Heves Megyei Hírlap, 2008. október (19. évfolyam, 230-255. szám)

2008-10-21 / 247. szám

5 2008. OKTÓBER 21., KEDD - HEVES MEGYEI HÍRLAP PETERVASARA ES KÖRZETE Színdarab és bábjáték a helyiekkel Paráasasváron Az Együtt Parádsasvárért Egye­sület szervezésében Juhász Pál költő, író két újabb színdarabját mutatták be a napokban a mát rai településen, a művelődési házban. Tizenkét helybéli gyer­mek a „Tündérlány” című alko­tásban lépett fel, a felnőtteknek szóló, „Aranygomb” címet vise­lő bábjátékot pedig a szülők ját­szották el a termet színültig megtöltő közönség előtt. A verseiről is ismert, immá­ron háromkötetes Juhász Pál 2006-ban irt először színdarabo­kat, akkor két mesejátékát lát­hatta a közönség, majd tavaly szintén két mese következett a sorban. Akkor is, most is a nyá­ri iskolai szünetben több hóna­pot próbált a vállalkozó kedvű parádsasvári „színészekkel”, ám a siker megérte a fáradságot. A díszletet, a jelmezeket, a bábo­kat az említett civil egyesület se­gítségével a szülők és a gyerme­kek készítették. ■ Emlékművet is avatnak csütörtökön Pétervásárán október 23-án dél­után fél négykor a városháza előtti parkban Himnusszal és szavalattal kezdődik a városi ün­nepség, amelyen Pál László pol­gármester mond köszöntőt. Ezt követően az emlékpark­ban felavatják és megáldják Sán­dor János erdélyi fafaragó mű­vész nagyméretű köztéri alkotá­sát, egy faragott térképet. A hatvanhét éves művész Homoródvárosfalván született, és hosszú éveken keresztül egy erdélyi tanyasi településen, Cséjén tanított. Műveit bemutat­ták a hannoveri világkiállítás magyar pavilonjában, a bicentenárium alkalmából pedig ő faraghatta meg az Országos Széchenyi Könyvtár részére a történelmi Magyarország hat­vanhárom vármegyéjének címe­rét is. A Péterkén felavatandó emlékmű hitet tesz a határokkal szétválasztott nemzetrészek ösz- szetartozása mellett. Az alkotás felszentelése után a Szántó Vezekényi István Műve­lődési Házban nyílik kiállítás Sándor János műveiből. ■ Szilák József és felesége a megsárgult képeslappal. Pontosan aznap érkezett a postával, amikor Erdélyben halálos aknatűz érte a férfi édesapját. Világításkor a kopjafánál apasirató Hat évtizede hiányzik fájón az elmaradt ölelés A bükkszenterzsébetiek közül is sokan odavesztek a fronton. A Szilák család felkutatta, hol is nyug­szik a hozzátartozójuk. Szilvás István Ez a testes, kemény élethez szo­kott hatvanon túli férfi ma is nagy fájdalommal beszél édes­apja hiányáról. Szilák József há­rom nappal az után született, hogy ózdi gyári munkás apját 1944-ben SAS-behívóval másod­szor is ki vitt ék a frontra. A bükkszenterzsébeti Szilák Máté József előtte még hazaszökött egy éjszakára a salgótarjáni lak­tanyából, hogy legalább egyszer láthassa a fiát.- Amikor a többiekkel együtt elindultak Tarjánba, anyám be­lekapaszkodott a szekér oldalá­ba, s azt zokogta, hogy „nem lát­lak már soha többé téged.” Mint­ha megérezte volna... Az akkor 31 éves férje bizako­dóbb volt, mert egyszer már ha­zatért a Dontól. A honvédként szolgáló férfit 1943-ban a helyi földbirtokos, Beniczky Elemér mentette fel, mint családfenntar­tót. Az aránylag nyugalmas civil élet azonban még egy évig sem tartott, a postás ismét kopogta­tott náluk. A 23. gyalogezreddel ezután került Erdélybe, ahon­nan két levelezőlapot is írt haza szeretteinek.- A másodikon azt írta az édesanyámnak, hogy „ölelem a kisfiámat és a szü­léimét.” Ez a lap 1944. szeptember 7- én érkezett meg, pontosan azon a na­pon, amikor meg­halt - mutatja a ne­hezen olvasható so­rokat a nyugdíjas férfi. A falubeliek közül sokan oda­vesztek a fronton, számos olyan család van, ahol a mai napig sem tudják, merre is nyugszik a hozzátartozójuk. A fiatal öz­vegy, a tarnaleleszi születésű Vincze Margit viszont aránylag ■ Az akkor har­mincegy éves férfi bizakodóbb volt, mert egy­szer már haza­tért a Dontól. hamar értesült arról, hogy mi­lyen körülmények között halt meg a férje.- Egykori tisztje, Katona Jó­zsef megírta neki, hogy a Nagyenyed melletti Miriszló köz­ség fölé magasodó hegyen állo­másoztak éppen, amikor a románok bemérték a helyet, s az egyik akna telibe találta őket. Hatan hatfelé voltak dőlve, írta a parancsnok, aki csak azért me­nekült meg, mert éppen járőröz- ni indult. A harcok után a helybeliek megtalálták a halott katonákat, de mivel ellenségek voltak, a ha­tóságok nem engedték eltemet­ni őket. Pünkösdig hevertek az erdőben, akkor is csak „elásat­A Kossuth-díjas költő az árvák sorsát idézi A BÜKKSZENTERZSÉBETI születé­sű Utassy József - a szintén háborús árva, s az egykori ját­szótárs - egyik szép verse idézi az apasirató fiúk sorsát: „Ahogy telnek-múlnak az évek: / egyre árvább leszek, papa. / Egyre árvább és egyre vénebb. /Arcom: bánat kirakata. ” ták" őket. Jóval később kerültek be a falu temetőjébe, ahol ma már kopjafa őrzi az emléküket.- Nem tudtunk megnyugodni, amíg el nem mentünk oda - me­séli a házaspár. - Turistának ál­cázva, sokszor kalandos körülmé­nyek között utaztunk Miriszlóba. Még akadt, aki emlékezett a kato­nákra, s megmutatta a helyet, ahol a találat érte őket. Azóta évente elzarándokolnak oda. Jó látni, hogy világításkor - vagyis a halottak napján - min­dig kerül gyertya és virág a sír­jukra. Szilák József az árva gyerekek életét élte anyjával és nagynén­iével. Volt, hogy a rokonok ad­ták össze a pénzt ruhára, mert a falu akkori vezetői segélyre sem méltatták őket. Édesanyja egy­szer szóvá tette ezt, mire azt ve­tették oda neki, hogy a férjét „nem küldte senki, minek ment el a frontra”. A fiú sorsa csak ak­kor javult valamelyest, amikor kőművesként kezdte keresni a kenyerét.- Nagyon hiányzott az apám - mondja, miközben mécsest gyúj­tanak az emlékére. - Egy-két fényképen kívül semmilyen em­lékem nincs róla, így még azt sem álmodhattam soha, hogy sé­tálok vele, s fogja a kezem... HÍRSÁV Jövőre is támogatják a tehetséges diákokat eroőkövesd Az önkormány­zat idén is csatlakozott a Bursa Hungarica felsőokta­tási ösztöndíjpályázathoz. A községházán ügyfélfogadási időben beszerezhető pályá­zati űrlapokat október 31-ig lehet leadni a helyhatóság­hoz, majd novemberben az önkormányzat képviselői - az előző évekhez hasonlóan - bírálják el a főiskolások és egyetemisták beérkezett kérelmeit. Mozgással javíthatnak közérzetükön a parádiak párád A Parádi Egészség- és Otthonvédők Körének szervezésében holnap dél­után fél hattól tartásjavító, gerincbántalmakat orvosló tornát szerveznek felnőt­teknek az általános iskola tornatermében. Czentnerné Körösi Katalin, a kör veze­tője főként az állandó stresszben élő felnőtteknek ajánlja a rendszeres tornát, mivel a mozgásterápia testi­lelki, pszichés gondokra is jótékonyan hat. Újabb közmunkásokat alkalmaznak novembertől istenmezeje Az önkormány­zat novembertől újabb két közmunkást alkalmaz, a többieknek pedig meghosz- szabbítják az eddigi szerző­dését. Feladatuk elsődlege­sen az árokpartok, a vízel­vezető átereszek takarítása, valamint a közelgő halottak napja alkalmából a temetők rendbe tétele. A községben egyébként a közelmúltban végeztek a Kossuth úti jár­daszakasz felújításával és hozzáláttak a Béke utcai rész rendbe tételéhez. Körzeti oldalaink heti menetrendje HÉTFŐ EGER ► KEDD PÉTERVÁSÁRA SZERDA HEVES, KISKÖRE CSÜTÖRTÖK FÜZESABONY PÉNTEK GYÖNGYÖS SZOMBAT HATVAN. LŐRINCI Az oldalt irta: Barta Katalin Fotó: Ötvös Imre Tel.: 36/513-622 e-inail: katalin.barta/íi axelspringer.hu Tábor lett az intézményből hasznosítás A bezárt iskola igazi gyermekparadicsom lehet Fedémesen a falu központjában lévő kisiskolában nemzedékek nevelkedtek, amíg a gyermeklét­szám csökkenése miatt be nem zárták. A berendezéseket, tanesz­közöket a szomszédos tarnale­leszi általános iskolának ajánlot­ták fel, hiszen a gyermekek is itt folytatták tanulmányaikat. Az ingatlan hasznosítására pá­lyázatot nyújtottak be. Idén nyá­ron már kézművestáborként mű­ködött az épület, ahol a környék településeinek gyermekei tábo­rozhattak több turnusban. A helyiek bíznak abban, hogy a pályázati pénz előbb-utóbb megérkezik, és ebből még ottho­nosabbá varázsolhatják az egy­kori iskolát. ■ A volt iskolába már néhány új bútort és sporteszközt is vásároltak A cserép fölé építik a házat Készül Recsken egy ház - amelynek alul lesz a cserepe. S nincs ebben semmi fordítottság, semmi rendkívüli, vagy külö­nös. Legalábbis így tartják a he­lyi kőbánya, a zagyvapálfalvi üveggyár és a Mátravidéki Fém­művek szocialista brigádjai, amelyek ezt a melegházat aján­dékozzák a recski általános isko­la biológiai szakkörének. (...)Az imént jelzett új létesít­mény voltaképpen egy üveg­ház. Cserepes és ládás növé­nyek, virágok - közöttük szá­mos ritkaság, érdekesség - szá­mára. Társadalmi munkában készül, a hivatalos műszakok után. Legutóbb - a hét elején - éppen a liszkóiakkal találkoz­tunk. Ketten voltak csak-, de igyekezetük akár négyünkével is felért.- Szeretnénk mielőbb yégez- ni a dologgal - válaszolta a „fő­nök”, Brassai Sámuel. - Kellene már nagyon a gyerekeknek. Lát­ják - mutat egy kíváncsiskodó srácra <- itt kotnyeleskedik, sie­tett már megint a fiam is, aki ugyan még a „kisiskolába” jár, de tudja, hogy előbb vagy utóbb érdekelve lesz az ajándékban, s ezért roppant türelmeden. Brassai és társa, Őri Lajos évek óta dolgozik a liszkói gyár­ban, s mindketten régi tagjai az energiaüzem Petőfi brigádjá­nak. Csak az egyikük recski, de a másik is szívesen motorra ül, ha az hívja. Pedig gyakran, oda­haza Kőkúton is lenne mit csi­nálni. - Együtt vagyunk nap­közben - magyarázza Őri Lajos -, miért ne segíthetnénk egy­másnak „sikta” után is? Annál inkább, mert ő visszaadja ezt másban is: megígérte, hogy nem hagy magamra, otthon a kerítésem készítésénél. Benn voltak az iskolánál va­sárnap is, s még jó néhány óra eltelik amikor végeznek felada­tukkal. (1974. május 19.) r

Next

/
Thumbnails
Contents