Heves Megyei Hírlap, 2008. november (19. évfolyam, 256-279. szám)
2008-11-18 / 269. szám
2008. NOVEMBER 18., KEDD - HEVES MEGYEI HfRLAP 5 PÉTERVÁSÁRA ÉS KÖRZETE Bontani is kellene a martinsalakos házak romjait a kárenyhítés során Hatvan év jóban-rosszban gyémántlakodalom Alkalmazkodtak ahhoz, amit a sors rájuk mért Jó néhány éve az észak-hevesi térség számos településén katasztrófaként élték meg, hogy az ózdi kohósalakkal épült lakóházak jó része életveszélyessé vált. A kárenyhítést állami pénzből oldották meg. A központi költségvetésből 800 millió forintot különítenek el e célra. Az önkormányzatok igényelhetik magánszemély tulajdonosok támogatására. A szakértői vizsgálatok nyomán több tulajdonos kiköltözött a házából, máshol építkezett vagy vett ingatlant, ám az elhagyott házak közül még mindig bontásra vár néhány. Tarna- leleszen is árválkodnak ilyen elhanyagolt telek- és épületrészek, amelyek mára életveszélyessé váltak. Palkovics Ákos tarna- leleszi polgármester többször szorgalmazta a romok elbontását, ám érdemben nem sok minden történt. Értesülve arról, hogy jövőre újabb összeget különítenek el a kárenyhítésre, a község vezetője azt szeretné elérni, hogy a bontásra ítélt épületekre is szánjanak bizonyos ösz- szeget a döntéshozók. ■ Svéd testvérek látogattak el a kistérségbe Az elmúlt héten megyénkbe látogatott a svéd testvérmegye (Varmland) tizenegy tagú delegációja. A küldöttség tagjai útjuk során elutaztak a Péter- vásárai Kistérségbe is, ahol több település nevezetességeit is megtekintették. Csütörtökön este Kotroczó István, Istenmezeje polgármestere Szlovákiába invitálta a vendégeket, akik kötetlen beszélgetés keretében ismerkedhettek egymással. Másnap délelőtt Pétervá- sárán a kistérségi irodában fogadták őket, ahol a skandináviai csapat prezentációját követően a vendéglátók tartottak tájékoztatót a saját kistérségükről. Ezt követően megtekintették a péterkei szakképző intézetben található Lovagtermet, majd a parádi tájházat keresték fel. Mátraballán a csodaszarvas legendáját elevenítették fel, Bükkszéken pedig a faluházba látogattak el a küldöttség tagjai. ■ Az erdőkövesdi Nagy házaspár nem számított arra, hogy gyémántlakodalmukon a családon kívül Sós Tamás és Földi Gyula is köszöntik őket. Nagy Sándor és Pócos Mária hatvan évvel ezelőtt kötöttek házasságot Erdőkövesden. Az elmúlt évtizedek alatt szeretet- ben kitartottak egymás mellett jóban-rosszban. Barta Katalin Erdőkövesd kis falu. A barátok, a szomszédok számon tartják egymás ünnepeit, az igazán nagy napokról pedig az önkormányzat sem feledkezik meg. Az aranylakodalmasokat immár évek óta felkeresi a falu vezetése, hogy virággal, ajándékkal kedveskedjenek a pároknak. Gyémántlakodalomra azonban csak nagy ritkán kerül sor. Hatvan évnyi házasság embert próbáló dolog. Manapság, amikor a statisztikák szerint minden harmadik házasság válással végződik, az ilyen évfordulók kapcsán mindig felvetődik: vajon milyen erőfeszítés kell ahhoz, hogy két ember évtizedekig kitartson egymás mellett jóban-rosszban? Marika néni és Sándor bácsi gyermekkoruk óta ismerik egymást. Szomszédokként cseperedtek fel, azonos családi háttérrel, hasonló értékek mentén nevelkedve. Hogy a pajtásságból mikor lett szerelem, ennyi év távlatából már nehéz pontosan beazonosítani, bár Marikának úgy rémlik, hogy tizennégy éves korában már erősebben vert a szíve, ha meglátta a szomszéd fiút. Sándor bácsi csak arra emlékszik pontosan, hogy háromévnyi udvarlásra volt ahhoz szükség, hogy a szülők áldásukat adják rájuk.- Akkoriban sora volt mindennek, nem lehetett ajtóstól rontani a házba. Fiatalok voltunk, a párom épphogy betöltötte a tizenhatodik évét, amikor kimondtuk az igent a templomban. Mindez 1948. november 13-án történt a Tolna megyei Szálkán - emlékezik vissza a férj. - Négy évvel később két évet húztam le katonaként. Az volt talán a legnehezebb időszak. A család magára maradt, édesapám akkor már elmúlt hetvenéves. Akkoriban még nem létezett segély, ilyen-olyan támogatás. Az asszonyok elvállaltak Vitáink természetesen nekünk is voltak, de mindig; tiszteltük egymást minden munkát, ami adódott, hogy eltartsák magukat.- Hogyan és miért kerültek Tolna megyébe?- Odatelepültünk, mint sok más hozzánk hasonló, környékbeli szegény család. Abban az időszakban sok sváb családot kitelepítettek, s így önkéntes alapon el lehetett szegődni a megüresedett házakba, portákra. Három évet töltöttünk ott a feleségemmel, hogy ötről a hatra jussunk. Miután elszámoltunk mindennel, hazaköltöztünk. Néhány évvel később, 1955-ben építettük meg ezt a házat, ahol most is élünk - magyarázza a családfő, miközben megfogja párja kezét, aki így folytatja a történetet:- Nehéz idők voltak azok. A férjem először az ózdi kohászatnál dolgozott, később a Nógrádi SzénVirágok, ajándékok, emléklap és ünneplés házasságkötésük hatvanadik évfordulóján az örökifjú párt felkereste otthonában sós tamás, a térség országgyűlési képviselője, földi gyula, a falu polgármestere, valamint gyömrei Rudolf, a helyi nyugdíjasklub vezetője. A gratulációk, virágok, ajándékok után egy díszes emléklapot is átadtak a házaspárnak a nagy nap alkalmából. Sándor rácai Marxa. A bányák alkalmazásában. Onnan is ment nyugdíjba. Ma már szinte elképzelhetetlen, de azokban az időkben kerékpárral jártak a férfiak ezekre a munkahelyekre télen-nyáron. A hétvégeken hazajöttek, összepakoltunk nekik egyheti élelmet, ami itthon akadt, aztán indultak vissza. Egy lányunk született, akit becsületben felneveltünk. Boldogok vagyunk, hiszen már a dédunokánk is tizenhét éves. Nagy öröm, hogy láttuk őket felnőni.- A mai fiatalok tele vannak panasszal, ráadásul napról napra bomlanak fel a házasságok. Hogy lehet hatvan évet ilyen kiegyensúlyozottan együtt leélni?- Tudja, kedves, mi szegények voltunk, nem voltak nagy igényeink, elérhetetlen vágyaink. A munkától soha nem féltünk, s szó nélkül alkalmazkodtunk mindenhez, amit az élet és a sors ránk mért. Vitáink természetesen nekünk is voltak, de mindig tiszteltük egymást. Ma összehasonlíthatatlanul jobban élnek az vj—I emberek, mint mi a fiata- labb éveinkben, még sincs egyetértés. Mi egymásra voltunk utalva, külön-kü- lön egyikünk sem boldogult volna. Minden időben számíthattunk a másikra. Mindössze ennyi titka van a hosszú házasságnak. HÍRSÁV Tréninget szerveztek a közösségfejlesztéshez bátor A Banya-Tanya Alapítvány képzést szervezett a Kaláka-körökről és a helyi közösségi önsegítő rendszerekről. A tréninget Almássy Tamás, a Kaláka-körök és a közösségfejlesztés tapasztalt ismerője tartotta. Ä kezdeményezés nemcsak Bátorból, hanem a környező településekről is vonzott résztvevőket, és nagy lelkesedésre talált. Beindult egy közösségépítő folyamat, aminek szervezeti hátterét a Banya-Tanya Alapítvány biztosítja egy sikeres, a Norvég Civil Alapból elnyert támogatás segítségével. Helyi támogatás a tehetséges fiataloknak istenmezeje A helyi önkormányzat a lehetőségeihez mérten minden évben támogatja a felsőoktatási intézmények hallgatóit. Idén a szociális bizottság döntését követően tizenhárom diák részesült támogatásban. Ők 33-35 ezer forintos segítséget kaptak tanulmányaik finanszírozásához. Két helyi egyetemista emellett megyei ösztöndíjban is részesül, egy hallgató pedig köztársasági ösztöndíjat is kiérdemelt szorgalmával. Értékelték az idei szezont a képviselők bükkszék Az önkormányzat legutóbbi ülésén értékelték az idei idegenforgalmi szezon alakulását. A beszámolóban elhangzott, hogy a termálfürdőt idén kevesebben keresték fel az előző évinél. Összesen nyolcvanötezer látogatója volt a népszerű Salvus-fürdőnek. Körzeti oldalaink heti menetrendje HÉTFŐ EGER ► KEDD PÉTERVÁSÁRA SZERDA HEVES. KISKÖRE CSÜTÖRTÖK FÜZESABONY PÉNTEK GYÖNGYÖS SZOMBAT HATVAN. LŐRINCI Az oldalt írta: Barta Katalin Fotó: Ótvös Imre Tel.: 36/513-622 e-mail: katalin.bartafoaxelsprmger.hu Uniós normák szerint épült fejlesztés Az új vágóhíd átadása hamarosan várható A szakképzési intézmény a közelmúltban új létesítménnyel is gazdagodott. A korszerű vágóhidat heteken belül átadják rendeltetésének. Az FVM ASZK Szakképző Iskola Pétervásárai Tagintézménye minden évben bővíti szakmai kínálatát, a munkaerő-piaci elvárásokhoz igazodva. Az új tanévben is hiányszakmákra iskoláznak be: agrárgazdasági gépszerelő, gépi forgácsoló, lótartó és - tenyésztő, pék-cukrász, mező- gazdasági gépésztechnikus, növénytermesztési, kertészeti és növényvédelmi technikus. Az intézet kiváló felszereltsége, a fiatal, ambiciózus tantestület biztosítja a feltételeket. Mindenki érdeklődését szívesen fogadják a nyílt napokon ma és holnap 10-12 óra között, illetve telefonon előzetesen egyeztetett időpontban. ■ EZT ÍRTA EGYKOR A Tanár a kombájn fülkéjében Azon a napon bizony még a soványak is szenvedtek a rekkenő hőségtől, egyedül csak az aratók nem panaszkodtak, mert nekik meg éppen ez az idő kedvez. Erre vártak a füzesabonyi gazdaságban is, és miután végeztek a borsó és a repce zömének levágásával, az E-512-es kombájnok megindultak a Dormándtól nem messze eső, az egykori Pap-tanya környékén levő P-7- es táblán próbavágásra. Felvillant a jelzőfény, teli az egyik tartály, jöhetnek a szállítók. A gép megáll. Volánja mellől ismerős kászálódik le, Kiss Tibor, a pétervásárai szakmunkás- és munkástovábbképző intézet tanára, aki a nagy vakáció egy részét az aratásra áldozta.- Már hatodik szezonban csinálom... Tizenkilencen jöttünk oktatók és szerelők. Nem köny- nyű munka, hiszen reggel négykor kelünk, s volt olyan nap is, amikor éjfélkor dőltünk az ágyba... Természetesen jól fizetnek, a mázsánként ötven fillér - hacsak nem adódik üzemzavar - valóban sokat jelent. Jól jön a pénz, ugyanis új lakásba költöztünk, s ilyenkor aztán van kiadás. Mégsem ez a meghatározó. Az iskolában a munkagépekkel ismertetem meg a leendő szakmunkásokat. Kitűnő könyveink vannak. Az elmélet azonban nem sokat ér, ha hiányzik a gyakorlat biztonsága. Nos, ezt szerzem meg itt. S ehhez társul a jó érzés, hogy valamit teszek én is a jövő évi kenyérért.. Megérkezik a többi kombáj- nos is. Kényelmes tereferére nem futja az idejükből, mert a táblák a gépekre várnak, és a jól sikerült próbavágás után következhet az árpa. Fürgék az E-512- esek, s néhány perc múlva szinte belezsugorodnak a látóhatárba. A vágásra érett bronzszínű kalászok mezejébe... (1975. július 4.)
