Heves Megyei Hírlap, 2008. december (19. évfolyam, 280-304. szám)
2008-12-12 / 290. szám
14 PF. 2 3- OLVASÓINK ÍRTÁK HEVES MEGYEI HÍRLAP - 2008. DECEMBER 12., PÉNTEK Két hét helyett két esztendeig húzódott az ügyem intézése Szeptember 11-én panaszt tettem a makiári ingatlanom (lakásom) szomszédságában működő vendéglátóhely üzemeltetője ellen. Szeptember 30-i keltezésű az az irat, amiben Kápolna község jegyzője, dr. Andráskó Dénes tudatja velem, hogy a falatozó „jogszabályszerűen működik, így - véleménye szerűit - nincs szükség újabb érdemi határozatra”. Első ránézésre villámgyorsnak tűnik az ügyintézés. Mi a bajöm mégis? Az, hogy a két dátum között, túl a három héten, még kerek két esztendő is eltelt. Míg az eredeti panasz kiváltó oka valóban megszűntnek látszik, nem mehetek el szó nélkül a mellett a tény mellett, hogy egy hatvannapos hivatali eljárás ennyire elhúzódhat. A 2008. szeptember 30-i iratban a jelenlegi kápolnai jegyző elismeri: „az előző jegyző nem tett eleget a Heves Megyei Köz- igazgatási Hivatal 2006. szeptember 25-én kelt kijelölésében foglaltaknak”. Ez azt jelenti, hogy kötelességmulasztást követett el, mert a panaszommal nem foglalkozott Az egész történet furcsasága, hogy ügydöntő határozat nem született, elnézést senki sem kért, pedig számomra ez az ügymenet rengeteg utánajárással, telefonálgatásokkal, levelezéssel és nem kevés költséggel, valamint bosszúsággal járt. Köszönöm, hogy legalább a sajtóban nyilvánosságot kaptam. ■ (Név és cím a szerkőben) Csak névvel és címmel érkező leveleket várunk Felhívjuk levelezőink figyelmét, hogy lehetőleg röviden, max. 1 -2 gépelt oldal terjedelemben fogalmazzák meg gondolataikat. Az írásokat szükség esetén rövidítve és szerkesztett formában tesszük közzé. A közölt levelek tartalmával szerkesztőségünk nem feltétlenül ért egyet, azokért felelősséget nem vállal. Csak a teljes névvel, címmel ellátott írásokat jelentetjük meg. Továbbra is várjuk írásaikat szerkesztőségünk címére: Eger, Barkóczy út 7. sz., vagy hmhirlap@axels.hu . A borítékra írják rá: Pf. 23. ■ Vajon az üzletekben tolongok hány százaléka megy majd el karácsonykor a templomba, ünnepelni az Isten-gyermeket? Lesz karácsony idén is vélemény Nem a tárgyakon múlik a boldogság, hanem a szereteten Az égbekiáltó szegénység című írásukra reagálva szeretnék néhány gondolatot az olvasók figyelmébe ajánlani. Elfogadom, vannak családok, ahol nagyon oda kell figyelni a pénztárcára, de még azok esetében sem tartom égbekiáltónak Magyarországon a szegénység mértékét. Elsődlegesen azért nem, mert meggyőződésem, akinek esetleg mégis égbekiáltó gondot okoz a viszonylag tisztességes megélhetés, az -• kivéve a rendkívül alacsony nyugdíjakkal rendelkező réteget - többnyire saját maga tehet erről. Az önhibájukból lecsúszottak ne szórják játékautomatákba például a szociális segélyt. Azok pedig, akik munkából akartak és akarnak ma is megélni, nem kell félniük az ünnepektől. Amint a híradásokból látjuk, az ünnep közeledtével ismételten megtelnek az élelmiszerüzletek, sőt az iparcikkeken mérhetetlenül gazdag áruházaknak is lesz forgalmuk. Nagy lesz a sürgésforgás, és lesz miből vásárolni finomságokat. Lesz majd a lakásokban feldíszített fenyő és csillogás is, úgy, mint az elmúlt években. Az már más kérdés, hogy mennyiben van szükség ajándéktárgyakra. Nem a tárgyakon múlik a boldogság, hanem a szereteten. Na és persze azon, hogy ki ünnepli úgy a karácsonyt, miként az illő. Vajon az üzletekben tolongok hány százaléka megy majd el karácsonykor a templomba, ünnepelni az Isten-gyermeket, aki kétezer éve jött a világra, hogy példát és irányt mutasson. Azért, hogy például ilyen szép és sokak által várt ünnepet adjon az emberiségnek. A karácsony ugyanis minden furfangosan kitalált, sokszor félrevezető szépítő jelző ellenére Jézus születésének ünnepe, abban a keresztényvilágban, ahol élünk mi magyarok is. Az ünnep nem elsődlegesen attól magasztos, hogy jól teleeszem magam finomságokkal, s aztán elnyúlok a heverőn. Ráadásul az idén például a több szabadnappal többet pihenhetek. Aki nem találkozik lélekben Istennel, általa közösségben ismert embertársakkal, annak nem lehet igazán boldog a karácsonya, de a húsvétja sem. Maradva a karácsonynál: tégy meg szeretteidért mindent, ami tőled telhető! Tegye meg kötelességét a gyermek is. Ha nem tudod tovább halmozni lakásodban a fölösleges tárgyakat, ne légy elkeseredve. Magam sem voltam kedvetlen, amikor gyermekként mákos tésztát - mint bojtos ételt - ettünk szenteste. Sőt örültem, mert apám egészségesen hazajött a szovjet hadifogságból. Nem maradtam árva, mint néhány barátom, és vele együtt mehettem a hajnali, pásztorok miséjére. Ajándékra nagyon keveset költhettek dolgozó szüleim, de én a Világvándor király című filléres ért tékű képes könyvnek is örültem. Örültem, mert a család együtt volt, nagyszülőkkel, másnap rokonokkal tágítva a kört, és abban az egészben láttam a biztonságos otthont. Hasonló megteremtésén fáradozok most is, évről évre jobb eredményekkel, aktív társakkal. Szintén örömömre. Nézzük reálisan a földi világot, melyben már megbukott a szocializmus, a kapitalizmust pedig most akarják „generáloz- ni”. Nem lesz könnyű feladat. A magam részéről vallom, hogy egyetlen örök van és változatlanul sikeres, az pedig az evangélium. Sajnos, ennek ismerete milliók életéből kimaradt. Jézus nem ígért fáklyás menetet. „Aki követni akar, vegye vállára keresztjét, és úgy kövessen engem” - mondta. És hol született a Megváltó? Szegényes, rongyos istállóban. Nem plazmatelevíziós szobában. Lássuk be, bajaink ellenére is életszínvonalban sokkal előbbre tartunk, mint azért megdolgoztunk. Ez az ország az 1970-es évek óta a külföldi kölcsönökből teremti javai többletét, emiatt most gond van. Elvittek bennünket a Kánaán felé. Elcsábítottak, becsaptak. De az igazi szegénységet ne csúfoljuk meg a mostani „bőséggel”! Azzal, hogy kenyér, sőt kalács van a kukában. Azzal, hogy déligyümölcsökből válogathat a gyermek és számítógépen játszva kalandozik a világban. És még sorolhatnánk. A gazdasági válságba nem fogunk belehalni, legfeljebb józanabbá válunk általa. Megtanulunk újra takarékoskodni, talán tisztábban látjuk a zavaros világot, az is lehet, hogy jobban megtaláljuk valós helyünket, és végiggondoljuk életünkben a fontosági sorrendet. Lesz karácsony az idén is. Csak ettől rosszabb ne legyen - soha. ■ F. Béla, Eger ■ Maradva a karácsonynál, tégy meg szeretteidért mindent, ami tőled telhető! Megcsonkolták kertünk díszét, a nyolcvanéves óriásfenyőnket A jó érzésű embereknek tennénk fel egy költői kérdést, amelyre választ már aligha remélhetünk: vajon megengedhető-e, hogy a szomszéd a tulajdonos távollétében és annak beleegyezése nélkül levághatja egy őshonos, legalább 80 éves óriásfenyője jelentős részét a fa egyik oldalán, ami az utca felől elérhető? A szomszédunkat újabban zavarta a fáról esetleg lehulló tűlevél, kisebb gally, illetve némileg beárnyékolta a teraszát a felső szinten is. Ezek a fák igen lassan nőnek, tehát ez az állapot hosszú évek óta fennáll. A Füzesabony, Kárpát utcai ingatlan megvásárlásánál jelentős szerepet játszott ez a fa, ami a kert dísze volt, és nekünk karácsonyfaként szolgált több éven át. Nem kell biológusnak vagy erdésznek lenni ahhoz, hogy tudjuk, a fa is élőlény, úgy növeszti a koronáját, hogy az legjobban ellenálljon a viharoknak. ■ Mit szólnának ahhoz, ha a jövőben minden karácsonyt ilyen csonka Iánál kellene ünnepelniük? A leírtak alapján hamarosan kiderül azonban, hogy sok esetben az ember az, aki az igazi veszélyt jelenti ezekre a fákra. Az ilyen lelketlenül végrehajtott csonkolás azt eredményezi, hogy az erős szél vitorlaként belekaphat a lombkoronába, és ráboríthatja azt a házunkra. A fa sorsa tehát megpecsételődött. Fájó szívvel, de kénytelenek vagyunk kivágatni, a biztonságunk érdekében. Mivel a fa megmentéséért mást tenni már nem tudunk - esetleg tanulságként -, ezért választottuk a sajtó nyilvánosságát. Köztudott, hogy az örökzöld fenyő egyúttal a legnagyobb keresztény ünnep, Jézus születésének szimbóluma is. Ezek után azt kérdezzük, mit szólnának ahhoz, ha a jövőben minden karácsonyt ilyen csonka fa mellett kellene ünnepelniük, immár áldás nélkül? Hívő emberek lévén tudjuk, hogy az ítélkezés végső soron Isten dolga, ezért az alkalomhoz illően ezúton kívánunk mindenkinek jó szomszédokat, békés karácsonyi ünnepeket és sikerekben gazdag boldog új esztendőt. ■ Kovács Zoltán, Füzesabony Egriben örültek az egri adományoknak jótékonyság Ruhaneműk és cipők a Szatmár megyei település rászorulóinak Három évtizede teszik szebbé a mindennapokat Tizenhat zsák ruhanemű és cipő gyűlt össze azoknak az egri és környékbeli adományozóknak köszönhetően, akik a romániai Szatmár megyében található Egri, Sárköz és Pusztagombás gyermekein segítettek. Egriből származó, az ottaniak sorsáért aggódó személyként második alkalommal kértem támogató együttműködésre Hevesben élő ismerőseimet, barátaimat. Használt, de még használható ruhákat, lábbeliket Krancziczki Rita, Balogh Gina, Leskó Enikő, Dénesné Huszti Krisztina, Kissné Madarász Nikoletta, Őszi Tamásné, Nemes Gábor és Csombó György adott, míg Gál Gábor a kiszállításhoz szükséges autót bocsátóiddá nagyon elkél a segítség, ahol még lábbelire sem futja a gyereknek ta rendelkezésre. Szatmárban Karikás Noémi tanítónő útmutatásai alapján találtam meg a leginkább rászorultakat, s több megható pillanatot is átéltünk. Az érintett meg nagyon, amikor a rendkívül szegény, háromgyerekes családnál a szomszéd lag- ziból kapott süteményt a 6-8 éves gyerekek kitették az asztalra, hogy ne ők, hanem az anyukájuk ossza el azt. A nagyra értékelt adományokat a kintiek nevében is minden segítőkész személynek köszönöm. Karácsonyra még egy kiságyat mindenképpen viszek az egyik pici gyermeknek. Kérem, ha valaki ebben tud segíteni, tegye meg! ■ (név és cím a szerkőben) Gyöngyösnek van egy kultúrakedvelő magja, ők szívesen vesznek részt az egykori Mátra Művelődési Központban működő csoportok munkájában korra, nemre, pártállásra való tekintet nélkül. Minden délután és este nyüzsög a HÁZ: szülők hordják az apró gyermeküket balettra, tornára, színjátszó körbe; fiatalok jönnek sportolni, zenélni, táncolni, szélesíthetik tudományos ismereteiket; felnőttek hódolhatnak itt hobbijuknak, beszélgethetnek, ismerkedhetnek, vagy egyszerűen szórakoznak. Gyakran vannak már legendává vált előadások a színházteremben, amit gyöngyösi, fővárosi vagy határon túli művészek adnak elő. Elgépiesedett mindennapjainkban egyre kevesebb gondot fordítunk a személyes emberi kapcsolatokra. Ezt a hiányt pótolja számunkra a Gyöngyösi Kulturális és Közgyűjteményi Központ. Megosztott világunkban keresni kell a kapcsolódási pontokat az emberek között. Ez a kapcsolódási pont a kultúra. Igen, a közös, őseinktől örökölt és csodás kultúra, annak minden ága, aminek manapság megnőtt a jelentősége. Ez a gyökér adhatja az összetartozás érzését, amikor elsimulnak a nézetkülönbségek. Köszönjük a gyöngyösi központ munkáját! ■ (név és cím a szerkőben)
