Heves Megyei Hírlap, 2008. október (19. évfolyam, 230-255. szám)

2008-10-15 / 242. szám

4 PF. 23 - OLVASÓINK ÍRTÁK HEVES MEGYEI HÍRLAP - 2008. OKTÓBER 15., SZERDA Feledhetetlen, vidám vakációs programok a hevesieknek A nyugodtabb öregkorért világnap Köszönet azoknak, akik támogatják az idős közösségeket! Eger ünnepén égjen lázban, fogjon össze az egész város! Egyre ritkább az olyan tábor és főleg az olyan felnőtt, illetve ta­nár, aki szabadidejét feláldozva, színes és tartalmas programot biztosít a nyári szünidőbena gye­rekeknek. Ennek jó példája volt a Hevesi Művelődési Központ ál­tal szervezett vízi- és kerékpáros­tábor, ahol Gottschalkné Kiss Ka­talin vezetésével feledhetetlen napokat töltött a fiam. A tábor nem csak azért szolgált megelé­gedésemre, mert elfoglaltságot és felügyeletet biztosított a gyer­mekemnek, hanem azért is, mert kis jövedelmű családoknak is el­érhető költséget jelentett. Ezúton szeretném megkö­szönni Katának és a táborban se­gítséget nyújtó felnőtteknek ön­zetlen munkájukat, és bízom ab­ban, hogy a város vezetése a jö­vőben is támogatja az ilyen jelle­gű nyári programokat. ■ Búzás Beáta szülő Heves Csak kitartást kívánhatok a kórházvédőknek A kórházvitához szeretnék csat­lakozni, ahhoz a véleményhez, ami az október 1-jei számukban megjelent, miszerint az egyik ol­vasó azt írta: „az egészségügy (s a Markhot Ferenc Kórház priva­tizációja) kizárólag a pénzügyi csoportok és a politika belügyé- vé vált. A Hosplnvest arról szó­nokol, hogy a beteg van a közép­pontban, minden neki van alá­rendelve, és a színvonalas beteg- ellátás a fontos!” Ezzel szemben a pszichiátriai gondozóban egy orvos rendel Gyöngyösön és Hatvanban. Hetente egyszer (de van, amikor ez az egy rendelés is elmarad), de akkor is fél napot kell várakozni, mire sorra kerül a beteg. Tisztelet dr. Kelemen Ti­bor főorvos úrnak, aki lelkiisme­retesen végzi ezt a megterhelő munkát, de a várakozó betegek számára ez semmiképpen nem jelent színvonalas betegellátást! Sőt van, akit el is küldenek, mert már nem kerül sorra, és várhat a következő rendelésre! Az egri kórházvédőknek kitar­tást kívánok, miként 1552-ben, most se engedjenek a túlerőnek! ■ (név és cím a szerk-ben) Több mint két évtizede annak, hogy az ENSZ Közgyűlése októ­ber 1-jét az idősek világnapjává nyilvánította. Az elmúlt évek gyakorlatában ez azt jelentette, hogy minden év októberében a nyugdíjas közösségek, a nyugdí­jasklubok megemlékeztek kü­lönböző rendezvényeiken az ün­nepről. Az ENSZ felhívta a világ figyelmét az idősek nemzedéké­re, tiszteletére és megbecsülésé­re. Ugyanakkor utalt a nemzet­köziségre is, ezzel üzenetet küld­ve minden országnak és a társa­dalom minden tagjának. Jó vol­na, ha ezt az üzenetét mindenki megértené, és tenné kötelessé­gét. A különböző programok megfogalmazása mellé azonban kellenek a tettek is! A felhívás lényege, hogy az idősekkel szemben feladata van mindenekelőtt a kormányok­nak, a megyei közgyűlésnek, va­lamint a helyi önkormányzatok­nak, a családoknak és mind­azoknak, akik az idősekért te­hetnek. Úgy vélem, hogy az ENSZ felhívását még nem min­den illetékes értette meg, felada­tukat nem találják. Nem csak az időseknek, hanem a fiatalok nemzedékének is példa lehet az idősekkel való törődés, hiszen ezt kapják, várhatják majd visz- sza öregkorukra. Az idős embe­rekkel való foglalkozás ugyanis erkölcsi kérdés is kell, hogy le­gyen. Az állam és a kormány ré­széről is várat magára a felhí­vásban szereplő Idősek Chartá­jának, majd az idősügyi törvény­nek a megalkotása és az Ország- gyűlés általi elfogadása. Ugyanakkor nyugdíjas társaim nevében is mondhatom, hogy üd­vözöljük azokat az intézkedése- két, melyeket a kormány tett: a nyugdíjak értékállóságának biz­tosítása, elismeréssel fogadtuk a 13. havi nyugdíj bevezetését, a 65 év felettiek ingyenes utazását a tömegközlekedési eszközökön, a méltányossági nyugdíjak beveze­tését és az időskorúak napközi otthonainak, valamint az idősek otthonainak fokozott fejlesztését, azokat a szociális intézkedéseket, melyek Heves megyében is ezen otthonok korszerűsítésére, bőví­tésére irányultak. Megyénk összlakosságának csaknem egyharmada nyugdí­jas. Szinte minden településen megtalálhatók közösségeik: a nyugdíjasklubok, hagyomány­Parádon a közelmúltban adták át az új idősotthont, amelybe boldogan be a lakók őrző csoportok, népzenei és kü­lönböző művészeti csoportok. Az idős ember magában hordoz­za a nemzeti-kulturális értéke­ket. Ennek ápolá­sa, segítése sem­mivel sem helyet­tesíthető. Ezek a nyugdíjascsopor­tok részt vesznek a település különbö­ző társadalmi tevé­kenységeiben és a közéletben is. Ezeket a sokszínű közösségeket tovább is segíteni kell működé­si feltételeik biztosításával. Ezekben a napokban vala­mennyi településen a helyi ön- kormányzatok az idősek világ­napja rendezvénysorozatát nem­csak szervezik és segítik, hanem támogatják is, és nagyobb figyel­met fordítanak az egyedül élők­re, a szociálisan rászorulókra. Jó volna, ha ez az odafigyelés egész évben folyamatos lenne. A He­ves Megyei Idősügyi Tanács tíz éve alakult meg, az országban az elsők között. Elismerésre mél­tó az a tevékenység, melyet a ta­nács végez, segítve a nyug­díjasközösségek munkáját. Ezért köszönet a ta­nács minden tagjá­nak és elnökének, aki a megyei köz­gyűlés elnöke, és társelnökének, Eger polgármester­ének, aki kezdetek­től nagy szeretettel, empátiával támogatja az idős embereket. Az idős embereknek, kortár­saimnak sajátos problémái van­nak, amit elsősorban ez a kor­osztály érez és ért. Ezért is kez­deményeztük a Nyugdíjasok Megyei Parlamentjét, melyet a Heves Megyei Idősügyi Tanács­csal közösen minden évben megtartunk. Mindig arra töre­kedtünk, hogy a különböző véle­ményeket emberi módon, egy­mást tisztelve és a nézetkülönb­ségeket párbeszédben tisztázva tolmácsoljuk. Azon voltunk és vagyunk, hogy az idős emberek és a körülöttünk lévők életét szebbé, boldogabbá tegyük, hogy nyugalomban és biztonság­ban éljünk. A továbbiakban is azt szeretnénk erősíteni, hogy ne a gyűlöletet és szembenállást lássák gyermekeink és unoká­ink, hanem az emberi barátsá­got, tiszteletet és szeretetet. Sze­retném kifejezni elismerésünket azoknak, akik önzetlenül ma­gukra veszik idős társaik sorsát, akik segítik a különböző nyugdíjasközösségeket. Köszö­nöm a nyugdíjasklubok vezetői­nek fáradságos munkáját, meg­köszönöm az idősügyi tanács­nak, a települések önkormány­zatainak az idős emberek felé irányuló gondoskodását. Tovább­ra is az a célunk és törekvésünk, hogy a „szépkorúak” megkapják azt a segítséget és figyelmet, azt a megbecsülést, ami egész élet­útjuk alapján megilleti őket. ■ Sebestyén János (dm a szerk.-ben) ■ Az idős emberek­kel való foglalko­zás ugyanis er­kölcsi kérdés is kell, hogy legyen mindenkinek. „Az ember hivatása, hogy áldo­zatos munkával ünnepet teremt­sen” - üzeni Mária Földjéről Böjté Csaba. A Városi Civil Kerekasztal sok éve határozta el: legyen egy „közösségek hétvégé­je” szeptemberben. Eger Ünnepe néven immár 13 éve változó kö­rülmények, szereplők és anyagi feltételek mellett néhány tucat megszállott részvételével, hul­lámzó színvonallal, nagy-nagy erőfeszítéssel megy, mendegél ez a civil rendezvény. Itt az ideje, hogy újragondol­juk közös dolgainkat mi civilek és a kultúra napszámosai, s a ha­tékonyságot, ész- és célszerűsé­get, gazdaságosságot és Eger ide­genforgalmi érdekeit figyelem­be véve változtassunk. Lépjünk tovább! Szeptember a katolikus búcsúk sora, a szüret kezdete, a szüreti mulatságok ideje. Az idén szeptember 13-án egy igen agilis kultúros alapos szervezé­sében Egerben egy nagyszabá­sú szüreti vigasságnak örülhet­tek a résztvevők és érdeklődők. Ez az alap! A következő évektől is szeptember második hetében kellene több napon, több hely­színen (Dobó terek, Szépasz- szony-völgy stb.) az Egri Szüreti Vigasságokat megszervezni. Az EKMK, a civil szervezetek, a hegyközség, a vendéglátók, a borászok összefogásával ekkor­ra lehetne időzíteni a hazai és ha­táron túli magyar közösségek ideillő egy-egy napos fesztiválja­it: néptánc, bordal, népi játék, szüreti felvonulás, nyitott pin­cék... stb. Hisz Eger a bor városa is! Eger (a város, az egri vár) Ün­nepe október 17-e, az 1552-es fé­nyes győzelem emlékére! A Dobó István Vármúzeum eddigi (egyre jobb) kezdeményezéseihez kelle­ne minden erőnek csatlakoznia. Eger Ünnepe legyen olyan, ami­kor az egész város lázban ég. A többnapos rendezvénysorozat­nak lehetne része az „Egri Civil Börze” a Bartakovics Béla Közös­ségi Házban, ahol a városban ügyködő civil szervezetek egy egész napon át bemutatkozná­nak. Kedves Egriek! Gondolkoz­zunk közös dolgainkról, s hasz­náljuk az én helyett a mi szemé­lyes névmást, hisz sok a hétköz­nap, és mindinkább szükség van ünnepekre. És ez nem megy ci­vilek és összefogás nélkül! ■ Fűrész János elnök Ezüstidő Szabadidős Egyesület Szent Flórián mellett az állam is védhetné őket vélemény A fokozódó katasztrófák idején a kormánynak meg kell becsülni a lánglovagokat! A távolból jövő szirénahang kö­zeledve hozzám egyre erősebbé és erősebbé válik. Mellém érve a tűzoltóautó által keltett hangza­var még a levegő mozgását is megállítja, különös érzés fut vé­gig rajtam. Fejem az éles hang irányába fordul akaratom elle­nére is: bevetésen megint a tűz­oltók. Az elsuhanó autóban csak egy pillanatra lehet látni a beöl­tözött emberek elmosódott alak­ját. Gondolatom tovasuhan a tá­volba: már megint bajba jutottak valahol honfitársaim. A piros au­tó távolodása és a sziréna visítá­sa egyre halkabbá válik, egy idő után már csak a kék fény villo­gása látható. Megnyugtató érzés: baj esetén van kire számítani. A lánglovagok a szó nemes ér­telmében mindennap kiállják a nehéz próbát. Félelmet nem is­merő bátorságuk és szaktudá­suk, valamint az összeszokottsá­guk biztosítja a napi feladatuk ellátását. A bátorság mellett a tiszta tudat és biz­tos kéz segíti a baj­bajutottak gyors ki­mentését és a lán­gok leküzdését. Olvasom az egyik napilapban: „a tűzoltók jövőre nem számít­hatnak elmaradt pótlékaik ren­dezésére”, „végső megoldás­ként a sztrájkba lépést fontol­gatják”. Megértem őket, több mint tíz éve harcolnak azért, hogy a követelésüket államilag is elismerjék. De miért kell a végletekig feszíteni, hogy nap mint nap bátorságukkal és szakszerű munkavégzésükkel, a testi épségük kockáztatásával is készek az emberi élet és va­gyonok megmenté­sére? Sok jelzővel lehet illetni őket, de hogy nincs tü­relmük, azt nem le­het mondani, má­sok már rég letet­ték volna a lantot. A tűzoltók tu­datos emberek, egy nagy csa­lád, az általuk végzett nehéz fi­zikai és szellemi munka ellátá­sát csak az egymásba vetett hit és bizalom biztosítja. Ez a nehéz feladat megköveteli, hogy tiszta, kipihent fejjel lássák el szolgá­latukat. A család megélhetésé­nek anyagi háttere is ide tarto­zik. Ha a gondolat máshol jár, a mentésből tragédia lehet, ez nem jó senkinek. A tűzoltók a mentés ideje alatt kimerítő, ne­héz fizikai és megterhelő szelle­mi feladatot látnak el. Számta­lan esetben találkoznak, szem­besülnek olyan tragédiákkal, amikor ők maguk is a jelenlé­vők lelki gyötrelme és fájdalma hatása alá kerülnek, és segít­ségre szorulnak. Különösen kegyetlen érzés le­het, ha a parancsnoknak közöl­ni kell a tűzoltó családjával a családfő vagy gyermeke elvesz­tését. Mindezek ellenére a napi feladat ellátása nem engedi meg semmilyen lelki krízis jelenlét­ét. A költségvetés éves bevétele kell, hogy adjon megoldást a tűzoltók által felvetett anyagi kérdések rendezésére. A mai rohanó világban a foko­zódó katasztrófák idején meg kell találni a mindenkori kor­mánynak a tűzoltók anyagi és technikai biztonságát, és nem utolsósorban az emberi élet vé­delmére szolgáló felszerelések biztosítását. Legyünk büszkék a tűzoltókra, úgy, mint máshol szerte a nagyvilágban. Szent Flórián védje és óvja életüket! ■ Baráth Mihály Eger Megváltozott szerkesztőségünk levelezési címe Ezúton közöljük, hogy anyagtor­lódás miatt a leveleket eseten­ként némi késéssel tehetjük köz­zé, ezért megértésüket és türel­müket kérjük. Felhívjuk levelezőink figyel­mét, hogy lehetőleg röviden, ma­ximum egy gépelt oldal terjede­lemben fogalmazzák meg gondo­lataikat. Az írásokat szükség ese­tén rövidítve és szerkesztett for­mában tesszük közzé. A közölt levelek tartalmával szerkesztő­ségünk nem feltétlenül ért egyet, azokért felelősséget nem vállal. Csak a teljes névvel, címmel el­látott írásokat jelentetjük meg. Továbbra is várjuk írásaikat szer­kesztőségünk címére: 3300 Eger, Trinitárius utca 1. szám. ■ ■ Ha a gondolat máshol jár, a mentésből tragé­dia lehet, ez nem jó senkinek.

Next

/
Thumbnails
Contents