Heves Megyei Hírlap, 2009. március (20. évfolyam, 51-76. szám)
2009-03-25 / 71. szám
4 PF. 2 3 HEVES MEGYEI HÍRLAP - 2009. MÁRCIUS 25., SZERDA- OLVASÓINK ÍRTAK Idős gavallérok tisztelegtek az otthonban a hölgyek előtt Amikor nem segít a hivatal panasz Ostorosi olvasónk gondjaira kértünk, s kaptunk választ Tanulhatnánk elődeinktől kitartást, erőt, túlélési technikát Vidám hangulatban ünnepelték meg a nőnapot Egerben, a Petőfi Sándor utcai Idősek Otthonában. Az intézet igazgatónője megemlékezett a történelmi előzményéről. Ezt követően Nádasy Erika Dómján Edit-díjas színművész- nő hangulatos előadásával ragadta magával a közönséget. A vendég már az elmúlt karácsony során is felvidította fáradt szívű hallgatóságát. A közönség most is együtt énekelt vele. Az esemény során Majoros Tamás a színházi életről készült fotómontázsokkal ajándékozta meg az intézetet. Ezután az otthon férfi lakói önálló műsorral köszöntötték a hölgyeket. Nem hiányzott a virágcsokor sem. Az ünnepségre összeszedte magát a már megőszült gavallérok csapata, hogy méltóan tolmácsolja a nők iránti tiszteletét, szeretetét. ■ Dr. Kovács Zoltán Eger Rangos irodalmi ünnep helye volt a megyeszékhely Az egri Dohnál Tibor képzőművész kezdeményezésére január végén Nagy László szellemét, költészetét láttatták a mai magyar irodalom hiteles, szépszámú irodalmárai a Bródy Sándor Megyei és Városi Könyvtárban, majd a városházán. Eger tündökölt, emlékezetes országos rendezvény igazi házigazdája volt. A Nagy László Emléknapokon felszólaló harminc irodalmár a költő „földi vonulását”, személyiségét és munkásságát idézte meg. Prof. Dr. Görömbei András Kossuth-díjas akadémikus az erkölcsi mértéket, az örök erőforrást mutatta be, Kosa Ferenc filmrendező a bölcsességére és szigorúságára, a döntő szót kimondó barátra emlékezett. Serfőző Simon költő költő-üstökösként jellemezte. Fia, Nagy András a pótolhatatlan apára, a képzőművészre emlékezett. • Dr. Cs. Varga István, a rendezvény egyik szervezője és moderátora összegzésként hangsúlyozta: a kánonok változnak, de művei örökké ragyognak. ■ Fűrész János Ezüstidő Szabadidős Egyesület A 2008. december 10-i PR-riport „Ostoroson terveznek és megvalósítanak” cikkükre szeretnék levelemben reagálni. A cikkben Kisari Zoltán szavaira vonatkozóan, „Élni és élni hagyni, ez a filozófiánk”, illetve a „csak az vegyen a terített asztalról, aki tett is oda valamit” mondatára hivatkozva lenne egy pár szavam. Kisari Zoltán fontosnak tartja, hogy harmonikus viszony alakuljon ki a régi és az új ostorosiak között. Ez a kijelentése számunkra egy kissé ellentmondásos. Két és fél éve költöztünk ki Ostorosra azért, mert a gyermekem asztmás lett. Azóta sajnos nem úgy vettem észre, hogy élni hagynának bennünket. Idős nagymamám lassan 80 éves lesz, mozgássérült, állandó felügyeletre, ellátásra szorul, édesanyám ápolja, a gyógyszer és a kórházi kezelés nem kevés pénzbe kerül, s most nem adták meg neki a közgyógyigazolványt sem. Édesanyámnak kevés a nyugdíja, egy alkalommal szeretett volna segélyt kérni, azt is elutasították, de a régi őslakosoknak jár. A másik problémánkkal kapcsolatban sem tudtak intézkedni. A Szegfű utca - ahol lakunk - szűk, ennek ellenére az én portám előtt történik minden. A családi házammal szemben, az Akácfa utcai lakosok kertje végében mindent meg lehet engedni: garázst, kocsibeállót építeni. Hogy van-e rá építési engedély? Már a Jó Isten sem tudja megmondani. A ki-be járás azóta is folyamatosan fennáll, zavarva az én közlekedésemet, a vízelvezetési rendszert. Nem tudok már lassan a saját családi házamba behajtani, mert a gépkocsiktól nem lehet közlekedni. Sajnos a már meglévő garázs mellett időközben újabb is épül. Az esővíz, hó, autómosó víz mind az udvaromra folyik, mert a vízelvezetés nincs megoldva. Ez ügyben többször kerestem Kisari Zoltánt és a jegyző urat is személyesen és levélben is, de azóta sem történt érdemi változás. Hogy lehet így élni és otthont teremteni Ostoroson? Hogy éljek nyugodtan, ha az önkormányzat nem segít a probléma megoldásában? (név és cím a szerkőben) ■k * * A levelet továbbítottuk Ostoros polgármesterének, aki válaszolt a felvetésekre: Tapasztalataim és törekvésem szerint a településünkön érvényesül az az alapelv, mely szerint az itt élő családoknak az együttélés szabályait be kell tartaniuk, természetesen elismerve, hogy egy közösségbe való beilleszkedés nem könnyű feladat. Biztonsággal állíthatom, hogy nem lehetetlen, hiszen nagyon sokan vagyunk olyanok, akik nem ide születtünk, hanem később választottuk lakóhelyünkké Ostorost. A panaszos konkrét felvetéseire reagálva: gyermeke alanyi jogon jogosult közgyógyellátásra a mai napig is. A közgyógy- igazolvány kiadási feltételei több esetben változtak az utóbbi években. A kérelem elvételében, illetve a határozat meghozatalában közreműködik a Polgármesteri Hivatal, de a konkrét elbírálás - szigorú jogszabályi feltételekhez és jövedelmi viszonyokhoz igazodva - az Észak-magyarországi Regionális Egészségbiztosítási Pénztár hatásköre. Nevezett másik hozzátartozója 2008-ban be sem adta közgyógy- igazolvány iránti kérelmét, mivel az előzetes egyeztetés során is megállapítható volt, hogy jövedelmi viszonyai alapján nem lesz jogosult. 2007 decemberében újabb hozzátartozójának átmeneti segélykérelmét a hatáskörileg illetékes bizottság a támogatási keret kimerülése miatt támogatni nem tudta, azóta az önkormányzathoz ilyen kérelem nem érkezett a panaszostól. Az Akácfa úti garázs és kapubejáróval kapcsolatban tényként jelenthető ki, hogy érvényes építési és létesítési engedély alapján keletkezett. A panaszos problémája abból fakadhat, hogy a Szegfű és az Akácfa út között húzódik egy teleksor, amely két utcára nyílóan, két utcafronttal rendelkezik. A kialakult beépítési rend szerint a telkek fő utcafrontja többségében az Akácfa út, bár ellenpélda is akad. Ugyanakkor semmilyen jogszabály nem zárja ki a telkek mindkét utcára történő megnyitását. Az utca másik oldalán kifogásolt garázs már akkor is létezett, amikor a család Kömlőről Ostorosra költözött. A panaszos problémáinak megismerését követően a felvetések tisztázásához szükséges intézkedéseket személyesen is megtettem, és így tett a község jegyzője is. Az építésüggyel kap- csolatos észrevételek tisztázását az I. fokú Építésügyi Hatóság a Közigazgatási Hivatal bevonásával végezte el, a kialakított szakmai álláspontról a panaszost többször szóban is tájékoztatták, azonban ő azt nem fogadta el. A közlekedéssel kapcsolatos felvetés okán több esetben jártam el az Akácfa út két érintett ingatlantulajdonosánál, hogy véletlenül se adódjon olyan helyzet, amely során a Szegfű út 17. sz. alatti ingatlan gépjárművel való megközelítését korlátoznák. Felhívtam őket a közlekedési szabályok maradéktalan betartására, és arra: lehetőség szerint a gépjárművekkel az Akácfa utcán, és ne a Szegfű utcán parkoljanak. ■ Kisari Zoltán polgármester, Ostoros A Heves Megyei Hírlap március 5-i számában olvastam a „Túlélési technikák” című írást. A szerző véleményével én magam is egyetértek. Világválság van, ezt már tudjuk hónapok óta. Gyárak, üzemek zárnak be, és emberek ezrei váltak/válnak munkanélkülivé. Most a túlélésre kell berendezkedni, de anyáink és nagyszüleink valójában sokkal rosszabb időket is átéltek. Én ahhoz a generációhoz tartozom, akiknek a szülei még nem tudták igénybe venni a gyest, gyedet, és nem volt családi pótlék sem. Akkoriban a legtöbb családban csak a családfő dolgozott, és így egy keresetből kellett házat építeni, gyereket nevelni, tüzelőt beszerezni stb. Valóban: ezek az emberek nem panaszkodtak, csak tették a dolgukat. Igaz, mi gyerekek sem voltunk nagyon elengedve anyagilag, mint manapság a mai csemeték. Tudtunk örülni a karácsonyra kapott ajándékoknak, és nem voltak reklámok, amelyek folyton vásárlásra ösztönözték az embereket. Mindenki csak addig nyújtózkodott, ameddig a takarója ért. Én falun élek, és azt tapasztalom, hogy már alig vannak olyanok, akik a saját kertjüket megművelnék. Igaz, a falu is elöregszik. Többen segélyért mennek a helyi önkormányzathoz, mert a megélhetésük már veszélybe került, de ha a kertjeiket megművelnék, akkor akár ott megtermelhetnék az alapvető élelmiszereket, zöldséget, gyümölcsféléket. ■ (név és cím a szerk.-ben) Köszönet jár a névtelen jótevőnek A közelmúltban elveszítettem fontos irataimat (személyi igazolvány, lakcímkártya). Nem sokáig kesereghettem, mert másnap elsőbbségi borítékban megkaptam hiánytalanul a dokumentumokat, de sajnos a feladó neve nem volt a borítékon. Ezúton szeretném megköszönni az ismeretlen jótevőnek a kedvességet, emberséget, amiből jelesre vizsgázott! ■ Lukács Istvánná Eger Pápay Sámuel u. 6. ■ Kisari Zoltán állítja, hogy az Ostoroson élő családok vendégszeretőek és kompromisz- szumkészek. Tragikus vég jutott a nénémnek tények Az utóbbi tíz esztendőben megkeserítették életét az új lakók A pótszilveszter után a farsangon is mulattak Ez év elején kirabolta és súlyosan bántalmazta 86 éves egyedül élő nagynénémet egy fiatal férfi. Nem sok pénzt tudott elvenni tőle, és a fülbevalóját tépte ki a füléből, közben több csontja eltört, és hiába a jól sikerült műtét, sajnos a tüdőgyulladás - amit a kórházban az ágyhozkötöttség miatt kapott - a halálához vezetett. A néném már negyven éve lakott kis házában, előbb a férjével, majd húsz éve egyedül. Régebben semmilyen atrocitásban nem volt része, sőt a környékbeliektől elég sok segítséget is kapott (vízhordás, favágás stb.). Azonban az utóbbi tíz évben új családok telepedtek a szomszéd utcába. Ettől kezdve mindennapos volt, hogy valamivel bosz- szantották: bedobáltak szemetet az udvarra, betörték az ablakokat, tetőcserepeket, esőcsatornákat loptak le a tetőről. Később bemerészkedtek az udvari melléképületekbe, elhordták a tűzifát, és mindent, ami mozdítható volt. A lakásba az utóbbi három évben surrantak be többször. Kifigyelték, mikor jön a postás, ami pénz nem volt a szobában eldugva, azt pénztárcástól elvitték a konyhából. Többször a hűtőszekrény tartalmát is megdézsmálták. Karácsonykor a szaloncukrot és a bejglit is itt szerezték be a hívatlan látogatók, nagynéném nem kis bánatára. Nagyobb betörés a rablást megelőzően kétszer történt, mindkét esetet vizsgálta a rendőrség, de megszüntették a nyomozást, nem lettek meg a tettesek. Sajnos, a második esetnél, amikor fényes nappal a beteg- szállító az orvoshoz vitte a néné- met, egy bő óra alatt felforgattak mindent, a spórolt pénzét is elvitték. Ezután következett be a januári rablás. A rabló nem hitte el, hogy nincs már pénze, ezért ütötte- verte, amíg csak szegény nagynéném halottnak nem tettette magát. A gondozó szolgálat vészjelző gombja mentette meg az életét. Talán ha a nénikém elfogadja a többször is felajánlott, otthonban történő elhelyezést, most is élhetne. De ő már nem akart változtatni az életén, ragaszkodott a kis házikójához, a virágaihoz, a fenyőfájához. Szeretett volna békésen, saját házában elaludni, végleg. Annak a többször büntetett férfinak köszönhetően ez a kívánsága nem teljesülhetett. Szerény temetése volt, szép koszorúkkal. A temetést követő napon az egyik koszorú összes sárga rózsáját lenyeste valaki metszőollóval. Halálában is meglopták. Azóta kétszer törték fel a házát, ellopva minden értéket. A fenti történet tanulságait mindenki maga vonja le! ■ (név és cím a szerk.-ben) A csányi idősek otthonában minden hónap mozgalmasan telik. Az ott dolgozók gondoskodnak arról, hogy a lakók egy percig se unatkozzanak, s folyamatosan élményekkel gazdagodjanak. Az idei év első és egyben nagyobb szabású rendezvénye a pótszilveszter volt. Tombolahúzás és élőzene emelte a „buli” színvonalát, amelyen jól szórakoztunk. Az éjfélt egy pohár pezsgővel ünnepeltük, és csak azután húztuk a tombolát, ennek során sok és értékes ajándékot nyerhettünk. Az ezt követő farsangi bálon egy operettgálát tartottunk. Rengeteg, szívünknek nagyon kedves művészt jelenítettek meg a szereplők. Természetesen március elején a nőket is felköszön- töttük egy szál virággal és egy szelet tortával. Az ünnep alkalmából Érsek Zsolt, Hatvan város polgármestere is ellátogatott az intézményünkbe. A hétköznapjaink is szórakoztatóak, hiszen számtalan teadélután és Ki mit tud színesíti perceinket. Valamennyiünk nagy örömére megszületett az egyik dolgozónk, Buru Gá- borné pici lánya. Ezúton kívánok nekik saját és az összes lakó nevében jó egészséget! Szeretném, ha valamennyi idős sorstársamnak hasonló élményekben lenne része. ■ Juhász Árpád (cím a szerk.-ben) fi é i I V 1
