gondoltuk, egyszer majd ráébrednek a helybeliek az igazságra maguktól is. A polgár- mester már évek óta folytatja a képviselőcsoport elleni hadjáratát. Nemegyszer kijelentette a falugyűlésen, hogy „tetszettek volna más képviselőket választani, akkor nem lenne probléma a faluban”. De most úgy érezzük, túlcsordult a pohár. Mi nem akarunk harcolni, barikádot építeni, csak szeretnénk végre érdemi megbeszéléseket folytatni a falu előrehaladása érdekében. Hogy sikerül-e rábírnunk a továbbiakban a polgármestert az együttműködésre? Csak remélni merjük. Az önkormányzatiság lényege nem a hatalom megszerzése, saját érdekeink érvényesítése, hanem a közösség önzetlen szolgálata. Az együttműködéshez valamennyi fél hozzáállása és kompromisszumkészsége szükséges, egyébként hiábavaló minden próbálkozás. Ebben a kis faluban dolgos, jóravaló, vendég- szerető emberek élnek, akiket sokszor megtévesztenek a rájuk zúduló téves információk és csak kapkodják a fejüket, hogy vajon melyik állítás az igaz. Hisszük, hogy eljön az idő, amikor ráébrednek az emberek, kik azok, akik még a sok rágalom ellenére sem adják fel, akik párthovatartozás és egyéb megkülönböztetés nélkül képviselik valamennyi erdőkövesdi lakos érdekét. Pedig higgyék el, Erdőkövesden mostanság ez nem kis áldozatvállalással jár. Kérjük, kísérjék figyelemmel Erdőkövesd további sorsát, és reméljük, hogy ennek a szép kis településnek az eddigieknél jelentősebb fejlődéséről, a különböző nézeteket valló emberek békés együttéléséről értesülhetnek a kedves olvasók. ■ (nevek a szerkőben) (A polgármester nem kívánta kommentálni a képviselők fenti levelét - a szerk.) Egyértelmű, kissé barbár, rövid üzenet Nagytályán Lakossági kezdeményezésre a nagytályai képviselő-testület az Akácos utat egyirányúsította. Ezért az út egyik végére ki lett helyezve egy „behajtani tilos” KRESZ-tábla, alatta egy kiegészítővel: „kivéve: lakók”. Néhány nap múlva a „behajtani tilos” táblán megjelent az ANYÁD! szó, míg az alatta lévőt teljesen lefestették. Ez egyértelműen egy üzenet, rövid, tömör, és kifejez mindent. Valaki üzent valakinek. Mivel napjainkban a kommunikáció igen széles skálája áll rendelkezésünkre, az illető ezt megtehette volna személyesen, telefonon, írásban, e-mailben vagy falugyűlésen is. Uniós falu vagyunk, demokráciában élünk, szabad véleménynyilvánítás van, a kultúra meg nem kötelező itt sem; így hát nincs itt semmi baj, ha csak az nem, hogy a névtelenségbe burkolózva ez nem túl nagy bátorságra vall, és a közterületeken lévő tárgyakat megrongálni nem éppen nemes cselekedet. Vagy titokban ide is belopakodott a nagypolitika? ■ Fekete István Nagytálya, Méhész köz 4. Köszönet a volt vezető áldozatos munkájáért Az egri Dobó Katica Nyugdíjas Szervezet vezetője, dr. Gallovits László lemondott posztjáról, helyét dr. Gyula Géza vette át. Ezúton szeretnénk megköszönni azt a sok munkát - előadások, rendezvények, kirándulások szervezését -, amit a tagság érdekében végzett. Munkájának is köszönhető, hogy foglalkozásaink egyre több érdeklődőt vonzanak, s népszerűek valamennyi korosztály körében. Az év végi rendezvényen több mint százan vettek részt. mZelei Ferencné Dobó Katica Nyugdíjas Szervezet ■ Mi képviselők ed' dig úgy gondoltuk, hogy ne a szavak, hanem a tettek beszédének helyettünk. Kis zavar az irodalmi megemlékezésen: mire bólint a költő? vélemény „Tóth Krisztina nem vette észre, hogy személyes, elítélő kritikája nem illett bele az összképbe” A Heves Megyei Hírlap február 3-i számában ezt a kérdést tette fel Havas András újságíró a lap „Álláspont” című rovatában. Eszmefuttatása szerint a Nagy László életművét méltató kétnapos egri rendezvényen Döbren- tei Kornél olyan kijelentéseket tett, amelyekkel: politizált, embereket sértett meg... De „szerencsére” volt a teremben egy „másik szakember”, aki szóvá tette, hogy politikai nézetek hangoztatásával kár „beszennyezni” egy ilyen alkalmat... Aki csak a hírlapi glosszát olvasta, azt gondolhatja, hogy itt valami nagy botrány történt, lám, enélkül már egy szép szakmai rendezvényt sem lehet megtartani. A glosszaíró szerint kérdéses, hogy egyáltalán érdemes volt-e erre a rendezvényre eljönni. Nos, erre a legkönnyebb válaszolni: rendkívül felemelő élményben volt részünk. Öröm és megtiszteltetés, hogy ott lehettem. A Bródy Sándor Megyei és Városi Könyvtárban nemcsak egy „szakember” jelent meg, hanem még legalább tizenhét. Valamennyien ismert, országosan is elismert költők, szép szakmában Kossuth-díjasok, írók, művészek: Nagy László tisztelői, kutatói, ismerői, barátai. Szebbnél szebb lélekemelő megfogalmazásban hangzottak el a személyes élmények, értékelések, átsütött rajtuk az őszinte érzelem. Nehéz szavakkal leírni a teremben kialakult, szinte áhíta- tos hangulatot. Fokozatosan rajzolódott ki előttünk Nagy László emberi képe, akinek erkölcsi tisztasága példa lehet ma is, mert tudása és értékítélete tiszteletet érdemel, mert az értékelésben megalkuvást nem ismert. Amire ő rábólintott, az hiteles értéket képviselt, biztosan megfelelt a magasra helyezett mércének. Költői tehetségét versei igazolják. Élete és műve példaértékű: „tisztának a tisztát őrizzük meg, oltalmazzuk az időben, ámen”. Döbrentei Kornél temperamentumos emlékezése kissé szenvedélyesebb volt a többieknél, de egyáltalán nem volt durva és sértő. Azt is mondta, Nagy Lászlónak sajnos ma sem lenne sokkal könnyebb dolga, sok mindenre nem tudna rábólintani. Nincs talán ebben igaza? Egyik, talán legnagyobb bajunk: az értékvesztés, amelyet már válságnak is nevezhetünk. Hangsúlyozta, mindenkinek a valós értékek szerint kellene tevékenykednie. Nem lenne szabad egy kondér gulyást egy kanál fekáliával elrontani... Neveket nem említett. A megnyilatkozásban őt követő Tóth Krisztina szerint Döbrentei „beszennyezte” a rendezvényt, mert óvatosan kell bánni azzal, hogy egy költő, aki nem lehet köztünk, mire bólintana rá és mire nem. Mintha a jelenlévők nem ismernék annyira Nagy Lászlót, hogy el tudják dönteni, hogy a költő mire bólintana rá. Jelen volt a költő fia, test- véröccse, több kiváló költőutód, Kossuth-díjas akadémikus, jeles irodalomtörténész, képzőművészeti alkotó. Tóth Krisztina nem vette észre, hogy személyes, elítélő kritikája nem illett bele az összképbe. Olyan szerepet vett föl, mintha mindenkinél jobban ismerné a költőt és művét. (Úgy tett, mint Hofi Géza „anyósa”.) Nem törődött azzal, hogy megtörte az ünnepélyes hangulatot. Egy írást olvasott fel, sok hibával. Szereplése - őszintén szólva - nem ütötte meg a mértéket. A résztvevők - igen bölcsen - nem reagáltak erre a disszonáns hangra, ezért nem alakult ki polémia, ami fél- revihette volna a további emlékezések menetét. A cikkíróval ellentétben - a kis zavar ellenére - azt vallom: ennek a szép egri és országos összefogással létrejött csúcsrendezvénynek sikerült átvinni „a Szerelmet a túlsó partra”. Úgy látszik, a glosszaírónak továbbra is „rossz hír a jó hír”, ha ilyen nincsen, akkor próbál kreálni. Szomorú, hogy ilyen rendkívül magas színvonalú és ünnepélyes megemlékezésről Havas András csak ezt tartotta fontosnak és tette közhírré. Semmibe vette Ágh István, Kosa Ferenc, Buda Ferenc, Görömbei András, Jánosi Zoltán és más megnyilatkozók véleményét, pedig őket is érdemes lett volna megkérdeznie. Közben a lényeg elveszett, pedig a tét nagy: Eger mint kulturális centrum, tud-e csatlakozni Debrecen, Tokaj példájához..., mert megszületett, de vajon intézményessé válik-e az EGRI IRODALMI NAPOK ÁLMA?, avagy ismét maradunk az álmodozások városa? mDr. Vas Miklós ny. főiskolai docens •k Nem szívesen válaszolok ilyen „magasságban”levelekre, de hát a tények. Lapunk részletes előzetest közölt a rendezvényről, programokkal, nevekkel. Ezt követően megjelent egy rövi- debb tudósítás, majd ezután egy terjedelmesebb cikk, méghozzá fotóval. A következő napon egy tudósítás látott napvilágot a Nagy László tiszteletére rendezett fotókiállításról. Ez eddig négy anyag! Ehhez jött a jegyzet. Tehát, miszerint én csakis a fent említett közjátékot tartottam fontosnak leírni, nem igaz. (Más szó illik ide, de hagyjuk...) Az a mondat pedig, hogy „a glosszaíró szerint kérdéses, hogy egyáltalán érdemes volt-e erre a rendezvényre eljönni”, megint csak egy vízió, és semmi köze a valósághoz. Ha legalább a jegyzetet elolvasta volna, abban szerepel az is: a megemlékezés egy „dicséretes kezdeményezés.... ” Ugyanakkor ha egy Nagy Lász- ló-emlékestbe belefér az a felhívás, hogy kiváló magyar írók „inkább költözzenek ki Nyugat- Berlinbe" (mennyire temperamentumos megjegyzés, tényleg!), akkor itt nincs sok értelme vitatkozni. Hogy Tóth Krisztina úgy tett, mint Hofi Géza anyósa? Ez is nagyon szellemes, de azért az igazi az, amikor azt írja, hogy az „írónő szereplése nem ütötte meg a mértéket... ” Megkérdezném halkan: kinek a mértékét? Az önét? Talán igaza van. H.A. a I I 4 á
