Heves Megyei Hírlap, 2009. január (20. évfolyam, 1-26. szám)
2009-01-23 / 19. szám
4 PF. 2 3 HEVES MEGYEI HÍRLAP - 2009. JANUÁR 23., PÉNTEK- OLVASÓINK ÍRTAK Olvasónk úgy gondolja: tényleg dilemma, hogy fűtsünk, vagy együnk. A bérek, és az árak elszaladtak egymástól, a jövedelmek viszont alig emelkedtek. A toliforgatók végre tiszta, emberi hangon szólaltak meg Az elmúlt hetekben két könyv került a kezembe, és örömmel lapozgattam azokat, hiszen szerzőik ifjú egri zsurnaliszták. Négyessy Zita Egmont-nyitá- nya és Szuromi Rita Lapszemle a hétköznapokból című könyveiről van szó. Bár a szerzőik nem kaptak ezekért irodalmi Nobel-díjat, de mindkettő figyelmet érdemlő, kellemes olvasmány. Lehet a könyveket külön-külön méltatni, elemezni, de én elsősorban a művek hangvételét, stílusát emelném ki. Magyaros, szabatos, sallangmentes, őszinte és tiszta emberi hang az, amivel találkoztam. Ez bizony szinte üdítő, mert manapság elég gyakori a durva, primitív, a napjainkat is megkeserítő, a politikától terhes írásmű. Nem szándékozom - és nem is tisztem - részletesen elemezni a köteteket, de néhány gondolatot kiemelek. Négyessy Zita művének címe is szellemes, hiszen jól kapcsolódik az 1956-os eseményekhez. Egyébként ügyesen, reálisan érzékelteti az elmúlt öt évtized adott korszakainak társadalmi viszonyait és hangulatát. ■ A két könyvet örömmel lapozgatta, szerzőik iQú egri zsurnaliszták. Szuromi Rita riportjai ma is dicséretesek, s a Lapszemle válogatása kiemelkedő. Egyetértek Szalay Zoltán méltatásával: „A válogatás hű lenyomata mindannak, ami a rendszerváltozás időszakának nevezett évek során... az itt élőkkel történt.’’. Szuromi ügyesen formálta újságcikkekké az aktuális valóságot, igyekezett szembenézni a tényekkel. Amikor mindkettőjüknek további sikereket kívánok, remélem azt is, hogy írásaikban a jövőben is uralkodó lesz a magyaros stílus és a tiszta emberi hang, hiszen ez gyakorta hiányzik a magyar közéletből. Más forrásokból értesültem, hogy a Hírlap egykori ifjú munkatársa - Kácsor Zsolt - is jelentkezett egy új regénnyel, méghozzá sikeres újságírói munkássága mellett. Ezek után meg kell állapítani, hogy a megyei Hírlap gárdájából kerültek ki az említettek, tehát mindez a Hírlap kollektíváját, s annak szellemét dicséri. ■ Miklós Endre nyugdíjas Eger A „Fűtünk vagy eszünk” című jegyzetük mondandójával magam is mélységesen egyetértek. Ehhez szeretnék néhány gondolatot hozzáfűzni. Megnéztem a 20 évvel ezelőtti jövedelmemet és az akkori rezsit: 1988-ban a havi fizetésemnek 13 százaléka volt a rezsi, a mostani nyugdíjamnak meg 78 százaléka. Ugyanabban a családi házban lakom immár egyedül, mivel a feleségem négy éve meghalt. Ha nem tudnék nyugdíj mellett dolgozni, nem tudnám a családi házamat - amelyben 35 évi munkám fekszik - fenntartani egy nyugdíjból! A problémát abban látom, hogy sem a bérek, sem a nyugdíjak nem tudnak lépést tartani a rezsivel a rendszerváltás után. Hatványozottan érvényes ez a falvakra, ahol a téesz-nyugdíjak még mindig kísértenek! Nem csodálom, hogy télen nem lehet az alacsony nyugdíjból enni is meg fűteni is vidéken. A budapesti nyugdíj átlagban duplája, háromszorosa a kistelepüléseken élők járandóságának. Ez abból adódik, hogy még a Kádárkormány is félt a koncentrált pesti tömegtől, és ezért ott mindig is magasabbak voltak a bérek, ezért a nyugdíjak is. A fő baj szerintem az, hogy a rendszerváltás után a nagy tömeg teljesen leszakadt, a bérek és a nyugdíjak nem követték az árakat. Ez az összes eddigi kormány felelőssége. Mára az is kiderült, hogy a nemzeti vagyon elherdálása milyen következményekkel járt. A II. világháború után romokban hevert az ország. A magyar nép az átkos- ban (zsíros kenyéren) újjáépítette, és ezzel létrehozott egy akkora nemzeti vagyont, amit a rendszerváltáskor 60 milliárd dollárra becsültek. Ugyanakkor-22 milliárd dollár volt az adósságállomány, ami a nemzeti vagyonnak egyharmada volt akkoriban. Az Antall-kormány alatt eltűnt a nemzeti vagyon 60 százaléka, és 31 milliárd dollárra nőtt az adósság. Ekkor történt a rekordméretű privatizáció. A többi kormány tovább folytatta ezt a gyakorlatot. jelenleg a nemzeti vagyon a rendszerváltás idejéhez képest a tizedére csökkent, az adósság- állomány 70-80 milliárd dollár körül van. Felmerül a kérdés, legalábbis bennem, hogy hová lett a nemzeti vagyon, és hol vannak a felvett kölcsönök? Vélhetőleg nagy része kikerült az országból a rossz privatizáció miatt, a többi meg itt van a hazai milliárdosoknál (de legalább itthon van). A kérdés, mi van ma azokkal, akik ezt a nemzeti vagyont létrehozták? Nyugdíjukból tengődnek, munkanélküliek, hajléktalanok, esetleg minimálbérért dolgoznak napi 10-12 órát... Itt jegyezném meg, hogy szerintem a szolgáltatók privatizációjának is mi isszuk meg a levét. A könyörtelen profithajsza eredménye a zéró tolerancia, ami az energiaszektorra is érvényes. A gyógyszergyártásunk is világszínvonalú volt, és extra nyereséget hozott. Most mi és az egészségbiztosító is belegebed a gyógyszerárakba. A Matáv privatizációjával sem jártunk jobban. A telefondíj Európában nálunk a legdrágább. A bankok privatizációja sem egy sikertörténet. Van vagy harminc bank, és mindenütt hasonló a betéti és a hitelkamat, mindemellett óriási közöttük a különbség. Azt mondják, hogy nagy az igény rá, ezért nem csökkentik a hitelkamatot! És amikor vagonszám hozták, szőkítették az olajat. Ki járt jól az olajmaffia tagjain kívül? A költségvetés tízmilliárdokat veszített. Felelős nincs. Miért? Mert sokan jártak jól a nagyjaink közül az olajüzleten! A villamos energia privatizációjával sem a lakosság járt jól, hiszen Európában a legmagasabbak között van a villanyáram ára ma Magyarországon. A gáz ára az elmúlt hat évben a háromszorosára emelkedett! Hasonló a helyzet a víz és a szennyvíz esetében is. A mezőgazdaságban sem sokkal jobb a helyzet. Ösz- szességében, amit eddig privatizáltak, az mind sokkal többe kerül, mint korábban. ■ Becskei Tibor Eger Nagy forgalmú, rossz állapotú gyűjtőutak Füzesabonyban Könnyen lehet, nem füzesabonyi sajátosság, amiről most betűt ejtek, itt mindenesetre nyilvánvalóvá lett egy különös anomália. A város állami tulajdonban bejegyzett útjairól van szó, amelyeket a mindenkori városvezetés mind ez idáig azért nem újított fel - holott igencsak rájuk férne -, mert az a Közútkezelő Kht. feladata. így szólt az indoklás, amiről azonban mostanában kiderült: nem feltétlenül áll meg. Egy, a városon átmenő nyomvonalat kivéve tudomásom szerint a felújítás bizony az önkormányzat dolga, és amíg nem veszi ezeket a jellemzően forgalmas és ezért igen rossz állapotban levő utakat telekkönyvileg is tulajdonba, addig pályázati pénzekhez sem jut hozzá. Most, amikor nem kevés civil közvetítéssel - magam is résztvevője voltam ennek - tisztázódott a jogi helyzet, a város még mindig nem a megoldás útját járja, hanem továbbhalad azon a tévúton, amin - legyünk jóhiszeműek - a tájékozatlanságuk miatt jártak ciklusokon át az egymást követő városatyák. Most például egy - szerintem nem átfogó - lakossági szondázás nyomán, a kétharmad részben kifogástalan, a maradékot tekintve is egész jó minőségű Szabadság út teljes újraaszfalto- zása van soron, amire már pályázatot is beadtak. Az említett út az északi városrész „fő gyűj- tőútja”, ahogyan a polgármester asszony fogalmazott nekem írott indoklásában. Hát főnek lehet hogy fő, de gyűjtőnek sokkal inkább gyűjtők a Kerecsendi meg a Szihalmi utak, ahol átmenő forgalom zajlik, ott járnak az autóbuszok, és botrányos állapotban vannak. És akkor még nem szóltam a déli városrész Hunyadi útjáról, ami ha lehet, még ramatyabb állagú és még nagyobb forgalmat visel, a piactérre parkolni bejáró kamionok és dömperek miatt. Tudjuk, most nehéz idők jönnek, de az is igaz, hogy egy kis forgalomátszervezéssel addig is lehetne kezelni például a már két ízben is protestáló Hunyadi útiak helyzetét. Eddig sajnos nem történt ez meg. Vajon miért és meddig kell várnunk? ■ Gulyás András Füzesabony ■ Kérdés, hogy mi van ma azokkal, akik a nemzeti vagyont létrehozták? Egy torzó a színház előtt vandalizmus Az éjszaka leple alatt kitörik a fákat Jótékonyság a megyebálon önzetlen adomány Megújulhat a hevesi civil kúria Majd egy évtizede már, hogy Egerben a város szívében átadták az újjáépített, megszépült Gárdonyi Géza Színházat. Visz- szalapozva a teátrum történetének kiadványát, érdekes szembesülni a korabeli színház fényképével, ahol az épület előtt még vékonyka csemeték voltak azok a hatalmas fák, amelyek az átépítés áldozatává lettek. A nagy munka befejeztével aztán új növényeket telepítettek a régiek helyett, sajnos nem sok sikerrel. A városgondozási vállalat dolgozói a megmondhatói, hányszor kellett újat ültetni a tönkretett fácskák helyett. Az éjszaka leple alatt rendre kitörték az élő fákat. Kő, beton, aszfalt, benzingőz társaságában nem egyszerű manapság a fák élete. A gondos kezek mindig szakszerűen ápolják ezekét a növényeket, így a kavicsos talajban ismét gyökeret eresztenek és fejlődésnek indulnak. Kis idő múltán újabb malőr történt ezen a soron. A szélső, vastagodó törzset levelestől földre tiporták. Nem lehet elfelejteni, másnap valaki egy füzetlapra kézzel írt nekrológot helyezett el a halott fa helyére. Ezután karvastagságnyi rudakhoz erősítették az életben maradt fákat. Hihetetlen, de egy névtelen erőművésznek ez sem jelentett akadályt, eltörte. Erre a válasz a jelenlegi megoldás: a fácskákat égbe nyúló erődítményekbe zárták. Börtönrács vastagságú, formatervezett lécek közé, abroncsokkal megszilárdítva. Már kezdtem elhinni, hogy a vandalizmus is megfékezhető, amikor bebizonyosodott, nincs felsőfok. Minap a vasrácsos ketrec sem tudta megvédeni a fát, derékba törték. A környéken lakóknak erre is van tippjük, honnan, s mikor jönnek a vademberek. A közeli ifjúsági szórakozóhelyről, ahonnan hajnaltájban hazafelé tántorognak alkoholgőzösen a fiatalok. Atyafiak, kedves barátaim! Hová tartunk? Ha ezen az úton járunk, hová érkezünk? ■ Simon Imre (rím a szerk.-ben) A Magyar Vöröskereszt Heves megyei vezetése nevében köszönetét szeretnénk mondani a január 10-én rendezett XVI. Megyebál szervezőinek, hogy a vacsora jótékonysági gyűjtésének eredményét a hevesi „civil kúria” - melyben a Vöröskereszt is tevékenykedik - felújítására adták át szervezetünknek. Ezzel a gesztussal az adományozók hozzájárultak egy igazán nemes ügy felkarolásához. Név szerint kívánjuk megköszönni Korózs Lajos államtitkár úrnak támogatói közbenjárását, valamint pénzadományaikat az alábbi magánszemélyeknek és szervezeteknek: AVE Hevesi Városfenntartó Kft., Steuertip Kft., Pohl Anette és férje, NÍVÓBER Kft., Sós Tamás, Debreczeni Tiborné, Merczel József, Kontra Gyula, Agria Lánc Kft., Sanatmetal Kft., Hotel Eger Park, GEOTEAM Kft., Tóth Tamás, dr. Benkár József, Ambrus Zoltán, TO-ER Kft., Comfort ’97 Kft. Köszönet továbbá az alábbi cégeknek, akik ajándéktárgyakkal támogatták a tombolasorsolást, melynek bevételét ugyancsak a Vöröskereszt kapta: Varsányi Pincészet, Egervin Zrt., ÉMÁSZ Zrt., H-Global Kft., HESI Zrt., IBUSZ, GINGKO Bt., Szarvaskő Önkormányzata, Cinóber Nyomda, Eger Audit Kft., Europe Direct, Agria Volán Zrt., Mátra Volán Zrt., Hatvani Volán Zrt., Axel Springer-Magyarország Kft. Heves Megyei Iroda, MILL ’94 Bt., Agria Drink Kft., Agria Market Kft., Sanatmetal Kft., Egererdő Erdészeti Zrt., OTP Bank Nyrt. Eger, Bosch Rexroth Pneumatika Kft., Eger Termál Kft., Egri Csillagok Zrt., Salt Hill Thermal Spa Egerszalók, ÖKO- Park, Imola Cégcsoport, Mátrai Erőmű Zrt., Hotel Eger Park, Hunguest Hotel Flóra, Nívóber Kft., Villa Tours Utazási Iroda, Fehér Szarvas Étterem és Vadásztanya. ■ Dr. Gyetvai Gyula MVK megyei elnöke Gortva József MVK megyei igazgatója I 4 i 4 > A
