Heves Megyei Hírlap, 2009. január (20. évfolyam, 1-26. szám)
2009-01-05 / 3. szám
14 HORIZONT HEVES MEGYEI HÍRLAP - 2009. JANUAR 5., HÉTFŐ Százötven darab szilvás gombóc az Egri Páholy ünnepi asztalán Ez már gombócból is sok - szokták mondani. S valóban ritka, hogy egy-egy produkció, főleg nem fővárosi teátrumban ilyen magas szériát élhessen meg, mint az egri Gárdonyi Géza Színházban a legendás Presser- Horváth-Sztevanovity félig mese, félig musical, a Padlás, amit ezen az estén százötvenedszer láthatott a publikum. Jó néhány év eltelt azóta, hogy egri színpadra került remek szereposztással, Hegedűs D. Géza kiváló rendezésében. Már akkor is jóval több, mint száz előadást láthatott belőle a közönség. Az idei évadban a színház felújította eme legsikeresebb előadását, s valóban, ismét telt házak előtt játsszák azóta is a színészek, akik közül többüket ma is ugyanabban a szerepben láthatunk viszont, mint a hajdani bemutatón. De vannak, akik új szerepkörben mutathatják meg magukat, s olyanok is, akik a felújítás alkalmával kerültek a produkcióba. A színház támogatóit egybe- gyűjtő Egri Páholy karácsony előtt a Padlást mutatta be tagjainak, akik ezúttal elhozták a színházba gyermekeiket is, hogy együtt, szinte családi körben ülhessék meg ezt a színházi ünnepet, melyre ajándékként a Padlás százötvenedik előadását kapták. A rendező, Hegedűs D. Géza KÉPGALÉRIA: WWW.HEOL.HU Erre a különleges alkalomra természetesen eljött a népszerű színész-rendező Hegedűs D. Géza is, s az est moderátora, Jónás Zoltán mikrofonja elé ült Kelemen Csaba, aki már a hajdan volt bemutatón, s azóta is Barrabás B. Barrabás, a gengszter szerepét játssza a darabban. Továbbá Szabó Emília is, aki viszont most kapta meg Süni szerepét. Természetesen ezen a különleges estén emlékezni kellett azokra a kedves művészekre is, akik a bemutatón, s azután is sokáig sikerre vitték ezt a remek darabot, s mostanra már nincsenek közöttünk. így Ribár Évára, Vizi Györgyre és Ittes Józsefre. ■ az állhatatlan Kísérlet a történelmi átláthatóság bizonyítására Márton László Báthory Zsigmondról szóló történelmi trilógiájának második része a Gárdonyi Géza Színházban, Csizmadia Tibor rendezésében. Egres Béla A történetírás veszélyesebb, mint maga a történelem. Ezt mondja Decsi János, a történetíró - Ötvös András megformálásában - Az állhatatlanban. S fölteszi a kérdést, ha nem tudja, mi az igazság, hogyan írhatná le az igazat. Azt a szerző, Márton László sem tudhatja, átláthatóvá lehet-e tenni a történelmet, de kísérletet tesz rá, amikor egy roppant zilált történelmi kort és talán még ziláltabb jellemű fejedelmet állít trilógiájának középpontjába. Erdély XVI. századi hányatott sorsát, a történelem egyik tán nem eléggé ismert korszakát, egy több szempontból is vitatható fejedelmet, aki gyermekfejjel került hatalomra, lemondásokkal és shakes- peare-i tragédiákba illő fordulatokkal teli pályáján éviekéit az eseményekkel, az országát valamint személyét befolyásoló tényezők sodrában. 1 lóman-Szekfű Magyar történetében azt olvashatjuk, hogy ekkortájt Erdélyben a fejedelem volt az egyedüli akarat, s ez az akarat Zsigmond személyében gyöngén, kihagyóan, kiszámíthatatlan rendetlenségben dolgozot t. Mártont ez, az oly igazán vitatható személyiség izgatta, amiko r megírta trilógiáját. Történelmi játék, mondja a műfaji meghatározás, ám ez a mű, az else* részhez, A nagy- ratörőhöz hasonlóan sokkal inkább szövegcentrikus, filozofikus mű, mintsem olyan, amely igazi játékot engedne a színpadon. Talán épp ezt érezve döntött úgy a re ndező, Csizmadia Tibor, hogy szokatlan díszletek közt próbálja megmutatni mindazt, amit a szeríiő a közönség elé kívánt tárni. Az előző részben egy meredek háztető adta a játék alapjául szó lgáló izgalmat, most Csanádi Judit remek díszlettervezői leleményével a színpad előtt és mögött is nézők ülnek. Két oldalról láthatják a történéseket. A néz:ő mintegy átláthat a történeten, át a történelmen, s a hajdan élt főszereplők jellemén is. S ezen az: átláthatóságon túl a színpad és íi történelem túlsó oldalán meglásson mai arcokat is, amelyek épjpen úgy visszatekintenek rá át (évszázadokon, tragédiákon és sorsokon. Ez a szcenikai megoldás egészen új kih ívás a színészeknek is, akik számára inkább az a megszokott, hogy egy irányba játszanak. Ettől most kénytelenek elszakadni, s teszik ezt a rendező jól átgondolt koncepcióját követve kifogástalanul. A néző bármely oldalon ül is, nem csorbul az élmény, ám egyes jelenetek, mondatok és gondolatok más hangsúllyal szólnak az egyik, illetve a másik oldalon. Márton László szófüzérei élményszámba mennek. Az író remek, a XIX. században használt klasszicizáló, gyönyörű, dallamos nyelvezetet adott művének. Elérve, hogy minél inkább bele lehessen kerülni elmúlt korok embereinek életébe, gondolataiba. Aki látta a trilógia előző részét, az tudhatja, ott a szereplők furcsa, mai, makulátlan sportruházatra hasonlító jelmezekben tűntek föl a színen, s hogy micsoda véres leszámolással végződött az az előadás. Nagy Fruzsina jelmeztervező ezen előzmények nyomán folytatta a gondolatot. Azok A nagyratörőben oly tíszta köntösök immár bepiszkolódtak, vércsatakossá váltak, jelezvén, hogy immár végleg elveszett az az akkori ártatlanság, amely a gyermekfejjel hatalomra került Zsigmondot még jellemezte. A köntösökből háromcsíkos adidas vérfürdőköpeny vált. Óhatatlan egy többrészes mű esetében, hogy az újabbat összehasonlítsuk a korábbival. Bár egy-egy rész önállóan is megállja helyét, de érdemes folyamatában szemlélni a történetet és az abban szereplők jellemének alakulását is. így izgalmas igazán, hogy honnan indultak, hol tartanak és hová képesek eljutni a szereplők. Schruff Milán Báthory Zsig- mondként megőrizte alakításában azt a lebegést és bizonytalanságot, amit A nagyratörőben láttunk tőle, de még inkább érezhető rajta az a jellemvonás, amelyet a második rész címében jelez a szerző. Mészáros Máté Geszti Ference végre itt kiteljesedik, mély jellemábrázolásról tesz tanúbizonyságot, mint Nagy András Jósika István, a kancellár bőrében. Rég láthattunk tőle ennyire átgondolt és jól megvalósított szerepformálást. Járó Zsuzsa megrázó özvegy Kovacsócziné szerepében. Bozó Andrea, mint Zsigmond felesége, finom eszközökkel is meggyőző. Kaszás Gergő prédikátora újabb, magasabb szférába emeli jelenetével az egész produkciót. Rajtuk kívül talán a legmagávalragadóbb alakítást Venczel Valentin nyújtja. Hogy sikerül-e, egyáltalán kell- e átláthatóvá tenni a történelmet, nem bizonyos. Ám az tény, hogy ezen az egri előadáson átfúj és átsöpör a história viharos szele. ■ A néző mintegy átláthat a történeten, át a történelmen, s a hajdan élt főszereplők jellemén Egy szilveszteri koccintás esete az operettel és a dögléggyel Az egri Gárdonyi Géza Színház az év utolsó estéjén Eisemann Mihály operettjével, a Fekete Péterrel kedveskedett közönségének Görög Lászlóval, Bozó Andreával, Hüse Csabával és Mészáros Sárával a főszerepben. A szünetben pezsgőt is kínáltak azoknak, akik szilveszterkor a színházat választották az óév búcsúztatására. A teátrumot zsúfolásig megtöltő nézők koccintottak az új esztendőre, s meglepetten fedezhettek fel a sokadalomban több hírességet is. Sirokai Borinak, a teátrum dramaturgjának társaságában nemcsak a népszerű muzsikus-producert Pierrot-t láthatták, de olyan művészt is, akire nem igazán számíthattak egy operettelőadáson. A magyar rap fenegyereke, a Kartel frontembere, a kiváló dobos, Ganxsta „Döglégy” Zolee is jelen volt, s láthatóan jól érezte magát a műfajától olyannyira idegen világban. ■ Ganxsta Zolee az egri színházban KÉPGALÉRIA: WWW.HEOL.HU Gárdonyi Napló: tükör, melyben mások is láthatnak Az egri színház, mint sok más teátrum, saját kiadvánnyal jelentkezett az elmúlt év végén. Egy bölcs mondás szerint a napló olyan tükör, amit magunk elé tartunk, hogy mások is lássanak benne minket. Ez vezérelte az intézményt, amikor Körösi Zoltán író-dramaturg vezérletével megjelentette a Gárdonyi Naplót. Az ingyenes füzet, amely félévente olvasható, arra hivatott, hogy a nyilvánosságot még inkább megismertesse a műhelymunkával, ami az utóbbi években jellemzi a Gárdonyi Géza Színházat. Nem titkolt cél, hogy a néző bekukucskálhasson a színfalak, a függöny mögé is. Megismerhesse az itt alkotó művészeket, gondolataikat, hitvallásukat. ■ Odalent minden szürke tán, de az ünneplés nekünk is kijár diótörő A frissen alakult egri tánctagozat első produkciója a Gárdonyi Géza Színházban Immár kéttagozatú színház az egri teátrum. Vezetésére a Harango- zó-díjas, Érdemes Művészt, Barta Dórát nyerték meg, aki már oly sokszor bizonyította tehetségét ország-világszerte és Egerben is. Ennek az újonnan alakult csapatnak első igazi bemutatkozása a karácsonyi ajándéknak szánt mese, a Diótörő bemutatása volt, amelynek rendező-koreográfusa a tagozat vezetője. Barta Dórának sikerült olyan táncosokat maga köré gyűjteni, akik részben már több neves társulatban kipróbál- tattak, részben olyanokat, akiket ő maga nevelt táncosokká. Hoffmann meséjét és Csajkovszkij muzsikáját nem igazán kell bemutatni, hisz rengeteg feldolÚjszászi Dorottya és Túri Lajos a Hoffmann-Csajkov szkij: Diótörő című mese-táncjáték egyik jelenetében KÉPGA LÉRIA: WWW.HEOL.HU gozásban, előadásban láthattuk már. Ezért is várhattuk nagy érdeklődéssel, hogy ez az újonnan alakult társaság miként nyúl e klasszikus darabhoz. A mű kiválasztása, bemutatásának időzítése egyértelműen telitalálat. Színrevitelével az alkotók tudatosan építenek a színház kéttagozatúságára, arra, hogy immár prózai és mozgásművészek is egyenrangú félként vehetnek részt egy-egy produkció létrehívásában. Barta Dóra rendezésén erősen érződik, hogy ő elsősorban táncos, s a kifejezőeszközei leginkább abban a közegben működA Diótörő legközelebb január 6-án, 7-én, S-án és 9-én látható a színházban. nek. Helyenként kicsit elcsúsznak az arányok. Nem mindig tudja megteremteni a szöveges és a táncos részek közötti egyensúlyt, ami el- engedhetetlenül szükséges lenne ahhoz, hogy folyamatosan fönntartsa a néző figyelmét. Vannak részek, például a Rácz János által megformált egérkirály jelenete, amelybe - köszönhetően Földi Andrea remek jelmezének - beleszeretett a rendező. így túl sok lett, s a remek alapötlet végül elsikkadt. A táncok azonban nem hagyhatnak senkiben sem hiányérzetet. Az egrieknek az elmúlt évek alatt volt alkalmuk nyomon követni Barta Dóra kore- ográfusi életútját, s most a Diótö- rőt látva elmondhatjuk, hogy az az út, amelyen jár, töretlen. Tudása, amit eddig megszerzett, biztos alapokat jelent koreográfiáihoz, s erre a fundamentumra bátran és rengeteg fantáziával épít. Ennek eredménye, hogy a Hoff- man-mese egri táncos megálmodása rengeteg új gondolattal gazdagítja a darabról eddig kialakított képet. Kristálytisztán mutatja meg a fényt, de azt a szürkeséget is, amelynek kontrasztjában igazán értékelni tudjuk apróbb-nagyobb örömeinket. S emiatt már rég nem csak gyermekmese ez az egri Diótörő. ■ E. B.
