Heves Megyei Hírlap, 2008. november (19. évfolyam, 256-279. szám)
2008-11-03 / 256. szám
■ 4 Megtiszteltek bennünket a poroszlói vendéglátók Mi, hevesi nyugdíjasok minden évben várjuk a kedves invitálást a poroszlói Kistérségi Népzenei Találkozóra, s örömmel készülünk rá. így történt az idén is. Először július 5-én a Megyei Sportnap rendezvényén 380 fős vendégsereggel „özönlöttük el” Poroszlót, ahol remekül megszervezett nyugdíjaseseményen vehettünk részt. A bátrabbak a Tiszába is bemerészkedtek, de a legtöbben a parton élvezték a kellemes napsütést. A közelmúltban másodszor látogattunk e szép, gondozott községbe, ahol újból kedves vendéglátás várta a tizenhárom fellépő együttest, s kísérőiket. Bornemisza János polgármester úr köszöntője után először a hazai énekesek szép előadásában gyönyörködhetett a szépszámú hallgatóság, majd a vendégek mutatták be tudásuk javát, az örökbecsű magyar népdalokat. Cseh Ferencné, mindenki Marikája újból, fáradhatatlanul „vezényelte le” a mozgalmas nap eseményeit. Köszönjük a kedves vendéglátást, a finom ebédet, jövőre - ha meghívást kapunk - szívesen eljövünk újra Poroszlóra. Addig pedig tavasszal a hevesi népdalos találkozón mi várjuk szeretettel a poroszlói nyugdíjas társainkat, s a kedves polgár- mester urat. ■ Gottschalk Róbertné Heves, egyesületi elnök Egri sikerek a magyarnóta- versenyen Vendégként vettem részt Szlovákiában, egy magyarnóta-verse- nyen, ahol három egri nótaénekes is volt a résztvevők között. Nagyon színvonalas volt a megmérettetés, ahol nemzetközi zsűri értékelte a produkciókat. A verseny szép egri sikereket hozott. Simon Zsóka idén bearanyozta a tavalyi ezüst-díjat, és aranykoszorús ma- gyarnóta-énekes minősítést kapott. Pál György és Horváth Gábor első alkalommal vettek részt, és máris bronzkoszorús minősítést érdemeltek ki. A díjazottak az egri Ezüstidő Szabadidős Egyesület tagjai. ■ (név és cím a szerkőben) PF. 23 - OLVASÓINK ÍRTÁK HEVES MEGYEI HÍRLAP - 2008. NOVEMBER 3., HÉTFŐ emlékezés Régi diákok felajánlásait várják az Andrássy-kör tagjai Mint minden évben, idén szeptember első vasárnapján is idős urak és hölgyek gyülekeztek Egerben, a Líceum előtti téren. Körülöttük a járókelők, turisták és kirándulócsoportok nem is sejthették, hogy ők a Felsőkereskedelmi és Közgazdasági Iskola baráti körének tagjai. Ez a név ma már sokaknak még Egerben sem mond semmit, hiszen oly régre nyúlnak vissza a szálak. Szmrecsányi Lajos egri érsek 1921-ben megalapította - Magyarországon elsőként - Egerben a kereskedelmi és gazdasági ismereteket nyújtó iskolát, az Egri Római Katolikus Négy Évfolyamú Fiú Felsőkereskedelmi Iskolát, amely a Líceum épületében kapott helyet. Veszprém Dezső után 1923-ban dr. Óriás Nándor lett az iskola igazgatója, aki akkor már az ugyancsak itt működő Egri Érseki Jogakadémia igazgatói tisztségét is betöltötte. Ő kezdeményezte 1972-ben - akkor már földrajzilag is igen távolról - Egerben a „Kerista” Öregdiákok baráti körének megalakulását. Dr. Óriás Nándort neves személyiségek követték az igazgatói székben, az intézmény neve pedig a történelmi szeleknek megfelelőnek sűrűn változott. így lett többek között Alpári Gyula Köz- gazdasági Technikum, majd Közgazdasági Szakközépiskola, végül ma Andrássy György Köz- gazdasági Szakközépiskola néven működik. Ebbe az iskolába felvételt nyerni mindig is nehéz volt, „válogatós egy iskola" volt. Tehette, sőt tennie is kellett, mert mindig nagyobb volt az érdeklődés a lehetséges létszámnál. Ez a réges-régi tanintézet, talán alkalmazkodva történelmünk változásaihoz, a mai napig is működik, nem is akárhogyan. A nevét ugyan sokszor megváltoztatták, de szellemét mindvégig megőrizte, és immár 87 éve szolgálja és biztosítja Eger városának és a megyének - egyedüliként - a közgazdasági és az ehhez szorosan kapcsolódó korszerű számítástechnikai és marketing-képzést. A baráti kör minden évben megjutalmazza az éppen ballagó legtehetségesebb, kiemelkedő tanulmányi teljesítményt nyújtó, az iskola által ajánlott két tanulóját, így történt ez idén is. Büszkék vagyunk rájuk mi is. Minden évben felkeressük az egri temetőkben nyugvó elhunyt tanáraink sírjait, elhelyezzük rajtuk kis koszorúinkat, s megkoszorúzzuk dr. Óriás Nándor emléktábláit is a Líceumban és az iskolában. Ugyancsak rendszeresek minden hónap utolsó péntek délutánján összejöveteleink a régi-új iskolában, ahol kellemesen elbeszélgetünk, felidézve a régi emlékeket, de nem feledkeztünk meg a jelen dolgairól sem. Egy évben két alkalommal valamelyik pincetulajdonos barátunk vendégül lát bennünket, és eltöltünk egymás társaságában néhány kellemes órát. Mulatozásról persze szó sincs, viszont a baráti kör egy éve leköszönt elnöke, Kormos József, „a baráti kör Örökös Szakácsa” cím elismert tulajdonosa remek gulyással szokta kínálni a társaságot. Kérésünkre az iskola, amely minden módon sok éve támogatja működésünket, rendelkezésünkre bocsátott egy szép vitri- | nes szekrényt iskolánk folyosóján, amelyben szeretnénk összegyűjteni azokat a relikviákat, amelyek talán még ott porosodnak, rég elfeledve valahol egy láda vagy fiók mélyén. Ehhez kérünk régi diáktársainktól minden fellelhető emléket (diáksapkát, jelvényt, oklevelet, bármi egyebet), hogy kiállíthassuk azokat, ezzel is emlékezve iskolánk múltjára, mely reményeink szerint talán felkelti a jelenlegi diákok érdeklődését is. A baráti kör szomorú statisztikája: évről évre egyre több meghívó érkezik visz- sza „elhunyt” jelzéssel. (2003 óta újabb 30 százalékkal csökkent a taglétszám.) Ma már alig nyolcvan öregdiák tartozik hozzánk, sajnos koruk és a távolságok miatt ennél jóval kevesebb az aktív tagok száma. Nagyon szeretnénk, ha ennek a réges-régi iskolának minél több végzett diákja csatlakozna és segítene továbbvinni a lángot, továbbra is megőrizve hagyományainkat és emlékeink et. mTóthné Kovács Mária a baráti kör elnöke Eger, Széna tér 14. ■ Ez a réges-régi iskola, inkább talán alkalmazkodva történelmünk változásaihoz, a mai napig is működik, nem is akárhogyan. Felvidékre kirándultak az idősotthon ■■ ■■ I _i_í■ Nagy fába vágta a fejszét az egri Petőfi utcai Idősek Otthonának 27 lakója az elmúlt napok egyikén. Tíz gondozó kíséretével Szlovákiába, a Felvidékre kirándultunk. A betléri vadász- kastélyt, a Dobsinai-jégbar- langot és Kraszna Horka várát látogattuk meg. ■ Mindenütt szívélyes idegenvezetésben volt részünk, magyar nyelven. A Rozsnyótól öt kilométerre lévő Betléren álltunk meg először. Az Andrássy István által a XVIII. században kialakított vadászkastély és a 70 hektáros park nagy élményt kínált. A parkban lévő mamutfenyők, a látványos szökőkút még a botra támaszkodó lakókat is rövid erdei sétára csábította. A kastély bútorzata, különböző gyűjteménye a történelmi múlt gazdagságából adott ízelítőt. Ezután a Dobsinai-jégbarlang felé indult a csoport. A déli napsütésben portyázó mező, a völgyben megülő pára és a zöldellő dombok látványa annyira lekötötte a társaság figyelmét, hogy szinte senkit sem zavart a szokatlanul kanyargó út. Az 1870-ben feltárt természeti csodát, a jégbarlangot már Jókai Mór is említi a Lőcsei fehér asszony című regényében. Most mi is részesei voltunk e nem mindennapi élménynek. Utunkat kora délután Kraszna Horka felé folytattuk. Kis kapaszkodóval juthatott fel a csapat a vár bejáratához. Voltak fáradékonyabbak, akik lemaradtak, voltak fürgébbek, akik előreszaladtak. Végül mindenki felért. Még a látássérült társunk is, akit hűséges barátja dicséretesen kísért, informált az egész úton. A vár történelmi emlékei éppúgy csodálatosak voltak, mint a környék dombjaira nyíló panoráma. A lenyugvó nap fényénél emlékekkel gazdagabban pillantottunk vissza a híres várra, mely huszita menedékhely és Rákóczi Ferenc egyik otthona is volt. Mindenütt szívélyes idegenvezetésben volt részünk, magyar nyelven. Már este volt, amikor a kirándulók leültek vacsorázni Szilvásváradon. A bőséges estebédet mindenki jóízűen fogyasztotta el. ■ Dr Kovács Zoltán Eger Immár tizenöt esztendeje szövődnek a barátságok Több kulturált illemhelyet! panasz Gyöngyösön egyre áldatlanabb a helyzet Tizenöt éve utazott az első dobós diákcsoport Neumünsterbe, Észak-Németországba és kezdődött el iskolánk azóta is sikeres német cserekapcsolata. Partneriskolánk, az Alexander von Humboldt Schule húsztagú tanulócsoportja az idei tanévben is meglátogatott minket Egerben. Az egyhetes itt-tartózkodá- suk alatt családoknál laktak, ahol bepillanthattak a családok hétköznapjaiba. El voltak ragadtatva városunk szépségétől, fővárosunk nevezetességeitől, a Bükk tájaitól, a miskolctapolcai barlangfürdő különlegességétől, a magyar néptáncosok virtuozitásától. Részt vehettek tanórákon, így összehasonlíthatták a magyar és német iskolarendszer sajátos vonásait. Végül közös projektmunkában mutathatták meg, mi mindent tapasztaltak az itt eltöltött napok alatt. Úgy gondolom, hogy idén is nagy sikert aratott a csereprogram, amit az is bizonyít, hogy a magyar és német diákok immár barátokként, könnyezve vettek búcsút egymástól az egri pályaudvaron. De nem kell sokáig szo- morkodnunk, ugyanis 2009 áprilisában mi utazunk látogatóba! Ezúton szeretnénk megköszönni azoknak a magyar családoknak a vendégszeretetét, akik német diákokat fogadtak be. ■ Csontosné Mészáros Katalin igazgató Bár átléptünk a XXI. századba, szűkebb hazánkban alig változik valami a nyilvános illemhelyek tekintetében. Márpedig, ha az ember szükséget érez, igazán szükség lenne ezekre a helyekre. Biztos vagyok abban, hogy ezzel valamennyien egyetértünk. Azzal viszont nem érthetünk egyet, hogy ezt naponta tapasztalnunk, látnunk kell. Hiába szépítjük a dolgot, a kistelepüléseken nincs, a városokban túl kevés a nyilvános illemhely. Ahol van szerény számmal, ott a megközelíthetősége nincs kitáblázva. Ez a mulasztás pedig sok-sok átutazónak, turistának és vidékről felérkező ügyeit intéző polgárnak okoz kellemetlen perceket. E helyzettel magam is szembesülök gyakorta. Különböző adatokból ismert, hogy minden harmadik ember visszatartási problémával küszködik. Utazni pedig kell. Akkor mi a teendő? Kérdem én, mint egyszerű halandó, aki sokadmagával szembesül az egyáltalán nem kellemes helyzetekkel. Olyannal, mint a gyöngyösi buszpályaudvar és környéke. Itt ugyan van egy pénzbedobós nyüvános WC, de az nem a forgalomnak, nem az utasok, átutazók szükségleteinek megfelelően van nyitva tartva. Ezért a bejárat felőli faltő és bokrok bőségesen vannak locsolva. Bűzlenek is tisztességgel meleg időben. Nem kivétel ez alól a szemközti park, a Koháry úti épületbejáró és bokrok. Mindezek feltűntek-e már az illetékeseknek? Egyáltalán, várható-e a jövőben megoldás? Addig is, amíg e dologban valamilyen döntés születik, javaslom: a buszpályaudvar egyetlen nyilvános illemhelyét tartsák folyamatosan nyitva úgy, ahogyan ott az utasforgalom bonyolódik. Ez nem egyéni óhaj, hanem közösségi követelés. Mindezt az vegye csupán magára, akinek inge. ■ (név és cím a szerkőben) Csak névvel és címmel érkező leveleket várunk Örvendetes, hogy az utóbbi időben gyakran kapunk észrevételeket, olvasói leveleket a lapunkban megjelent írásokra. Felhívjuk levelezőink figyelmét, hogy lehetőleg röviden, egy gépelt oldal terjedelemben fogalmazzák meg gondolataikat. Az írásokat szükség esetén rövidítve, szerkesztett formában tesszük közzé. A közölt levelek tartalmával szerkesztőségünk nem feltétlenül ért egyet, azokért felelősséget nem vállal. Csak a teljes névvel, címmel ellátott írásokat jelentetjük meg. Továbbra is várjuk írásaikat szerkesztőségünk címére: Eger, Trinitárius u. 1. A borítékra írják rá: Pf. 23. ■ ■ Kistelepüléseken nincs, a városokban túl kevés a nyilvános illemhely. ! T ? Az egri közgazdasági baráti körének tagjai rendszeresen találkoznak, büszkék a mai diákok kiváló teljesítményére. Most régi relikviákat gyűjtenének. Gyűjtenék a relikviákat
