Heves Megyei Hírlap, 2008. november (19. évfolyam, 256-279. szám)

2008-11-03 / 256. szám

■ 4 Megtiszteltek bennünket a poroszlói vendéglátók Mi, hevesi nyugdíjasok minden évben várjuk a kedves invitálást a poroszlói Kistérségi Népzenei Találkozóra, s örömmel készü­lünk rá. így történt az idén is. Először július 5-én a Megyei Sportnap rendezvényén 380 fős vendégsereggel „özönlöttük el” Poroszlót, ahol remekül meg­szervezett nyugdíjaseseményen vehettünk részt. A bátrabbak a Tiszába is bemerészkedtek, de a legtöbben a parton élvezték a kellemes napsütést. A közelmúltban másodszor lá­togattunk e szép, gondozott köz­ségbe, ahol újból kedves vendég­látás várta a tizenhárom fellépő együttest, s kísérőiket. Bornemi­sza János polgármester úr kö­szöntője után először a hazai énekesek szép előadásában gyö­nyörködhetett a szépszámú hall­gatóság, majd a vendégek mu­tatták be tudásuk javát, az örök­becsű magyar népdalokat. Cseh Ferencné, mindenki Marikája újból, fáradhatatlanul „vezényelte le” a mozgalmas nap eseményeit. Köszönjük a kedves vendéglátást, a finom ebédet, jö­vőre - ha meghívást kapunk - szívesen eljövünk újra Poroszló­ra. Addig pedig tavasszal a heve­si népdalos találkozón mi várjuk szeretettel a poroszlói nyugdíjas társainkat, s a kedves polgár- mester urat. ■ Gottschalk Róbertné Heves, egyesületi elnök Egri sikerek a magyarnóta- versenyen Vendégként vettem részt Szlová­kiában, egy magyarnóta-verse- nyen, ahol három egri nótaéne­kes is volt a résztvevők között. Na­gyon színvonalas volt a megmé­rettetés, ahol nemzetközi zsűri ér­tékelte a produkciókat. A verseny szép egri sikereket hozott. Simon Zsóka idén bearanyozta a tavalyi ezüst-díjat, és aranykoszorús ma- gyarnóta-énekes minősítést ka­pott. Pál György és Horváth Gá­bor első alkalommal vettek részt, és máris bronzkoszorús minősí­tést érdemeltek ki. A díjazottak az egri Ezüstidő Szabadidős Egyesü­let tagjai. ■ (név és cím a szerkőben) PF. 23 - OLVASÓINK ÍRTÁK HEVES MEGYEI HÍRLAP - 2008. NOVEMBER 3., HÉTFŐ emlékezés Régi diákok felajánlásait várják az Andrássy-kör tagjai Mint minden évben, idén szep­tember első vasárnapján is idős urak és hölgyek gyülekeztek Egerben, a Líceum előtti téren. Körülöttük a járókelők, turisták és kirándulócsoportok nem is sejthették, hogy ők a Felsőkeres­kedelmi és Közgazdasági Iskola baráti körének tagjai. Ez a név ma már sokaknak még Egerben sem mond semmit, hiszen oly régre nyúlnak vissza a szálak. Szmrecsányi Lajos egri érsek 1921-ben megalapította - Ma­gyarországon elsőként - Eger­ben a kereskedelmi és gazdasá­gi ismereteket nyújtó iskolát, az Egri Római Katolikus Négy Évfo­lyamú Fiú Felsőkereskedelmi Is­kolát, amely a Líceum épületé­ben kapott helyet. Veszprém De­zső után 1923-ban dr. Óriás Nándor lett az iskola igazgatója, aki akkor már az ugyancsak itt működő Egri Érseki Jogakadé­mia igazgatói tisztségét is betöl­tötte. Ő kezdeményezte 1972-ben - akkor már földrajzilag is igen távolról - Egerben a „Kerista” Öregdiákok baráti körének meg­alakulását. Dr. Óriás Nándort neves sze­mélyiségek követték az igazgatói székben, az intézmény neve pe­dig a történelmi szeleknek meg­felelőnek sűrűn változott. így lett többek között Alpári Gyula Köz- gazdasági Technikum, majd Közgazdasági Szakközépiskola, végül ma Andrássy György Köz- gazdasági Szakközépiskola né­ven működik. Ebbe az iskolába felvételt nyerni mindig is ne­héz volt, „válogatós egy iskola" volt. Te­hette, sőt tennie is kellett, mert mindig nagyobb volt az ér­deklődés a lehetsé­ges létszámnál. Ez a réges-régi taninté­zet, talán alkalmazkodva törté­nelmünk változásaihoz, a mai napig is működik, nem is akár­hogyan. A nevét ugyan sokszor megváltoztatták, de szellemét mindvégig megőrizte, és immár 87 éve szolgálja és biztosítja Eger városának és a megyének - egyedüliként - a közgazdasá­gi és az ehhez szorosan kapcso­lódó korszerű számítástechnikai és marketing-képzést. A baráti kör minden évben megjutalmazza az éppen ballagó legtehetségesebb, kiemelkedő tanulmányi teljesítményt nyúj­tó, az iskola által ajánlott két ta­nulóját, így történt ez idén is. Büszkék vagyunk rájuk mi is. Minden évben felkeressük az eg­ri temetőkben nyugvó elhunyt tanáraink sírjait, elhelyezzük rajtuk kis koszorúinkat, s meg­koszorúzzuk dr. Óriás Nándor em­léktábláit is a Líce­umban és az iskolá­ban. Ugyancsak rendszeresek min­den hónap utolsó péntek délutánján összejöveteleink a régi-új iskolában, ahol kellemesen el­beszélgetünk, felidézve a régi emlékeket, de nem feledkeztünk meg a jelen dolgairól sem. Egy évben két alkalommal valame­lyik pincetulajdonos barátunk vendégül lát bennünket, és eltöl­tünk egymás társaságában né­hány kellemes órát. Mulatozás­ról persze szó sincs, viszont a baráti kör egy éve leköszönt el­nöke, Kormos József, „a baráti kör Örökös Szakácsa” cím elis­mert tulajdonosa remek gulyás­sal szokta kínálni a társaságot. Kérésünkre az iskola, amely minden módon sok éve támogat­ja működésünket, rendelkezé­sünkre bocsátott egy szép vitri- | nes szekrényt iskolánk folyosó­ján, amelyben szeretnénk össze­gyűjteni azokat a relikviákat, amelyek talán még ott porosod­nak, rég elfeledve valahol egy lá­da vagy fiók mélyén. Ehhez ké­rünk régi diáktársainktól min­den fellelhető emléket (diáksap­kát, jelvényt, oklevelet, bármi egyebet), hogy kiállíthassuk azo­kat, ezzel is emlékezve iskolánk múltjára, mely reményeink sze­rint talán felkelti a jelenlegi diá­kok érdeklődését is. A baráti kör szomorú statisztikája: évről évre egyre több meghívó érkezik visz- sza „elhunyt” jelzéssel. (2003 óta újabb 30 százalékkal csök­kent a taglétszám.) Ma már alig nyolcvan öregdiák tartozik hoz­zánk, sajnos koruk és a távolsá­gok miatt ennél jóval kevesebb az aktív tagok száma. Nagyon szeretnénk, ha ennek a réges-ré­gi iskolának minél több végzett diákja csatlakozna és segítene továbbvinni a lángot, továbbra is megőrizve hagyományainkat és emlékeink et. mTóthné Kovács Mária a baráti kör elnöke Eger, Széna tér 14. ■ Ez a réges-régi iskola, inkább talán alkalmaz­kodva történel­münk változá­saihoz, a mai napig is műkö­dik, nem is akárhogyan. Felvidékre kirándultak az idősotthon ■■ ■■ I _i_í■ Nagy fába vágta a fejszét az eg­ri Petőfi utcai Idősek Otthoná­nak 27 lakója az elmúlt napok egyikén. Tíz gondozó kíséreté­vel Szlovákiába, a Felvidékre ki­rándultunk. A betléri vadász- kastélyt, a Dobsinai-jégbar- langot és Kraszna Horka várát látogattuk meg. ■ Mindenütt szívélyes ide­genvezetésben volt ré­szünk, magyar nyelven. A Rozsnyótól öt kilométerre lé­vő Betléren álltunk meg először. Az Andrássy István által a XVIII. században kialakított va­dászkastély és a 70 hektáros park nagy élményt kínált. A parkban lévő mamutfenyők, a látványos szökőkút még a botra támaszkodó lakókat is rövid er­dei sétára csábította. A kastély bútorzata, különböző gyűjtemé­nye a történelmi múlt gazdagsá­gából adott ízelítőt. Ezután a Dobsinai-jégbarlang felé indult a csoport. A déli napsütésben portyázó mező, a völgyben meg­ülő pára és a zöldellő dombok látványa annyira lekötötte a tár­saság figyelmét, hogy szinte sen­kit sem zavart a szokatlanul ka­nyargó út. Az 1870-ben feltárt természeti csodát, a jégbarlan­got már Jókai Mór is említi a Lő­csei fehér asszony című regényé­ben. Most mi is részesei voltunk e nem mindennapi élménynek. Utunkat kora délután Kraszna Horka felé folytattuk. Kis ka­paszkodóval juthatott fel a csa­pat a vár bejáratához. Voltak fá­radékonyabbak, akik lemarad­tak, voltak fürgébbek, akik elő­reszaladtak. Végül mindenki fel­ért. Még a látássérült társunk is, akit hűséges barátja dicsérete­sen kísért, informált az egész úton. A vár történelmi emlékei éppúgy csodálatosak voltak, mint a környék dombjaira nyíló panoráma. A lenyugvó nap fé­nyénél emlékekkel gazdagab­ban pillantottunk vissza a híres várra, mely huszita menedék­hely és Rákóczi Ferenc egyik otthona is volt. Mindenütt szívé­lyes idegenvezetésben volt ré­szünk, magyar nyelven. Már este volt, amikor a kirán­dulók leültek vacsorázni Szilvás­váradon. A bőséges estebédet mindenki jóízűen fogyasztotta el. ■ Dr Kovács Zoltán Eger Immár tizenöt esztendeje szövődnek a barátságok Több kulturált illemhelyet! panasz Gyöngyösön egyre áldatlanabb a helyzet Tizenöt éve utazott az első dobós diákcsoport Neumünsterbe, Észak-Németországba és kezdő­dött el iskolánk azóta is sikeres német cserekapcsolata. Partneriskolánk, az Alexander von Humboldt Schule húsztagú tanulócsoportja az idei tanévben is meglátogatott minket Eger­ben. Az egyhetes itt-tartózkodá- suk alatt családoknál laktak, ahol bepillanthattak a családok hétköznapjaiba. El voltak ragad­tatva városunk szépségétől, fő­városunk nevezetességeitől, a Bükk tájaitól, a miskolctapolcai barlangfürdő különlegességétől, a magyar néptáncosok virtuozi­tásától. Részt vehettek tanórá­kon, így összehasonlíthatták a magyar és német iskolarendszer sajátos vonásait. Végül közös projektmunkában mutathatták meg, mi mindent tapasztaltak az itt eltöltött napok alatt. Úgy gondolom, hogy idén is nagy sikert aratott a csereprog­ram, amit az is bizonyít, hogy a magyar és német diákok immár barátokként, könnyezve vettek búcsút egymástól az egri pálya­udvaron. De nem kell sokáig szo- morkodnunk, ugyanis 2009 áp­rilisában mi utazunk látogatóba! Ezúton szeretnénk megkö­szönni azoknak a magyar csalá­doknak a vendégszeretetét, akik német diákokat fogadtak be. ■ Csontosné Mészáros Katalin igazgató Bár átléptünk a XXI. századba, szűkebb hazánkban alig változik valami a nyilvános illemhelyek tekintetében. Márpedig, ha az ember szükséget érez, igazán szükség lenne ezekre a helyekre. Biztos vagyok abban, hogy ezzel valamennyien egyetértünk. Azzal viszont nem érthetünk egyet, hogy ezt naponta tapasztal­nunk, látnunk kell. Hiába szépít­jük a dolgot, a kistelepüléseken nincs, a városokban túl kevés a nyilvános illemhely. Ahol van szerény számmal, ott a megköze­líthetősége nincs kitáblázva. Ez a mulasztás pedig sok-sok átutazó­nak, turistának és vidékről felér­kező ügyeit intéző polgárnak okoz kellemetlen perceket. E helyzettel magam is szembe­sülök gyakorta. Különböző ada­tokból ismert, hogy minden har­madik ember visszatartási prob­lémával küszködik. Utazni pedig kell. Akkor mi a teendő? Kérdem én, mint egyszerű halandó, aki sokad­magával szembesül az egyáltalán nem kellemes helyzetek­kel. Olyannal, mint a gyöngyösi buszpá­lyaudvar és környéke. Itt ugyan van egy pénzbedobós nyüvános WC, de az nem a forgalomnak, nem az utasok, átutazók szükség­leteinek megfelelően van nyitva tartva. Ezért a bejárat felőli faltő és bokrok bőségesen vannak lo­csolva. Bűzlenek is tisztességgel meleg időben. Nem kivétel ez alól a szemközti park, a Koháry úti épületbejáró és bokrok. Mind­ezek feltűntek-e már az illetéke­seknek? Egyáltalán, várható-e a jövőben megoldás? Addig is, amíg e dologban valami­lyen döntés születik, javaslom: a buszpá­lyaudvar egyetlen nyilvános illemhe­lyét tartsák folyamatosan nyitva úgy, ahogyan ott az utasforgalom bonyolódik. Ez nem egyéni óhaj, hanem közösségi követelés. Mindezt az vegye csupán ma­gára, akinek inge. ■ (név és cím a szerkőben) Csak névvel és címmel érkező leveleket várunk Örvendetes, hogy az utóbbi idő­ben gyakran kapunk észrevéte­leket, olvasói leveleket a lapunk­ban megjelent írásokra. Felhív­juk levelezőink figyelmét, hogy lehetőleg röviden, egy gépelt ol­dal terjedelemben fogalmazzák meg gondolataikat. Az írásokat szükség esetén rövidítve, szer­kesztett formában tesszük közzé. A közölt levelek tartalmával szerkesztőségünk nem feltétle­nül ért egyet, azokért felelőssé­get nem vállal. Csak a teljes név­vel, címmel ellátott írásokat je­lentetjük meg. Továbbra is várjuk írásaikat szerkesztőségünk címére: Eger, Trinitárius u. 1. A borítékra írják rá: Pf. 23. ■ ■ Kistelepülése­ken nincs, a vá­rosokban túl kevés a nyilvá­nos illemhely. ! T ? Az egri közgazdasági baráti körének tagjai rendszeresen találkoznak, büszkék a mai diákok kiváló teljesítményére. Most régi relikviákat gyűjtenének. Gyűjtenék a relikviákat

Next

/
Thumbnails
Contents