Heves Megyei Hírlap, 2008. november (19. évfolyam, 256-279. szám)
2008-11-05 / 258. szám
4 PF. 23 - OLVASÓINK ÍRTÁK HEVES MEGYEI HÍRLAP - 2008. NOVEMBER 5., SZERDA Jó volt újra együtt lenni az elszármazottak találkozóján Szeptember utolsó hétvégéjén első alkalommal rendezték meg Szűcsiben a falunapon az elszármazottak találkozóját. A rendezvényen én magam is részt vettem, és soha nem felejtem el, milyen jó volt találkozni azokkal, akikkel már évtizedek óta nem láttuk egymást. Az összejövetelt a régi barátokkal, ismerősökkel való találkozás és az egykori közös emlékek felidézése mellett emlékezetessé tette a fogadtatás is. A rendezvény megszervezése, a polgármester és a hivatali dolgozók szívélyes fogadása mind-mind azt igazolták, hogy a házigazdák nagy szeretettel vártak bennünket és őszintén számítottak ránk. Sajnos voltak, akik nem jöttek vagy már nem jöhettek el közénk, hogy együtt nosztalgiázzunk a szülőfalunkban. Róluk is megemlékeztünk. Bízom abban, hogy hamarosan ismét lesz alkalmunk arra, hogy a még Szűcsiben élőkkel és az onnan elszármazottakkal ismét egy jó hangulatú falunapon találkozzunk. Köszönjük a polgármesteri hivatalnak és a szervezőknek, hogy nem feledkeztek meg rólunk sem. Jó volt ismét hazamenni, mert azt éreztük, szívesen látnak bennünket. ■ Klenovics Ferencné (Juhász Ica), Gyöngyös Imádsággal, gyertyafénnyel emlékeztünk A felnémeti Derűs Alkony Nyugdíjas Egyesület október 27-én méltó megemlékezést tartott a halottak napja alkalmából a felnémeti Civil Házban. A megemlékezésen Szabó József Béla római katolikus plébános atya tartott szívhez szóló ünnepi beszédet. Az előadást néma csendben és mély átéléssel hallgatta a jelen lévő tagság, melyet közös imádság és gyertyagyújtás kísért végig. Köszönetét szeretnénk mondani az atyának, és a további munkájához nagyon jó egészséget és hosszú életet kíván a felnémeti Derűs Alkony Nyugdíjas Egyesület nevében: ■ Birinyi Mihályné (cím a szerkőben) Az utánpótlásról csak annyit, hogy tíz éve a gyermekek tizenöt százaléka sportolt rendszeresen, ma már csak két százalékuk Padlóra került a diáksport vélemény A testnevelőket sem hagyják már kibontakozni „A sport, az nemcsak testnevelés, hanem a léleknek is a legerő- j teljesebb és legnemesebb neve- I lő eszköze” - vallotta Szent- Györgyi Albert. Ezzel jómagam I is egyetértek, azonban testnevelőként egyre borúsabban látom I a helyzetet. Alábbi írásom aktualitását az olimpia adta. Csalódásként élte meg az emberek nagy része, hogy csak három magyar aranyérem született. Pedig ha nem lesznek változások, akkor lesz ez még rosszabb is. Dyen körülmények között annak is örülnünk kell, hogy sportolóink közül néhányan még a világ élvo- J nalában vannak. Fejlettebb or- I szágokban már készülnek a lon- [ doni olimpiára. Nálunk ehelyett megy az egymásra mutogatás, a felelősök keresése.Természete- sen nem lesznek felelősök, hisz nálunk felelőtlenül lehet mindent csinálni. Az élsport térdre kényszerült! Az iskolai sport, a testnevelés, a diáksport pedig padlón van! Szakemberként szomorú látni, hogyan züllesztik le e tantárgyat, miközben harsog a közoktatás a minőség fogalmának I szajkózásától. A mérhetőt mérhetetlenné tették, a mérhetetlent mérhetővé. Az iskolák nagy részénél e területen nincs is szükség szakemberre, hisz tehetséggondozás nincs is. Azokat a testnevelőket sem hagyják kibontakozni, akik szeretnék tenni a dolgukat. A mai magyar iskolában nincs is igazán helye e tárgynak. Egy testnevelő, ha évente negyven versenyre viszi a gyerekeket, ugyanannyi pénzt kap, mintha egy versenyre sem, nulla forintot. A versenyeken minden ellenszolgáltatás nélkül felügyeletet kell ellátni, mérkőzéseket vezetni, időt mérni, versenyt lebonyolítani, szakmai tanácsokat adni, és lelkesíteni a diákokat hét közben és hét végén egyaránt. Hosszú távon motiválatlanul. Ma a testnevelő tanár kiszolgáltatott és megalázó helyzetben van. Akit az istenek gyűlölnek, abból tanítót csinálnak, vagy testnevelőt. A versenyekre pedig fel is kell készíteni a diákokat, erre pedig már végképp nem áldoznak az iskolák. Inkább ne legyen semmi! Márpedig felkészí- tetlenül versenyeztetni a fiatalokat: bűn! A testnevelés-tanítás napjainkban arra sem alkalmas, hogy megszerettesse a gyerekekkel a mozgást. Az óraszámok csökkentek heti kettőre, így ma már csak álom a mindennapos testnevelés. Szomorú, mert látható, hogy a gyerekek nem túlterheltek, hanem egyoldalúan terheltek a mozgásszegény életmód miatt. Szakmai hiba az is, hogy az alsó tagozatban nem testnevelők tanítják a tárgyat. A dlák-sportegye- sületek és az iskolák tehetséggondozó munkáját lehetetlenné tették azzal, hogy megszüntették a kötelező sportnormatívát (gyerekenként évi 1200 forintról van szó). így az egész éves munka tervezhetetlen. Csapatokat kellett egyik napról a másikra megszüntetni, sportolni szerető gyerekeket szélnek ereszteni. A pályázatok nem jelentenek megoldást, hisz célzottak (például versenyrendezés, jutalmazás, terembérlés). Nem tudják felvállalni a felkészülési időszakot, és nyerés esetén is csak év vége felé realizálódnak. Ráadásul nem mindenki nyer. Szülők, gyerekek, tanárok tudnak mesélni arról, hogy összességében milyen a testnevelés-tanítás színvonala a különböző iskolafokozatokban. Falvakban, városokban, kisebb településeken tehetséges gyerekek ezrei tűnnek el évről évre. Ők sajnos később már nézőként, gyermekét meccsre hordó szülőként, a sportot mozgásban tartó vásárlóerőként sem jelennek meg a piacon. Miközben nagy elvárások voltak az olimpián, a felmérések azt mutatták, hogy az olimpiai közvetítéseket az emberek 10 százaléka nézte, miközben a celeb műsorok (Hal a tortán stb.) nézettsége 46 százalékos volt. Mi testnevelők is tehetünk arról, hogy idáig fajultak a dolgok! Sajnos tényleges szervezet nincs, amely védené az érdekeinket és a gyerekekét, igazán össze sem tudunk fogni. Miközben nagyon sok fejlett országban az iskolai sportra építik az élsportot is, nálunk ez teljesen súlytalan. Az utánpótlásról csak annyit, hogy tíz éve még a gyerekek tizenöt százaléka sportolt rendszeresen, ma már csak két százalékuk. Sportszerető emberek nélkül várjuk a csodát! Egy olyan országban, ahol a miniszterelnök is a sportminiszteri székből katapultált egy másik bársonyszékbe. ■ Úri József háromdiplomás testnevelő tanár ■ Akit az istenek gyűlölnek, abból tanítót csinálnak, vagy testnevelőt. Emlékezetes „Állati nap” részesei lehettek az Egerben élők A Vidám Mancsok Állatvédő Egyesület október 11-én tartotta immár második „Állati nap” elnevezésű rendezvényét. Jó szórakozást nyújtott a gyöngyösi kutyás csapat, a miskolci és az egri speciális mentősök „élethű” bemutatója után a bátrabbak kipróbálhatták az alpinkötélen való „közlekedést”. A terápiás négylábúaktól lehetett tanulni, s az érdeklődők megcsodálhatták a magyar fajtatiszta kutyák bemutatóját is. A gyerekek kézműves ügyességüket próbálhatták ki, a kutyusok pedig chipet kaphattak a nagyobb biztonságuk érdekében. A délutáni meglepetés Berencsi István két felnyergelt lova volt, akiket almával és kockacukorral kézből lehetett etetni, simogatni, a nyeregbe felülve kicsik és nagyok is lovagolhattak. Kutya-szépségverseny és tombolahúzás zárta a napot. Hálásak vagyunk a pénzbeli adományokért, amit az állatok gyógykezelésére fordítunk, illetve a természetbeli juttatásokért, melyeket az állatok tartásánál fogunk használni. Köszönjük a szponzorok és támogatók hozzájárulását a nap sikeréhez, valamint a Heves Megyei Hírlap és a heol.hu tényszerű tájékoztatását a rendezvényünkről. ■ Botka Tímea elnök Csak névvel és címmel érkező leveleket várunk Örvendetes, hogy az utóbbi időben ismét gyakran kapunk észrevételeket, olvasói leveleket a lapunkban megjelent írásokra, illetve egyéb közéleti kérdésekkel kapcsolatosan. Ennek következménye, hogy anyagtorlódás miatt a leveleket esetenként csak némi késéssel tehetjük közzé. Felhívjuk levelezőink figyelmét, hogy lehetőleg röviden, legfeljebb egy gépelt oldal terjedelemben fogalmazzák meg gondolataikat. Az írásokat szükség esetén rövidítve és szerkesztett formában tesszük közzé. Továbbra is várjuk írásaikat szerkesztőségünk címére: Eger, Trinitárius út 1. sz. A borítékra írják rá: IT. 23. ■ Szűrések, masszázsok, tippek y egészségnap Érdemes egy kis időt az egészségre szánni A nyugdíjakról őszintén számoljunk! Népkábítás folyik a nyugdíjak összegéről Ha nincs időd az egészségre, lesz időd a betegségre - ez volt október 11-én, a Bartakovics Béla Közösségi Házban megrendezett Egészségnap jelmondata. Az Egri Kulturális és Művészeti Központ és az Egri Jóga Klub által szervezett hagyományos esemény idén sem okozott csalódást a látogatóknak. A rendezvény kiemelt célja volt, hogy a különféle mérésekkel, szűrésekkel még korai stádiumban felszínre kerüljenek egyes problémák. Mindenkinek módja volt az egészségi állapot fenntartását elősegítő alternatív eszközöket, módszereket megtekinteni, illetve kipróbálni. Pál György, a megyeszékhely egészségügyi és szociális bizottsága elnökének megnyitója után a programok párhuzamosan folytak az épület különböző helyiségeiben. Sokan hallgatták a változatos és aktuális előadásokat. A különféle mozgásprogramokon, foglalkozásokon az aktív részvétel már nem voltüyen nagy mértékű. A mérések, szűrések előtt viszont folyamatos volt a sorban állás. Csak a Vöröskereszt önkéntesei 150 vérnyomás-, vércukor-, illetve testzsírtömeg-mérést végeztek. A különböző masszírozások is mindig népszerűek, most mintegy száztíz fő élt a lehetőséggel. Minden eddiginél többen töltöttek ki egészség-totót. Mindemellett az egészséges táplálkozásból szintén ízelítőt kapott az ezernél is több látogató. Az egészséges alapanyagokból készített szendvicseket azok Is megkóstolhatták, akik rövid időt töltöttek el a rendezvényen, csak egy-egy szolgáltatás iránt érdeklődtek. Köszönöm a szponzorok, támogatók segítségét! Reméljük, hogy még sok évig találkozhatnak a jógás egészségnapokon a Bartakovics Béla Közösségi Házban mindazok, akik tenni szeretnének az egészségükért! ■ Bodolósz Ildikó Makiár Megy a népkábítás a nyugdíjak összegéről és a soron kívüli emelésekről. Az a határozott véleményem, hogy politikai porhintés az egész. A 2003 előtt megállapított öregségi nyugdíj, ami mintegy kétmillió nyugdíjast érint, jelentősen alacsonyabb az utóbbi években megállapított nyugdíjaknál. A közelmúltban megjelent statisztikák szerint az 1944. december 31. előtt születettek főellátás szerinti öregségi nyugdíj összege a 2008. január 1-jei emelés után nem éri el a 77.000 forintot. Ez közel 1,4 millió nyugdíjast érint, míg az 1955. január 1-je után születettek öregségi nyugdíj-átlaga meghaladja a 143.000 forintot. Kérdem én, akkor minek ez a félrevezetés és politikai porhintés? Egy, a nyolcvanas években 40 éves szolgálat után nyugdíjba vonuló honvéd alezredes nyugdíja nem éri el a 84.000 forintot, a 2007-ben nyugdíjba vonuló - szin- . tén katonatiszt fia - huszonhat éves szolgálat után több mint 255.000 forint nyugdíjat kap. Ezekre az aránytalan, igazságtalan nyugdíjakra fizetik a 13. havi nyugdíjat, ahelyett, hogy beépítenék addig az évig, ami azt indokolja. Mielőtt újabb csúsztatásokba kezdenének az illetékesek, a nyugdíjkülönbség abból adódik, hogy az „Orbán-királyság” idején 80.000 forint kereset számított száz százalékig nyugdíjalapnak, és onnan felfelé tízszázalékonként csökkent, a 183.001 forint feletti keresetnek csak a húsz százaléka képezhetett nyugdíjalapot. 2007-ben, a „Gyurcsány-császárság" alatt 202.000 forint számít be száz százalékig, és a csökkenés 347.000 forintnál, 40 százalékon megáll. Mindezek ismeretében a józan ész is megáll. ■ Ligetvári Ferenc Eger ■ A mérések, szűrések előtt viszont folyamatos volt a sorban állás. ■ Ezekre az aránytalan, igazságtalan nyugdíjakra fizetik a 13. havi nyugdijat.
