Heves Megyei Hírlap, 2008. szeptember (19. évfolyam, 204-229. szám)
2008-09-04 / 207. szám
4 PF. 2 3 OLVASÓINK ÍRTÁK HEVES MEGYEI HÍRLAP - 2008. SZEPTEMBER 4., CSÜTÖRTÖK Még egyszer az élsportról vélemény Még most sem vagyunk rossz helyen az éremtáblán Kajak-kenus sikerek. Van mire támaszkodnunk: sok sportágban eredményes szakemberek, műhelyek sorával rendelkezünk. Rohamosan romlik az új út minősége Bükkszék-tetőn Pár évvel ezelőtt nagy öröm volt számunkra, hogy a régi, nagyon rossz, Egerbakta és Pétervására közötti útszakaszt végre felújították, illetőleg újjáépítették. Az erre közlekedők bizonyára még most sem felejtik el a régi rossz utat. Talán éppen ez az oka annak, hogy rettegve látjuk, hogy az új felület hogyan megy megint tönkre. Ismét van kátyú, szaporodnak az útszéli feltörések, besüppedések, de javítókat sehol nem látunk. Igaz, a korábbi javítások nyomai láthatók, mert alig adták át az utat a forgalomnak, amikor már javítani kellett, de azóta már bizonyára a kivitelezők azt hiszik, hogy további garancia nincs. Egyáltalán az utakra van garancia? ló lenne tudni, hogy vajon az utak minőségére ki felügyel, s ha van ilyen, akkor szépen kérjük - mi közlekedők -, hogy még a tél beállta előtt javítsák meg ezt a forgalmas szakaszt. Kár lenne hagyni tönkremenni. Azt is hallottuk, hogy ez az út nem a nehézgépjárműveknek készült. Ha valóban így van, akkor miért nem tesznek ki korlátozó táblákat? ■ Antali Gábomé Bükkszék Gratulálunk a felnémetiek doktorának! Örömmel értesültünk róla és olvastuk a Hírlapban, hogy az augusztus 20-i ünnepség alkalmából nyugalmazott háziorvosunk, dr. Barta István főorvos úr az egészségügy magas kitüntetésében részesült. Örülünk, hogy munkáját elismerik, hisz hosszú évtizedekig gyógyította Felnémet lakosságát. Emberségével, gyógyítómunkájával a nap 24 órájában a felnémeti emberek rendelkezésére állt. Főorvos úr, a jó Isten tartsa meg sokáig! Köszönjük azt az önzetlenséget, amellyel évtizedekig szolgálta a városrész beteg embereit. Nyugdíjas éveihez erőt, egészséget, boldogságot kívánunk! Ezúton szeretnénk megköszönni lelki- ismeretes gyógyítómunkáját! ■ A felnémeti lakosok nevében: Erdélyi László Éger-Felnémet Az olimpia az ország lakosságának túlnyomó többsége számára kiemelkedő esemény. Legtöbben szurkolva, aggódva, reménykedve követtük végig a tizenhét nap magyar vonatkozású eseményeit. A sport kifejezetten az a terület, ahol a nemzetek a legnemesebb versengésben mérik össze erejüket, ügyességüket. A tömegsport egészségmegőrző szerepén túl a versenysport az, amely hősöket mutat fel, ezzel nyújt mintát a fiatal generációknak. Zaklatott, gondokkal terhelt országunkban a kiemelkedő sportsikerek óriási mentális energiát jelentenek mindannyiunk számára, akik nap mint nap megvívjuk a magunk hétköznapi küzdelmét az iskolában, munkahelyen vagy állampolgárként. Ezért tartom kiemelkedően fontosnak, hogy az elmúlt évek eredményességétől kétségkívül Örvendetes, hogy az utóbbi időben ismét gyakran kapunk észrevételeket, olvasói leveleket a lapunkban megjelent írásokra, illetve egyéb közéleti kérdésekkel kapcsolatosan. Ennek következménye, hogy anyagtorlódás elmaradó pekingi játékok után a magyar sportélet helyzetét nyíltan feltárjuk a jövőbeli sikerek reményében. A világos stratégiai célok elérése érdekében működő sportirányítási és - szervezeti rendszer kidolgozása, az erősebb és hatékonyabb finanszírozás megvalósítása (az állami források növelése mellett a civil szféra fokozottabb bevonásával) olyan terület, ahol létrejöhet a politikai erők - méltatlan napi pártharcokat felülíró - összefogása. A kérdés most van napirenden. Ha a kibontakozó vita kimerül a vélt vagy valós felelősök megbélyegzésében, nem marad energia a helyzet javítására. A kérdéskör érdemi kezelésére van szükség. Van mire támaszkodmiatt a leveleket esetenként némi késéssel tehetjük közzé. Felhívjuk ugyanakkor levelezőink figyelmét, hogy lehetőleg röviden, maximum egy gépelt oldal terjedelemben fogalmazzák meg gondolataikat. nunk: sok sportágban eredményes szakemberek, műhelyek sorával rendelkezünk. Európai országok példája mutatja, hogy hatékony rendszer kialakításával jönnek az eredmények: Nagy-Bri- tannia a ’88-as és a ’92-es olimpia eredményei után (’88 Szöul: 5 arany- és 24 összes érem; ’92 Barcelona: 5 arany- és 20 összes érem) ’96- ban Atlantában mindössze 1 aranyérmet és 14 összes érmet ért el. Valami rosszul működött! És az ország vezetői változtattak. Ennek eredményét már Sydneyben 2000-ben 11 arany- és 28 összes érem, majd Athénban 2004-ben 9 arany és 30 összes érem fémjelezte! (És ekkor még nem kapták meg az olimpiai renAz írásokat szükség esetén általában rövidítve és szerkesztett formában tesszük közzé. A közölt levelek tartalmával szerkesztőségünk nem feltétlenül ért egyet, azokért felelősséget nem vállal. Csak a teljes névdezés jogát, arra csak 2005-ben került sor). Még most sem vagyunk rossz helyzetben: az európai országok között az érmek összes számát tekintve a 9. helyet foglaljuk el (megosztva Lengyelországgal és Norvégiával). Ez a helyezés 2004- ben 10., 2000-ben 8. volt (utóbbi megosztva Fehéroroszországgal). A sport életünknek egyik azon területe, amely résztvevőként teljesítményre, kitartásra és egészséges életmódra ösztönöz, nézőként, szurkolóként büszkeséggel tölt el. Teszi ezt nemes megméretésben, több ezer éve, mások elnyomása nélkül. Kell, hogy legyen a döntéshozókban erős indíttatás, hogy e kérdést méltó módon kezeljék, a magyar sport helyzetét megerősítsék, az ország örömére! ■ Palotai Sándor Eger vei, címmel ellátott írásokat jelentetjük meg. Tájékoztatjuk Önöket, hogy szeptember 1-től írásaikat szerkesztőségünk új címére: Eger, Trinitárius utca 1. számra várjuk. A borítékra írják rá: Pf. 23. Nem az orvosok felelősek az egri kórház kaotikus állapotáért Az egri Markhot Ferenc Kórház ügye nemcsak az orvosokat és a nővéreket, hanem a betegeket és hozzátartozóikat is érinti. A mindenki számára elfogadható megoldás keresése Eger és körzete egész lakosságának elemi érdeke, hiszen bármelyikünk bármikor kivizsgálásra, kezelésre szorulhat. Ezért jó lenne, ha minél többen kifejezhetnénk véleményünket, óhajunkat. Kérek mindenkit, hogy a hosszú várólisták és a folyosón való várakozások miatt ne az orvosokat okolják! Ezt a tendenciát az egészségügyi kormányzat idézte elő a teljesítmény-volu- menkorlát átgondolatlan bevezetésével. Az egészségügyi személyzetet ezenfelül soha nem látott mértékű adminisztratív kötelezettség is terheli. ■ Azt szeretném, ha a különböző osztályokat, szakrendeléseket továbbra is Egerben ve- hetném igénybe. Méltatlan, hogy szakorvosi képzettségű személyeknek a rendelési Idő nagy részében kódszámokat kell keresgélniük és számtalan rublikát kitöltögetniük, amitől alig marad idejük a beteggel való foglalkozásra. Az ágyszám-leépítések és nyugdíjazások miatt már eddig is több jó szakember elhagyta a kórházat. Mindezt tetézi a megyénkben kialakult zűrzavaros állapot, amely folytonos stresszt okoz a kórházi dolgozóknak, holott ezt nem ők idézték elő. A magam részéről köszönöm a kórházvédők eddigi bátor helytállását, mellyel saját egzisztenciájukat is kockára tették, és nemcsak a saját, hanem a betegek érdekében is. Én azt szeretném, ha a különböző osztályokat, szakrendeléseket továbbra is Egerben vehetném igénybe, méghozzá a mostani jól bevált szakemberekkel. A kórházvédőknek további erőt és kitartást kívánok, olvasóinktól pedig azt kérem, hogy saját érdekünkben keressük meg a módját, hogy kifejezhessük szolidaritásunkat és a kórház megtartására vonatkozó akaratunkat! ■ Limbekné dr. Ignácz Piroska, nyugdíjas klinikai szakpszichológus Eger Csak névvel és címmel várjuk írásaikat változás Szerkesztőségünk költözése miatt ú] címre várjuk leveleiket! ■ Ha a kibontakozó vita kimerül a vélt vagy valós felelősök megbélyegzésében, nem marad energia a helyzet javítására. Miért nem használják az új rutinpályát az autóoktatók? pánasz Ha kell, aláírást is gyűjtünk a Vallon utcai járműtulajdonosok körében gépkocsijaink védelmében! Évek óta figyelem és bosszant, no és állandó félelemmel tölt el, hogy a tanuló vezetők oktatói Egerben a Vallon utca mi házunk előtti szakaszát jelölték ki „rutinpályának”. Nem lehet úgy kinézni az ablakon hajnaltól késő estig, hogy minimum 2-3 tanuló ne manőverezne, gyakorolná a két kocsi közé beállást. Már több ízben vettem észre a kocsimon karcolást, horpadást, sőt olyan is volt, hogy a rendszám- táblámat a földön találtam a kocsi előtt, de miután nem láttam a balesetet, hogy ki volt az elkövető,. a bosszankodáson kívül nem tehettem semmit. Hétfőn azonban éppen kinéztem az ablakon (VII. emelet!), amikor is látom ám, hogy egy ta- nulós kocsi teljes erővel beletolat a jobb hátsó ajtómba. Mire lelifteztem a hetedikről, hűlt helye volt a vétkesnek, és „természetesen" cédula sem volt a szélvédőmön, hogy „én voltam, vállalom a felelősséget” - és nem a tanulóvezetőről beszélek! A kocsim elég csúnyán összetört, ránézésre olyan 50 ezer lehet a kár, de ehhez nem értek. Tegnap felhívtam telefonon a közlekedésfelügyeleten azt az osztályvezetőt, akihez az oktatók tartoznak. Elmondtam a bajomat, és megkérdeztem, hogy miért nem a rutinpályán tanulnak a tanulók, legalábbis addig, amíg még ügyetlenek. Amikor én tanultam, még a rutinpályát „bántalmaztuk”, nem a nagy értékű parkoló kocsikat. A vadonatúj megépített rutinpályát meg lehet nézni, mindig üres. Erre az illetékes azt válaszolta, hogy oda viszik az oktatók a tanítványaikat, ahová akarják, az utca közterület, stb. stb. Sajnos, az úr egy pillanatig sem találta kivetnivalónak a velem történteket. ígérte, hogy majd átnézi az autókat, amikor behívják őket értekezletre, de ha innen ilyen gyorsan továbbállt, akkor nyilván el is tüntette a saját autóján a nyomokat. Nem beszélve arról, hogy van egy csomó maszek oktató cég, bárki lehetett. Még az is kisült, hogy az én bajom, ha nem tudtam leolvasni a rendszámot. Személyesen is bementem hozzá, megmutatni az autót, és megkérdeztem, ő mit szólna, ha ez történne az ő kocsijával. Azt válaszolta, hogy nem örülne neki, ennek ellenére hogy hová hordják a tanulókat, azt ő nem szabhatja meg. így rögtön elmentem a rendőrségre. Másfél órás panasziroda előtti várakozás után elmondtam az ügyemet, fél órát faggatott a hölgy, be is pötyögte a számítógépbe, ahogy kell, ezek után átment a másik irodába, majd visszatért azzal, hogy nem őhozzá tartozik a panaszom. Komolyan azt hittem, nem jól hallok. Ezek után leültettek, és egy újabb fél óra várakozás után megjelent egy rendőr fényképezőgéppel és mérőszalaggal, megcsinálta, amit kellett, majd lakonikusan közölte, hogy ne számítsak eredményre. Ezek után csupán annyit szeretnék elérni, hogy szüntessék meg a Vallon utcai „rutinpályát”, mert igaz ugyan, hogy közterület, de utca és parkoló, nem pedig rutinpálya. Most aláírást fogok gyűjteni - mert többeket ugyanúgy bosszant a dolog, még akkor is, ha a kocsijuknak eddig még nem esett baja -, és be fogom adni a jegyzőhöz. Most erre tettem fel a szabadidőmet. A nyomaték kedvéért szeretném a sajtó segítségét is megkérni, hogy az itt élők panasza tényleg eljusson az illetékesekhez, és arra mielőbb megoldást találjanak. Saját magam és lakótársaim nevében kérjük, hogy ebben az egyszerűnek tűnő kérdésben, ne kelljen hetekig hivatalokat járnunk, és kilincselnünk, hiszen a mi időnk is drága, és türelmünk véges. Számítunk megértésükre. ■ (név és cím a szerkőben) ■ Kérjük, szüntessék meg a Vallon utcai „rutinpályát”, mert igaz ugyan, hogy közterület, de utca és parkoló, nem pedig rutinpálya. ß i * i i
